A Jó Pásztor, 1964. január-március (44. évfolyam, 4-10. szám)

1964-02-07 / 6. szám

A Jó PÁSZTOR 3 OLDAL Életünk döntő problémája: mikor kell nemet mondani? A “Guidepost” cimü fo­lyóiratba nemrégiben cik­ket irt Norman Vincent Peale, Amerika egyik legismer­tebb és legkiválóbb protes­táns hittudósa. Rév. Peale modern, gyors ütemben vál­takozó életünk alapos is­­merőj e és elemzője. Rendkívül érdél j s cik­kéből idézzük az alábbi rész­leteket : — Gyakran kerülünk szembe olyan kérdésekkel,— 'amelyek megválaszolása szinte lehetetlennek tű­nik. íme, néhány ilyen kér­dés: Miért emelkedik tár­sadalmunk ban a bűnözés?. . . Miért értéktelenedett el a tisztesség és a becsület?. . . Miért távolodik el tőlünk az uj generáció — miért távolodnak el tőlünk gyer­mekeink ? — Állítom, hogy nem él ma olyan ember a Földön, aki végleges és kielégítő választ tudna adni ezekre a kérdésekre. Tudom azon­ban, hogy egy dologban] mindenesetre hibát köve­tünk el: nyelvünk egyik legfontosabb szavát gyak­ran használj uk helytelen ér­telemben, helytelen körül­mények között és gyakran— rendkívül helytelenül — nem használjuk, amikor pe­dig használatára múlha­tatlanul szükség volna. — Ez a szó: Nem. — Egész életemben, min­dlen írásomban és prédiká­ciómban, arra igyekeztem rábeszélni az embereket, — hogy pozitív, igenlő állás­pontot foglaljanak el az élettel szemben. Ennek az álláspontnak helyességé­ben ma is hiszek. — Rendületlenül hiszek azonban abban is, hogy van­nak olyan esetek és olyan körülmények, amikor nem lehet igent mondanunk, — sőt, azt sem mondhatjuk: “Talán.” Vannak esetek, amikor határozottan ne­met kell mondanunk. — Az igazság az, hogy pél­dául, gyakorta nincs bá­torságunk ahhoz, hogy ne­met mondjunk gyerme­keinknek, mert attól tar­tunk, hogy ezzel ellenszen­vessé válnánk szemükben. Támogatunk politikusukat, SZELLEMET LÁTNAK A BRAZIL ORVOSOK SAO PAULO, Brazília —Az utóbbi időben két hét alatt ti­zenkilenc brazil orvos azzal foglalkozik, hogy betegeinek gyógyítása után — szellemet idéz. A szeJleinldézések egy Ubo­rúivá nevű kisvárosban tör­ténnék, késő délutánonkint.Á szeánszokat minden délután, egy másik orvos rendelőjé­ben tartják. A jelenlevők és a résztvevők a legnagyobb mértékben — elővigyázato­sak. A szeánsz színhelyén a ház minden ablakát és ajtaját— lakattal bezárják és a lakat­ra zárt ajtókat és ablakokat még külön lepecsételik. A résztvevőknek nem sza­bad zakót, nyakkendő, nad­rágszijjat, vagy nadrágtar­tót viselni és minden zsebü­ket előzőleg ki kell üríteni. A médium egy olyan acél ketrecben van, mint amilye­nekben az állatkertekben a veszélyes vadállatokat tart­ják. A médium a szeánsz tar­tama alatt hozzá van kötöz­ve egy székhez a ketrecben, keze-lába pedig össze van bilincselve. A médium fizi­kailag képtelen egyetlen -mozdulatot is tenni. Amikor a médium transz­ba esik, materializálódik a szokásos szellem, minden délután ugyanaz: egy Sister Jozefa nevű, német apáca,— aki sok évet töltött Brazíli­ában, 17 esztendővel ezelőtt azonban meghalt. Az apáca testi valóságában is megjelenik a ketrecben,— ahol ugyanebben az időpont­ban a médium láthatatlanná válik. Sister Jozefa fehér apáca-köntösben jelenik meg, balkezében