A Kürt, 1985 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
V. ÉVF. 3. SZÁM, 1985. MÁRCIUS VOL. 5. NO. 3„ MARCH 1985 Published monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT ___________________Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC_________________ GYERMEKEK A PIACON "Eljött Keresztelő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne. Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: ímé a falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja. ” (Lukács 7:33, 34) A gyermek nem logikus lény. Rokonszenvén vagy ellenszenvén keresztül ítél. S mivel az érzelem változó, az ítélete helyzetenként változik, hangulatától függően. Ma gyűlöl valakit, holnap szereti és fordítva. A gyermeknek nincs önkritikája. Mindig a másik a hibás, mindig a másik “kezdte”. A tényéktől nem engedi magát befolyásoltatok Nem készült el a leckéjével, de rossz jegyet azért kapott, mert “pikkel rá a tanár. A gyermek azt hiszi, a világ őérte van. Meg van sértve, ha a felnőttek nem fogadják el ötletét, indítványát. Nem lehet kedvére tenni, mert csak az a jó, amit ő gondolt el... A felnőtt valójában megnőtt gyermek. Az az egészséges állapot, ha a felnőttben továbbél a gyermek, aki volt, természetesen az érett elme és értékítéletek kontrolljával. Nincs vigasztalanabb látvány, mint egy felnőtt, akiben meghalt a gyermek, aki már nem hisz a csodában, az élet határtalanságában, a dolgok játékosságában; aki csak kétszerkettőben és tényekben gondolkodik. Az a felnőtt viszont, aki gyermek marad, aki nem veszi tudomásul az élet vaskos tényeit és irrealitásban él, előbb-utóbb elmekórtani eset lesz... A világ sok nyomorúsága onnan adódik, hogy egyre több az infantilizmusban szenvedő és tudathasadásos felnőtt. Sokan az életet csak úgy tudják elviselni, hogy a gyermek álomvilágába menekülnek, hogy nem engedik a tudatukig a tényeket, elutasítják a valóságot. A világot olyanná teremtik maguk számára, amilyennek elképzelésük szerint kellene, hogy legyen, és abban úgy mozognak, mint Csipkerózsika Tündérországban. És boldogok. Csak így boldogok. Vannak, akik az őrületbe menekülnek a valóság elől. Vannak, akik a saját Disneyland-jükre. Hogy az élet elfut mellettük? Hogy gyerekes akcióikat, mesevárukat, tündérlegendáikat az ismerősök kinevetik? Okét ez nem érdekli. Ők tudják, hogy nekik igazuk van. E tünet nem mai keletű. Csak a méret, az arányszám változott, maga az ember az maradt, aki volt évezredekkel ezelőtt. Változott az életstílusunk, változott a miliő, amiben élünk, de az, ami az embert emberré teszi, a lélek, a szellem, végső elemzésében azonos a két, sőt négyezer évvel ezelőtt élt emberével. Mindig voltak felnőttek, akikben az, amit úgy hívunk, hogy ítélőképesség, kritika, tárgyilagos ön- és világszemlélet, stb.: a fejlődésben viszszamaradt, a gyermekévek szintjén maradt. “Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók? Hasonlóak a piacon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak.” Jézus azokra a farizeusokra tette ezt a megjegyzést, akik, noha látták a jeleket és a csodákat, amiket cselekedett, nem engedték magukat a tényéktől befolyásoltatni. Meg volt a sémájuk, a saját elképzelésük a Messiásra nézve, és mivel az Úr túlnőtt azon, vagy nem töltötte be azokat, elutasították őt. Rendben van. Jézus szent bohémiáját, a bűnösökkel és a vámszedőkkel való barátságát, azt, hogy a tiszteletére adott partin Simon asztalánál elfogyasztotta a gazdag menüt és a kánai mennyegzőn a vőlegény egészségére ivott — szocialista bujtogatásnak, illetve falánkságnak és részegeskedésnek minősítették. De ott volt Keresztelő János, “aki kenyeret nem eszik, bort nem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne!” Jézusnál a vád az volt, hogy túlságosan evilági. Keresztelő Jánosnál pedig az, hogy végletekbe menő aszkézise, világtól való elvonatkoztatottsága, gyanús; normális ember így nem viselkedik. Jézus szellemesen levonja a tanulságot: “És igazoltatik a bölcsesség minden ő fiaitól.” A farizeus, mivel magát, politikai és vallásos meggyőződését akarja bizonyítani, szükségképpen be kell, hogy bizonyítsa, hogy Keresztelő János is, Jézus is csaló. Jézussal szemben a kifogás az, hogy nagyon is világi, Keresztelő Jánosnál pedig, hogy nem az. Logikai bukfenccel, az egyiknek javára írják azt, amiben a másikat elmarasztalják. Ugyanannak az indoknak egyszerre egy pozitív és egy negatív jelentést adnak. Jézus természetesen nem akart a farizeusoknak tetszeni. Ment a maga útján. És ez az út a Kálvária stációira vezetett. Mint mondottuk, a gyermekre jellemző, hogy azt igényli, hogy a felnőttek, mások, a szájaíze szerint viselkedjenek és ha nem így történik, akkor toprzékol, sír. A magyar emigráció tele van sértődöttekkel, összeférhetetlen felnőttekkel. Azért van-é ez, mert a fát valóban nem lehet gyökerestől kitépni és átültetni? Vagy az új világnak megszokhatatlan a gondolkozásmódja és a ritmusa? Vagy abba nem lehet belenyu(Folytatás a 3. oldalon) Dr. Trombitás Dezső
