A Kürt, 1986 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11-12. szám
1986. november—december 9. oldal juknak. Ennek egyetlen magyarázata van Jézus Krisztus példája óta: “úgy tanít, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók” (Máté 7:29). Graham maga így nyilatkozik erről a kérdésről: “évek óta nem azért imádkozom, hogy nagy szónok legyek, hanem hogy nagy lélekmentő. ” A londoni nagy evangélizációs hadjárat kezdetén, a megnyitást megelőző szombaton az Előkészítő Bizottság tagjainak közös ebédje volt. Ezen kettőszázan vettek részt. Graham egyszerű szavain, komolyságán és egész egyéniségén a Szent Szellemnek szinte ellenállhatatlan meggyőző ereje áradt. Akik a közelében voltak, nem tudtak szabadulni attól a meggyőződéstől, hogy ez az ember idejének nagy részét Istennel való társalgásban, Istenre való várásban és az Ő érte elégő szolgálatban tölti. “Megnyitotta előttünk a szívét” — mondta az egyik jelenlévő —, “ és gyötörte őt az a gondolat, hogy munkatársai közül valaki a propagandától és szervezéstől vár sikert. Őszintén és nyomatékkai rámutatott arra a veszélyre, ha valaki ezekben a dolgokban bízik. Nekünk egyedül az Úrra kell néznünk, áldást, eredményt tőle kell várnunk, mert a bűnöst csak Ő tudja megmenteni, a propaganda nem. Komolyan kell vennünk Jézus szavait: “Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Ján. 15:5) — mondotta. Igehirdetéseinek hatása Csoda-e hát, hogy olyan sokan tudomást szereztek Billy Grahamról (az angolszász világban csak így becézik) és evangélizációiról olyanok, akiknek azelőtt semmiféle kapcsolatuk nem volt a hittel és az egyházzal?! Egy-egy hivatalból az összes munkatársak együtt indultak el az evangélizációra, bizottsági üléseket szakítottak félbe és közösen bérelt autóbuszokon meg különvonatokon egész csoportok mentek. A skóciai evangélizálás során egy-egy nagy templomban tartott összejövetelt, ugyanakkor azonban külön erre a célra szervezett rádióleadók továbbították az Igét a más templomok százaiban összegyűlt hallgatóságnak, és televíziós készülékek tették hozzáférhetővé az otthon maradottaknak. Erzsébet angol királynő hosszú kihallgatáson fogadta Grahamot, W. Churchill több órán át elbeszélgetett vele, indiai körútja során Dzsawaharlal Nehru igen komoly eszmecserét folytatott vele India és a keresztyénség problémájáról, a japán miniszterelnök pedig egy félóráig késleltette a birodalmi gyűlés tárgyalásainak megkezdését azért, hogy Grahammal lelki kérdésekről beszélgethessen. Indiai útja során (1956. I. 15. — III. 11.) egy olyan élményben volt része, ami soha azelőtt még nem történt meg vele: mikor Cottaymból kocsin Pallancottahba ment, az egyik faluban egy rendőr elállta az útjukat, és hatalmi szóval követelte, hogy ne menjenek addig tovább, amíg abban a faluban is nem hirdetik az Igét. Trivandrumban pedig az történt velük, hogy amikor a hajnalban induló repülőgéphez igyekeztek kifelé, akkor a travancorei egyetemnek közelben táborozó hallgatói közül mintegy 10000- en útjukat állták, és megkérték őket, hogy nekik is hirdesse Graham az Igét. Egy rövid prédikáció után 600-an fogadták el Krisztust. Delhibe utaztukban Hyderabádnál leszállt a repülőgép néhány percre. A repülőtéren 4000 ember várta már az evangéliumot. Mindössze 10 perc állt rendelkezésre az igehirdetésre. Azután futni kellett a repülőgéphez. A döntési lapokat a helyi lelkészek osztották ki azok között, akik kézfeltartással jelezték, hogy elfogadták Krisztust. Indiában olyan érdeklődés van az evangélium iránt, hogy pl. amikor Graham Cottayamban prédikált, akkor felkereste egy öregember, aki elmondta, hogy 180 kilométert gyalog tett meg avégett, hogy őt a maga kis falujába meghívja evangélizálni. Ugyancsak Cottayamban volt egy másik felejthetetlen élménye is. A püspök otthonában volt elszállásolva. Megfigyelte, hogy a püspök és családja minden reggel négykor felkel imádkozni. Egyik reggel öt órakor Graham és munkatársai is felkeltek és kimentek az összejövetel helyére. Képzelhetjük a csodálkozásukat, amikor azt látták, hogy már 5 ezren voltak együtt és imádkoztak. Ha azonban figyelembe vesszük a figyelembe veendőket, van ilyen jelentősége annak a ténynek, hogy a párizsi evangélizálás során is 10000-es tömegek jöttek össze Graham prédikációit meghallgatni. Négy összejövetelen 33000 embernek prédikált és 1857-en döntöttek Krisztus mellett. Ez van olyan jelentős, mint az, hogy Cottayamban 100000-en jöttek össze egy alkalommal, 75 000-en és 90 000-en a másik két alkalommal és a megjelenteknek több mint a fele 16 km-t olyan dzsungelén át tett meg, amelyben sok volt a halálos marású kobra kígyó. Párizsban tudniillik talán soha nem hallgatták annyian az Igét, mint amikor W. F. Graham hirdette. De nem kisebb tömegeket vonzott az evangélium Angliában, Skáciában és Németországban sem. Ki gondolná Wembley, 1954, Anglia. A Stadion lelátóin 120000 ember hallgatta Billy Graham igehirdetését. például, hogy Hitler egykori birodalmi pártnapjainak helyén Nürnbergben 1955. június 26-án, vasárnap délután öt órakor a Zeppelin téren, ugyanazon a helyen, ahol Hitler valaha a barnainges tömeg felvonulást szemlélte, Graham Vilmos 65 000 ember előtt Jézus Krisztust hirdette. Egy 1400 tagú énekkar megrázó mementója nyitotta meg az összejövetelt: Jézus Krisztus tegnap és ma, mindörökké ugyanaz! “Ezen a helyen nem is olyan régen még Hitlert dicsőítették.” — írja róla Paul Schmidt. Az ének szavai megdöbbentő valóságként hatottak. Graham egyszerűen beszélt. Előadásában nem volt semmi szenzáció. Körülbelül 40 percig titokzatos erővel szólt. Beszédje a hallgatóságot magával ragadta. Ezután következett a felhívás: Krisztussal új életet kezdeni. A szónoki emelvény előtt egy nagy térséget
