A Jó Pásztor, 1964. január-március (44. évfolyam, 4-10. szám)
1964-01-31 / 5. szám
6. OLDAL . A Jó PÁSZTOR SZERELEM kopárjai Irta: KERTÉSZ MIKLÓS — Csak legalább azt tudnám, melyi cellában tartózkodik Rózsika, akkor talán könnyebben érintkezésbe léphetnék vele. Ah, borzadva gondolok a veszélyekre, melyeknek Rózsika ebben a földi pokolban szünet nélkül ki van téve, mert ennek a doktornak a szeme nem tetszik nekem — olyan ledér sóvárság lappang tekintetében! Fölugorva összeszoritotta ökleit és fogait csikorgatva kiáltotta: — Hah, gazember, — csak próbáld meg szemet vetni a leányra, kit arámnak szemeltem ki. Habár e pillanatban magam is mint fogoly, hatalmadban vagyok, — akár meg is gyilkoltathatsz, de esküszöm, hogy ez büntetlen nem maradna. Előbb saját kezeimmel megfojtanálak — akkor aztán szolgáid fölkoncolhatnak. A fiatal nemes még sohasem érezte magát oly kétségbeesettnek ,mint jelenleg. Roppant kishitűség vett rajta erőt. A tudat, hogy teljes tétlenségre Van kárhoztatva, hogy Rózsikáján nem segíthet s hogy alighanem hiába hozta meg ezt a nagy áldozatot, igazán csaknem az őrültség karjaiba kergette őt. Felindulásában fogta a fej vánkost és a zárka túlsó zugába hajította, majd végig feküdt az ágyon és kínjában a tengeri füvei telitett derékaljba vágta körmeit. Ekkor azonban egyszerre halk felkiáltást hallatva öszszerezzent. Most vette észre legelőször, hogy a derékalj huzatában bevágás van, mely nem keletkezhetett szakadás vagy valamely más véletlenség okozta körülmény folytán. Ezt a bevágást emberi kéz csinálta késsel vagy valamely más éles eszközzel s éppen akkora volt, hogy egy embernek a keze könnyen belenyúlhatott. A megpróbáltatások élesítik az ember érzékeit s igy Aladár is hozzászoktatta magát ahhoz, hogy minden csekélységre ügyeljen és semmit se engedjen észrevétlenül elsurranni; mert habár ezerszer csalódik is, a legközelebbi esetben reménye talán mégis teljesedésbe mehet. Miért ne találhatna tehát ebben a zárkában is olyasmit, ami céljának elérésében hasznára lenne? Belenyúlt tehát a bevágásba és vájkálhi kezdett a tengeri fűben, azonban idegen tárgyat nem érzett. Kezét még jobban belemélyesztette a’derékalj belsejébe és mintegy ösztönszerü sejtelemtől sarkaltatva, kihúzott egy csomó tengeri füvét. Dohos, penészes, roszszagu portéka volt biz ez s már el akarta dobni, midőn egyszerre csak egy sárgult papirszeletet fedezett föl benne. h ” ' Tehát mégis talált valamit! A bevágánsnak mégis volt valami jelentősége. A céllá előbbi lakóinak valamelyike ebbe a derékaljba rejtte titkos feljegyzéseit. Aladár bölbontotta az összehajtogatott papírt, kezei remegtek a várakozástól. Az ablakocska rostélyain át bekandikált a holdvilág, ami elegendő fényt árasztott ebbe a szomorú helyiségbe, hogy Aladár az ablaknál elég jól kivehette, mit tartalmaz a talált papiros. Ámde alig vetett rá egy pillantást, midőn a csalódás felkiáltása röppent ki ajkán. Azt remélte, hogy a papírdarab szavakat föl jegyzéseket fog tartalmazni melyekkel e ház volt szerencsétlen lakóinak egyike az utókorra akarta hagyni titkát; ehelyett azonban mintegy ügyetlen gyermeki kéztől eredő rajzot, vagyis inkább karcolást látott a papíron. Ezek a karcolatok számra nézve, négyén vagy ötven, csupa négyszögeket ábrázoltak, egymás mellett és egymás fölött úgy elhelyezve, mint falban a téglák. És az illető, aki ezt a rajzot készítette, a bevágásokat körmével csinálta s tinta helyett vérét használta. — Valami jelentőségének kell lennie, — mormogta magában