A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)

Népünk ünnepei

Aztán a pásztorok szétvitték a hirt egész Betlehemben az írás szerint, s jöttek a betlehemi gyerekek és öregek, papák és mamák, s köszöntötték a kis Jézusban a Messiást. De a Háromkirályok köszöntését is ismerjük.

Nem csoda aztán, ha mindezen karácsonyi köszöntők után a népek mindig köszöntgették a kis Jézust születése napján. Hát még jó magyar népünk! Még csak mi szerettük meg igazán, mi, a sokat szenvedő, vert magyar nép, a szegények és üldözöttek Királyát, Betlehem hercegét, angyalok örömét! Se szeri, se száma a régi és új betlehemes köszöntőknek.

Kisfiúk Csanád megyében igy köszöntenek az éjféli mise előtt:

Karácsonynak éjtszakája, Jézus születése napja. Örüljünk és örvendezzünk, A kis Jézust megdicsérjük:

A kis Jézus aranyalma, Boldogságos Szűz az anyja. Csicsis-csicsis, én Kisdedem, Jézus született, éneklem.

De még a vers előtt be is zörgetnek a házakhoz; hogy ha elszundi- tottak, keljenek föl s el ne késsenek az éjféli miséről. Bekiáltanak: Meghallgatják-e az angyali vigasságot ? Azért az ilyen kántálást,« kóringyálást » angyali vigasságnak is mondják.

A kislányok nagyon szeretik eljátszani a « kis bölcsőskét ». Ez abból áll, hogy eljátsszák Szűz Máriát két kisebb és két nagyobb angyallal, amint a kis Jézusnak bölcsőjét ringatja. Szépen felöltöznek a szereplők- Mily édesek a « kis angyalok », amint csetlenek-botlanak hosszú, fehér ruhájukban, a nagyobb angyalok kézenfogva vezetik őket. Mária meg ringatja egy zsámolyon a « bölcsőt », benne a kis Jézus szobra. így énekelnek:

Midőn a Szűz bepólyázza Gyermekét, gyermekét,

Örömében igy kezdi el Énekét, énekét.

Ó, én szerelmes magzatom,

Búj-búj-búj, — búj-búj-búj,

Aludj szivemnek öröme,

Csúj-csúj-csúj, — csúj-csúj-csúj.

A kis angyalok a Jézuska nevében folytatják:

Karácsonynak éjszakáján,

Jézus születése napján,

Örüljünk és örvendezzünk,

A kis Jézust megdicsérjük.

Nem alkatok édesanyám,

Jaj-jaj-jaj, — jaj-jaj-jaj,

Mert érkezett a szivemre,

Baj-baj-baj, — baj-baj-baj.

67