A Jó Pásztor, 1963. január-június (43. évfolyam, 2-25. szám)

1963-04-26 / 17. szám

4. OLDAL A Jé PÁSZTOR SZORONGÁS ÉS FÉLELEM Az ideggyógyász rendelőjét nemegyszer keresik föl ezekkel a szavakkal: “Doktor ur, félek, de nem tu­dom mitől!” Ezenkívül sokan még egy csomó olyan tünetről is beszámolnak, amelyből a szakember ha­mar felismeri ,hogy tulajdonképpen ugyanannak a panasznak különböző változatairól van szó. A beteg ugyanis, a félelemérzet jeleit Írja le: a heves szív­dobogást, a kézremegést, a végtagok elhidegülését, a verejtékezést, a bizonytalan érzésekhez kapcsolódó szédülést, stb. A felszorolt tünetek különféle betegsé­gek velejárói lehetnek. De az orvos nemegyszer már a tünet-együtt jellegéből arra következtet — máskor pedig hosszas kivizsgálással állapítja meg —, hogy nem valamilyen szervi elváltozásról, hanem a félelem­­érzéshez a kapcsolódó jelenségekről, a félelem testi tüneteiről, tehát “ideges” panaszokról van szó. Az ilyen “ok nélkül” támadt félelmet: magát az érzést is, valamint az esetleg hozzá kapcsolódó egyéb tüneteket szorongásnak nevezzük. A szorongás sokféle formában jelentkezhet és hát­tere, előzménye, magyarázata rendszerint nem talál­ható meg egyszerű módon. Vannak ideges emberek, akik kisebb-nagyobb mértékben szinte állandóan szo­ronganak. Másokat váratlanul, mintegy rohamszerűen támad meg, esetleg a pánik, a halálfélelem fokáig is emelkedik, de aztán néhány óra múlva megszűnik. Vannak esetek, amikor a szorongást egy bizonyos hely­zet váltja ki: például téren, hidon való áthaladás, le­­tekintés a magas ház erkélyéről stb. Az ilyen — tárgy­hoz, helyzethez kötött — szorongást fóbiának, magya­rul iszonynak nevezzük (például tériszony). Mindehhez hozzá kell tenni, hogy egyébként egészséges ember is átélhet időnként szorongást. Hogyan keletkezik a szorongás érzése és a hozzá kapcsolódó tünetek sora? Erre a kérdésre csak akkor tudunk válaszolni, ha megértjük a félelem szerepét az élővilágban. A félelem vegytana Az élőlények félelemérzetét a közeledő veszély észrevevése váltja ki. Ha a gazella nem rettenne meg az oroszlán közeledésekor, akkor nem is futna el és a nála sokkal erősebb ragadozónak védtelen áldozatává lenne. Veszély ellen az állat leginkább háromféle mó­don védekezik: harcba száll vele, elmenekül,, vagy mozdulatlanná dermed, hogy környezetében, észrevét­lenné váljon. A védekező szervezet funkciói azonban megváltoznak, hiszen a harc vagy menekülés több oxigénfogyasztással, gyorsabb szivmüködéssel, más vérelosztással jár, mint például a békés legelészés. Belső szerveinket — a vérkeringést, az emésztést, stb. — az akaratunktól függetlenül működő, úgyneve­zett vegetativ idegrendszer irányitja. A vegetativ idegrendszer nem független érzelmeinktől: hatnak rá a külvilág ingerei is. Az ember arca indulatában kipi­rul, vagy éppen ellenkezőleg: elsápad, holott ezt aka­rattal nem tudjuk előidézni. Ilyen — a vegetativ ideg­­rendszerre ható — érzés a félelem is. Ha végiggondol­juk kísérőjelenségeit: a szivdobogást, a vérnyomás­emelkedést, az elsápadást, a végtagok elzsibbadását, stb. látjuk, hogy ezeg a veszély ellen mozgósított szer­vezet jelenségei... A szorongás ugyanazokat a változásokat idézi elő a szervezetben, mint a félelem. Azonban nem közvet­len veszély idézi elő és nem is szüntethető meg vala­mely, egyébként veszély-elháritást szolgáló cselekvés­sel. Lefolyása elhúzódik, időhatárai elmosódnak, a ve­getativ idegrendszer izgalmi tünetei pedig eközben egyre jobban kifejlődhetnek. Az előidézett változások­kal a szervezetet ismételten mintegy védekező, veszélyt elhárító cselekvésre készíti elő, de az igy kialakult fe­szültséget végül is nem követi, nem oldja fel cselekvés. Ezért mondjuk, hogy a szorongás