A Kürt, 1982 (2. évfolyam, 9-12. szám)

1982-12-01 / 12. szám

1982. december

Azt tanítja, hogy a szegényeknek adjunk. Karácsony az ajándékozás ünnepe. Jézus életét ajándékozta, de kenyeret, gyógyulást is adott. Tőlünk is elsősorban életünket várja, de nem közömbös szolgálatainkkal kapcsolatban sem. Erre vonatkoznak a pohár vízzel, beteglátogatással kapcsolatos ítélő kérdései.

6. Boldogság. A Hegyi Beszédben részletesen kifejti a boldogság feltételeit. Igenli az örömöt, a boldogságot.

7. Biztonság, épség, barátság, jó viszony. Legyőzte biztonságunk veszélyeztetőjét, a Sátánt. Kőszikla alap. Testvéri egységre buzdít számtalanszor: ,,... hogy egyek legyenek ...”

Uralma növekedésének nem lesz vége.

Karácsony evangéliuma: megszületett a Békefejedelem!

* * *

“Asszonytól született...”

(Gál 4:6)

„Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten kibocsátotta Fiát, aki asszonytól született..Pál apostol lényeget megragadó szavai ezek. A Fiú mérhetetlenül megalázta magát azzal, hogy emberi testet öltött magára. E testetöltés lényegét illetően évezredek óta vitatkoznak a teológusok. Feltétlenül a lényegi részhez tartozik, hogy Isten Fia csodás körülmények között érkezett a világra. E körülmények közül csupán egyet tegyünk most vizsgálat tárgyává: a szűztől születést.

Máté és Lukács kifejezetten beszél a szűzi fogantatásról, Márk, János és Pál hallgatnak róla. Ezt a hallgatást azonban semmiképpen sem lehet ellenérvvé kovácsolni, hisz amúgy sem beszélnek Jézus gyermekkoráról. Azok a kísérletek, amelyek arra irányultak, hogy a karácsonyi eseményeket párhuzamba hozzák pogány mítoszokkal, ma már kikerültek az érdeklődés középpontjából. Gondolunk itt Gressmann, Norden, Bousset, Leisegang, Dibelius stb. elméleteire.)

Különös — bár magyarázható — az a törekvés, mellyel Máriát minden ember fölé helyezi a római katolikus egyház. Ennek a kiemelésnek éppen a szűzi fogantatás az alapja. Mária „istenanya” — tanítja a római egyház —, s ebből fakadnak kiváltságai. Az ősi időben nem beszélnek az egyházatyák „szeplőtelen fogantatásról”, azaz nem mondják, hogy Mária a fogantatás után mentessé lett ez eredendő (eredeti) bűntől és annak következményeitől, csupán azt állítják, hogy Mária szent élete szolgáltatott alapot az isteni kegyelem kiáradásának. (Természetesen azon is lehet vitatkozni, hogy Isten kiválasztó kegyelme szentelte-e meg Mária életét, vagy a szent életű Máriát választotta ki Isten.) Csak a hetedik század vége felé kezdik ünnepelni Mária fogantatását, de még az ezredforduló táján is nagy ellenállást vált ki Eader tanítása, mely szerint Mária mentes az eredendő bűntől. A skolasztikusok azt tanítják, hogy csak később tisztult meg Mária az eredendő bűntől. Az 1449-es baseli, majd az 1516-os trentói zsinat okmányai úgy beszélnek Máriáról, mint aki nincs alávetve az eredendő bűnnek. 1854-ben IX. Pius pápa révén a római egyház hittételként fogadja el azt a tanítást, hogy Mária, érdemei alapján, életének első percétől kezdve mentes az eredendő bűntől.

A római egyház nem elégedett meg a szűzi fogantatás bibliailag is igazolt tényének elismerésével, hanem azt hirdette (és hirdeti), hogy Mária mindvégig szűz maradt. A klasszikus katolikus megfogalmazás szerint: Mária szűz volt a szülés előtt, a szülésben és a szülés után. Ehhez még hozzákapcsolódik az a tanítás, miszerint Mária sohasem élt házaséletet — Jézus születése után sem —, Jézusnak tehát nem lehettek testvérei. Mindezt ugyan csak a hagyomány igazolja — mondják a katolikusok —, de ez elég is.

