A Jó Pásztor, 1963. január-június (43. évfolyam, 2-25. szám)
1963-05-10 / 19. szám
8. OLDAU A Jó PÁSZTOR RÓMAI KATOLIKUS EVANGÉLIUMI OKTATÁS Husvét után negyedik vasárnap EVANGÉLIUM Szent János, 16, 5—14 Most pedig elmegyek ahhoz, aki engem küldött és senki közületek nem kérdezi tőlem: Hová mégy? hanem mivel ezeket mondottam, szomorúság töltötte be sziveteket. De én az igazságot mondom: Jobb ti nektek, mert ha el nem megyek, a Vigasztaló nem jövend ti hozzátok, ha pedig elmegyek, el fogom Őt küldeni nektek. Ki mikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, mert nem hisznek én bennem, meg az igazságról, hogy az Atyához megyek és már nem láttok engem, az ítéletről pedig, hogy e világ fejedelme negitéltetett. Még sok mondanivalóm volna nektek, de most nem vagytok hozzá elég erősek. Mikor pedig eljövend ő, az igazságnak Lelke, Ő majd eligazít titeket minden igazságban, mert nem fog magától szólani, hanem amiket hell, azokat fogja mondani és a jövendőket hirdetni nektek. Ő majd megdicsőit engem, mert az enyémből vesz és kijelenti nektek. Minden, ami Atyámé, enyém, azért mondottam, hogy enyémből vesz s kijelenti nektek. SZENTBESZÉD felé tartunk, mindennap, amennyi elfogy a, földi, ideiglenes életünkből, ugyanannyival közelebb jutunk a földöntúli, örök életünkhöz. Életünk önmagát emészti fel, hamarosan megnyílik előttünk az örökkévalóság kapuja. Ahhoz megyünk, aki a világra küldött bennünket, aki testünket, lelkünket, minden tehetségünket, érzékünket és az összes anyagi eszközeinket adta, hogy számot adjunk földi sáfárkodásunkról. És mégis, bár naponkint hallunk-látunk embereket távozni ez árnyékvilágból, mégis mily kevesen vetik fel maguk előtt azt a nagy kérdést: hová mennek az emberek, hová megyünk mindnyájan? Pedig hát ez igazán fontos “hová mégy?” A földi hová mégy-ről visszaszoktunk térni, de a földöntúli hová mégyről nincs .visszatérés; S valahogy .úgy var), tármennyire fájó is, hogy egyszer elébünk áll a föliöntuli “hová mégy”, úgy van, amint Krisztus Urunk mondja az apostoloknak: “hasznosabb nektek, hogy szór szinte minden ember kikivánkozik ebből a csúnya világból és szinte észrevétlenül vágyódik a szebb, idmenjek”, úgy van, hogy nekünk i$,hasznosabb, hogy i tgyszer elmenjünk innen ... Ez a föld annyira tele van piszokkal, porral, sárral, annyi abban a küzdés,, a Vergődés, a csalódás, hogy előbb-utóbb egyszer-más:i tisztultabb élet után, ahol az igazságot már nem üldözik, ahol a könnyet a szenvedőről letörlik, ahol a jónak nem kell félnie a rossztól, ahol a gyengének nem kell remegni az erőstől, ahol nincs szomorú teg: lap és aggodalmas holnap, de ahol mindig csendes, i tékés, boldog ma van. És ezért hasznosabb nekünk innen elmennünk. De hát, ha egyszer elmegyünk, foglalkoznunk kell azzal a nagy úttal, készülnünk kell arra a nagy útra, amelyről nincsen visszatérés. Az örökkévalóság felé tartunk, de hát ott is jobbra, vagy balra lehet térni. Azt mondja az írás, hogy az örökkévalóságba az embert követik a cselekedetek, akár jók azok, akár rosszak s Isten a cselekedetek szerint téríti az embereket jobbra avagy balra. Isten előtt az számit, hogy ki mit tett s miért tette? Ilyen az élei —borúra derii BERLIN. — A CARE amerikai privát csomagküldő intézmény 1946 óta, a háború vége óta élelmiszer, orvosság és egyéb csomagokat küldött nélkülöző népeknek, főleg nyugateurópaiknak, elsősorban a németeknek, akiknek országa valóságos romhalmaz és temető volt Hitler ezeréves birodalmának öszszeomlása után. Most már nincs szükség segítségre és CARE beszüntette az ingyencsomagok küldését. Ebből az alkalomból érdemes visszatekinteni az elmúlt több mint másfél évtizedre. Éhezett akkor a német nép. Az egy személyre eső élelem átlaga 800 kalória volt, szemben, például, az amerikai 3000 kalóriával. CARE csak 1 dollárt kért