A Kürt, 1986 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11-12. szám
VI. ÉVF., 11 — 12. SZÁM, 1986. NOVEMBER—DECEMBER VOL. 6, NO. 11-12, NOVEMBER-DECEMBER, 1986 Published monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC >> MERT SZÜLETETT NEKTEK MA A ” (Luk. 2:11) „Itt van újra a karácsony ünnepe...” Szinte egészen bizonyos vagyok abban, hogy minden kedves olvasónk jól ismeri ezt a régi szép karácsonyi énekünket. Miközben ismét énekeljük vagy halljuk gyermekeink énekeként, mi is visszaemlékezünk azokra a gyermekkori emlékeinkre, amikor kisgyermek vagy ifjú társainkkal kipirult arccal énekeltük a szebbnél szebb karácsonyi énekeket. Emlékezünk a versmondásunkkal járó gyermekkori drukkolásunkra, amikor szinte mindenkinek „illett” szolgálatot végezni a zsúfolásig megtelt imaházunkban. Jó visszaemlékezni a szép ének és zenekari szolgálatokra. Igen, újra megéltünk egy karácsonyt, újra itt van ez a szívet-lelket melegítő, áldott, szent ünnepünk. S miközben a lakásunk vagy imaházunk szép karácsonyfájának a fényeit nézzük, felragyog előttünk ismét a régi karácsonyok sok szép emléke. Talán először édesanyánk, édesapánk arca és karácsonyi sürgés-forgása jut eszünkbe, vagy egyegy ajándék, aminek úgy örültünk! Azután testvéreink, nagyszüleink, rokonaink örömteli arcára emlékezünk, mikor karácsonyfánk színes fényei körülszínezték arcukat. Aztán sok szép emlék támad fel szívünkben az imaházban eltöltött szép karácsonyokról. A megcsodált nagy karácsonyfáról, a kiosztott karácsonyi ajándékokról és szaloncukorról. Ügy emlékezem, hogy szinte kicserélődött a gyülekezet karácsony ünnepén, mindenki mosolyogva, testvéri öleléssel kívánt a másiknak boldog karácsonyt s valahogy több szeretetet éreztünk egymás iránt, mint az év más istentiszteletei után, hiszen alig akartunk elválni egymástól és elmenni az imaházból! (Folytatás a 2. oldalon) FOGYNAK A FÉNYEK Fogynak a sugarak, a fények... elfogy az őszi sugár. Fogynak a kerti virágok... elfogy a szín, a virág. Fogynak a levelek a fákon... elfogy az őszi levél. Fogynak a dalok az erdőn... elfogy és halkul a dal. Fogynak a percek, az évek... elfogy és elfut az év. De nem fogy el Isten kegyelme... mindennap új kegyelem. És nem fogy el Krisztus szerelme... mindennap új szeretet. Nem fogy el a Szentlélek fénye... mindennap új ragyogás. S fogyhat és futhat az év, fogyhat az erdőn a dal, fogyhat az őszi sugár: mindennap új kegyelemben, mindennap új szeretetben, mindennap új ragyogásban visz az út hazafelé. , lurmezei Erzsébet Lovas András Áldott ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!
