A Kürt, 1984 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
V. ÉVF., 1. SZÁM, 1984. JANUÁR VOL. V., No. 1. JANUARY 1984 Published monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC — 12193 W. Pleasant Valley Road, Parma, OH 44130 NEM SÖTÉT SZEMÜVEGGEL Through Clear Glasses BESZÁMOLÓ A MAGYARORSZÁGI LELKI ÉLET NAPOS OLDÁLÁRÖL Report about the sunny side of spiritual life in Hungary A hófödte Alpeseken járva, ahol vakítóan csillog a fehérség, lehet hasznos is a sötét szemüveg. Vannak viszont, akik akkor is sötét szemüveget hordanak, amikor az épszemű embernek erre nincs szüksége. Ezek a beteg szemű emberek, nem bírják elviselni a természetes fényt. Kénytelenek állandó homályban élni. Sok sötét szemüvegessel találkozunk a lelki Herjeezkl András életben is. Ők talán azért viselik, mert jobban esik nekik mindent sötéten látni. Beteges pesszimizmus! Hét évi távoliét után már magam is kívánkoztam arra, hogy egy kissé több időt töltsék odahaza és személyes tapasztalatot szerezzek arról, hogy hogyan megy a misszió az óhazában! Ügy hozta a sora, hogy a budapesti Baptista Theologiai Szeminárium hazaérkezésünk napján, az újpesti szép imaházban tartotta 78. tanévnyitó istentiszteletét. Csodáltuk a szép új imaházat, és hálás volt a szívünk az ifjú “próféta fiák” láttán. Isten nem hagyja magát tanúbizonyság nélkül! Á munkából immár kifelé haladó idősebbek helyébe odaállnak a fiatalok, hogy kezüket az eke szarvára téve a munkát tovább vigyék, jelenleg 15-en. Amióta haza jöttünk (szept. 15.), minden vasárnap más-más gyülekezetben szolgáltunk. Régi gyülekezeteinken kívül voltunk az újpesti, a pest lőrinci, a dunaharaszti, a pestimrei, a váci és a székesfehérvári új imaházakban. Mindegyikről hallottunk, olvastunk, de a személyes tapasztalat nyomán Séba királynő szavaira kellett gondolnunk: “A felét sem mondták el nekem ...” Voltunk a dunántúli Ifjúsági Konferencián, és halljuk, hogy még másik 3 ilyen konferencia volt az ország különböző részein, ahol nagy sereg fiatal jött össze Jézus Krisztus dicséretére. Látásunk szerint a magyar baptista misszió jelenleg nagy minőségi változáson megy át. Már a taglétszám is emelkedőben van. Sok helyen hallottunk bemerítésekről. A számbeli növekedés nem olyan látványos, mint Kornya Mihály idejében volt, de a fejlődés, a minőségi változás igen szembetűnő. A valamikor földművesek, városi szolgálók, bejárók és mosónők szektaként kezelt és üldözött felekezete, ma igen sok értelmiségit (mérnököt, tanárt, jogászt, pedagógust, orvost), egészségügyi dolgozót, megbecsült élmunkást, stb. foglal magában. A társadalmi és gazdasági élet minden rétegét képviselő közösséggé lett, amely nem hagyható figyelmen kívül. MINDEN RED VÉS OLVASÓNKNAK ÁLDOTT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN A SZERKESZTŐSÉG Folytassuk most a szemlélődést egy más nézőpontból! Az idősebb generáció tapasztalatból tudja, hogy volt idő, amikor a baptistákat (főleg vidéken) egyszerűen “hivők”-nek nevezték. Ez abból következett, hogy a század eleji kiszáradt és többségében racionalista protestáns felekezetek szószékeiről csak üres kegyesség áradt és nem a megelevenítő, élő hit. Akinek több lelki igénye volt, és élő hitre vágyott, annak a baptistákhoz kellett mennie. Isten megújító kegyelmének gazdagságából, akik ma térnek meg Magyarországon, azoknak nem kell föltétlenül baptistává lenniök, mert a többi felekezetekben is megtalálható — változó mértékben — az élő hit, és a kegyelem felekezeti különbség nélkül forrásozik Krisztusból római katolikusok és reformátusok vagy épp lutheránusok között. De modhatnám sorban a többi keresztyén felekezetet is! És mi bánkódjunk ezen?! Távol legyen! Ha Isten gyermekei vagyunk és nem egy felekezet ügynökei, akkor ennek örülnünk kell. Úgy látom, most érnek be azok az imádságok, amiket évtizedeken át mondtunk a népegyházak megtéréséért és ébredéséért. Magyarországon ma egy csendes ébredési hullám vonul át, amely nem követi ugyan a nagy nyugati evangélizációs hadjáratok törvényszerűségeit, de kétség kívül eredményes. (“A szél fú, ahová akar és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy ...”!) Állítom, hogy ha itt-ott kevesebb is a templomba, vagy az imaházba járók száma, öszszességében nem lettek kevesebben az imádkozok. Persze ma is könynyen pesszimizmusba eshetünk, mint Illés, aki azt gondolta, hogy (Folytatás a 4. oldalon)
