A Jó Pásztor, 1963. január-június (43. évfolyam, 2-25. szám)
1963-02-01 / 5. szám
2. OLDAL A Jó PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERŰJ Founder: B. T. TÁRKÁNY alapított* Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség is kiadóhivatal —• Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre .............................. $8.00One Year ..............................$8.00 Fél évre ....................................$5.00 Half Year ................................$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio A GAZDASÁGI SZABADSÁG VESZÉLYE Úgy látszik, a sors mostohagyermekei lettünk mi, az amerikai sajtó munkásai. Csak néhány nappal ezelőtt lépett életbe egy uj törvény, amely az ujságszállitás postai dijszabását érzékenyen, csaknem elviselhetetlenül felemelte. Most pedig a Federal Power Commission, a közszolgálati vállalatokat ellenőrző országos hatóság, a villany és gáz társaságok hirdetéseinek oly uj adókkal való megterhelésére készül, amely az újságok és más hirdetési orgánumok bevételeit annyira csökkentené, hogy kisebb, gyegébb lapok kénytelenek lennének megjelenésüket beszüntetni. Erről van itt szó: A public utility vállalatok (gáz, villany, stb.) hirdetéseikben sokszor nem szorítkoznak arra, hogy szolgálataik sokoldalú hasznosságát és versenyképességét hangoztatják, hanem olykor kitérnek közérdekű kérdésekre és problémákra, véleményt nyilvánítanak ott, ahol visszásságokat, például közhivatalokban pazarlást észlelnek, alkalomadtán rámutatnak a szabad vállalkozás rendszerét gyengítő állami beavatkozásra. Eddig, évtizedek óta változatlanul, az ilyen vállalatok hirdetéseinek költségei, mint elismert üzleti kiadások, a vállalati jövedelemből levonható adótételek voltak. Most a Federal Power Commission egy uj rendelkezés kibocsátását tervezi, amely egyebek közt úgy szól, hogy nem tekinthetők üzleti kiadásoknak és következésképpen nem adómentesek oly hirdetések költségei, amelyeknek “közvetlenül vagy közvetve” politikai vonatkozásaik vannak. Ez a rendelet, ha életbelépne, public utility hirdetések elmaradását vonná maga után s károsítaná az újságokat és más hirdetési orgánumokat. De aggályos lenne, ezen túlmenően, az általános közérdek rzempontjából is, hiszen a szabad véleménynyilvánítás — melyet ily rendelet korlátozna — minden amerikainak, egyénnek és vállalatnak, az alkotmányban gyökerező joga. Sértené a közérdeket az is, ha a public utility vállalatok nem kapcsolódhatnának be közéleti akciókba, mint közhasznú gyűjtési kampányok élen járó résztvevői, népjóléti, közegészségügyi, közoktatási, városrendezési, szegénysegélyezési ügyek előmozdítói. Ilyen akcióban való részvétel, ilyen problémák megvitatása “közvetlenül vagy közvetve” politikai jellegű? Ma talán igen, holnap talán nem — aszerint, hogy kinek szava mértékadó a Federal Power Commission határozathozatalánál. Az ilyen ködös vagy-vagy meghatározás utat nyit az önkénynek, a politikai időjárás szeszélyének, igazságtalanságnak. És ne feledjük el: Ez a villany és gáz társaságok és a hirdetési orgánumok ártalmára tervezett újítás (vagy nevezzük-e inkább próbálkozásnak?) csak a kezdet és ha ez a beavatkozás sikerrel jár, a vihar végigsöpörhet valamennyi nagy ipari és üzleti vállalaton, amely “közvetve vagy közvetlenül” politikai jellegű közlésekkel és nézetekkel fordul a közönséghez. Mindezen okoknál fogva mondhatjuk: Nemcsak a közvetlenül érintett vállalatok és a közvetve érintett hirdetési orgánumok szempontjából, hanem a közérdek szempontjából is károsnak tartjuk az országos ellenőrző hatóság beavatkozását a vállalatok hirdetési üzletébe és