A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
Elmélkedések az evangéliumról
« Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened... » « Egy embernek két fia vala. » Ketten vannak, egy atyának fiai, egy háznak lakói, de két lélek lakik bennük, két ellentétes. Az egyiknek az otthon kedves. Kedves a ház, a kert, az olajfa s a fügefa árnyéka. A másik unott volt, a fiatalabb. « Es mondd az ifjabb közülük atyjának: Atyám, add ki nekem az örökségrészt, mely engem illet. És elosztá nekik az örökséget. » Atyjával szemben követelő. Jómódban született s gondolja, hogy jó dolgának kell lennie. Az atyának fáj fia szívtelensége, de kiadja a részét: Vedd, boldogulj! « Messze tartományba mene s ott eltékozolá örökségét buja élettel. » Elment a fiú, elszakította a kötelékeket, melyek sziveket fűznek. Szabad akart lenni, reményeket hímzett a képzelete s új pályákat keresett tapasztalatlan ereje. « Nagy éhség lön ama tartományban és szűkölködni kezdett. » Bár élvezett s örvendett, bár elkábult s megittasult, lelke mégis undorodni és szenvedni kezdett. Érezte, hogy komisszá, hogy alacsonnyá lett. « Magábatérvén pedig, mondá: ... Fölkelek és atyámhoz megyek. » Fölkelek hát, mondotta az ifjú — s visszamegyek. Becsület, szeretet, szépség, erő s öröm kell nekem. Nem tartok ki e léleksorvasztó idegenben. Életemet szégyenné s átokká nem nyomorítom el. « Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem, csak béreseid közé fogadj be engem... Meglátja őt atyja és hozzája futván, nyakába borult és megcsókolta őt. » 115
