A Jó Pásztor, 1963. január-június (43. évfolyam, 2-25. szám)
1963-04-26 / 17. szám
8. OLDAL V Jó P ASZTOK I RÓMAI KATOLIKUS EVANGÉLIUMI OKTATÁS — Husvét után 2. vasárnap EVANGÉLIUM Szent János, 10, 11—16 Én vagyok a jó Pásztor ... A jó pásztor életét adja juhaiért .A béres pedig és aki nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, látván a farkast jönni, elhagyja a juhokat és elfut, és a farkas elragadozza és elszéleszti azokat. A béres elfut, mert béres és nem törődik a juhokkal ... Én vagyok a jó Pásztor és ismernek engem enyéim, amint ismer engem az Atya, én ismerem az Atyát és életemet adom a juhokért. Egyéb juhaim is vannak, amelyek nem ez akolból valók, azokat is ide kell teremnem s hallgatni fogják az én szómat és egy akol lészen és egy pásztor. SZENTBESZÉD A U.S. kormánya megbénítja a Castro-ellenes erőket Álljunk meg e jellegzetes szavak mellett s elinélkedjiink azok fölött. Krisztus a jó Pásztor, a lelkeknek az igazi pásztora, aki nemcsak tanította az embereket, nemcsak megmutatta nekik az igazságra vezető utat, azt az utat, mely egyedül vezet a jó Istenhez,., hanem Krisztus az a pásztor is, aki életét is feláldozta az emberekért, vagyis megváltotta az embereket a bűntől és a büntetéstől. Mert amint az igazi pásztor nemcsak arról gondoskodik, hogy a nyájnak jó legelője legyen, hanem meg is védi a farkastól és a tolvajtól, úgy Krisztus Urunk is főleg azért mondja önmagáról: “Én vagyok a jó Pásztor”, mert amellett, hogy tanította az embereket, meg is váltotta őket a legnagyobb ellenségtől, a legragadozóbb fai-kastól, a legveszedelmesebb tolvajtól: a(büntől és az ördögtől. , , ; A jó pásztor ismeri minden egyes jühát és bárányát. Ismeri á hangját, ismeri • gyapját, ismeri juharnak a természetét és szokását, tudja, hogy melyikkel hogyan kell bánni; tudja azt is, melyik ä jó vezető, melyik a jó tejelő és melyik á jó báránynevelő. Krisztus Urunk is, mint jó Pásztor, azt mondja magáról: “Ismerem enyéimet !” Ez természetes is. Mert ha mar egy emberi pásztor ismeri száz és száz jühát,. száz és száz bárányát, akkor semmi csodálni való.' nincs abban, hogy Krisztus, az isteni Pásztor ismeri az övéit, ismeri az embereket, ismer bennünket. Ismeri külsőnket, de még inkább belsőnket, mert hát íz Isten előtt a belső számit és nem a külső; ismeri oinden egyes tettünket, szavunkat, sőt még gondoatainkat is; ismeri a szándékunkat, úgy ismer ben lünket, amilyenek tényleg vagyunk. Vessünk hát számot magunkkal, vájjon elmond.iatjuk-e nyugodtan magunkról, hogy Krisztus nyájához tartozunk, avagy talán ránk is illenek a szavak: ‘Egyéb juhaim is vannak, melyek — nem ez akolból valók.” Az emberek mind Krisztusnak juhai, s következőleg azoknak mind egy akolban, vagyis egy házban kellene lenniük, de — sajnos — nem igy van. És ez áll nemcsak a pogányokra, nemcsak a zsidókra nézve, hanem szomorúan szól a keresztényekről is. Mert hát valljuk meg őszintén, sokan a keresztények közül is elhagyták az Ur Jézus egyházát s Krisztus idejétől kezdve napjainkig szinte szakadatlanul akadtak s akadnak olyan keresztények, akik nem akartak és nem akarnak a Krisztus Urunk által küldött evangéliumhirdetőkre és tanítókra hallgatni. A keresztények azért nincsenek egy egyházban, mert nem ismerik igazán Jézust. Ha ismernék, vagyis, ha igazán az Ur Jézusé lennének, akkor eg egyházban is lennének. Akkor ugyanis tudniok kellene. hogy Krisztus annak az egyháznak, amelyet megalapított, megígérte, hogy: “íme, én veletek vagyok mindennap, egészen a világ végezetéig.” Akkor tudniok kellene, amikor Krisztus Urunk az egyházat alapította, akkor Szent Péternek azt mondotta: “Te Péter vagy, azaz kőszikla s e kősziklán építem anyaszentegyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” Vagyis Krisztus igazi egyházát semmi földi hatalom le nem győzi és Krisztus egyháza soha nem tévedhet, mert Krisztus állandóan az egyházával van. Legyünk mindnyájan Krisztus engedelmes, szófogadó bárányai, akkor majd ő is mindenkor jó pásztorunk lesz. Az utóbbi időkben érdekes eseményeknek lehet - tünk tanúi: az Egyesült Államok kormánya egyre több és több akadályt állít Castro ellenségeinek útjába. Valamikor — évekkel ezelőtt — a Castro-ellenes kubai emigránsok bátorítást kaptak Uncle Samtól, ma — számíthatnak arra, hogy támadásaikért börtönnel lakóinak, valamelyik amerikai vagy angol fegyintézetben. Senki e lőtt sem kétséges, hogy —ez a fordulat a kubai blokád után következett be. Krus. csév hazaszállította támadó rakétáit, de továbbra is fegy- Véres érőket tart a szigeten, s Castro “birodalma” váltó • zatlan fenyegetést jelent a nyugati világ számára. . Castro katonailag hétrőlhétre erősödik Moszkva vá tozatlanul támogatja hi: csatlósát, a fegyverszállitá sok akadálytalanul folynak tovább. És a kubai diktátor most váratlanul uj szc vetségesre talált — az Egyesült Államok kormányában. A U.S. amely eddig támogatta az emigránsok akcióit,most ellenük fordult, s azokat, a kik életük kockáztatásává’ harcolnak a kommunizmus el len, — letartóztatja, megbünteti. A floridai parti őrségek az ilyen akciók, rajtaütések megakadályozása érdekében megerősítették. Április 3. án további kétszáz amerikai katona, 12 őrjárati ha jó, több, tengerre is leszállói tudó repülőgép, helicopter érkezett erre a területre. A- elhárító tevékenységbe be kapcsolódott Anglia is. Március 1.-én 17 Castro ellene.' személyt — akik rajtaütés szerű támadásra készülöd tek Kuba ellen — letartóztat tak. A letartóztatást ango lók hajtották végre, de a' Egyesült Államok külügymi nisztériuma elismerte, hogy r “tippet” ő adta nekik. Ugyan. ebben az időben az angolok elfogtak egy Castro ellenes hajót Bahama közelében, s az amerikaiak egy másikat Miami partjai mellett Az- eseményekkel párhuzamosan a U.S. további lépéseket tett: korlátozta a kubai emigráns vezérek aktivitását. A kormány rendelet értei méhen 25 kubai emigráns vezető engedély nélkül nem hagyhatja el Miami körül Az Amerikában élő kubai emigránsok felháborodással értesültek ezekről az eseményekről s a kormány intézkedései széleskörű tiltakozást váltottak ki. Két évvel ezelőtt az Egyesült Államok fegyverezte fel és képezte ki a kubai emigránsokat a Castro elleni invázióra. A meghiúsult partraszállási kísérlet után a Kennedy kormány tovább támogatta a menekülteket és kijelentette, hogy a jövőben oizonyára mód és lehetőség kínálkozik arra, hogy elűzzék Castrot és felszabadítsák a kubai népet a kommunizmus igája alól. Ezek az idők —- i jelek szerint — elmúltak; most a U.S. ahelyett, hogy támogatná akcióikat, élesen szembefordult velük, s azo - kát, akik továbbra is makacsul kitartanak korábbi törekvéseik mellett, börtönnel fenyegeti, vagy leküzdhe - tetlen akadályokat állít utjukba. Az amerikai polgárok nagy többségében ez a politikai pálíordulás nagy meglepetést keltett. Mások egyszerűen nem értik, miért változott meg ilyen élesen a kormány magatartása s ezt kérdezik: “Mi az oka ennek, mit akar tenni a Kennedy kormány?” Április 3.