A Jó Pásztor, 1963. január-június (43. évfolyam, 2-25. szám)

1963-06-14 / 24. szám

2. ÓLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) ______________Founder: B. T. TÁPKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó Associated Hungarian Press, Inc. Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre ...............................$8.00 Fél évre .................................$5.00 SUBSCRIPTION RATES: One Year ..............................$8.00 Half Year ........................ ..$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio LIBERÁLIS, VAGY KONZERVATÍV VATIKAN? A junius 19-ikén megnyíló pápa választó konklávé ülésein felmerül majd az a kérdés: olasz-származású pápát válasszanak-e? A kérdés jelentős, mert már sok évszázad óta szóba sem került. Ezenfelül, azonban, egy ennél sokkal lényegesebb kérdés is fel fog vetődni: liberális, vagy konzervatív pápát válasszanak-e? Először adódott úgy a Vatikán történetében, hogy az egyes jelöltek között nem személy szerinti válasz­tásra kerül a sor. A jelöltek ezúttal ugyanis két külön­böző irányt képviselnek a Vatikában: a liberális és a konzervatív irányzatot. Bármelyik jelölt megválasztása, tulajdonképpen egyik, vagy másik irány győzelmét fogja jelenteni. Amennyiben liberális pápa kerül a Vatikán trón­jára, az uj egyházfő nyilvánvalóan tovább folytatja majd János pápa liberalizáló munkáját, vagyis: kor­szerűsíti a katolikus litergiát, szoros kapcsolatot tart fenn a különböző felekezetekkel, megteremti a keresz­ténység politikai és világnézeti szövetségét, tovább folytatja tárgyalásait küldöttei és megbízottai utján a vasfüggöny mögötti országok kormányaival az egyház és állam viszonyának rendezésére vonatkozóan. Az uj liberális pápa — és ezt szószerint értjük — valósággal teljesen uj, korszerű katolikus egyházat for­málhat. A konzervatív pápa mindennek az ellenkezőjét je­lentené. Valószínűnek látszik, hogy a katolikus egyház, de az egész világ szempontjából is, liberális pápa volna kívánatos. , . ; .: A katolikus egyház szellemi és politikai befolyása ViofarfqJnanáí növ/*,i-erd 1 - —Lr . egy ^focralis pó-pH/ uralkodása alatt, amint ezt éppen János pápa példája bizonyította. A pápa-választó konklávénak, igazában véve, ezt a kérdést kell eldöntenie. Ennek a kérdésnek pedig már nemcsak egyházi, hanem messzemenő politikai jelen­tősége is van. AMERIKAI FIÚ Az amerikai fiatalságról, főleg az amerikai fiukról, sokan sok rosszat mondanak mostanában. Egész maga­tartásukban túlságosan önállóak, idő előtt. Rámenősek és rátartiak. Erőszakosságra hajlamosak és könnyen, meggondolatlanul ledöntik a tilalomfát . . . Ilyen és hasonló vádak érik a fiukat, főleg a városi fiukat, és legújabban mindenekelőtt a külvárosokban élő, általá­ban jobbmódu családok fiait. Az újság gyakran közöl rossz hirt rossz fiukról. De ez ne tévesszen meg senkit, igy van ez az élet min­den terén: egyesek, akik rosszat tettek, az újságok ha­sábjaira kerülnek, a százak, ezrek és milliók ellenben, akiknek semmi sincs a rovásukon, az ismeretlenség ho­­máylában maradnak. Ezek — a jó fiuk, akikből hál’ Istennek van enég •— megérdemlik, hogy egyszer s másszor róluk is szól­jon a krónika. íme egy jó fiú erkölcsi portréja: A hires Mayo Clunicre bevittek egy nagyon súlyo­san megbetegedett fiút. Az orvosok mindjárt megálla­­tipották, hogy operáció elkerülhetetlen. Dr. Will Mayo megmondta ezt a fiúnak. A fiú, iskolásfiu, ellenkezett. “Nem operáltathatom meg magamat — mondta, —, mert nincs pénzem.” De majd ha elvégzi az iskoláját, gondolja-e, hogy lesz pénze? — kérdezte Dr. Mayo, és a fiú igennel felelt. “Nos, hát akkor egyezzünk meg”, — ajánlotta az or­vos. — “Amikor lesz keresete, küld nekem