A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-07-06 / 27. szám

4. OLDALj A Jó PÁSZTOR GANDHI •L «_ _ IW ÄÜL Í^JF jLixiJu NEHRU ÉS KRISHNA MENŐN KEZÉN Zawaharlal Nehru, India mi­niszterelnöke heves támadást intézett New Delhiben az Egyesült Államok és Anglia ellen. A két nagyhatalom leg­utóbb India ellen szavazott az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének biztonsági tanácsában, a kashmiri kérdés tárgyalása során. Nehru mélységes kese­rűséggel kifogásolja az állás­­foglalást, amely szerinte “egy csapással elmosta hosszú évek minden jóindulatát.” Hang­ban Nehru ezek szerint im­már megközelitette hadügy­miniszterét és UN megbízott­ját, Krishna Menont, az úgy­nevezett ‘semlegességi’ politi­ka legfurcsább képviselőjét. Ketten együtt a világháború utáni idők egyik legfájdalma­sabb csalódását hozzák a jó­­akaratu emberek számára. A tények leltárához első­sorban érdemes megjegyezni, hogy a US és Anglia valóban India ellen szavazott a kash­miri vitában, de nem szava­zott az igazság és a humaniz­mus parancsa ellen. Az India és Pakisztán között folyó kashmiri vitában mostanig fegyveres erőszak tart fenn olyan helyzetet, amelynek in­dokoltságát lehetetlen eldön­teni az érdekelt lakosság meg­hallgatása nélkül. Az Egye­sült Nemzetek Szervezetének Illetékes fórumai már régen úgy döntöttek, hogy Kashmir sorsát népszavazással kell el­dönteni. India, amely Kash­mir nagyobb felét fegyveres megszállás alatt tartja, ehhez a méltányos, jogos, a humá­num és a demokrácia alapfo­galmainak megfelelő határo­zathoz nem járul hozzá. In­dia fegyveres erőszakkal fenn tartja a jelenlegi állapotot, tekintet nélkül az Egyesült Nemzetek Szervezetének dön­téseire. Ezúttal nem is a nép­szavazásról volt szó, csak ar­ról, hogy közvetlen tárgyalá­sokat kell lehetővé tenni In­dia és Pakisztán között. Neh­ru és Krishna Menőn még ezt a szerény előterjesztést sem hajlandó elfogadni. Az indo­kolás az, amit Nehru most megfogalmazott: “Kashmir vér a vérünkből, test a tes­tünkből.” Ennél üresebb, tar­talmatlanabb és jelentéktele­nebb szóvirágot nehéz elkép­zelni. Semmiféle utalást nem tartalmaz arra az esetre, ha az elsősorban érdekelt kash­miri nép nem kivánja a “vér­ből való vér” szerepét játsza­ni, hanem Pakisztán felé haj­lik. A Mahatma Gandhi sze­líd tanaira és erkölcsi hagya­tékára felépített Indiának ez a politikai magatartása mél­tán kelt csodálkozást világ­szerte. Mahatma Gandhi erkölcsi és politikai hagyatéka a nem­zeti önrendelkezés, a szabad­ság és a humánum gondola­tainak erőszaktól mentes ér­vényesítése. Gandhi erőszak alkalmazása nélkül, követke­zetes erkölcsi magatartással, emberi nagysággal felszaba­dította hazáját az angol ura­lom alól. Utóda a miniszterel­nöki székben, Nehru, Gandhi szellemének képviseletét vál-! lalta nemzetével és az embe- | riséggel szemben. Ennek az elvnek szolgálatára vette ma­ga mellé Krishna Menont, az immáron hírhedt UN megbi- j zottat. Kettőjük együttműkö­désének eredménye az az úgy nevezett “semlegességi” poli­tika, amelynek nevében egy­formán szeretik a tömeg gyil­A kongresszus legutóbb az Indiának nyújtott segítség csökkentését rendelte el. A határozat politikailag talán nem volt fenntartható, de lé­nyegileg az amerikai közvé­leményt fejezte ki. Ettől füg­getlenül, Nehruék súlyosan tévednek, ha azt hiszik, hogy az erőszak politikájának al­kalmazását az idők végéig gyenge ellenfelekre korlátoz­hatják. Erős ellenfelekkel szemben hiába hivatkoznak az igazságra és a nemzeti ön­­rendelkezésre, ha más vonat­kozásban lábbal tapossák ugyanezeket az elveket. Neh­ru és Krishna Menőn bosszú­ságot okozhat az Egyesült Ál­lamok kormányának és csa­­lódásft a világ nemzeteinek, a maguk számára azonban ka­tasztrófát készítenek elő. Olyan veszedelembe szalad­nak, melyben nem lesz egyet­len igazán elszánt, meggyőző­­déses védelmezőjük a föld