-án, Kennedy elnök egy sajtókonferencia keretében adott magyarázatot erre a rejtélyre Akkor — többek között — a következőket mondotta: “Ezek a rajtaütésszerű, al-Hadgyakorlat BERLIN — A nyugatberlini amrikai garnison négy ezer katonája most kezdte meg tavaszi hadgyakorlatát. A feltételezés az volt, hogy kommunisták vették körül a várost. Az egyik hadosztály játszotta az ellenség szerepét, amely az amrikai katonai létesítményeket “fenyegette”. Eloy Roldan és Angela Cots áldomást isznak annak örömére, hogy a Nina II. (balra) — Columbus hajójának mása — Mexicóban úszó muzeum lesz. A hajót ogy mexieói TV állomás tulajdonosa vásárolta meg. lalmi támadások nem hatásosak, s nem hisszük, hogy azok gyengítenék Castrot. Ezenkívül megnehezítené helyzetünket; mi ugyanis azt követeljük Kruscsevtől, hogy vonja vissza az ott állomásozó szovjet csapatokat. Az ilyen rajtaütések ürügyet szolgálhatnak a szovjetnek,, hogy errevonatkozó Ígéretüket megszegjék. Végül a szovjet hajók ellen intézett tárna dások megtorlást vonnak maguk után — feltehetően amerikai hajókkal szemben. Ha ezeket az akciókat megtoroljuk, azok újabb ellenakciókat szülnek. Úgy vélem tehát, hogy az egyensúlyi helyzettől most a háború és béke problémája függ. S ha az ilyen Kuba ellenes támadásokat amerikai földön készítik elő, ezt a kormánynak bizonyos mértékű kontroll alatt kell tartania.” A nyilatkozat lényege: az Egyesült Államok el a. kar kerülni minden olyan konfliktust, amely esetleg a világháború kitörésének lehetőségét idézné fel. A Castro ellenes emigrán - sok az elmúlt hetekben újfajta tevékenységbe kezdtek. Ahelyett, hogy Castrot támad nák, megtámadták azokat a szovjet kereskedelmi hajókat, amelyek a szigetnek szállítanak különböző árukat. Március 17.-én egy emigráns csoport hajója behatolt a kubai Isabela de Sagua kikötőjébe és tüzet nyitott az ott állomásozó “Lvov” nevű szovjet tehergőzösre. Egy későbbi sajtókonferencián az emigránsok vezetője azt állította, hogy a kikötőben partra is szálltak és háromnegyedórás tűzharcot vivtak szovjet katonákkal Tiz napoal később megtámadták a “Baku” nevű szovjet tehergőzöst. Ezek a támadások rendkívül heves tiltakozást váltottak ki Moszkvában. A szov jet kormány leszögezte, hogy azokért az Egyesült Államoknak kell viselnie a teljes felelősséget. “Ha a U.S. eltűri az ilyen akciókat veszedelmes helyzetet terem't a Karibi tenger térségében és a támadások tüze könnyen átterjedhet az egész világra. “ — hangoztatták. A szovjet Ízelítőt is adott e veszedelemről: március 28-án Castro két szovjetgyártmányu MÍG har ci repülőgépe tüzet nyitott a “Floridian” nevű amerikai mo toroshajóra, amely nemzetközi vizeken, Kubától távol hajózott célja felé. Castro később ugyan “bocsánatot kért az incidensért”, de a cél világos volt: a kommunisták tüzelni fognak amerikai hajókra, ha a kubai emigránsok tovább folytatják támadásaikat. Április 3.-án a U.S külügyminisztériuma közölte Moszkvával; az “Egyesült Államok minden szükséges intézkedést megtett, hogy az emigránsok ilyen támadásokat amerikai földön ne készíthessenek elő.” Mit szólnak ehhez a kubai emigránsok? Azt jelenti-e ez, hogy a kubai menekültek a jövőben beszüntetnek minden támadást? A Miamiban élő emigráns vezérek válasza erre a kérdésre: Nem . . .! Elismerik, hogy a kormány bizonyos mértékig megbénította munkájukat, de ragasz kodnak ahhoz, hogy a rajta[ ütéseket és támadásokat tüj zön-vizen keresztül folytassák . . . AZ ÉLŐ VÁSZON Az azbesztot már az ókorban ismerték: halotti lepedőket szőttek belőle és ebbe burkolták