A Kürt, 1984 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1984-10-01 / 10. szám

IV. ÉVF., 10. SZÁM, 1984. OKTÓBER VOL. IV., NO. ÍO. OCTOBER 1984

Published monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC

“MI VAN MEGÍRVA?”

___________ “What is written?”___________

“Jézus így szólt neki: A törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?” (Lk 19:26).

Az Úr Jézus ezt a kérdést egy úgynevezett törvénytudóhoz intézte, válaszul az illetőnek arra a kérdésére, hogy mit tegyen, hogy az örök életet elnyerje. A törvénytudó helyesen felelt és szó szerint idézte, ami a törvényben erre nézve meg volt írva. Az Úr meg is dicsérte: Helyesen feleltél! — mondta neki.

A törvénytudó dicséretes tudása egy lelki szempontból lényeges probléma felvetésére késztet: Vajon menynyire ismerjük mi a Szentírást? Nemcsak általánosan, azaz körülbelül, hanem pontosan és szó szerint úgy, ahogy meg van írva. Tegyünk a következőkben erre nézve egy kísérletet és vizsgáljuk meg közelebbről, hogy a biblia-ismeretünk minden esetben fedi-e azt, ami Isten szent Igéjében meg van írva. Krisztus a törvénytudó érdeklődését egy hozzá intézett kettős kérdés segítségével tisztázta. Tegyünk mi is úgy és vessünk fel, a biblia-ismeretünk megvizsgálása céljából, egynéhány kérdést, úgy az Ó- mint az Űjtestamentum szövegével kapcsolatban.

Első kérdés: Milyenfajta gyümölcs volt az Éden kertjében a jó és gonosz tudásának fáján, amelyről Éva egyet szakított és Adámnak is adott? — A leggyakoribb válasz erre az, hogy alma volt. Sokan, akik évtizedek óta Bibliát olvasnak, meg fognak lepődni az erre adandó helyes válaszon: Nem tudjuk, hogy milyen gyümölcs volt, mert az írás nem mondja. Lehet, hogy alma, de az is lehet, hogy banán vagy füge volt. — Hát fontos ez?, kérdezhetné valaki. Hogy alma vagy más gyümölcs volt-e, nem fontos; de annak a megállapítása, hogy mi van megírva és mi nem, igenis fontos.

Egy másik kérdés, szintén az első családdal kapcsolatban: Mi volt a külső jele annak, hogy Ábel áldozata kedves volt Isten előtt és Kain áldozata nem? — Feltehető, hogy tíz válasz közül kilenc így hangozna: Ábel égőáldozatának füstje égfelé szállt, Káiné viszont a földön terült szét. Az áldozatok füstjének ez a jele valószínűnek mondható, de csak valószínűnek, valóságnak nem. A valóság ugyanis az, hogy a Szentírás nem beszél róla. Sem arról, hogy merre szállt a fjist, sem arról, hogy ennek valami jelentősége lett volna.

Vessünk fel most egynéhány kérdést az újtestamentumi szöveggel kapcsolatban. — Milyen helyiségben született a kisded Jézus? A szinte magától értetődőnek látszó válasz ez: Istállóban! Mit mond ezzel szemben az írás? Lukács evangélista azt írja, hogy Mária a gyermekét egy jászolba fektette, mert máshol nem volt hely a vendégfogadóban. Istállóról egy szót sem ír. A jászolról persze istállóra lehet következtetni, de csak nyugati országokban,

közelkeleti viszonylatban nem. A nyugati vendégfogadó — étkezőhelyiséggel, vendégszobákkal és istállóval — merőben különbözik az akkori idők és részben még ma is a közelkeleten épült vendégfogadótól. Ott élő misszionáriusok leírása szerint a palesztínai “vendégfogadó” félreeső arab falvakban egy barakkszerű épület, amelyben a falra végig jászol van felerősítve, hogy az átutazó vándor az állatját odaköthesse és mellette éjszakára letelepedhessen. A “meg van írva” elvi álláspontot szem előtt tartva, kilencven százalékig biztosra vehető, hogy Jézus nem egy kimondott istállóban, hanem egy ilyen primitív palesztínai vendégfogadó-barakkban született. A köztudatban annyira meghonosodott istálló fogalma ennélfogva hagyománynak tekintendő.

Egy további kérdés, szintén Jézus születésével kapcsolatban: Mi történt Betlehem mezején, miután a mennyei hírnök a pásztoroknak a Megváltó Krisztus születését bejelentette? — Mennyei seregek sokasága jelent meg, akik — általános felfogás szerint — magasztos dicshimnuszt énekeltek. Az evangélium szószerinti szövege azonban nem említ éneket, hanem arról ad hírt, hogy egy mennyei sereg jelent meg, “akik dicsérték Isten, ezt mondván . . (Lk 2, 13). Tehát nem énekkarról, hanem szavalókórusról volt szó. Hogy e mennyei “szavalókórus” dicséretmondása szebben hangzott, mint a legszebb földi éneklés, biztosra vehető; és valamit énekelni vagy elmondani között sincs nagy különbség. Mindamellett helyénvaló a Szentírás szövege és az et(Folytatás a 3. oldalon)