A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)

A jövő Magyarország ujjáépitői

lesajnálták Jézust: « az ács », « az ács fia » mit akarhat tulajdonképen? Hiszen még falusi vonatkozásában is a legutolsó, Írástudatlan, fúró-faragó, barkácsoló, az alkalmi földmunkással, zsellérséggel, külvárosi munkássággal egy szinten mozgó állapot volt ez! És Jézus bátran választotta ezt a sorsot, hogy a legalacsonyabb társadalmi osztályok elé is nyugodtan odaállhasson megváltói szerepében.

A megváltást Ó nagyvonásokban befejezte, a részletmunkát — mint megint Michelangelo a képeken — rábízta az egyházra: lelki síkon; s a munkásságra: anyagi síkon. Ez a kettő kell, hogy egymásra találjon, mint a test a lélekre: igy lesz hússá és vérré az ember, igy lesz a munkásság az Emberfia műhelyének utóda. Nem tehetek róla, de ha meglátom az asztalos, cipész, hordár és munkás szurtos kötényét: Jézus, a názáreti ács jut eszembe.

58