A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
2. oldal 1983. augusztus THE TRUMPET Published monthly by The Hungarian Baptist Conference Of The American Continent Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC — 12193 W. Pleasant Valley Road Parma, Ohio 44130 Felelős szerkesztő — Editor in Chief REV. DR. ALEXANDER S. HARASZTI Tel.: (404) 474-3686 (Office—Iroda) Szerkesztő Bizottság—Editorial Board REV. DR. MIHÁLY ALMÄSI 8758 Olde Eight Road Northfield Center, Ohio 44067 Tel.: (216)467-6495 REV. ANDRÁS HERJECZKI P. O. Box 5356 Lincoln Park, MI 48146 Tel.: (313)382-3735 Szerkesztőség—Editorial Office 8758 Olde Eight Road Northfield Center, Ohio 44067 Telephone: (216) 467-6495 Főmunkatársak—Co-workers REV. GÉZA HERJECZKI REV. GYULA KUN REV. LAJOS OLÁH Előfizetési dtf—Subscription fee Egy évre—For One Year $12.00, U.S. Dollars $15.00 Canadian Dollars Over Seas Air Mall $18.00 U.S. Send subscription: Mrs. Maggie Marton 1162 Fort Street Lincoln Park, Michigan 48146 Címváltozásukat kérjük jelentsék: A SZERKESZTŐSÉGNEK A kéziratokat a szerkesztőség címére kérjük küldeni! OFFICERS—TISZTVISELŐK President—Elnök REV. A. S. HARASZTI, M.D., Ph.D. Henry General Professional Building Stockbridge, Georgia 30281 Telephone: (404) 474-3686 (Office) (404) 471-4183 (Residence) Vice President—Alelnök MRS. HENRY WERLE 3 Basswood Road Willowdale, Ont., Canada M2N 2N2 Telephone: (416) 222-3593 General Secretary — Főtitkár REV. ANDRAS HERJECZKI 1370 Michigan Blvd. Lincoln Park, Michigan 48146 Telephone: (313) 382-3735 Dean of the American Hungarian School of Theology — Baptist Seminary — REV. MIHÁLY ALMASI, Th.D. 8758 Olde Eight Road Northfield Center, Ohio 44067 Telephone: (216) 467-6495 Convention Evangelist— Konvenciós Evangélista REV. LAJOS OLÁH Kipling, Sask, SOG 2S0, Canada Telephone: (306) 736-2236 Treasurer—Pénztáros MRS. MAGGIE MARTON 1162 Fort St., Lincoln Park, Michigan 48146 Telephone: (313) 386-4540 Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio 44102 __________________A_________________ szerkesztő rovata Editors Column Végletek és realitás Extremes and Reality Amolyan meditáció csupán ez a néhány sor, és nem mindenható recept az ethnic gyülekezetek missziós tevékenységével kapcsolatosan. Vegyük először a végleteket! Attól függően, hogy ki, mikor, honnan és hogyan érkezett Amerikába, mások az álmai. Most persze baptista hívőkről beszélek elsősorban és missziós álmokról. Vegyünk egy példát: Ha valaki — tegyük föl — egy városi nagy gyülekezetnek volt a tagja, az ének- és zenekarról, nagy ifjúságról, tömött imaházakról vagy templomokról álmodik. Nos, ilyen amerikai magyar gyülekezet nincs, az álomképet el lehet felejteni. Miért nincs ilyen — sokak által egyedüli jónak vélt — nagy amerikai magyar gyülekezet? Nem azért, mert Amerikában nincs vallásszabadság, nem is azért, mert — mint mondani szokták — furcsa egy szerzet a magyar, összeférhetetlen alaptermészetű, kettő is alig tud békében maradni, hát még 100, 200 vagy 500. Nem hiszem, hogy magyar voltunkból fakadnának a kétségkívül föllelhető negatív jelenségek, s ha mégis, úgy ennek végleg nem “faji”, sokkal inkább történelmi okai vannak, s ezek a negatívumok csak igen kis részben magyarázzák meg azt a tényt, hogy nincsenek nagy amerikai magyar baptista gyülekezetek. Sokkal inkább objektív, tőlünk független és általunk nem befolyásolható okokról van szó. Helyzetünket — amiről kissé részletesebben is szólok — adottságként el kellene fogadnunk. A Kárpát-medencében —különösen is annak közepén — “sűrűn” vannak a magyarok, vagy éppen kizárólag magyarok élnek. Nem így Amerikában. Hogy lehetne egyáltalán elvárni, hogy egy más kontinens európányi országaiban olyan módon történjék minden, mint valahol az Óhazában? Aztán itt van a szétszórtságon kívül a generációs probléma. Az ún. másodgeneráció természetszerűleg jobban beszél angolul, mint magyarul — ha beszél egyáltalán magyarul — és otthon érzi magát az első generáció számára egy kicsit mindig idegen környezetben. A harmadik generációról akár ne is beszéljünk — gyülekezeti szempontból. A magyar misszió számára a miszsziós bázis az 1. generáció, azok a magyarok, akik jobban beszélnek magyarul — esetleg 50 éves ittartózkodás után is —, mint angolul. Ők viszont az esetek legnagyobb részében természetszerűleg idős emberek. A fiatalok és a gyerekek nem mindig érzik jól magukat — különösen, ha kevesen vannak — az idősek között. A generációs ellentétek az ethnic gyülekezetekben igen kiélezettek — és természetesen nincs más megoldás, mint a kölcsönös megértés és szeretet fokozott mértékű gyakorlása. Az amerikai magyar baptista misszió nem azt jelenti, hogy óhazai szempontból ideális, 100 — 200 tagú vagy nagyobb gyülekezeteket szervezünk. A történelem során erre valójában csak egyszer-kétszer volt lehetőség Amerikában — magyar vonatkozásban. Ez olyan álom, amiből föl kell ébredni. (Arról nem is szólva, hogy manapság egyre világosabb lesz előttünk, hogy a nagy gyülekezetek missziós hatékonysága — egy bizonyos ideálisnak gondolt létszámon túl — csökkenő tendenciát mutat!) Nem alkalmazhatjuk hiánytalanul sem az óhazai, sem az amerikai baptista missziós módszereket. Amerikában nem lehet és nem is kell kis Magyarországot, kis Erdélyt, kis Fölvidéket vagy épp kis Délvidéket csinálni, de nem lehet a bevett amerikai baptista szisztéma szerint sem dolgozni. Az az érzésem, hogy nagy többségében igen végletes gondolkodású az amerikai baptista magyarság. Egyfelől sokan pesszimisták: Nem érdemes csinálni semmit, nincs jövő, “angol tengerben élünk”, elveszítettük gyerekeinket, unokáinkat, abba kell hagyni a “magyarkodást”. Másfelől sokan álomkergetők-. Régi, ideálisnak vélt séma szerint, vagy épp újnak gondolt, esetleg amerikai
