A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)

Elmélkedések az evangéliumról

« Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhaiért. A béres pedig és aki nem jó pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni és elhagyván a juhokat, elfut; és a farkas elragadozza és elszéleszti azokat. ))

A jó pásztor kedvelt képe a kinyilatkoztatásnak. Ezer év óta utalnak rá az Isten gondolatai. Dávid pásztor volt; erős, bátor pásztor, ki a medvét és az oroszlánt üldözőbe vette s megvivott velük. Megjárta a rablók völgyét és a ragadozó madarak völgyét. Éjjel pásztortüzek mellett vir- rasztott s tartotta távol a tigrist, a sakált és a hiénát. Ezekiel megígéri a legjobb pásztort, ki nem lesz olyan, mint Izrael népének lelkipásztorai, a szívtelen pásztorok, hanem aki az erőtlent megerősíti, a beteget meggyógyítja, a megtöröttet bekötözi; aki a pusztát járja és nem fél, buzgalma s szeretete viszi.

Jézus erős, bátor, küzdelmes lelkű pásztor. Az apostolnak ilyen lélek kell; járni, kérni, keresni, nem félni. A juhocska nemcsak eltéved, hanem a tövisbokrok közt fönnakad. Az eltévelyedés a bűn, a tövisbokor a bűn következménye. A tövisbokor a lelkiismereti furdalás, betegség és elgyön- gülés, becstelenség, szegénység, fegyház, mások neheztelése és megvetése. Aki ily tövisek közt fönnakad s bűnei büntetését szenvedi, az van hivatva a jó pásztor szerepét tapasztalni. Ó gyógyitja e sebeket is. Segít elsimítani a bajt vagy lelket ad hozzá, hogy azt az ő szellemében lelkünk üdvére viseljük.

Két botja van a pásztornak. Az egyikkel védi, a másikkal tereli s gondozza juhait. Este ő a kapu melyről Krisztus mondja: én vagyok a kapu. Odaáll ugyanis az akol ajtajához s szorgos, éles szemmel fürkészi bevonuló bárányait. Amelyiken valami sérülést lát, azt kajmós botjával kifogja, magához húzza, cédrusolajjal s illatos fehérszurokkal keni felhorzsolt lábait. Az eltikkadtakat pedig friss vízzel élesztgeti.

113