amerikaiaktól és ahányszor 1 dollárt kapott, anyiszor 15 dolláros csomagokat küldött, első segélyt, tengerentúlra. Ma már nehéz elképzelni még ódát is, mit jelentettek ezek a CARE csomagok. Semmisem jellemezheti a helyzetet jobban, mint ez a kis eset: Az egyik berlini lap házassági hirdetési rovatában egy 26 éves “északnémet szőke szépség” azzal kínálta magát a házassági piacon, hogy van neki kétszobás lakása és Amerikában egy rokona, aki minden hónapban két CARE csomagot küld neki. Erre a hirdetésre az északnémet szőke szépség 2437 házassági ajánlatot kapott. Pedighát még a fényképét sem látták az újságban a házasodni kész férfiak. aaIíL Janos papa - a naiíycipőiil pap tanítványa MÁTYÁS KIRÁLY KÖNYVTÁRA Mátyás király egykor messze földön hires budai könyvtára — a Corvina könyvtár — a kortársak és a közvetlen utódok feljegyzései szerint mind tartalom, mind szépség tekintetében vetekedett a legfényesebb európai könyvtárakkal. A mohácsi csata után azonban a török szétdulta, sok könyvritkaság hadizsákmányként Isztanbulba került, számos drága, szép könyv tűzvészek, háborúk áldozata lett. A fennmaradt corvinák száma mintegy 170-re tehető, ebből 45 darabot Magyarországon őriznek, a többi a legnagyobb külföldi könyvtárak féltve őrzött kincse. Hogyan keletkezett Mátyás nagyszabású könyvtára, a magyar reneszánsz műveltségnek, humanizmusnak e pompás kifejezője? A magyarországi humanista műveltség gyökerei Zsigmond és Hunyadi János korára nyúlnak vissza. Mátyás trónraléptekor Vitéz János nagyváradi püspök rezidenciája volt az ország szellemi központja, nagy könyvtárral, könyvmásolókkal. Vitéz unokaöccse Janus Pannonius, a költő, egyideig Mátyás kancellárja, itáliai követjárását egybekötötte könyvek vásárlásával. Szoros kapcsolatban állott a neves firenzei könyvárussal, Vespasiano da Bisticcivel, aki értékes adatokat jegyzett föl a Mátyás-kori műveltségről. A firenzei könyvárus, csakúgy, mint több kiváló olasz humanista a Vitéz-féle összeesküvés (1471) után elfordult Mátyástól. Ekkor Mátyás saját kezébe vette könyvtárának sorsát; igy könyvmásoló műhelyt alapított Firenzében, megvásárolta a bolognai Manfredini hagyatékot, sok könyvritkaságával. Mikor pedig másodszor megnősült és házasságra lépett a nápolyi királylánynyal Beatrixszel (1476), ismét seregestől jöttek az olasz tanácsadók, humanisták a budai és visegrádi királyi palotákba. Visszatért az országba a királyi könyvtár egykori őre Galeotto Marzio, majd megérkezett a humanista történetiró: Bonfini is. A Corvina könyvtárban a földrajzi, csillagászati, matematikai, orvostudományi, építészeti és hadtudományi irodalom mellett 57 kötetben ókori klasszikus irók müvei szerepelnek. Az ókeresztény irodalomból is van 43. A humanisták ugyanis az ókeresztény írókat az ókori klasszikusok közvetlen követőinek tartották. . , . Ha tartalmukat tekintve elavultak is Mátyás könyvei, de ami a kiállításukat, díszítésüket, művészi formájukat illeti, a legnagyobb nemzetközi értéket képviselik. Az emlékanyagban megtaláljuk a valódi arannyal, csillogó pompával festett, kis festményekkel ékesített kódexek mellett az egyszerűbb diszitésüeket is, amelyeknél a kézírás szépsége, a sorok arányos elosztása remek harmóniában olvad össze. ■ .'!■ Sok kódexet festett Mátyás számára Leornado da Vinci barátja Attavante degli Attavanti, aki Mátyás könyvtárának állandó szállítója volt. Ez a jelzőbólya mutatja azt a helyet, amely alatt — a tudósok feltevése szerint — a szerencsétlenül járt Tresher tengeralattjáró fekszik. Ötszáz* év óta minden pápa címerében ott van a keresztbe tett két kulcs : a Szent Péternek adott főhatalom jelképe. Ott van a pápai hármas koorna, a tiara. Különböző azonban mindenkinél a közbüleső cimerpajzs, a cimer alatt egy szalagon pedig a pápa jelmondata olvasható. XXIII. János pápa már jelmondatával is bizonyos meglepetést keltett. “Oboedientia et pax” szavak olvashatók ugyanis rajta, azaz “Engedelmesség és béke”. Az ember első pillantásra megérti ezt egy püspöknél, aki az ígéri ezzel, hogy a Szentszéknek engedelmes lesz. Mit jelent azonban a pápa engedelmessé ge, akinek nincsen fölöttese a földön? Az alázatos bíboros A feléiét megadja János pápa életrajza. A pápa 1925- bén választott püspöki cimeréí és jelszavát tartottá meg. János pápa példaképének Báron ius bíborost tártja. Ez a Baronius a léik század nagy egyháztörtéüiésze. 