A Jó Pásztor, 1963. január-június (43. évfolyam, 2-25. szám)

1963-05-03 / 18. szám

8. OLDAL A Jó PÁSZTOR RÓMAI KATOLIKUS EVANGÉLIUMI OKTATÁS Husvét után harmadik vasárnap EVANGÉLIUM Szent János 16, —16—22 Még egy kis idő és már nem láttok engem és megint egy kis idő s megláttok engem, mert az Atyá­hoz megyek. Mondák tehát némely tanítványai egymásnak: Mi ez, amit nekünk mond: Egy kis idő és nem láttok engem és ismét egy kis idő és megláttok engem, mert az Atyához megyek. Mondák azért: Mi az, amit mond: egy kis idő? Nem értjük, mit beszél. Észrevevé Jézus, hogy kérdeni akarják őt s mon­­dá nekik: Efelől tudakozódtok egymást között, hogy mondottam: Egy kis idő és nem láttok engem és is­mét egy kis idő és megláttok engem? Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti majd sirtok és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog, ti majd szomorkodtok, de a ti szomoruságtok örömre fordul. Az asszony, mi­dőn szül, szomorúságban vagyon, mert eljött az ő órá­ja, mikor pedig megszülte a gyermeket, már nem em­lékszik a szorongatásra örömében, hogy ember szü­letett a világra. Ti is most ugyan szomorúságban vagytok, de majd ismét örömötöket senki sem veszi el deni fog szivetek, és örömötöket senki sem veszi el tőletek. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk feltámadása után 40 napig még a földön időzik, többször megjelenik apostolai köré­ben, hogy őket tanítsa és előkészítse a nagy munká­ra, a krisztusi tanoknak hirdetésére, másrészt pedig, hogy megbékéltesse őket azzal a gondolattal, hogy távozik körükből és hogy egy időre magukra marad­nak. Amidőn Krisztus Urunk bucsuzkodik. komoly figyelmeztetéseket is ad apostolainak. Különösen ar­ra a nagy igazságra hívja fel figyelmüket, hogy a boldogságukat ne keressék e világon, mert a föld nem az igazi boldogság helye; akik egykoron el akarják nyerni az igazi boldogságot, azoknak a földi élet-! ben szenvedniük, fáradozniok, küszködniük kell. Könny és sirás, küzdelem és szenvedés, nélkülö­zés és nyomor, ez volt a sorsuk jobbára az aposto­loknak s az a sorsa ma is szinte minden igaz ember­nek. “A világ pedig örülni fog.” Mialatt a jók, az iga­zak szomorkodnak, a világ fiai örvendenek, vigad­­; iák. Mindig megvolt a bántó s kegyetlen külömbség ;i jók és a rosszak sorsa között, mindig megvolt az, ! íogy a gonoszoknak látszólag jobb sorsuk volt a föl­dön, mint a jóknak, de talán még egy idő sem igazol­ta Krisztus szavait fényesebben, mint a mai idő: “Ti majd könnyeztek és sirtok.” Valóban, az embernek kétségbe kellene esnie a szomorú jelenség fölött, hogy a rosszaknak földi szempontból véve jobb a sorsuk, mint a jóknak, ha az ember nem tudná azt a nagy igazságot, hogy mind­ez csak “egy kevéssé” tart, ha Krisztus Urunk nem mondta volna azt is: “De a ti szomoruságtok örömre fordul és örömeteket senki sem veszi el tőletek!” Ám­de, amikor Krisztus előre figyelmeztette apostolait, s apostolaiban bennünket is arra, hogy a földön ke­reszt vár a jókra, s hogy a jó Isten azokat, akit sze­ret, próbára teszi, ugyanakkor azt is megmondta, hogy mindez csak egy kevéssé tart, a kereszt után ott van a győzelmi zászló, a Nagypéntek után a Hus­­vétvasárnap, a halál után a feltámadás. A világon mindez csak kevéssé tart. És ha egy­szer eljön az emberért a halál, hát akkor ugyan mit használ a vagyon és a nagy hang, mit használnak az előkelő rokonok? Senki, semmi nem szabadit meg a