A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)

Naptár

Mol vagy, 3átván kitály?

A magyar sorsnak valami mélyreható titka van. Hogyan lehet az, hogy egy maroknyi, alig pár százezer főből álló nép a Duna-Tisza táján ezer évvel ezelőtt történelmet kezdett és ez a történelem ma is folytatódik tovább? Es milyen volt ez a történelem?... Pártviszállyal kezdődött és tatárral, törökkel folytatódott.

Ha valaki emlékezetébe idézi Mohit,

Mohácsot, a Bach korszakot és mindezekhez hozzáteszi az utolsó harminc év minden könnyét és nyomorát, akkor meg kell kérdeznie a történelmet: — hogy lehet az, hogy mi még élünk, mikor minden összeesküdött ellenünk, — mikor a népek országutján mindenki végigtiport rajtunk, — mikor a békekonferenciákon soha egyetlen jóbarátunk nem volt, — mikor mi is mindent megtettünk, hogy többé már ne legyünk...? Ki indította el a történelmünket, kinek a keze vigyáz reánk, ki ránt vissza minket mindig a sir széléről?

Nemzetünk titkát egy komoly, soha nem mosolygó, tökéletes férfiú magyarázza meg: Szent István király. O nagyon jól tudta azt, hogy az Atillák letűnnek, a Dzsingiszkánok élete népeikével együtt olyan, mint a tiszavirág. Nem ezekhez a gyenge nádszálakhoz kell tehát kötnie népének sorsát, hanem Ahhoz, Aki el nem múlik, Akinek ereje legyőzte a halált is, -— Krisztushoz.

Augusztus 20-án ezt imádkozzuk: Hol vagy, István király? Téged magyar kiván...

17