A Kürt, 1986 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9-10. szám
1986. szeptember—október 9. oldal itteni gyakorlatnak megfelelően június 13-án imaházunk halijában showert rendeztek az. ifjú párnak. A helyi lelkipásztor igei üdvözlő szavaihoz Werle Henrikné, a női kör elnöke és Herjeczki Gézáné köszöntője csatlakozott, majd szeretetünk jeléül ajándékokkal leptük meg az ifjú párt. Az. alkalom bőséges szeretetvendégséggel végződött. Nemsokkal ezután Hajnal József nyugalmazott baptista lelkipásztor és felesége is megérkezett Magyarországról. így mind a négy szülő jelenlétében tarthattuk meg a menyegzői ünnepélyt. Erre rámái táborunkban került sorjúnius21-én. A menyegzői istentiszteleten Nt. Mező Pál torontói református lelkipásztor hirdette az igét Efézus 5, 22—33 alapján. Hajnal József test-Akik közülünk — ^ eltávoztak I Those Who Have Passed Away I ÖZV. WENTZ MÁRIA A detroiti Első Magyar Gyülekezet legidősebb tagját május 31-én szólította haza az Úr. Idős korában is gyermekei, szerettei aggódó szeretettel vették körül. A KÜRT januári számában még örömmel számoltunk be — Öt generáció címmel — a 94. évében járó nőtestvérünkről és családjáról. Abban a cikkben részletesen leírtuk küzdelmes életét, s arra gondoltunk, hogy most a csöndes alkonyat következik, de mi nem tudtuk, hogy meddig. Temetése június 3-án volt, s az előtte való este gyászistentiszteletet tartottunk. Mindkét alkalommal gyülekezetünk pásztora, Lovas András testvér hirdette a vigasztalás igéit. A csak angolul értők számára — a család kérésére — Bogár József, a windsori magyar református gyülekezet pásztora mondott néhány perces búcsúztatót. A nagyszámú résztvevő — a mintegy ötven családtagon kívül — azt bizonyította, hogy szerettük, imáinkban hordoztuk Wentz nénit, és szívünkbe zártuk emlékét. „Az Úr szeme előtt drága az ő kegyeseinek halála” (Zsolt. 116:15). L.A vér kérdezte ki az ifjú párt, s nyilvános ígéretük után ő imádkozott fölöttük. A gyülekezet és a rokonság részéről elhangzó üdvözlő szolgálatokat Herjeczki Géza helyi lelkipásztor vezette. A szolgálatba bekapcsolódott Nt. Mező Gábor nyugalmazott református lelkész is. Az istentisztelet után átmentünk a tábor tavaly felújított étkezőjébe, itt ugyanis a menyasszony nagynénje, Nt. Mező Pálné menyegzői vacsorára várt mindannyiunkat. Az ízletes ételek mellett vidám, zenés műsort is hallottunk, melyet a ceremóniamester. Waltz Béla vezetett. Ezen a helyen is hadd kérjük: „Áldd meg, Urunk, őket, mert kit Te áldasz, az meg van áldva örökké.” H. G. BÁNKUTI LAJOS 1916—1986 Megrendült szívvel, de Mennyei Atyánk akaratát elfogadva vettük tudomásul, hogy Bánkuti Lajos testvér június 10-én abban az országba költözött, ahol már „nem jön tavaszra tél”. Bánkuti testvérünk Szokolyán született 1916. április 21-én. Itt tért meg 16 éves korában, és lett a kis gyülekezet aktív lelkimunkása. Szolgálatában hűséges segítőtársa lett Somogyi Eszter, akivel 1943. július 21-én kötött házasságot. Újonnan épített házukat a szokolyai gyülekezetre hagyva életútjuk itt Amerikában folytatódott. Először New Yorkban telepedtek le, ahol a magyar misszió lelkes támogatójaként munkálkodott a helyi gyülekezetben és a rámái tábor konferenciáin. Ezzel párhuzamosan a Columbia Egyetem tanáraként jelentős eredményeket ért el a vívószakosztály élén húsz éven át. Nyugdíjas éveikre a floridai Palm Baybe költöztek, ahol a magyar gyülekezetben szolgált tovább nagy hűséggel. Innen szólította végső nyugalomra az Úr a szebb hazába. A gyászistentiszteletre június 13-án került sor a Bethesda Baptista Imaházban, dr. Bíró László lelkipásztor vezetésével. A gyászoló özvegyre, fiára, menyére, unokájára, a kiterjedt rokonságra, baráti körre itt és az óhazában Istenünk vigasztaló kegyelmét kívánjuk. M. K. A mi kincsünk jj cserépedényekben |: van... j| J ---------- (II. Kor. 4:7)----------- J Kanadai otthonunkban van néhány apróság, ami egy-egy hazai testvér szeretetére emlékeztet bennünket, köztük egy kis cserépkancsó, meg egy gyertyatartó. Jólesik rájuk nézni, talán kedvesebbek, mint a szép lakásokban látott díszes, nagy padlóvázák. De éppen olyan törékenyek. Emlékeztetnek saját gyengeségünkre, emlékeztetnek Pál apostol fent idézett hasonlatára. A cserép egyszerű, nem nemes anyag, a földből származik. Ugyanakkor érzékeny, hamar koccan, csorbul, törik. Mégis nagyon hasznos, sokféle célra felhasználható edények kerülnek belőle. Régen vizet hordtak benne a kútról, s a vidéki udvarok jellegzetes dísze volt a cserépkancsókkal teleaggatott ágas. Nagyanyáink zsírt is tartottak benne, és emlékszem, milyen finom volt a köcsögben hűtött tej, aludttej, tejföl. A háború utáni építkezések alkalmával régi pénzzel, kincsekkel teli korsók kerültek elő a föld mélyéből. Sőt, a Holttenger melletti barlangokban talált Szentírás-tekercseket is hatalmas cserépkorsók őrizték, és valószínűleg döntő szerepük volt ezek megóvásában. Mikor Pál apostol életünket a cserépedényhez hasonlítja, kidomborodik az ellentét: törékeny, haszontalan anyag, de hasznos edény lehet. Nagyon találó ez a hasonlat. Emberi testünket porból formálta a Teremtő, mint a fazekas az agyagot. Épp olyan törékeny, mint a cserépedény, ezt mutatja sok csorbasága, karcolása, koccanása. Miért értékes mégis Isten előtt? Miért őrzi gyenge cserép-életünket? Nem a cserép értéke miatt, hanem a belé helyezett drága kincs miatt! Mert tetszett az Istennek, hogy törvényét az ember bensejébe helyezze, — abba a halhatatlan lélekbe, melyet Ő lehelt a porból formált testbe. És tetszett a mi Megváltónknak, hogy az Ő mentő irgalmát, szeretetét rajtunk keresztül terjessze szét e világon, sőt a legnagyobb méltósággal ruházta fel ezt a törékeny testet: a Szentlélek temploma lehet. Szívünkben Jézus Krisztust hordozhatjuk egy