haláltól, mindez akkor már semmit sem használ, sőt ellenkezőleg, mindez akkor csak vádló gyanánt lép fel az ember ellen . . . A halál után a szegény Lázárnak rongya többet ér, mint a dúsgazdagnak minden aranya és ezüstje; a halál után egyetlen egy könny többet ér, mint a földnek minden vidámsága. Az igazaknak az a krisz­tusi ÍGÉRET szolgáljon erősségül és bátorságul, hogy bár most ugyan szomorúságuk van, de az csak egy kevéssé tart s azután — mint Krisztus mondja — meglátlak titeket és örvendeni fog szivetek s öröme­teket senki sem veszi el tőletek. Szivleliük meg Krisztus Urunk szavait, és ne futkossunk az után az öröm után, amelyet a világ ad, de a halál elvesz, hanem keressük azt az örömet, amelyet Krisztus Urunk ad és amelyről azt mondja, hogy: “azt az örömet senki sem veszi el tőletek!” Sandusky, O. közelében egy Greyhound autóbusz beleszaladt egy tractor-trailer hátsó részébe.. Egy asszony meghalt 46 személy megesebesült. Milyen szerepet játszik a pénz a házasságban? —- Sokat idegeskedik pénz-: kérdések miatt ? Gyakran veszekszik házastársával pénz miatt? Melyikük gazdái kodik jobban a pénzzel? Hi­básnak érzi magát, amiért fe­leslegesen ad ki pénzt? Ilyen és ehhez hasonló kér­déseket tett fel egy amerikai magazin ötszáz amerikai és kanadai polgárnak — férjnek és feleségnek. A kérdőivekre adott válaszokból érdekes kép bontakozik ki. A megkérdezet tek többsége 35 éven alul volt háromnegyedrészük több mint 12 éve házas. A körkér­dés alanyainak fele évenként 6-9000, dollár jövedelemmel rendelkezett. A feleségek egy harmada házon kívül is dolgor zott. Az első összegezhető tény ez volt: a megkérdezett há­zaspárok hatvan százaléka gyakran veszekedett . pénz­kérdések miatt. Voltak, akik ezt a szót “veszekedés” meg­kerülték, s azt állították,hogy “hosszas, néha hangos vi­táik voltak, pénzügyek miatt.’ Az egyik háziasszony ezt ir­ta: “amikor már nagyon fel­gyülemlett bennünk a gőz — kiengedtük s utána mindjárt jobban éreztük magunkat.” Ahol a pénzügyek terén csönd és béke volt, — ott leg­több esetben a házaspárok külön-külün rendelkeztek jö­vedelmük, vagy előre megha­tározott zsebpénzük felett. A megkérdezett családok több mint a felénél ez volt a helyzet. Luise Addis a new­­yorki Community Service Society közgazdásza szerint ez a módszer a sikeres házas­ságok egyik alapfeltétele. “A zok a férjek és feleségek, akik a kölcsönös bizalom alap­jaira építették házasságu­kat és nem kell egymásnak beszámolniok minden centről, sokkal rendezettebb, béké­sebb körülmények között él­nek, mint azok, akik között az anyagiak függő — és ez­által labilis helyzetet terem­tett.” A megkérdezett családok harminc százalékánál úgy a férj, mint a feleség számára sok gondot, izgalmat, problé­mát jelentett a pénz. De ahol csak az egyik fél csinált prob­lémát a pézkérdésből, az — a legtöbb esetben — a feleség volt. Ezekben az esetekben a­­zonban a pénzt az asszony ke­zelte, ő fizette a számlákat, igy hát érthető, hogy a férj — aki ezekből az ügyekből kivonta magát — a pénz te­kintetében tartózkodó maga tartást tanúsított, vedelnie — a középosztály tag Érdekes, hogy miinél ma­gasabb egy-egy család jö­­jairól és nem a dúsgazdagok­ról van szó — a pénz annál nagyobb problémát jelent. Egy wisconsini bank ügyve­zető igazgatója irta: “Minél magasabbra emelkedik a csa­ládom életszínvonala, annál több probléma merül fel s an­nál nagyobb a veszély, arra, hogy ismét a szegénységbe sülyedünk vissza.” Kiderült, hogy főleg a nagyobb jőve delmü családok maradnak adósak a részletfizetéssel, ők kérnek a hitelezőktől halasz­tást, mig a szerényebb jöve­delműek pontosak a részletek törlesztésében. A családok egyharmadában állandó a súrlódás az idős szü­lők. és a fiatal házasok (a nős fiú, vagy férjes asszony) kö­zött. A fiatalok főpanasza az, hogy a szülők folytonosan bí­rálják őket és azt állítják, hogy erejükön felül költe­keznek, — olyasmiket vásá­rolnak, amit nem engedhet­nek meg maguknak.” Arra a kérdésre: ha vá­lasztani kellene, a kisebb jö­vedelmet nyújtó, de biztos ál lást és a nagyobb jövedelmet jelentő bizonytalan állás kö­zött, melyiket választaná ? — a legtöbb házaspár igy vá­laszolt: inkább a kisebb jö­vedelmű, de biztos állást vá­lasztjuk. Dr. Miller közgaz­dász ehhez az állásfoglaláshoz a következő magyarázatot fűzte: ‘Az idők óriási válto­zásokat hoztak az emberek életében. A fiatalok hosszú időkre kötik le magukat, olyan holmikat, berendezése két vásárolnak, amelyeket évekig kell fizetniök. Ezért tehát elsősorban biztos ál­lásokra van szükségük ah­hoz, hogy jövőjüket megter­vezhessék. A múltban ez. az életforma ismeretlen volt.” A kérdőívek összegezésé yel kapcsolatban kiadott ta­nulmány rámutatott arra. hogy a javak hatalmas bősé­ge, a választék soha nem lá­tott nagysága sokakat köl­tekezésre ösztönöz. A nők — állítja a tanulmány — renge­teg felesleges és szükségte­len holmit vásárolnak. A nők húsz százaléka — állítja Mrs. Addis — ruhafülkéjé­ben tucatszámra őriz olyan ruhákat, amelyeket életé­ben csak egyszer vett fel, vagy egyszer sem, mert rög­tön vásárlás után megbánta könnyelműen elhamarko­dott választását. A nők mentségére szol­gál azonban az a tény, hogy a könnyelmű vásárlások egy része a házról-házra járó ügynökök makacs és kitartó munkája következtében jön­nek létre. “Egy ügynök sike­resen rábeszélt bennünket ar­ra, hogy egy négyszáz dollár értékű encycíopédiát vásá­roljunk — részletre — akkor, amikor fiunk még csak tizhó­­napos volt, — mondta egy asszony. Megkérdezték a házas párokat: milyen anyagi be­fektetés vagy kiadás érintet­te őket a legérzékenyebben, amelyre — hosszú idő múltán — ma is emlékeznek. Negy­ven százalék a házvételt, tar­totta a legemlékezetesebb a­­nyagi műveletnek, húsz szá­zalék más kiadást) autó, bú­tor, kelengye, stb.) őrzött meg emlékezetében; egy kisebbség a legsúlyosabb anyagi tehernek azt az össze­get tartotta, amelyet a házas­sági engedély beszerzésére fordított. Ez azt jelenti, hogy az emberek egy részében még az ilyen kérdések meg­válaszolásánál is jelentkezik a — humor Egy San Diego-i asszonyt viszont a legérzéke­nyebben az a havi 125 dollá­ros kiadás érintette, amelyet férje egyetemi továbbképzé­sére kellett fordítania. A férjek 90 százalékának életbiztosítása van, amelynek összege 10-25 ezer dollár kö­zött mozog. Meglepő,' hogy a feleségek 70 százaléka is ren­delkezik életbiztositással. Mrs. Addis szerint ez az irány zat nagyon is érthető. “Nem szabad elfelejtenünk — mon­dotta — hogy ha egy anya fiatalon meghal, a gyermekek hez gazdasszonyt kell felvenni s ez évente 3 4000 dollárba kerül.” Figyelemreméltó az a meg­állapítás is, hogy a családok legnagyobb része már gyer­mekük megszületésekor gyűjt a későbbi neveltetési, egyetemi költségekre. A szülőknek több mint 80 szá­zaléka egyetemi végzettsé­get kiván biztosítani gyer­mekeinek. A családoknak több mint a fele előre meghatározott költ­ségvetés szerint él. Az utol­só kérdés igy hangzott: “Meg bánta-e valamelyik kiadá­sát? Egy északdakotai há­romgyermekes apa erre a kérdésre igy válaszolt: “Min­dig megbánjuk azt, ha házon kívül étkezünk.” A férjek és feleségek 65 százaléka akkor érzett “bűntudatot” amikor uj ruhát vásárolt magának. A Rákóczi Egyesület jubileuma Kommunista tüntetés BÁRIS — Egy összejöve­telen több mint hatezer em­ber kiáltozta a francia fővá­rosban: “Franco gyilkos! — A tüntetők egy spanyol kom­munista vezető, Julian Gri­­mäu kivégzése ellen tiltakoz­tak. A tüntető gyűlésen résztvett a kivégzett kom munista vezér özvegye is. Munkanélküliség MEXICO CITY — Nuoveo Leon városának százezer la­kosa közül húszezer a munka­­nélküli. E'bben nincsenek ben­ne azok a farmerek akik ab ban a reményben mennek a határszéli városba, hogy alkat mi munkát kapnak az Egye­sült Államokban. Ünneppé avatta a William Penn Fraternális Egyesület első osztálya, a Rákóczi Egye­sület megalakulásának 75-ik évfordulóját múlt szombat este a Journey étteremben rendezett ünnepi banket és táncmulatság keretében. Kö­zel 700 főnyi közönség, hely­ből, vidékről, sőt New York, New Jersey és Pennsylvania államokból is, zsúfolásig meg­töltötte a tágas helyiséget, öregek és fiatalok a testvéri szeretet jegyében üdvözölték egymást. Teljes siker koro­názta az ünnepélyt, amely az amerikai himnusszal kezdő­dött (énekelte az örökifjú Kurmay Pál) és a magyar himnusszal végződött, ame­lyet a nagyközönség énekelt. Nt. Dr. Böszörményi Istv­­ván mondotta az asztali imát, amely után Abner W. Sibal, Connecticut állam kongrez­­szusi képviselője egy amer­­kai zászlóval ajándékozta meg az egyletet. Varga Lajos, az országos központ első alelnöke látta el ötletesen az áldomásmester tisztjét. Lehetetlen felsorolni a meg­jelent számos ismert és ki­váló vendéget. Legyen elég annak rpegemlitése, hogy az Egyesület igazgatóinak leg­többje feleségével együtt vett részt az ünnepi banketten s Clevelandból ott volt Dr. Ná­das Gyula igazgató nejével. Macker Gyula, a William Penn országos elnöke, tör­ténelmi távlatból világított bele a Rákóczi Egylet szerény kezdeteibe és erőteljes fejlő­désébe, mely a Verhovay Egy­lettel való összeolvadásba csúcsosodott ki és ezzel segí­tett megteremteni a William Penn Fraternális Egyesüle­tet, Magyar-Amerika legna­gyobb testvérsegitő biztositó intézményét. Macker Gyula ünnepi beszédének főbb punt- ' jai ezek voltak: Hetvenöt évvel ezelőtt, 1888 április 10-én egy uj magyar egylet alakult meg Bridge­­porton. Ma, a munkanélküli segély» kórházbiztositás, kompánia nyugdíj és Social Security ko­rában nem könnyű elképzelni a 75 évvel ezelőtti állapoto­kat, amikor mindezekből sem­mi sem volt. Aminthogy az árvaságot sem könnyű elkép­zelni, amiben az akkori sze­gény bevándorolt munkás élt. Segíts magadon! — ez lett a kényszerű jelszó. Tizennyolcán voltak a ma­gyarok, akik akkor egy napon összejöttek. A Hevesiek, Mol­nárok, Tóthok, Vargák, Kato­nák, Rózsák mellett ott ültek a Gyurcsákok, Macsankók, Kenyhercek és Bialkók. Mit mondanak ezek az ellentéte­sen hangzó nevek? Azt, hogy a magyar földnek egy olyan vidékéről jöttek, ahol a ma­gyarság a nemzetiségekkel összekeveredve él. Évszáza­dos együttes szenvedés em­lékei teszi őket barátokká és testvérekké. A 48-as szabad­ságharcban, és előbb a Rá­­kóczi-féle nemzeti felkelés idején