hamvasztáskor az előkelőbb személyek holttestét. Mivel az ilyen lepedő túlélte a hamvasztást, élő vászonnak nevezték. E különös anyag neve a görög “aszbesztosz”-ból (eléghetetlen) számazik. Először Plinius emlékezik meg róla. A monda szerint Nagy Károly, amikor birodalmát Harun al Rasid fenyegette, békekonferenciára hívta meg az arab uralkodó küldötteit és szemük láttára azbesztkendőt dobott a tüzbe, majd onnan épségben húzta ki. Ez a látvány annyira megdöbbentette a követeket, hogy lebeszélték urukat a támadásról, mondván: Nagy Károly nyilvánvalóan varázserővel rendelkezik. A középkorban Európában az aszbesztot csak kuriózumnak tekintették. A tatárok birodalmában azonban — mint arról MarcoPolo 1300-ban beszámolt — olyan szövedéket ismertek, amely ellenáll a tűznek. Ez valószinüleg az azbeszt volt. Fordulópont az ásvány történetében az 1877-es esztendő: ekkor fedezték fel Kanada Quebec tartományában a hires lelőhelyet. Megkezdődött a rendszeres azbesztbányászat. A gőzgép feltalálása és az öntödei technika fejlődése mind több hőálló anyagot igényelt (pl. szigeteléshez). Újabb és újabb felhasználási területek felfedezése, újabb feldolgozási módok és termelési eljárások következtében az azbeszt ma már alapvető ipari nyersanyag. Az ipar számára azért nagy jelentőségű, mert tűz- és hőálló, továbbá ellenálló savakkal és lúgokkal szemben. Ezenkívül előnye, hogy baktériumok nem támadják meg, a villamosságot nem vezeti, a hoszszabb szálak szőhetők, impregnálható, stb. Az azbeszt “anyakőzete” szilikát őskőzet, Bányászása igen költséges. A világ jelenlegi nyersazbeszt- termelése kb. 1.3 millió tonna évente. Az értékes, szőhető, hosszú szálú azbeszt termelése azonban ennek csak 15 százaléka. A világ legnagyobb azbeszt-termelő országa Kanada — a világ termelésének 70 százalékát produkálja. A rövid argentin lázadás két sebesültje a kórházban. A BÍBOROS két szenvedélye Sok érdekes megemlékezés jelent meg a katolikus lapokban a nemrég 80 éves korában elhunyt John D’Alton bíborosról, Írország prímásáról, akit 1953-ban a biborosi kalap átnyujtásakor a pápa “a katolikus Írország büszkeségének és dicsőségének” nevezett. Nemcsak a kitűnő teológust tisztelték benne, aki a II. Vatikáni Zsinat központi előkészítő bizottságának is tagja lett, hanem a messzetekintő politikust is, aki De Valera oldalán talán a legtöbbet tette hazája függetlenségének elnyeréséért. A komoly munka mellett azonban kéj; nagy szenvedélye is volt a bíborosnak. Egyik a cricket, a másik a virág. Ifjú korában hires cricket-játékos volt, nem egy versenyen győzelemhez segítette csapatát. Később már nem versenyzett, de élete végéig cricketezett barátaival és házipapjaival, a kiemelkedőbb mérkőzéseket pedig, akárhol folyt Írországban és Angliában, rendszerint megtekintette. Székházának parkjában rózsakertet és sziklakertet rendezett be, amelyeket maga gondozott. Ez a nagy természetszeretete magyarázza végrendeletének azt a pontját is, amelyben meghagyta, hogy ne a katedrális kriptájában temessék el, hanem kint a parkban, azoknak a bükkfáknak és szilfáknak árnyékában, amelyek a két virágoskert szélén állnak. így lett ő az első ir prímás, akinek hamvai nem a székesegyházban pihennek. Tucson, Ariz.-ban egy tisztitóüzemben robbanás í örtént, amely 6 embert megölt, 25-öt megsebesített. A mentők a romok között kutatnak az esetleges újabb áldozatok után.------r...............................................................—j-----------------------------------------------------------—