feszületet tart, jobbkezében pedig egy csokor virágot. A virágok il­latat határozottan érezni lehet a szobában. Sister Jozefa minden alka­lommal megáldja a jelen­levőket és néhány szót intéz hozzájuk, erős. német akcen­tussal. (A médium egyetlen szót sem tud németül.) Az apáca feje körül gyak­ran foszforeszkáló fény su­gárzik. Sister Jozefának egy ízben egy könyvet ajánlottak fel. Az apáca kinyújtotta karját a ketrec rácsain ke­resztül és elvette a könyvet. Karját többen megérintet­ték: egybehangzóan állítják — hogy úgy érezték, mintha tömör gumit érintettek vol­na. Sister Jozefa több Ízben el­hagyta a ketrecet és úgy jött ki a szobába, mintha a ket­recen. nem is lettek volna rácsok. A jelenlevő orvosok és ujságirók egybehangzóan ad jak elő a történteket, — amelyekkel szemben a nyu­gati világ orvosai teljesen ér­tetlenül állanak. A közeljövőben angol,ame­rikai és nyugatnémet orvos, és ujságiró-küldöttség utazik a helyszínre, hogy személye­sen győződjék meg a külö­nös szellem különös meg­jelenéseiről. Kermit Gordon budget igazgató (jobboldalt) a sajtót informálja az uj költségvetésről Mellette Dillon pénzügyminiszter. mert különböző előnyöket, Ikedvezményeket ígérnek, megválasztásuk esetén. Tá­mogatjuk őket, ahelyett, hogy amikor Ígérgetéseiket halljuk, igy kiáltanánk fel: — Nem! — és ezután a rövid szócska után kidobnék őket életünkből és a köz­életből is. — Szórakozásaink során nem egyszer olyan alacsony­­rendű élvezetekhez folya­modunk, amelyeket még kommunista ellenségeink is megvetően elutasitanak ma­guktól, Nem merünk nemet mondani. — Elődeink másképpen cselekedtek, őseink hittek a bűn realitásában és hittek abban: az Ember köteles­sége, hogy a bűn gyökereit — Isten segítségével — ki­irtsa önmagából és a tár­sadalomból. Elődeink hittek abban, hogy változhatnak ugyan az idők — az erköl­­csiség azonban nem változik. £ ö'viden: őseink mertek: nemet mondani szükség ese­tén és tudták azt, hogy mi­kor kell nemet mondaniuk. — Mindenekelőtt: meg kell tanulnunk nemet mon­danunk gyemekeinknek. Egészen groteszk körül­mény az, hogy gyermekeink gyakorta akarják, hogy ne­met mondjunk. Gyermeke­ink szavunk szilárd igenjére és szilárd nemjére akarják építeni életüket —hajlandók erre épiteni életüket. —. Emlékeznek arra, hogy az elmúlt szeptemberben, egy elvadult party után, kamaszok egy csoportja be­tört egy long islandi otthon­ba és ott tört-zúzott? Azt hiszik önök, hogy rombolá­suk kielégítette ezeket a fiatalakoat? Gondolják, — hogy ezek a kamaszok boL dogok voltak? Alig hiszem. Meggyőződésem, hogy mi­közben romboltak, remény­telenül, talán éppen öntu­datlanul, vártak egy szóra, amely valahonnan felhang­zott volna: — Nem! — Lehetséges, hogy a “nem” valamivel nehezeb­bé teszi majd gyermekeink életét. Ha ez igy lesz — an­nál jobb. A romantikus elő­­időkben még nehéz fizikai munka környezte az életet. Ennek vége. A kényelem azonban azzal a veszéllyel jár, hogy megrabolj ük­­gyermekeinket legna­gyobb és legszebb öröksé­güktől — a küzdelem örök­ségétől. — A második terület, ahol meg kell tanulnunk nemet mondani: a bennünket körülvevő társadalom. — Több, mint egy év­századdal ezelőtt, William Lloyd Garrison egyedül