A Kürt, 1982 (2. évfolyam, 9-12. szám)
1982-09-01 / 9. szám
II. ÉVF., 9. SZÁM, 1982. SZEPTEMBER VOL. II., No. 9, SEPTEMBER 1982 Published monthly by the HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT 1370 Michigan Boulevard, Lincoln Park, Michigan 48146 KI TEHETNÉ JOBBAN? -------------- Who Could Do It Better? ------——— (119. Zsoltár 171—176) A száztizenkilencedik zsoltár szerzője nincsen megnevezve. Nem volt kezdő író. Az eredetiben remekmű, arany ABC-nek is nevezik. Nem szándékom a zsoltár ismertetése, kizárólag egy különös jelenségre fordult a figyelmem: a zsoltár hat utolsó versére. Egy ilyen remek írást — érdemes elolvasni elejétől végig — a személyes gyengeségnek enynyire nyílt megvallásával fejezni be, csak tudatosan választott cél érdekében lehetett. így tette különösen is hangsúlyossá Isten beszédének, Igéjének az értékét. Felmérhetetlenül értékesek nagy emberek őszinte, személyes megnyilatkozásai, vallomásai. A zsoltáríró le merte írni, hogy tévelygek, mint valami elveszett juh. E sorok hatása alól nem tudja kivonni magát az, aki olvassa. Bizony tévedésbe, helytelen útra, erőtlenségbe eshetünk mindannyian mi is. Ilyen állapotban segít Isten Igéje, beszéde. Ennek viszont megvan a szabályos feltétele. Isten Igéjét el kell fogadnunk. Sok egyéb lehetőség közül ezt választanunk. A Bibliát nem elég elolvasni, tanulmányozni. El kell fogadni igaznak, életünk olyan zsinórmértékének, amelyhez minden körülmények között szabjuk magunkat. Csak a felszínes ismeret tartja tehernek, meg nem élhetőnek a Biblia igazságait. Az olyan alapos ismeretű hivő, amilyen a zsoltár írója volt, lenyűgöző mélységgel vall: Vágyódom a te szabadi tásod után és a te törvényed nékem gyönyörűséges! Egy jószándékú, idősebb asszony, amikor megtudta, hogy hivő lettem, azt kérdezte tőlem: “Fiam, aztán meg tudod te tartani a Bibliát?” Alig tizenhét évesen azt feleltem: Nem. A Biblia tart meg engem, néni! De sokszor volt igaz! Mindörökre igaz. Isten Igéjét meg kell tanulni. Református iskolába jártam. Szülőfalumban nem is volt más. Egyszer a tiszteletes versenyt írt ki, ki tanul meg több bibliaverset. Első lettem. Kaptam érte egy kis Újszövetséget. Az a kis Biblia már nincs meg. De megmaradtak a megtanult igeversek. A jól megtanult igeversek mindig a legalkalmasabb időben jutnak eszünkbe. A zsoltár írója nagyon szerencsés volt, mert őt nem emberek, hanem maga Isten tanította rendeléseire (171. v.). A tanulással szerzett ismeretet az élet tapasztalata vizsgáztatja le. íme a vallomás: “Minden parancsolatod igaz.” A Biblia eredete felől lehet vitatkozni, de igazságai mindörökre megállnak. A bibliás emberek igen magas százalékára jellemző, hogy bizonyos ideig tartó felvillanás, szorgalom után visszaesés következik. Csak mint valami szép múltat emlegetik a régebbi időket. Valószínű, hogy hiányzott a kitartó szorgalom, az álhatatos gyakorlat. A kiplingi munkamezőn sok idős keresztyénnel van alkalmam találkozni. Közülük többen nem a mi gyülekezetünk tagjai. Bibliás, zsoltáros öreg magyarok. Némelyekkel a kórházi ágyon, vagy otthon a betegágyon már senki nem tud beszélgetni. Összefüggő témáról én sem. De ha elkezdek egy szép zsoltárt énekelni, hamarosan velem mondják az éneket. Van egy különösen súlyos eset. Tizenegy éve ágyban fekvő beteg. Ismételten agyvérzés sújtotta. Az Öreg Otthonban lakik. Itt minden szerdán áhítatot tartunk. Ilyenkor őt is meglátogatom. Együtt énekelünk. Egyik zsoltárt a másik után. Majd minden zsoltárnak tudja egyegy versét. Énekli hangosan. Gyakran éjjel is felveri az otthon csendjét hangos éneklésével. Az intézet vezetői nem haragszanak érte. Meghatottan figyelik, hogy mire képes egyegy megtanult és el nem felejtett zsoltár. Például: “Szívemet Hozzád emelem és benned bízom Uram!” Vagy egy dicséret: “Egyedüli reményem ó, Isten, csak te vagy.” Ez az asszony elmondhatja a zsoltáríróval: “A te parancsolataidat nem felejtettem el (176. v.)”. De ő mindig is nagy énekes volt. Lakik ott más is, aki nem tud éjjel aludni. Lármázik, veszekszik. Micsoda különbség, micsoda különbségi? A te törvényed... gyönyörűséges. Úgy kell Isten Igéjét elfogadni, megtaulni, hogy azt soha ne felejtsük el, arról ne feledkezzünk el. Akkor nem tévelyedünk el a helyes útról (Józsué 1:8). Talán korunk számos problémája megszűnne, vagy megoldódna, ha az elfelejtett Igéhez tudnánk visszatérni. Ehhez olyan alázat és olyan alapos ismeret kell, amilyen a száztizenkilencedik zsoltár írójában volt. Oláh Lajos “Ha a saját hajszáladat nincs hatalmadban fehérré vagy feketévé tenned, akkor miért akarod a másikét?”
