A Kürt, 1990 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1990-01-01 / 1-2. szám

X. ÉVF., 1—2. SZÁM, 1990. JANUÁR—FEBRUÁR VOL. 10., NO. 1-2, JANUARY—FEBRUARY, 1990

Published bi-monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC

Krisztus a mi reménységünk

— Christ is our Hope (Kolossá 1:9-29) —

Krisztusban reménykedünk, mert Isten népe a reménység népe és mert a mi Istenünk a reménység Istene. Akik nincsenek a Krisztusban, akik nem ismerik Istent, azoknak nincs élő reménységük, mert mert ha csak ebben az életben reménykednénk, minden embernél nyomorultabbak volnánk — mondja Pál apostol. Azért mi nagyon sokszor énekeljük azt az éneket, hogy „Többet ér egy kis remény, mint az a fő nyeremény, melyet a sors játéka meg sohasem ád;” vagy egy másik régi éneket „Szűkölködünk nagy mértékben segedelem nélkül, reménykedünk örök Isten, Te légy segítségül”.

Szeretnék rámutatni először a mi reménységünk fundamentumára. Mi is az alapja a mi reménységünknek?

1. Mindenek előtt Istennek beszéde — Istennek igéje; „az igazság beszéde, amely az evangélium” (v. 5.). Testvérem, ha Istennek beszéde benned lakozik, mert hallottad, elfogadtad és alárendelted életedet annak, akkor boldogan vallód, hogy hitednek, reménységednek van alapja Isten beszédében. Minden egyéb elmúlik, minden más az idő próbája alatt semminek bizonyul, de Isten beszéde örökre megmarad.

2. Reménységünk alapja aztán Isten szabadítása. „Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából” — olvassuk a 13. versben. Igen, mi mindnyájan rabok voltunk, bűnnek rabjai, én is, te is, de az Ő szabadítása reménységet hozott számunkra. Azóta is többször megérezhettük Isten szabadítását, amikor különböző helyzetekből, a sötétség hatalmából kimentett, meg sok más reménytelen helyzetből Isten kiutat adott.

3. De még ennél több. Krisztus áldozata képezi a mi reménységünk alapját. Bűneink sokak, megváltást eszközölni egyikünk sem tudunk, de Krisztus vállalta ezt: „Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata” (v. 14.) „békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által;” (v. 20.).

Felnézhetünk a Golgotára életünk legsötétebb, legkilátástalanabb pillanatjaiban s amíg a Golgota keresztje áll, míg Krisztus áldozata érvényes, már pedig az örök érvényű, addig reménységem van mint Isten gyermeke.

4. Reménységünk negyedik alapja a fennti ige szerint, a mi üdvbizonyosságunk, mennyei honpolgárságunk. „.. és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;” Isten kegyelmes szabadítása által. Krisztus áldozata által országának polgára lettem már itt ezen a földön s ez üdvbizonyosság az Ő népe számára. Ezt az állapotot megbecsülni hív az apostol, amikor mondja: „Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére” (10. v.). Járjunk mint királyi gyermekek, mennyei polgárok, kiket hit által beültetett az Ő áldott országába.

Testvéreim, mi Krisztusban együtt ezeken az alapokon reménykedünk.

De szeretnék rámutatni a mi reménységünk munkájára, hiszen nem egy passzív dolog a reménység, amivel mi rendelkezünk.

1. A 12. versben azt olvastuk: „Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban.” Ha van élő reménységünk, akkor ez hálaadást munkál szíveinkben, életünkben. Egy kedves kis énekünkben így énekeljük: „Jaj helyett hálaadás, Vér alatt újulás;/hál’adás, hódolás, hál’adás,/Szívünk mélyén mindig ott a hál’adás.”

Krisztus népe, hálaadó nép, mely mindig, mindenekért hálát tud adni. Ezt munkálja a mi reménységünk.

2. Aztán János apostol I. levele 3. rész 3. versében olvassuk, hogy „akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát.” Testvérem, nem lehet, hogy élő reménységed legyen és bűnben élj; hogy szomorítására élj a drága Megváltónak. Valamennyi igehirdetés, valamennyi imaalkalom, valamennyi igeolvasás, megtisztulásra késztet.

3. Még a reménység munkájához tartozik az, hogy hirdetjük Isten drága örömüzenetét, evangéliumát; (27- 28. v.) így az emberek élő reménységre találnak, létrejönnek a Gyülekezetek és Isten népe szaporodik a reménykedők számával.

Azok, akik élő reménységgel rendelkeznek, IGÉT hirdetnek, nem mesélnek; a megfeszített Krisztust hirdetik, az Isten szavát, az életnek beszédét. Mi is így ismertük meg azt.

Szeretném befejezni azzal a gondo-Kulcsár Sándor