A Kürt, 1984 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-01 / 4. szám
6. oldal 1984. április | NŐI ! ROVAT | Women’s Column AKI GYŐZ.. . "To him that overcometh . . . ” Az egyik szombat délután nyugodtan végeztem házi munkámat. Takarítottam, sütöttem, főztem. Egészen csendes volt a kisváros. Voltak, kik nyári szabadságra, üdülésre utaztak, mások a tóparton pihentek. De legtöbben mégis a szomszéd városkába hajtottak, hogy megtekintsék az év legnagyobb látványosságát.: a rodeo versenyeit. Engem nem érdekel az ilyesmi, sőt, borzalommal tölt el az is, amit a TV-ben mutatnak róla. Nem tartom sportnak az emberi élet kockáztatását és az állatok kínzását. De tudomásul veszem, hogy sokakat érdekel, nagy tömeg jön össze közelről és távolról, és végül lelkesen ünnepük a győzteseket. Miközben Coca-colával csillapítják lázas szomjukat, már el is felejtkeznek azokról, 'akiknek egész életükre kiható nyomorúság teszi majd felejthetetlenné a versenyt. Egyszer csak a kisváros csendjébe belesivított a mentőautó szirénája. Aztán másodszor, harmadszor is. A mi kórházunkba hozták a verseny sebesültjeit. Mint később megtudtam, közülük az egyik életveszélyesen megsérült. Szívemben őszinte szánalmat éreztem és mélyen elgondolkodtam a történtek felett. ígéretes fiatalok voltak, szüleik reménységei. Miért kellett nekik ilyen sorsra jutni? A versenyre indulók közül kevesen gondolnak arra, hogy éppen velük történik baleset. Pedig a versenyben nemcsak győztesek, hanem vesztesek is vannak. Mégis, minden sportágban vannak újabb és újabb versenyek és vannak versenyzők is. Nem kedvetlenednek el mások veresége miatt, mert a győzelem kecsegteti őket. Milyen igaz Pál apostol mondása: “Nem tudjátok-e, hogy akik versenyOláh Lajosné pályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat!” — És milyen igaz a folytatása is, főleg a saját életünkre alkalmazva: “Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant” (1 Kor 9:24-25). Mit meg nem tesznek a világ fiai a hervadó koszorú elnyeréséért! Tudjuk, hogy a versenyzőknek nagyon szigorú életrendjük van, egy napig sem lazíthatnak, mert elveszíthetik formájukat, erőnlétüket. Hosszú idő következetes, kemény munkája, elkeserítő, szigorú edzések alkotják a lépcsőfokokat, amik a győzelmi dobogóra vezetnek. De ha oda elérkeznek, tudják, hogy nem volt hiábavaló a küzdelem! Pedig csak romlandó koszorút nyertek! Egyszer hallgattam egy hivő ifjú megrendítő bizonyságtételét. Tehetséges sportoló volt, több futóversenyen nyert. Egy alkalommal, amikor dobogóra került, és nyakába akasztották az érmet és a koszorút, hirtelen szívébe hasított a felismerés: romlandó koszorú, a romolhatatlan helyett! Fejét lehajtotta, szeméből kigördült a könny. Arra gondolt, hogy mennyi mindent megtett ezért a győzelemért! Ez a megrendülés vezette el aztán odáig, hogy minden erejét bevetve, már a hervadhatatlan koszorúért küzdjön. T estvéreim! Legyünk hálásak, hogy az apostollal együtt mi is elmondhatjuk: “Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra, úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos. ” Legyünk nagyon hálásak azért, hogy ismerjük, mi az igazi győzelem, hol van a hervadhatatlan koszorú, amelyért érdemes egy életen át küzdeni! De ne felejtsük el, hogy minden győzelemnek ára van! “Megsanyargatom testemet és szolgává teszem ...” Sok szép dolog van az életben, ami felejthetetlen és emlékezetes marad, de ha az örök élet szempontjából gondolkodunk, rájövünk, hogy értékük nulla. Jó lenne, ha többször gondolnánk arra, hogy talán már nem sok van hatra a versenypályából, a megfutni való távolságból. Talán már a célegyenesben vagyunk! S ha így van, akkor minden erőnket összpontosítva kell “törekednünk az onnan felülről való elhívásunk jutalmára”! A győztest nem olimpiai aranyérem várja, hanem a fehér kövecskére írt új név, az elrejtett manna, a hervadhatatlan koszorú és a korona. Annak az útnak a vége ez, amelyen a mi drága Mesterünk járt előttünk. Ő ígérte: “Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem, és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében" (Jel 3:21) , Oláh Lajosné ÜJ VERSESKÖNYV New book of verses Megjelent Almási Mihályné: MARADJ VELEM! című versesköiete. A szerzővel, aki dr. Almási Mihály testvér édesanyja, olvasóink közül is találkozhattak mindazok, akik jelen voltak az 1983. évi Detroiti Közgyűlésen, vagy a Rámái Konferencián. A könyvet az Amerikai Magyar Baptisták Konferenciája adta ki. A Bevezetésben a következőket olvashatjuk: “A könyv, melyet kezünkben tartunk, kereken 200 verset tartalmaz. Általános gyülekezeti használatra (felnőtteknek) több mint 100 verset találunk a kötet első felében. Ezután következik a GYERMEKVERSEK című II. rész (89—109. old.), amely karácsonyi, anyáknapi, gyermeknapi stb. versikéket tartalmaz — pótolva azt a hiányt, ami a kicsi gyermekeknek szánt versekben régóta megvan közösségünkben. Hiányt pótolnak a III. részben összegyűjtött, különféle alkalmakra írt költemények is (110—131. old., menyegző, aranymenyegző, születésnap, jubileum, lelkipásztor beiktatást, stb.). E könyv kiadásának teljes költségét dr. Almási Mihály testvér fedezte. Kívánjuk, hogy a kötet töltse be küldetését mindenütt, ahol magyarul beszélő, verseket szerető hivők élnek! A KIADÓ” Üj verseskönyvünk ára 6.00 USA dollár. Ajánljuk mindazoknak, akik szeretik a bibliai tárgyú verseket, szeretnek szavalni a gyülekezetben (bármilyen korúak). A könyv megrendelhető a következő címen: Dr. Mihály A Imási 8738 Olde Eight Road, Northfield Center, Ohio 44067 Make check payable: Dr. Mihály Almási.
