A Kürt, 1982 (2. évfolyam, 9-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
II. ÉVF., 12. SZÁM, 1982. DECEMBER VOL. II., No. 12. DECEMBER 1982 Published monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC — 12193 W. Pleasant Valley Road, Parma, OH 44130 LELKÜNK AZ URAT VÁRJA... Our soul waits for the Lord... Mikor a naptár lapjait áthajtogatva elérkezünk az utolsó laphoz, a decemberhez, mindenkinek megdobban egy kicsit a szíve. Ismét elszaladt egy év! Újra közeledik az áldott, szép karácsony. A naptárlapok is emlékeztetnek minket valamire. Az év első negyedében várva várjuk a hosszú tél végét, a tavaszt, a vetést és a kerti munkák idejét. Ha a munkát elkezdtük, rohannak a napok. Eljön a nyári szabadság, a konferenciák, az utazások ideje. Itthon is igyekszünk a szép napokat jól kihasználni. Észre sem vesszük, és máris itt az ősz, a betakarítás ideje. Sürget a munka, figyelmeztetnek a korai fagyok, hogy minél előbb kamrában legyen a termés. A földeken még éjjel is zúgnak a gépek, messziről világítanak, mint óriás szentjánosbogarak. A nagy munkaidő befejeztével azután hálával állunk meg az Úr házában, ahol a megrakott asztal, mint egy szép őszi oltár, hirdeti nekünk: “A föld is megadta az ő gyümölcsét, megáld minket az Isten, a mi Istenünk” (Zsolt 67:7). így szalad el felettünk az év, de így szalad el egész életünk is. Eljönnek a napok, amikor a sok-sok éven át végzett munkát le kell tennünk, mert a hajdan erős test már megkopott. Sokat elbeszélgetek idős testvéreinkkel, akik az öregotthonban, vagy házi magányukban egy helyben ülve töltik a hosszú napokat. Jólesik nekik a látogatás, jólesik beszélgetés közben megemlékezni a múlt dolgos napjairól és Istennek kimondhatatlan áldásairól. De a leghasznosabb mégis az előretekintés, a szent bizonyosság a jövőre nézve: “Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az Ő ígéretében!” (Zsolt 130:5.) Váltakozó életünkben mindig várunk valamire, ami következik. A várakozás ideje sokszor szép és izgalmas, de sokszor nagyon nehéz. Egyik fiam a múlt ősszel kezdte meg katonai szolgálatát. A kezdeti nehézségek között talán az egyik legnehezebb dolog a téli éjszakai őrség volt. Dermesztő hideg hajnalokon, csekély mozgási lehetőséggel. Nagyon jólesett hallanom, hogy ilyenkor azzal erősítette magát, hogy gondolatban sorra vette a lelki énekeket, így elfeledkezett a testi próbáról, és hamarabb telt az idő. “Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt” (Zsolt 130:6). Jobban, mert a lelki mélységjárások, hitünk próbái még ennél is sokkal nehezebbek! Mi lenne velünk, ha nem lenne reménységünk, ha nem tudnánk, hogy ez a föld nem a mi igazi hazánk? És hogy a nyomorúság napjai úgy elmúlnak majd, mint az éjszaka sötét órái és diadalmasan felkél a hajnal! Platon szerint e földön élni olyan, mintha egy barlang szájánál ülnénk, háttal a világosságnak. A kint történő dolgokból csak annyit látunk, amennyit a barlang falára vetődő árnyékok elárulnak. Az igazi látás, a fény felé fordulás csak a halál után következik be. Nem sokkal később Pál apostol így fejezte ezt ki az istenhit bizonyosságával: “Most még tükör által, homályosan látunk, akkor pedig színről-színre” (lKor 13:12). Végül pedig itt van újra a mi decemberi boldog várakozásunk: az adventi időszak. Igaz, hogy mostanában nem valami csendes az advent, mert a hónap elejétől kezdve harsogja a TV a reklámokat, karácsonyi énekekkel összekötve, fényes kirakatok hirdetik a karácsonyi vásárt, és a színes égőkkel megvilágított házak és fenyők karácsonyi hangulatot keltenek. De ha a szobánkban ülve nézzük a halk hóesést, és engedjük, hogy az Ige csendet teremtsen bennünk, lelkűnkben szent adventét ünnepelhetünk. Olyan ez a belső (Folytatás a 2. oldalon) * jf MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK * * * ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK! * Oláh Lajosné
