A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
Sinkó Ferenc: Isten udvara
kapun először beosont a hold, utána sorba a csillagok. A szolgák számlálni kezdték őket. — Minden reggel megszámolják itt a csillagokat ? — csudálkozott a jó ember.-— Meg kell számolni őket — válaszolta Péter —, nem veszett-e el belőlük valamelyik. Intett a jó embernek, hogy ideje lesz az utat tovább folytatni. Újból végigmentek tehát a csűrök és pajták között. A jó ember időnként megrántotta Féter karján az inget és megkérdezte, mi ez, mi az. Péter türelmesen felelgetett, de nem állt meg sehol. — Ebben a kamrában tartjuk az édességet, amit mézbe adunk, amott pedig a szint, ami majd virágokba kerül. Jobbra a réten azok a virágok vannak, amelyek ezután nyílnak majd ki, a balfelőli réten azok, amelyek már elnyiltak. Mert itt mindent együtt találsz, ami volt és ami lesz... De már helyben is vagyunk. HIRTELEN nehéz szorongás fogta el a jó embert. Hatalmas ház állott előttük. Péter fellépett a tornácára, hogy bemenjen, de egy fiatal szolgálóforma dugta ki fejét a pitvarajtón. — A gazda azt üzeni, hogy ezt az embert csak három próba után akarja látni. — No ember — fordult vissza Péter—, akkor gyorsan végezzük el a három próbát. A jó ember kíváncsiskodni akart, hogy mi lesz az, de mire kinyitotta volna a száját, Féter egyet fordított a görbebotján és máris kint voltak egy nagy pusztaság kellős kö epén — Ez is Isten udvarához tartozik ? — kérdezte a jó ember. — Hogyne tartoznék — intette le Féter —, minden hozzátartozik. Ez a negyvennapos böjt pusztája. De ne kérdezz annyit. Itt van ez a szikla. Látod ott azt a hegyet? Odáig kell cipelned és fel kell vinned annak -a hegynek a legtetejébe. —• Ezt a sziklát, arra a hegyre ? — csóválta fejét a jó ember, Hogy tudnám én ezt ? Ehhez nincs erőm, Péter. — Sajnálom, — szólt Péter —, akkor nem sikerült az első próba. Még mielőtt bármit is mukkanhatott volna a jó ember, újra megperdült Péter kezében a bot és ismeretlen országban egy ház előtt álltak. Kiszáradt fügefa szomorkodott a kapu mellett és bent óriási tömeg sürgött-forgott. A nyitott kapun egy nagy csapat megláncolt embert hajtottak befelé a poroszlók. A házból egyszerre lárma hallatszott ki. Egy férfi ordítozott. — Hol a pénzem, gazemberek. Elloptátok a pénzem. Kipusztitotok, tönkre64