reméljük, hogy a Federal Power Commission, miután a közeli napokban meghallgatja az összes érdekeltségek véleményeit, el fog állni ily ártó rendelkezés kibocsátásától. ELLESETT MADÁRHANGOK Egy angol tudományos társaság, sok évi fáradtságos munkával, a világ úgyszólván mindegyik fajta madarának énekét, vagy hangját hanglemezre vette. A dologban nemcsak az az érdekes, hogy emögött szinte emberfeletti munka rejlik, hanem az a tény: a szakemberek magyarázatokat is fűznek a különböző madárhangokhoz. A “kommentátor” pontosan ismerteti a megfelelő hanglemezen, hogy melyik madár éneke mit jelent és alkalomadtán miként és milyen célból változtatja énekét. A szakszerű magyarázatokból megtudjuk, melyik a párját hivó ének, melyik a boldogság, vagy éppen a lehangoltság dala. NEM ALKUSZUNK! Az Amerikai Magyar Szövetség állásfoglalása Az Amerikai Magyar Sző vétség Központi Igazgatósága 1963 január 23.-án New Yorkban ülést tartott. Ezen az ülésen az amerikai magyarság csucsszervezeté nek vezetősége 'megállapította, hogy Kádár János budapesti kommunista kormánya az utóbbi időkben uj politikai taktikába kezdett. Amolyan baráti kéz-félét nyújtogat a külföldi és főleg a legnagyobb tekintélyt kép viselő amerikai magyarság felé. A kiengesztelődés szavát hozza Budapestről a kormány különféle ügynökségeitől a posta, ezt fuvolázza a “Szülőföldünk” nevű rádió,~s ezt az üzenetet közvetítik ne künk jónéhányan, akik Magyarországon jártak. De ez az üzengetés nem egyoldalú. Budapest felé is megy az üzenet innét, emigráns politikusoktól és másoktól, akik elérkezettnek látják az időt a párbeszéd felvételére, akár naivságból, akár saját személyük fontosságának az előtérbe helyezéséből. Ez a párbeszéd Budapest és néhány Amerikában élő magyar közt jelentékeny méretet öltött, immár a kiegyezés hangulata lengedezik, Deák Ferenc emlegetésével és “tegyük túl magunkat az előítéleteken” jelszavával. Ezzé] szemben az igazság az, hogy az 1956-os magyar szabadságharc legfőbb árulója, Kádár János, aki kivégeztette Nagy Imrét, Maiéter Pált s aki kíméletlenül kiirtotta a magyar ifjúság virágát, változatlanul a nemzetközi kommunizmus szolgálatában áll, a szovjet megszálláshoz, valamint a varsói paktumhoz ragaszkodik és minden tettében Moszkvától kaPja az utasítást, A kommunista célkitűzésben - Sztálin óta nincs változás, leg feljebb az eszközökben. Ez az, ami megtévessti a hiszékeny embereket. Hogyne, Kádár kénytelen engedmé nyékét tenni, mert éppen az 1956-os magyar szabadságharc neki is tudtára adta, hogy a zsarnokságnak is határt kell szabni: azt, hogy Magyarországon sok mindent nem lehet tenni még a szovjet szuronyok árnyékában sem, ami a többi leigázott országokban könnyen keresztülvihető. így tett Kádár engedményeket a nem kommunista értelmiségieknek, hogy tudásukat, tehetségüket felhasználja a gazdasági életben. De nem a politikában! Engedménynek lehet tekinteni azt is, hogy nincs “csengőfrász”, nem kap már idegrohamot, akinek az ajtaján megszólal a csengő. A kommunista önkény lényege azonban megmaradt. Az Amerikai Magyar Szövetség Központi Igazgatósága mindezek megállapitásával tökéletesen megérti, ha amerikai magyarok szülőhazánkba utaznak látogatásra, de akik aztán politikai köz vetítő szerepet játszanak, eljárásuk — akár hiszékenységből, akár fontoskodásból teszik — a legnagyobb mértékben felelőtlen. Az amerikai magyarságra továbbra is reménykedve gondol Magyarország népe; tőle várja azt, hogy szószólója marad, vala hányszor erre mód adódik Ezt a történelemben páratlan küldetést az amerikai magyarság nem árulhatja el éppen akkor, amikor a kommu nista világban hasadás keletkezett és