olyan félelem, amely elvesztette biológiai értelmét: nem szolgálja az élet megóvását a veszélytől. A szorongás keletkezéséről a tudományos világ­ban több elmélet ismeretes. Az egyik azt hangsúlyozza, hogy a civilizációban élő emberben a veszély, a félelem és a cselekvés kapcsolata nem olyan egyértelmű és egyidejű, mint az állatvilágban. Egész civilizációnkra jellemző, hogy a még csak jövőbeli — nem is biztos, csak lehetséges — veszélyekre is felkészül, biztonsá­gát egyre jobban fokozni kívánja. A ház, a ruha, a ga-Fritz, a derék kutya, örömmel üdvözli a régi „szagokat“ egy new­­yorki ujságosstandon, ahol 114 napos sztrájk után újra megjelent a Mirror és a Daily News. Egy helyettes sheriff nézi azt a kocsit, amely beleszaladt egy úszómedencébe. A kocsi vezetője a 36 éves Donaldson Cheng meghalt, felesége azonban sértetlen maradt. A 80 EVES TELEVÍZIÓ A televízió születési éve: 1883. Abban az évben, kará­csonykor, egy pomerániai, németországi diák, Paul Nipkow szobájában ülve, ar­ra a gondolatra jutott, hogy a képeket mozaikjaikra bontva, pontok és vonalak formájában elektromos hul­lámok segítségével továbbí­tani lehet és az egyidőben továbbított részecskék min­den valószínűség szerint ősz szerakódva jelennek meg a felvevő készülék képér, nyőjién. Erről a.teóriáról váz latot és pontos leírást készí­tett és az egészet bejelen­tette a berlini szabadalmi hi­vatalnak. A császári szaba­dalmi hivatal a bejelentést tudomásul vette. Nipkow egy darabig még foglalkozott találmányával, később, azonban, amikor a né­met . vasutaknál állást vál­lalt, ezt a munkát abbahagy­ta. A szabadalom elévült, a­­zönban néhány kiváncsi em­ber a leírások alapján az érdekesnek látszó prob­­lémán tovább dolgozott. Egymástól teljesen füg­getlenül négy ember kezdett el dolgozni Nipkow elméletén az 1920-as évek elején. Közü­lük két amerikai: Philo Farnsworth és Vladimir Zwo­rykin, ezenkívül egy ma­gyar: Mihály Dénes és egy skót: Logie Baird. A mai értelemben vett televíziós képet első alkalommal Baird­­nak sikerült közvetíteni az Óceánon túlra. Bairdról a kortársak ezt írják: Rendkívül nyugta­lan természetű ember, akit minden érdekel. Állandóan kí­sérletezik, minden hónap - ban feltalál valamit, amivel a szabadalmi hivatalnál je­lentkezik. Beteges ember ál­landóan fáznak a lábai, ezért hosszú kísérletezés után egy lábmelegitő harisnyát talált föl. Feltalált egy új­fajta cipőkrémet is De mind-' ez anyagilag nem segít raj­ta. Megunja Angliát és kiván­dorol Trinidadba, ahol lek­várfőző üzemet alapit. Egy idő múlva azonban abbahagy ja, mert a jószagu lekvárba millió és millió rovar poty­­tyan be a közeli őserdők - bői. Letörve jön vissza Angliá­ba, ahol ausztrál-mézet árul majd szappant főz, de min - dig azon töri a fejét, hogy lehetne valami olyasmit fel­találni, amivel a világot bá­mulatba ejthetné. Tanácsko zásra ül össze nálánál gya­korlatibb gondolkodású nő­vérével, akitől megkérdi, mit tegyen: a távolbalátó ké­szüléken dolgozzon, vágy egy olyan borotvapengén, amely állandóan éles marad? A nővére szerint a távolba­látó megvalósíthatatlan, a jövő a borotvapengéé. Ba­ird üvegből készíti el a bo­rotvapengét, ami azonban nem válik be. 1923-ban bete­gen vidékre költözik, Has _ tingsba, ahol egy padlás­szobában nyomorog, miköz­ben unalmában az időköz­ben beporosodott távolbalá­tó modelljén pepecsel. Újabb eredményeket ér el és ezért nagy reményektől kecseg­tetve, hirdetést ad fel a London Timesben: “Drótnélküli távolbalá­tás! Feltaláló munkatársat keres használható modell előállitására.” A hirdetésre egyetlen vá­lasz sem érkezik. Egy este kísérletezés köz­ben a magasfeszültségű á­­ram leüti, de szerencsére a magával rántott kapcsoló ki kapcsolja az áramot. A baleset