havonta 10 dollárt, összesen 100 dollárt. Rendben van?” Bizony rendben volt. Az operáció megtörtént, a fiú elvégezte az iskolát, álláshoz, keresethez jutott és min­den hónapban elküldte a 10 dollárt a Mayo klinikára. Amikor a fiú már megfizette az utolsó részletet, a dok­tor visszaküldte neki, dicsérő levél kíséretében, a 100 dollárt, kamatokkal. Ilyen fiú, igazi amerikai fiú, igazán dicséretet ér­demel. A ló PÁSZTOR BALESET Balesetekről volt szó egy társaságban. Kiderült, hogy nincs olyan ember a világon, akinek ne volna ezzel kap­csolatos élménye; az egyik nekiment a kocsijával a má­siknak, a másiknak más va­laki ment neki. Akinek nem volt kocsija, azt más baleset érte — elesett, elcsúszott, el­ütötték, levert egy polcot, amely a fejére esett, vagy — ha más nem volt — meg­égette a kezét, vagy az ujját a kályhánál és igy tovább. Már mindenki ásitozott, de még hátra volt Egon bal­eseti élménye. Egon a házi­asszony kedvence volt, illet­lenség lett volna tehát napi­rendre térni az ő története felett. Rossz nyelvek azt sut­togták, hogy valamikor heve­sen udvarolt a ház szép,fiatal úrnőjének, aki azonban in­kább egy jólkereső ügyvédet tüntetett ki kegyeivel. — Az én balesetem — kezdte Egon — tragikus kö­vetkezménnyel járt. Dehát nem akarok a történet elébe vágni. Egy este, alkonyatfelé, munkám befejezése után be­ültem az utcán parkolt ko­csimba, begyújtottam a mo­tort és indulni készültem ha­zafelé, kedves kis legény­lakásomba. Elfordítottam a kormánykereket, kapcsoltam és ráléptem a gázpedálra — talán a kelleténél kissé, erő­sebben. A kocsi az utasítás­nak engedelmeskedve —meg­ugrott. Abban a pillanatban valami zökkent. Azonnal lát­tam, mi történt. Egy másik — vadonatúj kocsi futott el mellettem, — azaz csak futott volna, ha én, autóm baloldali sárhányójával be nem nyomtam volna a szép szürke 01dsm|obile oldalát. . . Bizony benyomtam, még pe­dig alaposan.! A kocsi vezető­je villámgyorsan megállt, — kiugrott a kormánykerék mel­lől. Néhány pillanatig né­mán, fejcsóválva nézegette a horpadást. Én is kiszálltain és elmerülted az Oldsmobile oldalának szemléletébe. így álltunk ott egymás mellett, hangtalanul,-talán abban bíz­va, hogy a benyomott fém­lemez hirtelen magától ki­egyenesedik s- ezzel az ügy a lovagiasság szabályai sze­rint befejezést nyer. Dehát a csodák kora lejárt. Súlyos betegek még ma is felgyó­gyulnak, de súlyosan sérült kocsik csak akkor, ha egy karosszéria-készítő veszi őket kezelésbe, meglehetősen borsos árak mellett. . . Az Oldsmobile tulajdono­sa törte meg a kínossá váló csendet: — Szép kis kárt csinált nekem, barátom. Biztositá­­sa van? — Van — feleltem komoran. — Miért nem néz körül,— mielőtt elindul? Hogy lehet ilyen felelőtlenül indulni egy kocsival? Úgy látszik, még egy kis pót-tanulásra volna szüksége! — Kérem — mondtam kis­sé ingerülten — ne oktasson engem. Nem tegnap kezdtem autót vezetni. Önnek éppen­­ugy figyelnie kellett volna arra, hogy indulok — hiszen jelzést is adtam — mint ne­kem arra, hogy egy kocsi elszaladhat mellettem az in­dulás pillanatában. Ön leg­alább olyan hibás, mint én. . . Dehát ez most nem lényeges. Itt van a címem, telefonszá­mom. A kárt csináltassa meg, a számlát küldje el az én biztosítómnak erre a névre és címre. Ezzel a dolgot elintéz­zük. . . Még felirta a kocsim rend­számát és morgott egy dara­big, majd elhajtott. Másnap már felhívott telefonon. El­mondta, hogy a kocsit be­adta egy garázsba, s közölte, mennyibe kerül a kár hely­rehozatala. Helyes, küldje be a számlát a biztositómnak, ki fogják fizetni. Ezekután azt is elárulta, hogy gyakran jár azon a kör­nyéken, ahol én lakom,mert arra felé lakik nős fia, csa­ládjával. Azt is megígérte, hogy alkalomadtán