annak messzemenő következményei az egész rendszer bukását vonhatják maguk után. Nekünk nincs semmi egyezkednivalónk a budapesti kommunista rendszerrel, s annak szószólóival, amíg Ma gyarországon diktatúra a kormányforma És ezt. nemcsak leszögezzük újból, hanem felhívjuk tagegyesületeinket és mindazokat a a szervezeteket, amelyeknek a felfogása egyezik a Szövetségével, hogy Kádár-3zó lamokat fuvolázókat, a kommunista rendszer propagandistáit zárják ki soraikból, akár hiszékenységből, akár különféle érdekből szgődtek a vörösök szolgálatába. Az amerikai magyarság vál tozatlanul együttérez a néma ságra kárhoztatott magyar néppel és hűséges szószólója marad a jövőben is. PÁRISI KIS TÜKÖR Irta: MAJOR ILONKA Franciaországban egész egyszerűen minden nőnemű... Majdnem mindent a nők találnak ki és minden, ami szép, nekik van ajánlva. Meg is érdemlik, mert télen, tavaszszal, nyáron és ősszel szép ábrázatot, köntöst, mosolyt és pillantást cserélnek, mint a tündérek. . .Most színházba, vagy estélyekre szőrmével sze gélyezett brokát ruhában, kabátban jelennek meg. Vacsorákra, coctaileken egyszerű fekete, rövid georgette, vagy imousseline ingecskében, melyet egy vékony vállpánt addig tart fogva, amig azt egy bájos, természetes szemérmetlen mozdulattal meg nem lazítják. Azután a vállükat úgy csillogtatják, mint szépanyáik. A különbség csak az, hogy ma nem kastélyókat, nemességet, politikai vagy társadalmi intrikák művelését kapják érte, hanem harisnyát, kézitáskát, kabátot, esetleg szőrmét. Mert bármennyire hihetetlen is, a nercbundát mindig a férj veszi meg. Azért, mert jőszivü, azért, mert furdalja a lelkiismeret, vagy azért, mert a szerelem vak. . . Nappal a párisi nők fekete vonallal körülrajzolt szemekkel, változatos, gyönyörű hajviselettel, kis csizmákban járnak. De a lábuk nyomát nem lepi be a tél, mert itt lucsok, sár van, nagyritkán egy kis hideg, amely odafagyasztja a holdat a párisi ég; azúrjára és minden kék, kék, kék . .. A csizmácskákról még nem mondtam el mindent. Zöld, piros, fekete, lila sevróból, vagy bársonyból készülnek,— nerc, vagy hermelin szegélylyel.Aranycsizmákat is viselnek. Ékkövekkel kirakott renaissance cipellőket. Jayne Mansfield, a hűtlen hitves, nemhiába fektetett be egy Houdon utcai luxus cipőüzletbe huszonöt millió frankot! Hargitay Mikiné egy Montpensier utcai bárban ünnepel te Cangaceiros jazz karmesterrel második — de nem utolsó — eljegyzését. Miki túl jó fiú. A papucsot ő viselte. . . Erről jut Pierre Cardin, kedvenc divattervezőm az eszembe, most már ő is tervez excentrikus cipőket, eredeti drágakövekkel, vagy ötletekkel. Cardin úgy adja el a nerccel bélelt takarókat,mint a zsebkendőket. Az igaz, hogy Franciaországban a zsebkendőt nehezebb eladni, mert alig használja valaki. * Mr. Barnes, akit a “Paris- Presse” meghívott, hogy adjon a párisi főispánnak tanácsot a züllött autó-forgalom megoldására, állítólag majdnem hanyatt vágódott a nyitott férfi W.C.-k előtt, melyek Páris elegáns utcáit díszítik. De ez még semmi; konyak, likőr reklámokat ragasztanak rájuk! Most a választások alkalmával “Szavaz zon a szocialistákra!” “Szavazzon a kommunistákra!”