hírére felkere­sik az újságírók és tudósítá­saikban a távolbalátó ké - szülékről is megemlékeznek. Egy üzletember az újsághír nyomán kétszáz fontster - linggel társul be a TV-üzlet­­be. A kétszáz font hamar el­fogy és ezért 1925-ben Baird a londoni Selfridge áruház­ba szerződik le három hét­re, ahol 75 fontért az elő­csarnokban mutatja be a kezdetleges készüléket De a TV senkit sem érdekel. Elkeseredésében utolsó kísérletként a londoni Mar. cöni vállalatnál próbálko­zik: — Érdekelné önöket a távolbalátás? — kérdezte a vállalat vezetőjétől, Mr. Graytól. — Nem, Sir, egyáltalán nem érdekel bennünket, — válaszolta Gray. Mikor később Baird az újság­írók előtt erről beszámolt, ezt mondotta: “Olyan ridegen utasított el, mintha legalábbis egy nyilvánosházba való társu - lásra akartam volna meg­nyerni a Marconi vállala - tot.” De Baird akkor már tisz­tában volt találmánya je­lentőségével, nem hagyta ma­gát a közömbösségtől le­­teriteni és szinte éjjel nappal az uj modell megépítésén dol­gozott. 1925 október 2-án si­került először bemutatnia szakértők előtt azt a készülé­ket, amelynek segítségével élőképeket tudott közvetí­teni nagy távolságra. A siker óriási volt és a televízió tulajdonképpen akkor in­dult el i feltartóztathatatla­nul diadalmas útjára. ... hogy a ló egy évben ki­­lencszerannyi takarmányt fo­gyaszt, mint amennyi a test­súlya, az ember pedig testsú­lyának 16-szorosát. ... hogy a teveszőr kefét néni teveszőrből, hanem mókus szőréből készítik. ... hogy a tenger hullámai azért habzanak, mert a ten­gervíz sótartalmú. . .. hogy Irak arab ország az, amelyet a Biblia a Tigris és az Euphrates íolyqk közti te­rületnek emlit; régi neve Me­zopotámia volt, amely görög szó “folyók közti”-t jelent. ... hogy St. Augústine flori­dai város 1965-ben fogja meg­ünnepelni alapításának 400- ik évfordulóját. bonaraktárak, a fegyverek stb. elkészülésük idején nem a pillanatnyi hideg, éhség, ellenséges támadás stb. el­len készülnek, hanem ezek lehetősége ellen. Az egyes ember életében is fontos szerepe van a jövőre való ké­szülésnek, a várható nehézségek, bajok elhárításának, az ezzel kapcsolatos tervezgetésnek, gondolkodásnak. Amikor ez a várakozás már túlzott terhet jelent az ide­geknek, s a feszültséget nem oldja fel megfelelő cse­lekvés, fellép a szorongás. A nyomasztó emlék A másik elmélet szerint régi, nyomasztó emlékek bizonyos körülmények között ismét hatással lehetnek az emberre. A szorongás leküzdésére az utóbbi évtizedben szá­mos uj gyógyszerhez jutottunk. Ezek hatásuk módjá­ban és tartósságában is különböznek a korábban ismert nyugtátoktól. Bóditó hatásuk általában kisebb, egyes lelki jelenségekre való hatásuk viszont erőteljesebb. Az uj tipusu idegcsillapitók közül egyik-másik ké­szítmény sajnálatos módon túlságosan is népszerű lett. Az emberek sokfelé hozzászoktak ahhoz, hogy minden bajukban, bánatukban igénybe vegyék őket, sőt a hét­köznapi élettel együtt járó és egyáltalán nem kóros idegfeszültséget is ilyen tablettákkal csökkentsék. Pe­dig ezzel gyakran a szükséges aggodalmat, felelősség­­érzetet is elaltatják... Ez Egyesült Államokban — ahol 1960-ban 40,000 tonna nyugtató fogyott el — meg­figyelték, hogy az uj tipusu idegcsillapitók divatja a közlekedési balesetek számának növekedéséhez vezet, mert az autóvezetők szükséges éberségét, feszült figye­lését is csökkent. IGY SZÜLETETT MEG A MÉTER Talleyrand püspök javaslatára a francia nemzet­­gyűlés 1790 márjus 8-án úgy határozott, hogy a mér­tékekben uralkodó bizonytalanságok megszüntetésé­re megbízzák az akadémiát, hogy uj mértékegysége­ket dolgozzon ki. Hosszúság egység gyanánt ajánlot­ták annak az ingának a hosszát, amely éppen egy má­sodperc alatt végzi lengését, az akadémia azonban