1 Egyszerű oratoriánüs volt és napohtá meg szokta látogatni a Szent Péter bazilikát. A gyerekek mar messziről lesték és egymásnak kiáltották: "E'cceGl prete scarponé! 1— Nézd, a nagy tíipőjü papót!” Baroniús adott nekik egy kis aprópénzt azután bement a bazilikába, ahol imádkozott, majd megcsókolta Szent Péter életnagysága bronz szobrának lábát és mindig e két szót ismételgette: “Oboedientia et pax” — Engedelmesség és béke. Fossati bíboros, torinói érsek írja János pápáról, hogy ez a két szó egész életének programja. Engedelmességen ugyanis azt érti, hogy mindenben mindig tökéletesen az Isten akaratához akar igazodni, Az Isten akarat megnyilatkozhat az elöljáró rendelkezésében és a körülmények alakulásában. Eb ben az értelemben magáénak mondhatja a jelmondatot az is, akinek földi elöljárója nincsen. Szelíden és okosan ... János pápa két kimagasló működési területén mutatunk rá a maga választotta jelmondat — engedelmesség és béke — megvalósulására. Persze nem mint egymásutánt kell érteni ezt a két fogalmat, hanem mintegy egymásra utaltságot. Az első kimagasló működési területek között a törökországi és görögországi megbízatást. Tíz évig volt Roncalli (a pápa polgári neve) apostoli delegátus Bulgáriában. Ide is az engedelmesség jegyében jött, de ez könnyű engedelmesség volt. Elvégre huszévi titkári és tanári működés után szép kitüntetés ha a pápai diplomáciában kap valaki megbízatást. Más volt azonban a helyzet mikor Szófiából Sztambulba kellett váratlan sietséggel mennie 1935-ben. Nagyon megszerette már mulgáriát és népszerű volt. Engedelmességből ment tehát Törökországba, ahol zilált helyzet várta. Elsősorban a konstantinápolyi katolikus hívők*. főpásztora lett apostoli vikárius néven. Mint ilyent elismerték a török állami hatóságok, mint apostoli delegátust azonban nem. Nehéz volt a helyzet a r.onstantinápolyi klérussal szemben is, mert elődje ugyan derék, de merev férfiú volt, aki négyévi működés után békétlenséget hagyott hátra. ■> Roncalíi figyelte az embereket, és azt akarta, hogy hibáikat megjavítsák, bizalmat előlegezett mindenkinek és mindenkit meghallgatott. Okosan engedte az autonómia érvényesülését, tekintettel volt a régi szokásokra. Türelme kimeríthetetlen volt, parancsadása helyett rá beszélésse! élt, segítséget kért és nagyon sokszor tanácsot. “Arra törekszem — írja ebben az időben egyik levelében —, hogy kötelességemet szeretettel és szelídséggel teljesítsem; a nyugalom megőrzésére kényszerítem magamat, ez a siker nagy titka. Török állam és keresztény egyház A politikai helyzet is kényes volt az akkori Törökországban. Kemal Musztafa, aki elűzte az első háború vesztesét, a szultánt, és uj országot alapított, a teljes laikus állam eszméjét valósította meg. Az iszlámnak sem engedett beleszólást semmi állami ügybe, és természetesen hasonlóképpen viselkedett minden más vallás képviselőjével szemben. Érthető, milyen nehézséget okozott az uj helyzet. Voltak akik merevséggel, sőt kihívással feleltek. Egy katolikus fiúiskola bezárása alkalmával a francia követ tilatkozott.Feleltül ezt a választ kapta: “A kivételek megszűntek. Ha az ön kormánya jónak látja, hogy követelését hadihajókkal támassza alá, jöhetnek. Más fogadtat ásban részeszesülnek majd, mint 1914- ben.” Roncalíi tudta, hogy ez az ut járhatatlan. Szóról szóra ezeket irta akkoriban egy levélben: “Ázsia és Európa, partjain sajnálnak és .szerencsétlennek tartanak. Nem tudom miért? Engedelmességet tanusitok, és semmi mást. Nem szünök meg magasabbra és távolabbra tekinteni.’’ , Mint többször kijelentette, a méh és a hangya munkáját akarja végezni, szorgalmas és apró, láthatatlan munkát. Két célt tart ,§zem előtt. Először azt, hogy teljes erővel a lelkipásztori munkát kell végezni. Másodszor:, feladata, hogy a török kormányzat felé bizonyítsa azt, hogy az egyház működése tisztán lelki síkon mozog és a nyugati nemzetek protekciója nélkül is tud létezni az uj török államban. Papok polgári ruhában Áldozatokat is tudott hozni. Az állam követelte, hogy a papok és szerzetesek polgári ruhákban járjanak, mint ahogyan az iszlámtól és a keletiektől is ezt kívánták. Mig a görög pátriárka inkább a Fanarba akarta magát zárni, a szerzetesek pedg inkább feladni intézményeiket, Roncalli mindenkit rávett az enge delmességre. Ő maga is, papjai is polgári ruhában jártak, szorosan az otthonra korlátozva az egyházi ruha viselését. Ugyanígy rendkívül jó-, néven vették tőle, hogy elrendelte a templomban bizonyos népi imádságok török nyelven való mondását. “A békeszerző” volt a díszítő jelző, amellyel Sztambulból távozott. Béke Rómában és Athénben Roncalíi volt az, aki a második világháború idején előállt az ötlettel, nyilvánítsák Rómát és Athént nyílt városokká. A Szentszéknek tette ezt az előterjesztést és a hadviselő felek a civilizáció két ősi bölcsőjét, Rómát és Athént meg is kímélték a háborús pusztítástól. Az engedelmességet egy sürgöny követelte tőle: azonnal ott kellett hagynia a Balkánt és el kellett mennie párisi nunciusnak. Pétain és de Gaulle közt Roncalíi az uj nuncius, repülőgépen érkezett Párisba. A német hódítókkal szemben megalkuvó Petain kormány ás a De Gaulle vezetése alatt harcban állt ellenállók között széles szakadék tátongott. Az uj nunciusnak sikerült mindenkivel megértetnie magát. Mikor kilenc év múlva, mint bíboros távozott Párisból, az elégtétele az volt,hogy asztalánál ott tisztelhette ezeknek a sorsdöntő éveknek összes neves politikusait. A nácik eltakarodása után, a francia ellenállási mozgalom nem kevesebb, mint harminc püspök eltávolítását követelte, viszont újabbak kinevezése lehet etlen nek látszott. Több mint egy évig tartottak a tárgyalások. Roncalli nuncius megnyerő modorával és egyezkedésre hajlamos természetével igazságos eredményt ért el: kölcsönös megegyezés alapján, teljes összhangban húsz püspök kinevezésére került sor. János pápa élete valóban szemlélteti a nagy igazságot: az engedelmesség békét és sikert ad a léleknek és rajta keresztül szétáradva szükebb és széles környezetének. A berlini blokád idején CARE repülőgépeken több mint 200,000 élelmiszer csomagot vitt a berlinieknek, akiket Sztálin, a tömeggyilkos, ki akart éheztetni. Humoros epizódja volt ennek a légi szállításnak 100 utalvány ledobása a repülőgépekről. Mindegyik utalványt egy amerikai humorista rajzoló kövér, jóllakott karrikaturafigurája díszítette és aki ilyen utalványt röptében elcsípett, kapott CARE-től egy zsir csomagot. A 100 röp-utalvány közül 91 berliniek kezébe került, a többi a Spree folyó vagy valamelyik tó vizébe söpörte a szél. Fordult a történelem kereke és a nyugatnémetek már nem kapnak, hanem adnak CARE csomagokat. Az utóbbi két évben (amikor CARE csomagokat már csak a keletnémet szovjetzónából Nyugat-Berlinbe szökött menekültek kaptak) nyugatnémetek összesen 600,000 dollárt fizettek be csomagokért, amelyek Ázsiában és Afriában hazájukból menekülésre kényszerült éhező tömegek sorsát enyhítik. A Tresher tengeralattjáró eltűnése ügyével foglalkozó tengerészeti bizottság tagjai, a Portsmouth, N. H.-i hajóépitőgyár tárgyalótermében.