megmu­tatja a rendbehozott kocsit, ha kész lesz. Én ugyan egyál­talában nem voltam kiváncsi rá, dehát Istenkém. . . ha ez örömet okoz neki, legyen. . . Két hét múlva, amint a ház előtt sétáltam, a járda széléhez kanyarodott a meg­­javitott Oldsmobile. . . Mr. Goodman — mert igy hívták a bácsit — büszkén mutat­ta meg, milyen kitűnő mun­kát végzett az ő ismerőse, a karosszériák nagymestere. Elismerően bólogattam, va­lóban szebb volt a kocsi, mint újkorában. Ezekután — a jólvégzett munka örömére— Mr. Goodman meghívott egy kis barátságos tereferére, a szomszédos espressóba. El­mondta, hogy ügynök egy nagy bortermelő vállalatnál. Jól keres. Azt is megtudtam, hogy özvegyember, felnőtt lánya vezeti a háztartását. . . Én is elmondtam magamról hogy könyvelő vagyok és boldogan, megelégedten él­degélek kedves kis agglegény­--------rfn-Tav. mt i ft* unmQ Irta: VÁRKONYI ANDOR lakásomban, egyedül. Mielőtt elváltunk volna,— megadta a címét, s arra kért, ha egyszer nagyon unatko­zom, látogassam meg. Meg­ígértem. azzal a feltétellel, hogy a látogatást majd vi­szonozza. Az ígéreteket meg­pecsételtük még egy üveg sörrel, s aztán a legbarátsá­gosabb hangulatban elváltunk egymástól. Egon elhallgatott. Örül - tünk,hogy ezen is túl vagyunk s most már senki sem jelent­kezik újabb történettel. De a társaság egyik tagja a szép és fölöttébb kiváncsi ter­mészetű Zalatnayné, megszó­lalt: — Ha jól emlékszem — csicseregte —maga az ele­jén azt mondta, hogy a bal­eset tragikus következmény­nyel járt. Hol itt a tragikus következmény ? Talán nem fizetett a biztositó? — De fizetett — sóhajtott Egon — — A történetnek azonban epilógusa is van. . . Én ugyanis Ígértemhez híven, néhány hét múlva megláto­gattam újdonsült baráto - mat. És három hónappal ké­sőbb — feleségül vettem a lányát. . . A társaság nős férfitagjai megértő, együttérző rész­véttel bólogattak. . . ELSŐ LÉPÉSEM AZ ÉLETBE Irta: Id. GALANT AY JENÖNÉ Miikor elvégeztem Debre­cenben a kereskedelmi isko­lát, foglalkozás után kellett néznem, hogy segítségére le­gyek szüleimnek, mert nem csupán szórakozásból fizet­ték értem a sok tandijat, ha­nem azért, hogy tehermente­sítsem őket és legalább a ma­gam apró, személyes szükség­leteimet' meg tudjam szerez­ni a fizetésemből. Mert bi­zony még volt otthon egy pár fiútestvérem, akikét szintén «zefrflWÄi volna taníttatni.^ Ebben az időben még na­gyon kevés leány ment dol­gozni. Nem is igen alkalmaz­tok őket, hiszen volt elég fér­fi és a lányokról azt tartot­ták, hogy legjobb nekik a fa­kanál mellett maradni. El sem tudták képzelni, hogy egy nő is be tudna tölteni egy köny­velői, vagy pénztárnoki ál­lást. Meg aztán sokan szégyel­­ték, hogy kenyérkereseti pá­lyára menjenek, mert esetleg mások azt gondolnák: ha ezeknek is rosszul mehet, ha a szülei nem tudják eltarta­ni a lányukat. Akkoriban sok olyan család volt, ahol a “Fenn az ernyő, nincsen kas” elve alapján éltek. Vagyis ki­felé a világnak mutatták a cifra ruhákat, a jó módot, de ha az ember egy kicsit job­ban a dolgok mélyére látott, megismerte a szomorú hátte­ret, hogy bizony sokszor csak “cibere” leves főtt a fazék­ban. Szüleim előrelátóan gondol­koztak és egyébként is már ébredezett a nőkben az önál­lóság akarata. Aztán az ember látott sok rossz házasságot és azt, hogy a férfiak hogyan viselkedtek, ők, mint a teremtés koronái, ha elvettek egy lányt felesé­gül, azt sok esetben “rabszol­gaként” kezelték és a szeren­csétlen nőnek nem lehetett semmi akarata, sem hova me­nekülni. Szüleihez szégyelt visszamenni, elválni sem na­gyon lehetett, mert botrány­nak számították. Ha egy nő mégis rászánta magát és ott­hagyta férjét, miután az el­pazarolta a felesége hozomá­nyát, ujjal mutogattak az el­vált asszonyra