A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)

XII. Pius pápa: Senki közületek ne ingadozzék

Senki kóziiletek ne ingadozzék!

XII. Pius Pápa az 1938-ban, Szent István évében a Budapesten megtartott 34. Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszus 10 éves jubileuma alkalmából, 1948 május 30-án, latinul és magyarul a következő rádiószózatot intézte Magyarországhoz :

— Dicsértessék az Ur Jézus Krisztus! Kedves jó magyar gyermekeink! Az Eucharisztikus Kongresszus emlékében szeretettel köszöntünk benneteket — kezdte magyar nyelven a Szentatya, majd latin nyelven igy folytatta:

— Tiz éve már, hogy Budapesten minden nemzet részvételével megtartott Eucharisztikus Világkongresz- szust, mint boldogemlékü elődünknek, XI. Piusnak biboroslegátusa vezettük. Mindig kellemes és kedves nekünk a visszaemlékezés azokra a felejthetetlen ünnepi napokra, amikor a Duna két partján fekvő világszép városban a világ minden tájáról összesereglett mérhetetlen embertömeg az Oltáriszentség színei alatt rejtőző Isteni Megvátó előtt ünnepélyes hitvallást tett a szent szertartások fényével, fönséges gyűléseivel, a beszédeknek, az áj tatosságoknak és énekeknek változatos gazdagságával, a hitnek és Megváltónk iránti hódolatnak olyan megnyilvánulásával, amelyhez foghatót szinte sehol másutt a világon nem tapasztaltunk.

MEGERŐSÍTETT titeket a HIT

Ámde ez a hit és áhitat nemcsak külső és mulékony megnyilatkozásokban tört elő, hanem forrása és kiindulópontja lett annak a lelki erőnek, amely Titeket a világot emésztő háború gyászos éveiben és a háborút követő időkben fenntartott, fölemelt, most pedig a Boldogasszony évének megünneplésére serkentett.

Már akkor csodálattal adóztunk a magyar nép lelkét ékesítő tulajdonságoknak: a vallásos buzgóságnak, az emberszeretet megnyilatkozásainak, az erőnek, egyetértésnek és állhatatosságnak. El nem múló nagy örömmel láttuk, mennyire ragaszkodtok az első királyotok és védszentetek, Szent István dicsőséges alkotásaihoz és példájához.

BENSŐ SZERETET FŰZ BENNÜNKET KOZZÁTOK

Nem sokkal az örömet és békét sugárzó Eucharisztikus Kongresszustok után elkövetkeztek a háborús gyötrelmek évei, amelyeket mindnyájan jól ismerünk ésamelyek miatt még sajgóbb szívvel azért panaszkodunk, mert a Nálatok tett látogatás következtében még bensőbb szeretet fűz bennünket Hozzátok. Mennyi gyászos csapás érte a szeretett Magyarországot ! Hazátoknak hány fia esett el, sebesült meg és került fogságba! Mekkora romhalmazok! Fönségesen szép fővárosotoknak is jelentős része és maga a királyi palota, ahol vendég- szereteteket élveztük, összeomlott a háború borzalmai között.

De a Ti nemeslelkü népeteket, amely a századok viszontagságai közt annyi csapást szenvedett, most sem sodorta el ez a szörnyű hullámverés. A százados és életerős tölgyet tépheti a vihar, de ki nem döntheti. A Ti osztályrészetek valóban szilárdan állani a szenvedések közepette is.

BÍZZATOK!

Ez az életerő, a csapások türelmes elviselése és a reménnyel teli bizakodás abból fakad, hogy Istenben bizva lelketek szentélyében a Szentlélek tüzét ápoljátok, az evangélium szelleme és parancsai hatnak át Benneteket. A természetfölötti dolgok, életünk legjelentősebb tényezői; ha emberi méltóságunkat meg akarjuk őrizni, ezek biztosan meghozzák a várt győzelmet minden erőszak és megfélemlítés ellenére, mert maga- sabbrendü életerőt hordoznak magukban: a fölemelkedésre hivatottat minél jobban le akarják nyomni, annál erősebben tör fölfelé.

Az a keresztény hit ugyanis, amelyet Szent Istvántól és dicsőséges őseitektől örököltetek és nagy gonddal megőriztetek, minden erénynek gyökere, megsegít Benneteket abban, hogy példaadó helytállással tűnjetek ki. Ez a helytállás annál jobban megmutatkozik és szétsugárzik, minél inkább tőrt vetnek számotokra az istentagadók hamis törekvéseikkel.

28