A Kürt, 1982 (2. évfolyam, 9-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
1982. november 11. oldal szlnűleg a szemináriumba járók serege teremtette meg. Bár szoros volt a program most is, jutott mindenre idő. A táborzáró szombaton este egy nagyszerű disznótoros vacsorával kezdődött, melyet ez évben is Somogyi testvérék rendeztek. Este 8 órakor kezdődött az első konferenciai istentisztelet, s ezen már megtelt imaházunk. Dr. Almást Mihály clevelandi lelkipásztor a Máté evangéliuma végén található misszió-parancs alapján evangélizált. Előtte és utána számtalan vers, ének és zeneszám hangzott el. Héthalmi-Páth Károly testvér vezetésével sok-sok ének és zeneszámot adtak elő a Detroitból, Clevelandból és Torontóból hangszereikkel és éneklő kedvvel érkezett fiatalok. A hallgatók között sokan voltak Buffalóból, ketten Magyarországról (Herjeczki Ildikó és Rück Dóra) és máshonnan is. Az éjszakába nyúló tábortűz mellett, amikor már csendesedett a tűz, de nem a jókedv, ezt énekeltük: “...rakd meg, rakd meg Kuti testvér azt a tüzet, ki tudja, hogy mikor látunk megint ilyet!” Vasárnap délelőtt Héthalmi Páth Károly testvér tartotta az imaórát, Herjeczki András detroiti lelkipásztor pedig az igehirdetést. Az úrvacsorát a helyi lelkipásztor osztotta ki a népes gyülekezetnek. Az esti istentiszteleten folytatódott a szolgálatok hosszú, de változatos sora. Dr. Haraszti Sándorné testvér élete eseményei közül szólt néhányról, alapgondolatunkhoz kapcsolódva. Az igehirdetést Herjeczki Géza torontói lelkipásztor tartotta Cselekedetek 4:13 — 31 alapján. Héthalmi testvér több éneket hozott a konferenciára. Az egyik ének témánkhoz kapcsolódó, újra és újra ismétlődő szavaival biztattuk egymást több, mint 100-an: “Add tovább” — az örömhírt! Ezzel az énekkel fejeztük be vasárnap esti együttlétünket. Herjeczki Géza * * “Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét f' (Zsolt 100:4.) * “És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek.” (Kol. 3:15.) “EL NEM HAGYVÁN...” “Not forsaking..." Az Észak-Amerikai Egyesült Államokban sok baptista gyülekezet van, különböző baptista szövetségekben. Az egy városban lévő több gyülekezet így nagy lehetőséget ad arra, hogy egyes atyafiak vándoroljanak a gyülekezetek között. Egyszer-egyszer meglátogatni egy másik gyülekezetei, nem gondolom, hogy rossz. Az állandó ide-oda mászkálás viszont nem jó se a gyülekezetekre, se a tagokra nézve, különösen ott, ahol kiskorú gyermekek is vannak. Magyar nyelvet használó gyülekezetekben előfordul, hogy a testvérek messze laknak a magyar gyülekezettől és néha meg-meg látogatják talán az otthonukhoz közel levő angol nyelvet használó gyülekezeteket. Előfordul, hogy a magyarul beszélő szülők gyermekei, unokái angol nyelvet használó gyülekezetbe járnak, mert már itt születtek és jobban értik az angol nyelvet, ami részben természetes. Egy-egy családi esemény, nagy ünnep alkalmával a szülők aztán elmennek a magyar gyülekezetből az angolba. Az ilyen alkalmaknál az amúgyis kis létszámú magyar nyelvet használó gyülekezetbe még kevesebben jönnek. Ezeket a tényeket megváltoztatni szinte lehetetlen. Tudom, a legtöbb lelkipásztor családjának is tekinti a gyülekezetét, felelősséget érezve a tagokért. A szűkebb testi-családi körben este mindenkit hazavárunk, és ha valaki nem jön haza, a szülőket, gyermekeket aggodalom fogja el, különösen, ha kocsit is hajtanak a gyermekek. Ismertem egy édesanyát, aki addig nem feküdt le éjszaka, amíg mindenki haza nem jött és a gyermekek ezért mindig igyekeztek minél előbb haza menni. Sokszor a lelkipásztor is így van, ha valaki nem jelenti be előre, hogy nem lesz ott az összejövetelen, istentiszteleten. Beteg-e a hiányzó? Valami nehézség jött közbe? Autóbaleset, vagy elromlott a kocsi? Talán félreértés, sértődés van? A lelkipásztor számára lelkileg nem megnyugtató, ha nem tudja hol van a reábízott nyáj több tagja. Elsősorban az szükséges, hogy a gyülekezet tagjai hűek legyenek a gyülekezet Urához, fejéhez, az Úr Jézus Krisztushoz, és aztán a gyülekezethez, amely Pál apostol szerint olyan drága, hogy az Úr Jézus Krisztus önmagát adta érte. Nekünk nem a prédikátorhoz, szülőkhöz, barátokhoz való hűség miatt fontos a gyülekezetbe jönni, hanem elsősorban az Úr Jézus Krisztus miatt. Testvéreim, gyülekezeti tagok, munkások, tiszteljük meg az Úr szolgáját, a lelkipásztort azzal, hogy tudassuk vele, ha nem jövünk a gyülekezetbe, amilyen előre csak lehet. Amennyire csak lehetséges, ne vándoroljunk egyik gyülekezetből a másikba. Legyünk hűek először is az Úr Jézus Krisztushoz, azután a gyülekezethez, és jelenlétünk adjon biztatást, lelki szárnyakat Isten szolgájának, a lelkipásztornak. “EL NEM HAGYVÁN A MAGUNK GYÜLEKEZETÉT, AMIKÉPPEN SZOKÁSUK NÉMELYEKNEK, HANEM INTVÉN EGYMÁST ANNYIVAL INKÁBB, MIVEL LÁTJÁTOK, HOGY AMA NAP KÖZELGET” (Zsid. 10:25). Hunter- Vadász János