úgy döntött, hogy inkább a Föld méretéből veszi az egységet. A tudomány egyik legizgatóbb kérdése volt ugyanis akkoriban a Föld pontos méreteinek megha­tározása. Erre a célra minél több helyen iparkodtak megmérni a Föld kerületét. Persze nincs szükség az egész kerület megmérésére. Ha egy fok hosszát meg­mérjük a délkör mentén, azt csak meg kell szorozni 360-nal, s meglesz a kerület hossza. Legelső pontos mérést Picard francia pap végez­te, s erről 1671-ben számolt be. “A Föld mérete” cimü könyvében. Ez a mérés azért is fontos volt, mert en­nek eredményét használta fel Newton hires munkájá­ban, amikor a nehézkedés törvényét iparkodott iga­zolni. A következő században sok országban végez­tek ilyen fokméréseket. A pápai államban Boscovich, a hires jezsuita tudós végezte a mérést. Sok irányú tudományos munkájáért sok ország tudományos aka­démiája választotta tagjának, többek között a szent­pétervári is. Magyarországon és Ausztriában ugyan­csak pap, Liesganig József oldotta meg a feladatot, aki Grázban született, s Kassán, majd Bécsben volt a matematika tanára. Kínában Camby császár paran­csára pater Thomas végzett fokmérést 1702-ben. A' francia kormány vitás kérdések eldöntésére Peruba és a lappok földjére küldött tudományos expedíciót a fokmérés elvégzésére. Az utóbbit Maupertuis vezet­te, és többek között tagja volt Outhier francia pap, a párisi csillagvizsgáló tanítványa, s beszámolót is irt az expedícióról. A zavaros politikai viszonyok miatt azonban a méter bevezetése eltolódott, és csak 1799-ben készí­tették el az uj minta métert. 1875 óta nemzetközi egyezmény alapján uj minta méter készült — meg­tervezésében a magyar Szily Kálmán és Kruspér Ist­ván javaslatait is figyelembe vették — s ennek egyik, hivatalosnak elfogadott példányát Páris mellett Sev­­resben őrzik. Tulajdonképpen 29 minta készült, 28-at az egyezményt aláíró országok kapták. A 14-es szá­mú Magyarországé, amelyet a Nemzeti Bank pincé­jében őriznek lepecsételt ládában. A többihez hason­lóan platina-irídium ötvözetből készült. Csak nagyon ritkán vették elő, hogy a használati mintákat ellen­őrizzék. Ezeknek a mintáknak uralma 1962 január 1-én megszűnt. Ettől kezdve a kryptongáz hullámhosszá­val határozzák meg a métert, mégpedig 1,650,763.73 hullámnak a hossza adja meg együtt a métert. A ré­gebbi méterminta háborúban esetleg elpusztulhatott volna, az uj azonban mindaddig megmarad, amig az atomok tulajdonságai megmaradnak. Lehet ugyan, mondotta Michelson, hogy sok millió év alatt az atom szerkezete is megváltozik, de akkor ez már alig je­lent problémát az ember számára. London: Lawrence Tier-ney-t — akit 1947 óta 37- szer tartóztattak le része­gen elkövetett rendzavará­sért — most 38-adszor is bíróság elé állították. A tár­gyaláson megesküdött, hogy belép az antialkoholisták egyesületébe. Megkegyel­meztek neki. Amikor elhagy­ta az épületet, egy kiáltott fel: “Erre iszunk egyet!” * ADELAIDE, Ausztrália. — Diana Jones négy nappal es­küvője előtt ezt a helyesbí­tést küldte a meghívottak ­nak : “Szíveskedjék a tiz nap - pal ezelőtt Önnek küldött meghivón Lewis Gardner vő­legény nevét kihúzni és he - Patric Lucas nevét feltüntet­ni Az esküvő helye és ideje egyébként változtalan.” * GENF, Svájc. — Egy sze­mélyautón ez a felirás állott: “Kérem a rendőrurakat, te­kintsenek el tiketek felra­gasztásától. Csődbe mentem fizetésképtelen vagyok.” Egy philadelphiai éjszakai lokálban a szórakoztató hölgyek kilop­kodták a vendégek zsebéből a pénzt. Lilian Reis táncosnőt (középen) ilyen váddal tartóztatták le. Ügyvédje ebben az ügyben kér felvi­lágosítást egy rendőrnőtől, mialatt kezében tart egy ellopott husz­­dolláros bankjegyet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom