Állatorvos-tudományi Főiskola - tanácsülés, 1954-1955
1955. március 15. - Elnöki üdvözlet - 1. Az 5 éves fejlesztési terv megvitatása - 2. Az általános parazitológiának a részletes parazitológiától történő elválasztása, és a kírérleti állattartás megoldása - 3. Tankönyvek és jegyzetek készítésének terve - 4. A tankönyvek árának kérése (mert a hallagstók körülményeihez képest drága) - 5. A diákotthoni felügyelők elnevezés helyett az igazgató titulus , v. más bevezetése - 6. Takarékossági intézkedések, gyakorlati kirándulások kérdése - 7. Továbbképzések - 8. Tanulmányi szabályzat és vizsgaszabályzat hiánya által okozott ügyviteli problámák - 9. A Főiskola létrejöttének körülményeinek kérdéseit boncolgatják,
14. \ Csiszár professzor azt javasolja, hogy jelenlegi állatorvosképzés mellettt állatorvos-higionikus képzést is folytassunk, fő- kópen a bete ségeket me .előző és igazgatási c lók érdekében. Az oktatás annyiban változna csupán, hogy az 5.éven történne tagozódás az általános állatorvosi, illetve állatorvos-higienikusi szakra. Gyarmati professzor az előbbi javaslatban a kérdés megoldását látja, mert valóban a gyakorló állatorvosok mellett ma már magasabb látókörrel rendelkező, igazg tási, de ezen továbbmenőleg fejlettebb klinikai-laborrtoriumi készséggel ellátott állat rvosokra is szükség van, Az állatorvos-higiénikus is természetesen megkapná azt a képzést, ame* lyet a vidéki gyakorlatba menő állatorvos kap, azonban ezen felül tá- gabb látókörű kiképzést kaona, pl. a rendészet, az élelmiszerhigiene, a klinikai ás kórtani, valamint bakteriológiai laboratóriumi vizsgálatok köréből. Ilyen állatorvos-hi ienikusok jönnének szóba főképpen az állatkórházak és ambulanciák, vágóhidak, élélmiszervi s™áló laboratóriumok, kutató intézetek, állategészsé ügyi intézetek ás a minisztériumok igazgatási osztályai személyzetének kiválogatásakor. Végezetül utal arra, hogy az állatorvosi oktatásnak állatorvosi és állatorvos-higienikusi karra történő felosztása nem uj dolog, mert külföldi államokban is történt erre való törekvés és igy pl. enliti Lengyelország és a Szovjetunió /l. Koropov cikkét/ területét. Kovác s osztályvezető a felmerült szakösitás, illetve uj kar létesítése kérdésében bizottság összehívását javasolja, különösképpen arra való tekintettel, m^rt a javaslatoknak pénzügyi vonalon is kihatásai lesznek. Elnök saját véleménye az, hogy a felszólalók között többen indokot kerestek csu ám az egyetem elnevezés visszaszerzése céljára. Meggyőződése szerint a külön higiénikus képzés nem szükséges, hanem csupán általános, gyakorló-állatorvos képzésére van szükség. Kovács osztályvezető véleménye az, hogy két megoldási lehetőség közül /állattenyésztéstani kar idecsatolása Gödöllőről, uj állattenyésztési kar létesítése/, az önálló kar létesítése lenne a helyesebb és ebben az esetben ez is Agrártudományi Egyetem lehetne, ügy gondolja, és a felsőoktatás részéről bizonyos hajlandóságot is lát arra, hogy az állattenyésztés oktatása két vonalon történjen a nál is inkább, mert a gödöllői kar nem akar több, mint 100-120 hallgatóval foglalkozni, a meg— \