vív­ta népszerűtlen és remény­telennek tűnő küzdelmét a rabszolgaság ellen. S mikor az emberek arra kérték,hogy hagyja abba a kilátástalan küzdelmet, Garrison igy fe­lelt: — Nem. A küzdelmet nem adom fel. Nem hátrálok egyetlen incset sem! — És a rabszolgaság meg­szűnt. Mai életünkben és tár­sadalmunkban egyre erősö­dik az az irányzat, amely Isten eszméjét — az eszmét, amelyen nemzetünk alap­szik — ki akarja zárni a köz­élet minden területéről. Vall­juk be szégyenkezve, hogy nincs bátorságunk felállni és e törekvés láttán ezt az egyetlen szót mondani: — Nem! — A harmadik terület, amelyen meg kell tanul­nunk nemet mondani: a sa­ját életünk. Általános irány­zat napjainkban, hogy egy­szerűen ezzel mentegetj ük: magunkat helytelen csele­kedeteinkért: (magunk is tudván azok helytelen vol­tát) —' Mindenki igy csekeszik. — Ismertem egyszer egy középkorú férfit, aki azért sikkasztott hivatalában, mert felesége egyre mormolta: — Pénz kell. Menjünk szó­rakozni. A férfiben felmerült a gondolat, miközben a válla­lat pénzét elsikkasztotta, hogy valóban helytelen dol­got cselekszik. Tudta, hogy nemet kellene mondania önmagának. Tudta — de nem volt elég ereje hozzá. A férfi nemsokkal később bör­tönbe került a sikkasztás miatt, azonban igazi bün­tetése nem ez volt: igazi büntetése és bünhödése az volt, hogy mintegy le­fokozta önmaga emberi értékét — és mert tisztes­séges ember volt alapjában, csupán gyenge — ezt tudja és ennek tudatában él ma is. — Hiszem, hogy edzenünk. kell magunkat ahhoz, hogy életünk jelentős kérdései­ben nemet tudjunk mon­dani. Próbáljunk először ne­met mondani életünk kisebb dolgaiban. Sajnos, köny-i nyen megbocsátunk ön­magunknak. Könnyen ta-, lálunk kifogást, ha vala­kivel szemben gorombák: vagyunk, ha valakivel szem­ben igazságtalanok va­gyunk. Hangulatunkat okol­juk, a kora reggeli felkelést és még egyéb ezer mentséget találunk önmagunk szá­mára. — Ne mentsük fel önma­gunkat életünk kisebb bot­lásaiban sem. Mondjunk ne­met ilyenkor. Az élet nem­csak az élet-halál-fontosságu kérdések szövevénye, ha­nem apró, jelentéktelennek t^nő dolgok keveréke is. — Az amerikai nép a múlt­ban gyakran mondott nemet. Gyakorta volt bátorsága ah­hoz, hogy nemet mondjon.Ez a szellem ma sem halt meg -— csak aluszik. Ébresszük fel, vegyünk erőt önmagun­kon és ha szükséges, merjük kimondani a bátor és döntő szót: — Nem! Frederika görög királyné Rusk külügyminiszterrel a Barnard Col lege 75 évi jubileumi banketjén. AZT MONDIA A TANÄR UR: "Ha jól meg akarod tanulni az angol nyelvet, sokat, hangosan kell olvasni és ha egy-egy ismeretlen szó­nak értelmét akarod tudni, megtalálod azt a ANGOL - MAGYAR és MAGYAR - ANGOL mely nemcsak a szavak értelmét ismerteti, hanem a kiejtést könnyen érthetően leirja. Nem hiányozhat ez a szórakoztató, tanulmanv. hasznos könyv egyetlen magyar házból serr RENDELJE MEG MÉG MA! Ára keménykötésben csak Kapható mindenhol, ahol a lapot árulják Megf delhető készpénzt, Money Orderf vagy csekket mellékelve A Jó PÁSZTOR 1736 East 22nd Street, Cleveland 14 vagy a vidéki képviselőimé ELALUDT A SZÍNÉSZNŐ FILMJE NÉZÉSE KÖZBEN HOLLYWOOD. — Connie Francis uj csillag a film te­rületén és még hozzá a leg­ragyogóbbak