A Kürt, 1984 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
4. oldal ban az általa jellemzett lelkűiét az. Vagy talán nem? ES MI TÖRTÉNIK AKKOR, ha valaki ezeket a “lelki igényeket” nem hajlandó az élő Isten szent nevében kielégíteni? Nos, megnézheti magát, mert a Viharsaroktól Budapestig és Szabolcstól Baranyáig hamar elterjed a gyülekezetekben, hogy milyen ódivatú, értetlen és kellemetlenkedő alak. Szeretett “elvárás” testvéreim. A ti gondolkodásotokban csak egy sebezhető pont van: Mit szól mindehhez az Isten? Mert akár hiszitek, akár nem, Ő mégis csak van, sőt Ő az ura mindeneknek. Lehet, hogy embereket meg tudtok vásárolni, de Őt nem. És mi lesz, ha ellenetek fordul? Meg tudjátok-e védeni vele szemben gazdagságotokat, befolyásotokat, sőt a puszta életeteket? Nem lenne bölcsebb abba hagyni ezt az igei alátámasztás keresgélést, és sürgősen megtérni az Ő akaratának keresésére, míg nem késő? És megtanulni, hogy ami az Ő akaratán megbukott, az megbukott, s azt egyetlen szolgájának sem engedi meg, hogy büntetlenül kimagyarázza. Ezért — mégha jól esne is — ne higgyetek azoknak az embereknek, akik titeket készségesen kiszolgálnak. Mert ha valamire azt mondta Isten, hogy az csalás, akkor az csalás. Ha valami személyválogatás, akkor az személyválogatás. Ha paráznaság, akkor az paráznaság és az Isten soha nem fogja azt másként nevezni. És nem engedi sem magát, sem Igéjét senki által megcsúfoltatni. Mi lesz, ha egyszer ez kiderül? Isten igen szava mindig igen marad. A nem mindörökre nem. Kiskapuk és ügyeskedések nélkül és azok ellenére. Boldog, aki elhiszi ezt és eszerint tervez: alkuszik autóra, szántja a kertjét és köti a házasságát. Az nem fog csalatkozni. Nem úgy a sértetten reklamálók, akik az ítéletkor majd sok minden szépet, jót elsorolnak az ítélő Bíró előtt önmagukról, és az Úr mégis azt feleli majd nekik: sohasem voltatok az enyémek, távozzatok előlem az örök kárhozatra! {Békehírnök) „ aj* ' Hegyi András Bapt. lelkipásztor (Magyarország) Ne követelj magadtól többet, mint Isten. Ha bűnbocsánatot nyertél, bocsáss meg magadnak! @ 1984. február LEVELES j; LÁDÁNKBÓL í From our Mail Box Kiss Lászlóné írja (Soltvadkert, Magyarország): “Kedves szerkesztő testvérek! írnom kell, mert nagyon közeledik január elseje. Azt olvastam, hogy 1984-ben csak azok kapják A Kürtöt, akik előfizetik. Úgy számolom, egyetlen szám több mint 100 forintba kerülne. Nekem ez a kedves lap ennél is többet ér, de ez a sok pénz nincs birtokomban ... Most azért írok, hogy megköszönjem azoknak a testvéreknek az áldozatát, akik eddig részemre kifizették a lapot. Nagyon jó volt tudni a távol levő magyar testvérek életéről, a táborozásokról, a gyülekezeti eseményekről. Mintha itt lettek volna közel .. A kiterjedt rokonság körében is kapós volt A Kürt. Ment kézből kézbe, házból házba. Néha fél év is elmúlt, mire hozzám visszaért ... Köszönöm a lelki áldást, amit A Kürtben nekünk ajándékoztatok. Áldjon meg titeket a jó Isten, és újítsa meg erőtöket, mikor megfáradtok a lelki munkában. Szeretettel köszönt: Kiss Lászlóné” Utóirat\ “Mégsem tudom így elküldeni ezt a levelet, de nekem olyan nehéz kérni. Eszembe jutott, milyen lelki áldást jelentett nekem, meg azoknak a betegeknek, akiknek elvittem a “Nem félek, mert te velem vagy”... című írás és a hozzá hasonlók. Új hitet, új erőt nyertünk. Kérem azokat a névtelen testvéreket, akiknek áldozatából eddig is kaptam a lapot, tartsanak ki, hadd kapjuk január után is A Kürt-öt. Ha mi nem is tudunk fizetni, az Úr biztosan gazdagon kárpótolja őket. Sok szeretettel kívánom és kérem a jó Isten áldását: Kiss Lászlóné" * Kedves Testvérnő! Örömmel olvastam levelét. Úgy gondolom, hogy erőt és kitartást merítenek belőle azok az amerikai magyar testvérek is, akiknek áldozata lehetővé tette — s bízunk benne, hogy a jövőben is lehetővé teszi — hogy tengeren túli testvéreink is megkapják A Kürt-öt. Kérem, hogy imádkozzanak továbbra is e missziómunkáért. A januári számot elküldtük, s küldjük a februárit is. — A szerk. — Ms. Elizabeth Dékány (Buffalo, NY.): “Kedves Almási Testvér! Igen nagy hálával tartozom A Kürt lapért és azért a meleg hangú riportért, amely a buffaloi misszióútról szól. A képek is jók lettek, s a borús, esős idő ellenére napsugaras vasárnapunk lett, mert a napsugarak a szívünkből jöttek ... Nem is tudom, mikor voltam utoljára egy ilyen nagy magyar csoportban. Micsoda csodálatos élmény! Meg kellene ismételni, hisz oly rövid az életünk ... Maradok szeretettel: E. Dékány” Kedves Elizabeth! Köszönöm levelét, a mellékelt versszemelvényeket és egyéb iratokat. Sokat töprengtem azon, hogy a levelet teljes egészében kellene közölnöm. Bocsássa meg nekem, hogy ezt mégsem teszem. Helyesen tette, hogy elmondta “más körökben forgolódó” clevelandi ismerőseinek: “Nem lesz két mennyország!” Nem csodálom, hogy a Cleveland-Parma Hights Baptist Church-ben nem találkozott magyarokkal. Azok, akik valóban hívei a magyar missziónak (dupla olyan távolságból is, mint Parma), képesek arra, hogy eljöjjenek a magyar gyülekezetbe. Azt is sajnálom, hogy vendéglátói nem voltak hajlandók arra, hogy elhozzák gyülekezetünkbe. Magam is úgy vélem, hogy a buffaloi theologus nap és kirándulás sok szívet megmozgatott. Mások is kifejezték reményüket, hogy 1984-ben is szervezünk egy hasonló konferenciát. Ami rajtam áll, mindent megteszek ennek érdekében. Kívánom, hogy maradjon meg szívében e mostani érzés, s imádkozzék továbbra is A Kürt missziójáért. Testvéri üdvözlettel: — A szerk. — *** Pongrácz Pál (Csetény, Magyarország): “Kedves Testvéreim! Mint ismeretlen testvér, hadd köszöntselek benneteket az Úr Jézus nevében, kívánván és kérve rátok Isten gazdag áldását és kegyelmét. Nagyon örültem, hogy egy rokonom révén eljuthatott hozzám A Kürt című újságotok ... Még ismerősökre is akadtam benne ... Most töltöttem be a 80. évemet. Szívesen fogadnám, ha küldenétek kiolvasott A Kürt újságot (többet egybe)... Testvéretek az Úrban: Pongrácz Pál”