és másodszor már nehezen tudott férjhez menni. Az ilyen helyzetek adták a lányoknak azt a gondolatot, hogy önállósítsák magukat és ne legyenek védtelenül kiszol­gáltatva a férfiak kénye-ked­­vének. Mind többen végeztek magasabb iskolát, hogy fel­vegyék a versenyt a férfiak­kal a munka terén. Mikor a végbizonyítvány ki­osztása előtt pár nappal a ta­nárok megkérdezték: No, lá­nyok, ,ki akar elmenni dol­gozni? Aki állásba szándéko­zik menni, annak a rosszabb jegyét kijaj^m, hogy kpny­­nyebbén eftudjon helyezked­ni. Ne okoljon engem senki, hogy talán énmiattam nem tudott állást kapni. De ha csak unalomból és passzióból járt ide, marad az osztályzat úgy, ahogyan megérdemelte. Egy lélek sem jelentkezett a rossz tanulók közül, pedig tudtuk, hogy egy ügyvédnek a lánya alig várja az iskola végét, de büszke és gőgös volt, szégyelte, hogy olyan előkelő papa mellett bizony rá van szorulva a keresetre. És egy év múltával, amikor az első találkozást megren­deztük, elbámultunk, mert mind a 16 lány — még az is, aki csak éppen átcsúszott a sok elégségessel — állásban volt és az életben kitünően megállták a helyüket. Mert sok esetben több türelemmel és lelkiismeretesebben dol­goztak, mint némely férfi. Jómagam egy nagy üveg és porcellán üzletbe kerültem. Nem tudom, megvan-e még, mert régen nem jártam Deb­recenben. Ha jól emlékszem; Kaszanyitzky Andornak hív­ták az akkori tulajdonost. A Piac-utcán, majdnem szem­ben a Szent-Annával, hatal­mas kiraktai voltak, melyek­ben rengeteg szebbnél-szebb holmi csábította a vevőt. Az iskola végeztével pár hétre olvastam az újságban, hogy itt és itt a könyvelés­hez gyakornokokat keresnek, azonnali belépésre, (zár jel­ben: lehet nő is). Megdobbant a szivem, gondoltam, itt az alkalom, megmutatni, milyen életrevaló vagyok. Korán reg­gel, még mielőtt az üzletet ki­nyitották volna, odaálltam az ajtóhoz, hogy első legyek a jelentkezők között, tudván azt, hogy milyen rohamnak lesz kitéve az üzlet az állás­keresők részéről. Egyedül és izgatottan sétálgattam az üz­let előtt és amikor kinyitot­ták, elsőnek léptem be. Azt hitték, egy vevő és előzéke­nyen tessékeltek befelé. Most is látom magamat, amint bátortalanul és szeré­nyen, dadogva adtam elő ké­sésemet a “Nagy Főnöknek”, aki pár perc múlva belépett. Jeles bizonyítványomat azon­nal a kezébe nyomtam, be­széljen az helyettem, ami lát­hatólag jó hatást tett rá, de csak úgy hanyagul érdeklő­dött tanulmányaim és családi körülményeim felől, meg hogy mit is tudok tulajdon­képpen és nűt akarok dolgoz­ni? Egyszerre éreztem, hogy izzadságcseppek csurognak a homlokomon és nem lesz könnyű dolog bejutni ebbe a fényes üzletbe. De az “Öreg” meglátta, hogy milyen sziv­­szorongva várom a döntését és talán megtetszett a szerény viselkedésem, mert egyszerre elmosolyodott és oda szólt az egyik alkalmazottnak: “A többi jelentkező elmehet, az állás be van töltve.” Ha ez a kislány nem volt lusta — folytatta a hajamat simogat­va —, olyan korán felkelni, hogy elsőnek jelentkezzen, ez azt jelenti, hogy meg fog fe­lelni nekünk és jó üzletasz­­szony lesz belőle. Azt hittem, hogy ott nyom­ban elájulok a boldogságtól és amikor látta, hogy az örömtől könnyek szöktek a szemembe, váltamat megveregetve mon­dotta: Na fiam, holnap reg­gel szolgálhat az üzletben és ha valamit venni akar, önkölt­ségi áron számolhatja el ma­gának. Egyébként a fizetése havi 10 korona, de ha látom az igyekezetét, felviheti 15 koronára. Óriási összegnek tűnt fel a szememben és boldog voltam. Aztán oda szólt egy tekin­télyes, komoly úrhoz: legyen szives majd a kisasszonyt a munkakörébe bevezetni. El­húzta a száját, nem volt innyére a dolog és azt a gú­nyos megjegyzést tette, hogy “olyan fiatal még, most