11. oldal

1950-ben XII. Pius pápa kihirdette Mária mennybevitelének dogmáját. Ez a dogma szinte koronája a római egyház mariológiai tanításának. Nestorius valaha így fogalmazott: „Ne tegyétek a szüzet istennővé!” Eddig még nem jutott el a római egyház, mindenesetre nagyon eltávolodott attól a biztos valóságmagtól, amit a Szentírás közöl Máriával kapcsolatban.

Az Ige szerint Mária a Dávid házából való József jegyese volt. [Látszólag problémát jelent Jézus Dávid házából való származása, ui. Józsefnek lényegileg nincs köze Jézus születéséhez. Bár Mária lehetett Dávid leszármazottja, ezt azonban nem tudjuk kétségkívül bizonyítani. A probléma azonban — amint mondottam — csak látszólagos, Jézust ugyanis mindenki József fiának tartotta. A törvény szerint Jézus is, de Mária is Józsefen keresztül tartozott Dávid házához. Így gondolja ezt Máté és Lukács is, hisz mindketten József nemzetségtáblázatát közük. Mária is Jézus apjának mondja Józsefet (Lk 2:48), s a názáretiek is igy kiáltanak föl Jézus beszédét hallgatva: „Nem a József fia ez?” (Lk 4:22).] Hangsúlyozza az Írás, hogy Mária szűz volt. Gábriel angyal szavai szerint Isten kiválasztásának az alapja: kegyelem, a következménye: áldás. „Kegyelmet találtál Istennél!..., áldott vagy az asszonyok között” (Lk 1:28—30). Máté — azzal a céllal, hogy igazolja: nem új keletű gondolat Isten terveiben a szűzi fogantatás — idézi Ézsaiás 7:14-et: „ ... a szűz fogan méhében, és szül fiat, és nevezi azt Immánuelnek” (Mt 1:23). Szerinte Mária terhességének okozója a Szentlélek: ........mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szentiélektől” (Mt 1:18). Az Űr angyala megerősíti ezt, amikor Józsefnek magyarázatot ad jegyesének állapota felől: „ ... ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szentlélektől van az” (Mt 1:20). Hogy mindez hogyan képzelhető el, arra nézve Gábriel „magyarázata” (erre is vonatkozik!) az, hogy „Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1:37). Ez a kijelentés egyúttal szükségtelenné teszi a továbbkérdezést. Mintha ezt mondaná Gábriel: Ne kíváncsiskodj, amit most nem értesz, még megértheted, különben sem ez a fontos, hanem az, hogy engedelmeskedj mindenben Istennek. — És Mária megérti, hogy nem kell tovább kérdeznie, okoskodnia, s így szól: „Itt vagyok, az Űr szolgálóleánya, legyen nékem a te beszéded szerint!” (Lk 1:38.)

Ez az, amit nekünk is meg kell értenünk! Nem magyarázkodni, nem kérdezősködni s nem elméleteket gyártani.

A Szentírás szempontjából Mária szüzessége a fogantatásig bír csupán jelentőséggel. Az örök szüzesség tanítása igeszerűtlen. Mária bűntelenségéről sem esik szó a Bibliában. Különben is, a „kegyelmet talált” kifejezés értelmetlen akkor, ha Mária bűntelen. Csak Jézus Krisztus az, akiről tudjuk, hogy bár hozzánk mindenben hasonlóvá lett, bűn nem találtatott benne (lKor 5:21, lPt 2:22, ÍJn 3:5). Mária megdicsőüléséről, mennybeviteléről szintén nem tud a Szentírás. Szükségtelenek, sőt egyenesen károsak e tanítások az egyetemes keresztyénség szempontjából, hisz megalapozatlanságuk az igei alapokon szilárdan álló igazságoknak is a bizonytalanság látszatát kölcsönzi.

„Az Ige kőszálként megáll!” — azonban ami rajta kívül van, aligha. Mária engedelmes önátadása példa előttünk az önfeláldozó szolgálatra, a hitre, a kíváncsiskodás elvetésére, az Isten akaratába való feltétel nélküli belenyugvásra, de nem több ennél.

Dr. Almást Mihály