A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1983-11-01 / 11. szám
6. oldal 1983. november Csendes Percek — Öh nagyon kedves, igazán jó lesz. Quiet minutes E sorok írója néhány — számára idegen — országban tett látogatásának emlékeiből válogatta a “Csendes perceket”. Mindig izgalmas volt, ha megérkeztünk valahová. Vajon ki fogad bennünket? Egy fiatal, szakállas, szemüveges férfi várt ránk rettentő pici játékszer autóval. Bepréseltük magunkat a járműbe, két nyakigláb fickó. Térdeink a vállainknál, csomagjaink a hátunknál. Végigkacarásztuk az utat, nagyon komikusak voltunk abban a kis autóban. — A kocsi a feleségemé — mondta a testvér. — nekem motorom van, azzal járok. Közben megérkeztünk. Ámultunk, bámultunk, amikor megláttuk a csillogó-ragyogó Honda motort. Férfiasán körülbámészkodtuk, okos kérdéseket tettünk fel. A testvér néhány adatot közölt, aztán azt is megmondta, hogy ez a motor annyit ér, mint egy autó. — És miért jár motorral, mit csinál vele? — Testvérek, én ezzel szolgálok. Járom a körzetet, egyedüllévő testvéreket látogatok. Sokat motorozok. Sok a munka. — Miért nem autóval jár? — Ennek nagyobb a mozgási szabadsága. Fürgébb. Majd kell vennünk egy másikat, egy még erősebbet! — De hiszen ez is csodálatos! — mondtuk. — Igen, de sok a munka. Sok testvérhez kell elmennem. Amit veszünk, amire gyűjtünk, még nagyobb sebességű lesz. Bementünk a lakásba. Bizony, szerény lakás volt. Csendes mosolyú feleség és gyerekek fogadtak bennünket. Nem soká újra a motorra terelődött a szó. — Igen, mindennél fontosabb, hogy a férjem szolgálni tudjon. Sok a lelki munka. Gyűjtünk az új motorra. Megszégyenültem. Kis lakás, kis autó, kis fizetés. És akkor ők a missziós motorra gyűjtenek, hogy szolgálhasson a ház feje. * Először azt hittük, hogy valami elvarázsolt kastélyba kerültünk. Igaz, a ház nem volt nagy, meglapult a hegy oldalában. Szinte körülfogta a patak, amely éppen ott kanyarodott a sziklák között. A patakon hid, amelyen át a piciny udvarba jutni. Épp hogy elfér egy autó. Ez a ház — mint kiderült — egy vadászé volt. A vadász már nem élt. Mindenütt a házban trófeák voltak a falakon, vadászjeleneteket ábrázoló sötét festmények. Csuda, recsegő falépcsők, nem tudni, hova vezetnek. Olykor el is tévedtem a házban. A család: férj és feleség. Csak ketten laktak itt. A férj korán kelő autókereskedő. — Kimoshatnám az ingeiket? kérdezte este a testvérnő. ALVINC Háromszázhatvan éve telepedtek le az anabaptisták Lassan ötven esztendeje annak, hogy Kimer Adalbert Bertalan (1884 — 1973), volt református lelkész — ahogy ő írja: “baptizálása után” — példás lelkesedéssel felkutatta és megismertette velünk az anabaptisták hutteri ágát. Egymás után adta ki népszerű könyveit, amelyeknek hatására a magyar ipartörténészek figyelme is az egykori “habánok” felé fordult. Ő írja “Baptista króniká”-jában (Bpest, 1935. 200. old.), hogy a mai Szlovákia területén levő egykori telepeikről, 1621-től több hullámban települtek Erdélybe, és az utolsó csoport 360 éve, 1623. július 29-én érkezett Alvincra. 1622-ben Bethlen Gábor fejedelem adómentességet és teljes vallásszabadságot adott nekik. Alvincon nem csak fazekasok dolgoztak, hanem más szakemberek is. Valamennyien kiváló árukat vittek Erdély piacaira. I. Rákóczi György is elismerte szakmai tudásukat, saját birtokaira telepítve őket, de bizonyos korlátozásokat már ő is bevezetett. Pázmány Péter ellenreformációja fokozatosan támadta a gazdag és népes anabaptista gyülekezeteket, mígnem közülük sokan előbb török, majd orosz területre vándoroltak a 18. század végétől kezdve. A mai baptista hívők közössége az előfutároknak járó tisztelettel ápolja — Ébresztő holnap reggel 6-kor — mondta. — O.K., jó lesz — mondtuk. Másnap reggel éppen vasalt a testvérnő. A mi ingeinket. — Köszönjük a szolgálatot — mondtuk. Igazán kedves. — Óh, nem tesz semmit. Szolgálni akarok, és örülök, ha szolgálhatok. Tudják, én még csak egy éve ismerem az Úr Jézust. Én nem voltam hívő. A barátnőm vitt el a gyülekezetbe. Megtértem, és szolgálni akarok, mert szeretem az Űr Jézust. Nagyon szeretem Öt. Azóta bennem a kép: abban a kis sötét szobácskábán kezében tartja az inget és azt mondja: “Tudja testvér, szeretem az Úr Jézust...” Debreceni István az anabaptisták emlékét. Bennük mégsem baptistákat vél fölismerni, mert a lényeges elvi egyezések mellett ugyancsak lényeges eltérések is mutatkoznak. “Tiszteletre méltó nemes igyekezetük a pénz és a nyerészkedés igájának lerázására” azonban példaként állhat mind a mai baptisták, mind valamennyi szabadegyházi felekezet tagjai előtt. *(Baptizálás után Bpest, 1934. — Ezután megjelenő füzetei és könyvei közül a legtöbb az anabaptistákkal foglalkozik.) Szebeni Olivér — Békehírnök — ÚJ ADATOK A BIBLIA TERJESZTÉSÉRŐL (Folytatás a 2. oldalról) 2 millió 170 ezer Újszövetséggel. A harmadik helyen Dél-Afrika áll (747 ezer teljes Biblia és 1.748.000 ezer Újszövetség). Európában a legjobb eredményt az NSZK-ban érték el 678 ezer teljes Bibliával és 212 ezer Újszövetséggel. A teljes Bibliából 273 példány a Luther fordítást tartalmazta, de újabban nagyon népszerű a „Biblia mai német nyelven” című új fordítás, melyből 260 ezer teljes Szentírást adtak el. Nagyon jelentős a növekedés, hiszen 1981-ben alig több, mint 100 ezer teljes Szentírást .adtak el a Német Szövetségi Köztársaságban. “Békehímök" Hallgass, népem, most én beszélek! Izrael, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én! MÉRFÖLDKÖVEK