jött az iskolából”, közben a hom­lokára tolt szemüveg felett rám pislogott. Nem. tesz sem­mit, mondta a főnök ur, ez az állapot minden nap javulni fog. Most irigy, mert maga se bánná, ha még csak annyi idős lenne, mint ez a gyer­mek. Ha nem tud semmit, majd maga megtanítja a tud­nivalókra. Amilyen idegenkedve foga­dott ez az öreg ur, később a legjobb kollégának bizonyult s nagyon megszeretett a pon­tosságom miatt. Édesanyám megrökönyöd­ve látta, hogy minden else­jén, amikor a fizetésemet megkaptam, elköltöttem 3-4 koronát és vittem haza a sok edényt, mondván, hogy majd jó lesz hozománynak. Ami megtetszett, azonnal megvet­tem. Gyönyörű étkészletet, teás és kávés csészéket, kan­nákat, a poharaknak sokféle változatait. Ott sorakoztak a konyhaszekrényben és én jól­eső érzéssel gondoltam, meny­nyire fog örülni a jövendőbe­lim ennek a szép hozomány­nak. Akkor még nem ismer­tem a férfiakat. Nagyon tetszett ez a foglal­kozás, csak az volt a baj, hogy semmi kilátás nem volt az előrejutásra, mert előttem volt két tekintélyes kisasz­­szony, akik a “Tartozik-Kö­­vetel” kettős könyvvitel mű­veleteit már évek óta folytat­ták és semmi hajlandóságot nem mutattak arra, hogy le­galább 10 éven belül a teret átengedjék nekem. Meg kel­lett elégedtem az előjegyzési könyv és a telefon kezelésé-KIS TÉVEDÉS Réges-régen történt Buda­pesten, hogy Faragó József ki­állítást rendezett a rajzaiból és Fadrusz János ott egy kis raj zott választott ki magá­nak. Tizenöt forint volt a rajz ára, a képet haza is küldette, de bizony —- hogy-hogy nem — az árát elfelejtette elkül­deni Faragónak. Később össze­barátkoztak nagyon és a ti­zenöt forint ügye látszólag egészen elfelejtődött köztük. De csak látszólag. Három esztendő múlva ievelet kapott Faragó Fadrusztól. Mezőhe­gyesről irta, ahol Kozma Sán­dor szobrán dolgozott. így szólott a levél: Kedves barátom! Képzeld csak, milyen borzasztó álmom volt az éjszaka! Azt álmod­tam, hogy betegségbe estél és vei. Meg aztán édesanyám ször­nyen megijedt, hogy hazaho­zom lassanként az egész üz­letet és csak törékeny holmit viszek majd valamikor a sa­ját háztartásomba, ami bi­zony nem tanácsos, ha a férj esetleg ingerlékeny természe­tű. így, bármennyire sajnál­tam is otthagyni a szép üzle­tet, meg az ezerféle gyönyörű edényt — egy évi munka után (elmondtam és krokodil köny­­nyeket hulla jtva, elbucsuz­­tam a kedves környezettől és más állásba mentem. Nagyon szép bizonyítványt és egy hat személyes teás­készletet kaptam ajándékul, amelyet nefelejtsvirágok di­­szitettek és már régen fájt rá a fogam, de olyan drága volt, hogy nem mertem meg­venni, féltem, hogy az egész havi fizetésem rámegy. De tudta mindenki, hogy minden reggel nézegettem, hogy nem vette-e meg valaki. Nagyon sokáig megvolt és csak ez­előtt 10 évvel törött el az utolsó darabja. Mint kedves emléket tartogattam és ennek a teás készletnek a kedvéért szerettem meg úgy a teát, hogy ma is megiszom napon­ta legalább két csészével. Olaszországba kell utaznod, de az utikölségből épp az a tiz forint hiányzik még, amivel én tartozom neked. Ezennel köszönettel megküldöm hát a tiz forintot és szívből kívá­nom, hogy — ne legyen szük­séged rá. Ölel Fadrusz. És igy szólt Faragó válasza erre a levélre: Kedves barátom! A telepuá­­thia valóban csudákat müveit! Képzeld, én tényleg betegség­be estem és Olaszországba kell utaznom. A betegség ne­ve: házasság s az utazás: nászutazás. Szóval minden úgy történt, mint ahogy te ál­modtad. Mindössze öt forint differencia van az álom és a valóság között. Node ez csak annialk a bizonysága ,hogy né­ha a telepáthin is téved. Ölel Faragó. Variconyi Andor a regi pest anekdotáiból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom