A Kürt, 1988 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1988-05-01 / 5-6. szám

VIII. ÉVF., 5—6. SZÁM, 1988. MÁJUS—JÚNIUS VOL. 8., NO. 5—6. MAY—JUNE, 1988 Published bi-monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC „AKI NINCS ELLENETEK, AZ VELETEK VAN” — Who is not against you is for you — Jézusnak ez a kijelentése egy a ta­nítványaival folytatott belső beszélge­tésben hangzott el. A történet részletei­ről Lukács evangéliu­ma (9:49—56) tudósít. Ebből megtudjuk, hogy a tanítványok egyik misszióútjukról visszatérve beszámol­tak a Mesternek vég­zett munkájukról, ta­pasztalataikról. Eköz­ben tesz említést Já­nos egy ismeretlen ne­vű gyógyítóról, aki­vel útjuk során találkoztak. Ez az em­ber Jézus nevében tevékenykedett. A tanítványok azonban Jánossal az élen, letiltották további működését, mondván: „mert nem követ minket..”. Jézus hallva az esetet, helyteleníti ta­nítványai indulatos döntését. így iga­zítja helyre őket: „Ne tiltsátok el, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.” Meglepő fordulat. Mint annyiszor a három éves „tanfolyam” alatt, me­gint egy újabb helyzet, amikor a tanít­ványoknak új belátásra, szemléletvál­tozásra kell jutniuk, mert a korábbi, szilárdnak hitt elgondolás Jézus tanítá­sával szembesítve nem állja meg a he­lyét. Azóta is mennyi kár, torzulás, téves látás, tévelygés fakadt már ab­ból, hogy Jézus követői nem mutattak mindig készséget a Mester helyreigazí­tó tanításának elfogadására. Az egy­háztörténelem szomorú példákat tár elénk ezzel kapcsolatban. A törvény­kező, sémákban, dogmákban gondol­kodó merev emberi ítélkezést sokszor kísérte már helyrehozhatatlan tragé­dia, kiközösítés, egyházszakadás, fele­kezeti gyűlölködés, inkvizíció, keresz­tes háború. De valójában kik is tartoznak Jézus tanítványai közé? Az egyik bibliama­gyarázó szerint itt János szavaiból a magabiztos, zárt közösségi formában JÖJJ, SZENTLÉLEK! Szólít a dallam, jöjj, égi Tűz! Hintsd ránk a fényt, ami bűnt elűz. Úgy kell ma nékünk a drága Láng! Bajverte híveid szánva-szánd. Jöjj, drága Szentlélek, adj új erőt, Nélküled bús és szegény a föld. Szólít az ének, szállj, szent Galamb! Elnémul most minden földi hang. Tárt szívvel várunk, költözz belénk, Add vissza nékünk a szép reményt. Tenélküled létünk a porba hull. Általad győzünk. Te légy az Úr! Gerzsenyi Sándor gondolkodó ember vallási türelmet­lensége kap hangot. Bár Krisztus ügyé­nek tisztaságáért buzgólkodik, dönté­sében a maga szűkös, önző emberi szempontjai kerekednek felül. Meg kell jegyezni azt is, hogy nem sokkal e szituáció előtt zaljott le a tanítványi közösségen belül egy másik áldatlan vita abban a kérdésben, hogy melyi­kük a nagyobb. Mintha itt lenne a gyö­kere most is János problémájának, aki már akkor sem figyelt kellőképpen Jézus szavára: „Aki a legkisebb mind­nyájatok között, az a nagy.” Jézus későbbi tanítványai is gyak­ran estek abba a kísértésbe, amikor vélt tekintélyüket féltve, különb voltu­kat hangoztatva elhatárolást sürget­tek az azonos hitű, de más közösségi formák közt élő embertársaiktól. Jé­zus azonban föl akarja oldani ezt a szűkkeblű, szűklátókörű gondolko­dást. Meg akarja láttatni velünk, hogy az ő követőinek tábora nem szo­rítható emberek alkotta határok közé. Ezért nem gondolhatja és állíthatja magabiztosan egyetlen egyház, keresz­tyén közösség sem önmagáról, hogy csak az ő általa gyakorolt közösségi forma, vagy az ő általa járt út vezethet egyedül az üdvösségre. Igazában nem is az ilyen vagy olyan nevű közösség­hez való tartozás a döntő, hanem a Krisztusért vállalt szolgálat tartalma. Fölismertem-e őszinte bűnbánattal vétkeimet? Átadtam-e igazán maga­mat Krisztusnak? Látható-e a Szent­lélek gyümölcse az életemben? A tévedés sokszor abból fakad, Mészáros Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom