A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
A jövő Magyarország ujjáépitői
Nyolc szegedi kispap úgy menekült ki az országból, hogy a Budapest- Innsbruck között közlekedő vonat alá kötözték magukat. 36 óráig voltak a vonat alatt, a lábuk megdermedt, alig tudtak járni, mikor kiszabaditot- ták magukat a vonat alól. Egy másik csoport a Fertő-tó mocsarain jött keresztül. Tizenkettőt elfogtak közülük a határon és Kistarcsára internálták őket. * * * A legérdekesebb azonban annak a kispapnak az esete, akit itt civilben látunk. 1949 júliusában több társával együtt elhurcolták a szemináriumból Jászberénybe egy koncentrációs táborba. Onnan úgy szabadult meg, hogy éjtszaka átúszta a tábor végén folyó Zagyvát. Aztán hazament szüleihez az aratásban segiteni. De csak az járt az eszében, hogy a többi társa után megy, akik közül már 49 elérkezett Olaszországbá, a « MENEKÜLT MAGYAR KISPAPOK SZEMINÁRIUMÁBA ». Otthon úgysem tudja folytatni papi tanulmányait. Hallotta, hogy az osztrák-szlovák határt nem őrzik annyira. Elhatározta, hogy abban az irányban próbál szerencsét. Ipolyság közelében egy kora hajnalban átúszta az Ipolyt. Négy napig bolyongott, bujdosott, mig végre eljutott Pozsonyba, — onnan pedig erdőn-mezőn keresztül továbbment a Morva partjáig. A dévényi vár közelében sikerült átúsznia a Morvát is és igy — három folyó átúszása után — megérkezett Ausztriába, majd Olaszországba. Vele a « MENEKÜLT MAGYAR KISPAPOK SZEMINÁRIUMÁNAK » létszáma 50-re szaporodott. * * * Elsősorban Krisztus SZOLGÁINAK jut ki ma Magyarországon is az üldözésekből. Nem éri őket meglepetés, mert a MESTER mindent megmondott előre: « ... Nem különb a tanitvány mesterénél, sem a szolga 48