— plakátok voltak rájuk ragasztva. A nők gyönyörű szeme meg se rebben. A csavai'gókkal meg szinte hencegnek!. . . Jacques Esterei, a muzsikus divattervező, színdarabot is irt. A bemutató alkalmával, gyönyörű modeljei mellé, — “eredeti ötletként” két jólfizetett csavargót ültetett. Szegény rosszul borotvált urak, a mondáin esemény alkalmával ugyancsak vakaróztak s bizonyára visszavágyódtak földalatti palotáikba! Még jó, hogy egy csavargót nem választottak meg fcápviseiőüÉk. A választások egyik szenzációja Madame Odette Launy, akit a legelegánsabb XVI-ifc kerület képviselőjének választottak meg. Madame Odette nem más, mint Jacques Heim divattervezőnek egyik elárűsitónője. Heim fiatal lányokat öltöztet. Madame Odettet imádják a mamák, és rá szavaztak. A képviselőnő azt mondja, hogy sikerét kitűnő összeköttetéseinek köszönheti. Szerinte a divatszakma legalább olyan diplomáciai érzéket és tudást kivan, mim a politika. A politikában most az uj szimat, uj orr a divat. Három képviselő a választások előtt megoperáltatta az orrát — és a nők rájuk szavaztak! A divat Franciaországban uj nemesség. . . * Az angol királynő eltörölte az elsőbálozó 1 e n y o k bemutatását, pedig nagyon ragaszkodik a tradíciók elavult parádéjához, azaz paródiájához. . . A francia republikának egyik mániája az, hogy királypárti. Az arisztokráciát soha nem becsülték annyira, mint ma. (André Maurois akadémikus hitvese Habsburg Ottónak térdhajlást csinál. . .)Egyszóval, amit az angol királynő eltörölt, azt a republika párisi szószban megvalósitolta.Kiözei négyszáz előkelő és gazdag lánynak “első bált” rendeztek az Operában, amely hollywoodi tréfának is beillett, volna. Nagynehezen sikerült két hercegnőt szerezni, akik előtt a fiatal lányok reveránszot csináltak. Egy hónapon keresztül Chazot ballet-táncos Francoise Sagan Írónőnek egyik brátja, tanította be a térdhaj last. Az arisztokrácia jórésze— mulatott ezen és távolmaradt. Lányaiknak magánpalotáikbn adnak bálokat. Az Opera bálnak egy valódi Hamupipőkéje volt, akinek sajnos, nem volt hercege, csak sok táncosa. A kilencven idegen, huszonnyolc országból jövő lányoknak párisi szalonokban varrták a szép báliruhákat. A kis varrólányok sóhajtva varrtak, himeztek. Az egyik nagy divatszalonban egy gyö-KAJOH ILONKA nyörii, feketeszemü varrólány könnyezve dolgozott. . . — Mi bajod? — faggatták— Úgy szeretnék erre a bálra elmenni! — sóhajtotta. Valaki elárulta a főnöknek Marivonne Legal ábrándját. A divattervező felajánlott egy gyönyörű ruhát a varrólánynak és titokban elrendezett mindent, hogy megjelenhessen a bálon. Senki nem tudta, hogy egy feketeszemü kislány, aki halvány rózsaszínű mousseline ruhát visel és hajában az elsőbálosok koronája csillog, nem az arisztokráciának, vagy pénzmágnásoknak a lánya. . . Maryvonne egész éjjel táncolt, de a mesebeli lovag nem volt sehol és Hamupipőke egyedül hagyta el a báltermet. Szép ruhájában, kölcsön-bundájában, a földalattin utazott haza. . . Hogy szegény édesanyját fel ne ébressze, egy kis kocsmában itta meg a kávéját, ahol a munkába induló munkások reggelijükét fogyasztották. A divattervezőknek, a varrólányoknak minden évben bált kellene rendezni. St. Catherine napján nagy a mulatság, de nem az első bál, amelyről szegény és gazdag lány egyformán álmodik. . . A Lido mulató rendkívül elegáns, érdekes látványosság mert Parisban meguntuk már a sok “párisi utánzatot” és egy kis nemzetközi friss szellem, exotikus másarcu báj, stilus után vágyódunk. . . A Palais Royal színházban rendkívül nagy sikere van “Vasárnap New Yorkban” .—Normann Krasna vigjátékának. A story egyszerű, mint maga a vasárnap, de a rendezés és a díszletek “amerikai stílust” sugároznak. Egy fiú (Jean Claude Brialy) s egy leány (Marie Jósé Nat) autóbuszban együtt utaznak. . . Egy vihar miatt kompromittáló helyzetbe kerülnek. Sok helyzetkomikum és kaland után egy pár lesz belőlük. Az is azt hajtogatja: végy egy kiló cukrot, végy egy félkiló mandulát, de sohasem mondja meg, hogy honnan a pokolból ? * ANGOL NYELV NEHÉZ NYELV Valami angol színmüvet ad tak a Nemzeti Színházban. A színműben az inast Jonathánnak