halkan s újra belemélyedt a sajátszerü karcolatokba. — Mindenekelőtt hadd lássam, hány négyszög van. Megolvasván, egész pontosan hetvenhatot talált. Most szemügyre vette a vele szemközt levő falat s úgy találta, hogy azon is a papíron levő rajzhoz hasonló négyszögek körvonalai látszanak. A fiatal mágnás kezdte számba venni ezeket a négyszögeket. Nagy ég — ez mégis jelent valamit — a fal is éppen hetvenhat négyszögre van osztva, tehát ennyi téglából van rakva. — Ez a cédula a falnak hü képe, — kiáltott föl Aladár izgatottan. — Az a valaki, ki egykor előttem itt lakott, nem ok nélkül készítette ezt a rajzot, melynek segélyével talán évek múltával akarta a falnak egy bizonyos helyét föltalálni, mely reá nézve talán fontos titkot rejt. Most egész közel húzódott az ablakhoz s úgy tartotta a papirost, hogy a telihold fénye jól megvilágította. Ez alkalommal olyan fölfedezést tett, mely még jobban fokozta izgatottságát. A negyedik négyszög valami hegyes tárggyal át volt lyukasztva. Aladár ösztönszerüleg érezte, hogy ez, a fölfedezés döntő fordulatot fog előidézni helyzetében. És valóban, Aladárra nézve fölötte fontos titok volt az, melynek az imént nyomára jött. Mert ahogy j a negyvenedik négyszöget figyelmesebben szemügyre | vette, úgy találta, hogy körülötte a vakolat meg van lazítva s hogy ezen a helyen a téglák egész lazán vannak egymás fölé rakva. Megpróbálta a téglákat kirántani, ami fáradtság nélkül sikerült is neki. Az első téglát, melyet Aladár a falból kiemelt s maga előtt a földre tett, követte a második, ezt a harmadik, sőt még egy negyedik is. Ilyen módon akkora nyílás keletkezett, mely éppen elég volt ahhoz, hogy a szomszéd cellába át lehessen nézni. A szomszéd zárkának szemközt levő falánál egy fekhelyen, mely az övénél is silányabb volt, egy nő pihent. Szemei csukva voltak, selymes haja göndör csigákban omlott le homlokán és vállán. Fehér kezecskéi imára kulcsolva pihentek keblén. Ruháit nem vetette le. Rózsika volt — egyszerű ruhájáról ráismert Aladár — sőt derékövébe tűzve, még az a virágcsokor is nála volt, melyet három nap előtt az erdőben szedett s első találkozásuk alkalmával kezében tartott. Rózsika, — súgta Földváry Aladár halkan, — Rózsika, szende erdei tündérem, ébredj álmodból—ébredj! Ámde vagy nem elég hangos volt ez a hívás, vagy Rózsika aludt igen mélyen. Elég az hozzá, hogy nem mozdult, ajka körül azonban igéző mosoly játszadozott s Aladár a köVetkező halk szavakat hallatta, miket Rózsika álmában rebegett: “Aladár, Isten veled Aladár, rövid volt az álom, de szép, oly végtelenül szép!” — Az én nevemet suttogja álmában — rólam álmodik, — kiáltott föl Aladár örömtől összerezzenve, — tehát lelke mélyén hordja képemet. Igen, Rózsika, enyém vagy — veled élek vagy halok- — a-mennyben nagy Isten meg fog könyörülni rajtunk. — Ébredj Rózsika, — mondotta olyan hangon, mint valami szellemidéző. — Minden perc drága, nyisd ki szép szemedet, Rózsika, Aladár van itt, a te Aladárod! A fiatal leányka alig észrevehetőleg összerezzent. Keze megmozdult, legelső ténye az volt, hogy homlokáról félresimitotta a hajfürtöket, majd kinyújtotta kezét és zavartan tekintett körül, — szentül azt hitte, hogy valami uj, rémes meglepetés vár reá. — Ide nézz, Rózsika, — hangzott föl újólag az előbbi titkos szózat. — Szerelem és szabadulás várakozik reád! — Szent Isten, ne hagyj el, — kiáltott föl Rózsika. — Hiszen alig hihető, hogy ebben a házban már is elvesztettem volna az eszemet. Két hűséges szemet látok magamra irányozva — a fal nyílásában egy kedves arcot látok — képzelődés ez csak vagy álom? Aladár — Aladár, óh mondd, vájjon csakugyan te vagy-e? — Én vagyok, igen kedves Rózsikám, — válaszolt az ifjú — és a szavak tele szerelemmel és gyöngédséggel áradtak ajkáról. — Itt vagyok, közeledben időzöm. Jer ide gyorsan a falhoz Rózsikám és nyújtsd kezedet — oh, hadd csókoljam azt a finom fehér kacsodat. Hah, ez a hideg könyörtelen fal választ el bennünket egymástól és nem engedi, hogy karjaimba zárva, keblemre ölelhesselek. De szóval megmondhatom, ajkam kikiálthatja, hogy te vagy az én mindenségem ezen a földön és megesküdtem, hogy kiszabaditlak, hogy ezzel az én két karómmal kiviszlek ebből a szörnyű házból, vagy pedig veled együtt halok meg. Az öröm visszafojtott kiáltása tört ki Rózsika ajkán és a falhoz sietett. Izgatottsága oly nagy lett, hogy csaknem leroskadt, de azért feltartotta kezét, melyet a fiatal mágnás forró csókjaival árasztott el. Az öröm könnyei lopózkodtak Aladár szemébe. Három hosszú nap és három még hosszabb éj után végre az első reménysugár örvendeztette meg gyötrődött lelkét. Ez alatt az idő alatt nem volt perc, hogy reá ne gndolt volna, kinek képét szivében hordta attól az órától fogva, melyben őt legelőször meglátta. A szerelem Istene egy reménysugarat vetett ebbe a sötétségbe, melynek segélyével Aladár és Rózsika egymásra találtak. — Szeretsz-e csakugyan? — kérdezte esdően Aladár. — Oh, csak egyszer — egyetlen egyszer hadd halljam ezt a boldogító szót ajkadról. — Igen, szeretlek, válaszolt a bájos leányka felindulástól remegő hangon. — Szeretlek Aladár végtelenül, szivemnek minden erejével. Ámde esdve kérlek, menekülj innét, fuss e szörnyű házból! Én ugyan veszve vagyok, de nem akarnám, hogy te is elpusztulj. Nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy tönkremenj miattam itt az őrültek között. — Meneküljek, Rózsika? Veled együtt igen, — szólt az ifjú mohón. — Ugyanis őrültséget színleltem, csakhogy közeledbe juthassak és áldott legyen ezért Istennek a neve — ez sikerült is. — Az Istenért, Aladár, mit tettél? A földnek minden hálája sem lenne elég ahhoz, hogy ezt neked méltókép megháláljam. De vájjon hiszed és reméled-e, hogy megmenekülünk? Van-e már valami terved a menekülésre? (Folytatjuk) gfo.. Amerika régi és uj kérdése a latinamerikai válság Nem kétséges, hogy az' Egyesült Államok külpolitikai problémáinak egyik legnehezebbike a latinamerikai válság problémája. A probléma régi és a régi problémáihoz mindig újabbak adódnak. Ez volt az oka annak, hogy Johnson elnök nemrégiben Thomas Mann, 51 esztendős diplomatát nevezte ki külügyi államtitkárrá, a latinamerikai ügyek különleges megbízottjává és elnöki tanácsadójává. Mr. Mannt igy nevezik barátai és tisztelői, akik közé az Egyesült Államok elnöke is tartozik: A Realitások Embere. Thomas Mann véleménye az, hogy az Egyesült Államok csak akkor nyerné vissza tekintélyét a nyugati féltekén, ha bebizonyítaná, hogy eredményesen tud megbirkózni Castro Kubájával. — Kommunista Kuba léte nem egyéb rákos daganatnál a nyugati féltekén — mondotta nemrégiben az újságíróknak Mr. Mann. Amikor a riporterek megkérdezték a külügyi államtitkárt, mit szándékszik tenni Kuba ügyében, Thomas C. Mann a következőkben foglalta össze álláspontját: — Utazási és szállítási korlátozásokkal és azok megszigoritásával teljessé kell tenni Kuba izoláltságát. — A jelenleginél sokkal hatékonyabb és erőteljesebb intézkedéseket kell életbeléptetni Kuba romboló tevékenységének