egyike: Miss Francis szívesen vetkőzik filmjeiben és a férfiak szíve­sen bámulják meg az uj gla­mor girl nagyszerű alakját. Connie most fejezte be uj, filmje forgatását, amelynek cirne: Follow the Boys. (Kö­vesd a Fiukat.) Köztudomású, hogy a szí­nészek és a Színésznők nem tartoznak a legtárgyilago­­sabb emberek közé, ha ön­magukról van szó. Connie azonban nemcsak izgalma­san szép, hanem szokatlanul tárgyilagos is. Az ujságirók nemrégiben megkérdezték, mi a vélemé­nye uj filmje felől. A szép Connie igy felelt: — Borzalmas! Soha éle­temben ilyen rossz, filmet nem láttam!. Amikor végig­néztem a bemutató előadást, úgy unatkoztam, annak elle­nére, hogy én vagyok a film női főszereplője —formálisan elaludtam és amikor végét­ért a film, a körülöttem ülők ébresztettek fel. A KIÉRDEMESÜLT VAMPIR. A VIRSTLI ÉS A PEZSGŐ A new yorki Coney Island akváriumban mackerel elemózsiát kap a fehér bálna. NEW YORK — Az ameri­kai élet egyik legkiválóbb is­merője, a közíróként és hu­moristaként ismert Harry Golden, nemrégiben cikket irt és ebben néhány érdekes és jellemző adatot közölt az, amerikai életről. Íme, cikké­nek néhány részlete: — Az átlagos amerikai, minden évben 71 darab hot dogot eszik meg. (a hot dog — a forró kutya —elnevezé­se a századforduló idejéből származik, amikor hirtelen felfedezték, hogy a különle­ges alakú zsemlye belsejébe csomagolt virstli alakja ha­sonlít a német daxlikutya alakjához.) — Egyedül egy napon, jú­lius negyedikén, — az egész országban, összesen 181 mil­lió “forró kutyát” fogyaszt Amerika lakossága. — Az átlagos hot dog 5 incs hosszúságú, kalória tartalma 120 kalória. — Érdekes megemliteni, hogy az egykori bugóhangu vámpír, Marlene bietrich,— minden este csupán egyet­len hot dogot és egy pohár pezsgőt vacsorázik — tizenöt év óta. — Talán nem véletlen az,, hogy a hot dog népszerűsé­ge csökkenőben van: a mai fiatalság már megunta a ha­gyományos amerikai “forró kutyát” és már sokkal in­kább szalonnás tojást és al­malepényt eszik. — A ’’forró kutya” hagyo­mányát az idősebb nemzedék tartja már csak életben. EARL WARREN FŐBÍRÓ A KENNEDY NYOMOZÁSRÓL WASHINGTON — Earl Warren, a Legfelsőbb Szö­vetségi Bíróság főbírája, aki a Kennedy elnök meggyil­kolása ügyében nyomozó bizottság vezetője,a követ­kezőket mondotta nemrégi­ben a sajtó munkatársai­nak : — Vizsgálatunkat tovább folytatjuk, mert a már fel­fedett tények között még mindig vannak olyan héza­gok, amelyekre fényt kell derítenünk. . . Valószinü azonban, hogy nem tart már túlságosan sokáig, amíg vizs­gálatunk eredményét John­son elnök és az amerikai nagyközönség elé tárhat­juk. — Őszintén meg kell azonban mondanom: lehet­j séges, hogy vizsgálatunk eredményének néhány rész­letét nem hozhatjuk a nagy­­közönség tudomására, biz­tonsági és, nemzetvédelmi okok miatt. — Természetesen, Johnson elnök kezébe kapja a minden részletet tartalmazó jegy­zőkönyvet. Azok a részletek, amelyek jelenleg nem hoz­hatók esetleg nyilvánosság­ra, a jövendő kor történé­szeinek rendelkezésére álda­nak majd — amikor már nem fogják az ország biztonsági érd ekeit, veszélyeztetn i. közel 1000 oldali tartalmazó kötetében' KÉT SZÓTÁR EGY KÖTETBEN:

Next

/
Oldalképek
Tartalom