Állatorvos-tudományi Főiskola - tanácsülés, 1954-1955
1955. július 11. - 1. Elnöki bejelentések - 2. Évvégi jelentés az 1954/55-ös tanévről - 3. Beszámoló a vizsgákról - 4. Beszámoló a felvételi vizsgákról
s —3— alkalmatlanok negyedszeri és még többszőrt vizsgapróbálkozását, Szeretném remélni, hogy a tanulmányi fegyelem terén mielőbb ott fogunk tartani, ahol az első világháború előtt voltunk. Javult a hallgatók munkakedve, búr ez a vizsgák számszerű eredményeiben még nem mutatkozik Sem pedig azért, mivel az olcsó számbeli eredményekért nőm szállítottuk le a követelményeket, sót azokat, a hallgatóság szellemi szintjének javulásával és az oktatási módszerek javításával arányban, fokozatosan emeltük. A hallgatóság hazafias és politikai magatartásában az év folyamán nem volt semmi zavaré momentum, ami azonban nem jelenti azt, hogy az éberségből, a hallgatókkal való személyes és közvetlen foglalkozásS-------------------------------------b ői, s az oktatásnak és a nevelésnek legszorosabb kapcsolatáoél bármit is engedni lehetne, sőt mindezt a jövőben még fokozottabb mértékben kell érvényesíteni, “z ifjúság nevelése a legszorosabb kapcsolatban van a diákszállókban való elhelezés módjával és az ottani névelőmunkával. Ha ott nem folyik nevelő munka, s ha az ifjuáág a napnak a nagyobb részében nemcsak magára van hagyva, hanem ki van téve romboló, külső behatásoknak, akkor sem a főiskolánk, sem más egyetemi intézmény nem tűi eredményt elérni. Azok a kilengések /részegeskedés, verekedés, lopások, rendetlenség, neveletlenség, kulturátlan viselkedés/, amelyek a diákotthonokban néha előfordultak, s azok a még súlyosabb és aggasztóbb je- 1 nségek, amelyek tudomásom szerint más főiskolán mutatkoztak, nem utolsó sorban annak következményei, hogy az ifjúság akár egymás között, akár a főiskolán és a diákotthonokon kivül/jnem kívánatos, sőt nem tűrhető káros befolyások sodrába került. ^SjJpnera büntetésekkel, hanem nevelő munkával és megelőzéssel kell küzdeni. Itt köszönöm meg azoknak a muiüiatársaknak önzetlen és lelkes munkáját, akik több tanazénről minden dicséretet megérdemlő módon, nem hivatalosan, hanem hivatás szeretetni látogatták a diákotthonokat,s igyekeztek pótolni azt, arait intézményesen nem tudunk biztosítani, iieg vagyok róla győződve, hogy abbéi