hívták. Az inas sokat szerepelt a darabban, hát sokat szerepelt a neve is. És a próbákon senki sem tudta jó angolosan kimondani a nevét. Jászai Mari sorra félrehivta a szereplőket. — Édesem, — mondta — nem jól mondod az inas nevét. Úgy kell mondani, hogy Dzsonészn. — Köszönöm — mondta a kolléga. Másnap már úgy mondta a próbán, hogy Dzsonészn. De aztán ahány színész volt, mind másképpen mondta a Dzsonészn-t. Úgy, hogy végül a főpróba napján a szeren csétlen inast felváltva Dzsonészn, Zsoneszn, Sonézn,Dzso sz,n, Soncn, Csonecn, Zsonin stb. nevekkel illették. így volt ez aztán az előadáson is. Jászai Mari határta- > lan haragra gyűlt. Most már sajnálta, hogy elterjesztette a helyes kiejtést, de már nem lehetett semmit sem csinálni. A Sonézn, Dzsonec és egyebek büszkén röpködtek. Végre aztán, (mikor őreá került a sor, elhatározta,hogy cserben hagyja az összes jó angolokat, És a szinpad közepére állva az ő hatalmas erős hangján, tüntetőleg kiáltott rá az inasra, jó zamatos magyar kiejtéssel: — Hallja, maga, Jónátánl SZÍNHÁZI 1 RÓZSAHEGYI ÉS A CIGÁNYA Rózsahegyi Kálmán és Lányi Géza cimbalmos együtt utaztak egy vidéki koncertre. Mikor már a kupéban ültek, Rózsahegyi bizalmasan szó lőtt Lányinak: — Te, cimbora, valami szívességet kérnék tőled. — Hát csák ki vele, csirnborá! — Tudod vidéken minden máskép van, ott nekem muszáj megőriznem a Nemzeti Szinház reputációját. Hát arra kérlek, hogy amig a koncertben vagyunk ne tegezzél. ‘Lányi föllázadt gőggel, sebzett oroszlánként jajdult fel: — Hogy á devlá rúgjon meg! Hát ki vágy te, hát mi vágy te? Te csák egy közönséges sinés vágy! Tán ázst hised, hogy olyán nágyan is biiske vagyok rá, hogy pertu vágyok veled? Én még Károlyi Pistá gróffái is pertu voltam, te rongyos! Rózsahegyi csöndes megadással válaszolta: — Hiszen igaz, igaz de azért csak arra kérlek, ne tegezzél mégsem. — Igenis, nagyságos uram! Rózsahegy pedig csak dirigált tovább: — Gyorsabban, cigány! — No most egy lassút, cigány! — Cifrázd egy kicsit, cigány! Lányi Géza úgy érezte magát ilyenkor, mintha egy kést döftek volna belé, és nyelte, nyelte a megaláztatást, mert Rózsahegyi egy diszkrét piszszegéssel mindig eszébe juttatta a becsületszavát. Végre azonban torkig betelt a béketüréssel és dühösen ugrott föl a cimbalom mellől; HISTÓRIÁK — Igenis, nagyságos uram . . .hogy a rágyá verje ki a pofádat! — A becsületszavadra mop dód, hogy nem tegezel többet — Akár árrá is! Hallja mágá, sinés ur! így hát megegyeztek, és amikor Rózsahegyi diszkréten föllépett a pódiumra, hány aveti módon leszólt Lányihoz, hogy: —Húzd rá cigány a nótámat! Lányi dühösen akart rá felelni, de Rózsahegyi diszkréten az ajkára tette az ujját és odasugta: — Pszt! Becsületszó! Lányi tehát megalázkodva mondta: — Hát jó! Akár most sem, tegezlek többet! Mágá sinés! ❖ KÖNNYŰ AZT MONDANI! A kolozsvári színtársulatnak volt egyszer egy színésze, akivel mindig baja volt a rendezőnek, mert egy szerepében sem jelent meg a színpadon előirás szerint. Ha a szerepében cilinder volt előírva, ő puhakalapot tett a fe jére, ha fehér keztyüre volt szükség, ő keztyü nélkül jelent meg a színpadon. Persze mindig csak olyan ruhada rabjai és kellékei hiányoztak, amelyeket a színésznek saját pénzén kell beszereznie. Egyszer egy magyar történeti darabban sárga csizma • helyett, fekete gombos cipőben akart kimenni jelenésére. A rendező felbőszült: — Nahát az mégse járja! , Ez szerződésszegés! A szer ződés világosan előírja, hogy ■ önnek magának kell vennie- sárga csizmát! — Kell venni, kell venni!- — felelje keserű mosollyal : a szinész. — Ez a szerződés is olyan, mint a szakácskönyv A JO PÁSZTOR