a Bridgeporton egy­más mellett ülő emberek ősei éppen igy együtt voltak Kos­suth és Rákóczi zászlói alatt, a magyar nép szabadságáért harcolva. Abauj, Zemplén, Be­­reg, Ung, Máramaros várme­gyék szinmagyarjai és rutén­magyarjai adták Rákóczinak leghűségesebb katonáit. A Rákóczi névnél nagyob­bat és tiszteltebbet nem is­mertek azok a megyék. Ezért nem volt probléma, hogy mi legyen az uj egylet neve. Le­hetett volna-e megfelelőbb és népszerűbb nevet találni az uj testületnek, mint Rákóczi megszentelt nevét? így a Rákóczi név bevo­nult az amerikai magyarság történetébe. A Rákóczi Egylet nem in­dult üzleti vállalkozásnak és nem is lett azzá soha. Lassan erősödött, de a komoly és ki­tartó erők, amelyek mozgat­ták, változatlanul megmarad­tak. És a gyümölcs meg is érett. 50 esztendővel később az egy­letnek több mint két és ne­gyed millió dollár volt az ösz­­szegyüjtögetett, vagyona, a tagok száma pedig 12,678 volt a felnőtt és 4,724 az if­júsági osztályban. Azonban az alapítók lassan kidőltek, uj nemzedékek fog­lalták el a régiek helyét és a testvérsegitő intézmények közötti verseny is mindig erő­sebbé vált. A munkamező megszükült, a tagszerzés ne­hezebbé vált. így aztán kiala­kult a meggyőződés, hogy a jövőt az erők egyesítésével lehet legsikeresebben mun­kálni. Az erős Rákóczi Segélyző Egylet egyesült az erős Ver­hovay Egylettel. Az uj tes­tület majdnem 30 millió dol­láros vagyonnal és közel száz­ezres tagsággal, ma William Penn Fraternális Egyesület név alatt működik és a világ magyarságának kétségkívül egyik legfontosabb intézmé­nye. De a Rákóczi név nem tűnt el az egyesüléssel az amerikai életből. Ott van és ott ma­rad lapjaink fején, egyesüle­tünk hagyományaiban, egész tagságunk emlékezetében. A Rákóczi név és hagyo­mány voltaképpen ott van a William Penn névben is. Wil­liam Penn, az, angol állam­­férfiú és ,Rákóczi Ferenc kor,-! társak voltak. William , Pewit vallásos hife miatt börtönöZT ték be, Rákóczit a magyar nemzet szabadságába vetett hite miatt. Mindkettő a ;,bi­­tííi'l iHt LL.j 11, íiwfMpP#—j üzötté. William Penn Ameri­kába jött, ahol valóságos hon­alapítóvá lett és a vallássza­badság apostolává. Rákóczi Törökországba menekült, ahol működési tertilete nem volt és ott fejezte be életét, mint megtört sziyü hontalan. A két nágy férfi keveset tu­dott egymásról, hiszen fél vi­lág választotta el őket egy­mástól. Még kevésbbé sejtet­te bárki is, hogy ez a két név valamikor egy Amerikába szakadt magyar csoport zász­laján, nevében és szivében együtt lesz. A 75 esztendős évfordulón meleg testvéri kösznötésünk elsősorban a Rákóczi zászló alatt felvonult tagtestvérein­ket illeti, azután pedig azokat, aki a William Penn zászló alatt jöttek a találkozóra. H« Macker elnök nagy tetszés­sel fogadott ünnepi beszéde után még több, hasonlókép­pen hatásos emlékbeszéd hangzott el, majd Magyar La­jos és zenekara muzsikája mellett táncra perdült a fia­talság és a táncoskedvü öre­gebb generáció és a jubiláris ünnepség közönsége éjfélig kellemes hangulatban maradt együtt. HALÁLOZÁS MCKEESPORT — özv. Gergely Antalné sz. Kánya Róza, 59 év óta a város lakó­ja, április 21-én meghalt 79 éves korában. A Szatmás me­gyei Magasliget községből származott. H: DUQUESNE — Kocsis Ist­ván öregamerikás magyar áp­rilis 8-án meghalt a Ltrobe Hospitalban. * WEST MIFFLIN — Özv Szilágyi Imréné 78 éves ko­rában elhunyt március 21-én.

Next

/
Oldalképek
Tartalom