megakadályozására a nyugati féltekén. Mr. Mann véleménye az Alliance for Progress programjáról a következő: — A program ma élőbb és hatékonyabb, mint valaha. Eddigi tévedésünk azonbah az volt, hogy azt hittük, a program segítheti Latin-Amerikáff' áz újjászületésben. Tény azonban az, hogy a latinamerikai országoknak Önmaguknak kell megoldaniok válságukat, az Alliance for Progress program csupán másodrendű tényezőként szerepelhet. — Tekintettel arra, hogy a latinamerikai országok lakossága rohamosan növekszik, a probléma nem oldható meg a közel jövőben. Minden errevonatkozó remény nem egyéb álomnál — jelentette ki a külügyi államtitkár. —- Meggyőződésem — jelentette ki Mr. Mann — hogy az Alliance for Progress program igazi és legfőbb gyengesége abban rejlett, hogy túlságosan sokat vártunk attól és túlságosan rövid idő alatt. — Ezenfelül, az amerikai külpolitika irányvonala határozatlan és ellentmondó volt mindeddig a latinamerikai országokat illetően. Peruban, Argentínában, Hondurasban, Guatemalaban és a Dominican Köztársaságban államcsíny utján buktatták meg a demokratikusan megválasztott kormányt. Az Egyesült Államokat minden esetben váratlanul érték a történtek és állásfoglalása erénytelen, habozó és zűrzavaros volt. Végezetül, hibát követtünk el akkor — mondotta a külügyi államtitkár — amikor engedtük magunkat zsarolni a különböző latinamerikai országoktól, amelyek nem egyizben mellünknek szegezték az érvet: — Vagy námogat bennünket az Egyesült Államok, vagy pedig a kommunista tömbhöz fordulunk segítségért. A külügyi államtitkár ezután annak a meggyőződésének adott kifejezést a sajtó képviselői előtt, hogy Latin- Amerika igazi problémája nem a pénzhiány. Az Egye-, sült Államok 1961 óta 2.3 bil- j lió dollárt juttatott a latinamerikai országoknak és a i készpénz-juttatáson kívül körülbelül 1.8 billió dollár értékű árucikket. Az igazi probléma az — hangsúlyozta Mr. Mann — hogy a latinamerikai országok legnagyobb részében nincsen meg a megfelelő légkör ahhoz, hogy reformokat hajtsanak végre. A legtöbb latinamerikai ország vezetői azt hiszik, hogy az Egyesült Államok valamiféle csodával határos módon fog segíteni, anélkül, hogy nekik maguknak bármit is tenniük kellene a reformok érdekében. Mr. Mann szerint a latinamerikai országok egyrésze — mindenekelőtt Argentina, Peru és Brazília — az államosítási eljárásokkal visszariasztja a magántőkét. — Nem lehet kétséges, hogy a latinamerikai országokban olyan légkört kell teremteni, amely beruházásokra ösztönzi a külföldi magántőkét s ezzel egyidejűleg tudjuk csak majd hatékonnyá tenni az Alliance for Progress programot — jelentette ki Thomas C. Mann. — Ha tárgyilagosan szemügyre vesszük a helyzetet •— mondotta a külügyi államtit kár a következőket látjuk: csodára és gyors változásra nem számíthatunk az általános kép azonban bizonyos derűlátásra jogosít fel bennünket. Az Alliance for Progress program bizonyos hatása már mutatkozik Mexicoba, El Salvadorban, Venezuelában, Colombiában és Chilében. Thomas C: Mann ezután elmondotta az újságíróknak, hogy Mexico a közelmúltban kapott földreformja végrehajtásához 20 millió dollár hosszúlejáratú hitelt az Alliance for Progress program keretén belül. A külügyi államtitkár ezután beszámolt a lényegesebb reformokról, amelyeket a Johnson adminisztráció Latin-Amerikával kapcsolatban életbeléptetett: A latinamerikai ügyekkel foglalkozó washingtoni külügyminisztériumi iroda munkáját egységesitették. Döntések ebből az irodából történnek, egységes irányítással, központilag. Az amerikai adminisztráció latinamerikai országokban lévő megbizottainak minden hónapban jelentést kell tenniök Thomas Mannak. Az amerikai szakemberek állandó átszállítását egyik országból a másikba, megszüntették. A latinamerikai országok belső gazdasági és politikai megbeszélésein az amerikai küldöttek csak abban az esetben vesznek részt, ha a konferencia nyomán eredményes intézkedések várhatók. Mr. Mann pontosan meghatározza — a latinamerikai országok kormányaival egyetértésben —• hogy az Alliance for Progress program által rendelkezésre fordított összeget mire költik. Az igy lefektetett tervet a sajtó utján közük a latinamérikai országok polgáraival. — A latinamerikai országok polgáraival őszintén közöljük a valóságos helyzetet, amely a következő: a szegénység nem fog megszűnni 10 esztendőn belül és megszüntetése érdekében kemény munka vár Latin-Amerikára — elsősorban és mindenekfelett Latin-Amerikára — mondotta Thomas Mann. A Fehér Ház sajtóosztálya közölte az újságírókkal: 1— Johnson elnök teljes mértékben megbízik az uj külügyi államtitkárban, aki 1942 óta áll külügyi szolgálatban és aligha van olyan amerikai diplomata, aki a latinamerikai helyzetet jobban és mélyebben ismerné, mint Thomas C. Mann. AMERIKAI KABÁTOKAT ADTAK EL - EBBŐL MEG NAGY BAJ LESZ MOSZKVA.— A Szovjetszkájá Latvia cimü lap hét embert sorolt fel egy banda tagjaiként, amely 160 nylon-kabátot hozott be Amerikából és ezeket Rigában 70 ezer rubelért adta el. “Meg fogják kapni, ami nekik jár’’ — Írja a lap, amelynek beszámolójából nem derült ki. hogy a csoport tagjait már biróság elé állitották-e. A rigai pártlap beszámolója szerint egy Brossy nevű “mexicoi kapitalista” gyakran küldött csomagokat Ukrajnában élő rokonainak,— mert azt hitte, hogy nagyon szegények. Ezek a rokonok behozatali engedélyt szereztek, hogy ajándékokat kaphassanak külföldről és megállapodtak Brossyval. hogy kabátokat küldjön nekik. A behozatali engedély úgy szól, hogy ezeket az ajándékokat nem szabad eladni. A család később Ukrajnából átköltözött Rigába és Brossy odaküldte a kabátokat, amelyeket ezután eladtak úgynevezett bizományi üzleteknek (ahol személyi tulajdont képező tárgyakat lehet eladni és vásárolni.) A rendőrség gyanút fogott fogott, amikor az egyik ilyen üzletben 28. a másikban pedig 33 uj amerikai kabátot talált. “A csoportot letartóztatták. Brossy időközben Mexicoból visszatért a Szovjetunióba és a hatóságok közölték vele,— hogy félrevezették, mert rokonai egyáltalán nem szegények és óriási nyereséghez jutottak a kabátok illegális eladása utján” — írja a Szovjetszkájá Latvia. Amihez elég az a megjegyzés, hogy 60-egynéhány kabát eladásából nem lehet óriási nyereségre szert tenni —hét személynek. TÖRZSFŐNŐK SIRÁMAI Natal. Délafrikai Köztársaság. — Európai látogatók jártak Natálban, az ezer domb országában, ahol meglátogatták Glálá egykori zulukáfer törzsfőnököt. Az öreg ur nagyon elégedetlen mostani helyzetével. Elmondta, hogy fiatalabb korában országának mind az ezer dombján volt egy-egy felesége, most összesen hat maradt belőlük. Ezek pénzért mutogatják tánemüvészetüket és bájaikat a nyugati turistáknak, a tiszteletdijból lerészegednek és a törzsfőnöki kunyhó-rezidenciában botrányokat rendeznek. Az öreg törzsfőnök bánatosan mondta, hogy már nem birja ezt a fáradalmakkal teli életet. Ugyanis rosszalkodó asszonyai között csak úgy tud rendet teremteni, ha sorra veri őket és ez kifárasztja. Hirdessen lapunkban