ke­rekén. Egyház-sorvasztás közerővel A Magyar írószövetség ko­vásza volt az 1956-os forrada­lomnak. A megrögzött sztáli­nistákat kivéve, majdnem minden számottevő iró letet­te névj egyét az októberi ese­ményeknél. Darvas József iró és parasztpárti miniszter a sztálinista módszereknek volt a hive. Véleményét nem rejtette véka alá Az olvadás idején keményen szembefor­dult azokkal, akik igyekeztek enyhíteni a Rákosi uralom túlkapásait. Az írószövetsé­get a szabadságharc leverése után feloszlatták és 1959-ben alakították meg újból, mikor már félelmetessé vált az Írók hallgatása. Az újonnan alakult írószö­vetség élére a sztálinista Darvast állították, akinek fel­adatává tették az Írók sorom­póba állását: Három évnek kellett leperegnie ahhoz, hogy az irók közgyűlése újból ösz­­szehivható legyen és ebből az alkalomból Darvas rádió in­terjúban foglalkozott az iro­dalmi problémákkal. Bevallotta, hogy sokan le­tették a tollat, sőt voltak olyanok is, akiket a rendszer hallgattatott el. A második közgyűlés után már jobb helyzetről számolt be. Meg­említette, hogy Benjámin László, Zelk Zoltán, Tardos Tibor, Fekete Gyula és sokan mások az élő irodalom mun­kásai és Déri Tibor regényen dolgozik, elbeszéléseket ir, még az ő munkái is megje­lennek a folyóiratokban és a könyvkiadásban. Darvas büszkén hivatko­zott arra, hogy Tamási Áron, a forradalom költői tehetsé­gű írója is kifejtette a köz­gyűlésen a maga álláspontját. A békülékeny hang nem Dar­vas érdeme, az irók nem hagyták magukat megtörni, nem állottak be a Kádár rendszer lantosainak. Kádá­rék kénytelenek voltak l'épés­­ről-lépésre engedményeket tenni, aminek az a következ­ménye, hogy élvezetesebbé váltak az Írások és talán az irodalmi téren mutatkozik meg erőteljesen, hogy a ma­gyar nép nem a szocialista guzsbakötött müvekért lelke­sedik . népségnek voltak kénytelenek hódolni. Ugyanilyen csekély a népi demokrata esküvők és temetések aránya. A rendszer jelentéktelen­nek ítélte meg az eddigi erő­feszítéseket és ezért a kolho­­zositási hadjárathoz hasonló­an akció-sorozatot állított ösz­­sze- A -sicort elárulta, hogy a fővárosi tanács már elkészí­tette a tervet és rövidesen munkába lépnek a kerületi ta­nácsok végrehajtó bizottsá­gai. Még a gyermek születése előtt a lakóbizottságok, az anya és csecsemő intézetek rendelői, a védőnők hívják fel a szülők figyelmét a kommu­nista névadó ünnepségek je­lentőségére és rendezésének lehetőségére. Ismeretes, hogy ennek a központi megkörnyékezésnek a társadalminak nevezett szer­vek milyen hangsúlyt tudnak adni. De ha az ifjú pár ellen­áll, következik a második ro­ham. A munkahelyen a tömeg­szervezetek aktivistái veszik át a stafétabotot és megkez­dődik az exisztenciális nyo­más. A lakóbizottságok és az ifjúsági szervezet, a KISZ kö­telessége, hogy idejében érte­sítek a munkahely apparátu­sát a bekövetkező esemény­­ről. Az átfogó tervben arról is történt intézkedés, hogy a végső stációnál az anyakönyv­­vezetőség alarmirozza a ké­szülő egyházi keresztelőről, esküvőről vagy temetésről az illetékes szerveket, hogy eset­leg az utolsó pillanatban meg­akadályozhassák a tervbe vett egyházi szertartást. Miközben a Kádár rendszer hangosan dobolja a belső meg­békélésnek hamis propagan­dáját, csendben folyik a tár­sadalomnak a régi tradíciók­ból való kivetkőztetése, az egyházi kapcsolatok elsorvasz­tása. CHILEI UTÓHANGOK A chilei labdarugó világbaj­nokság mérkőzései nagy iz­galmat keltettek Magyaror­szágon. A selejtező mérkőzé­sek már két évvel ezelőtt kez­dődtek meg. A nyolcas döntő­ben Magyarország elsőként jutott be, maga mögött hagy­va Angliát, Argentínát és Bulgáriát. A negyed-döntőben a ma­gyar csapat első mérkőzését Csehszlovákiával vívta meg és bár a második félidőben ál­landó ostrom alatt tartotta a csehszlovák kaput, az 1:0 fél­idő eredményen változtatni nem tudott. A cseh védelem remekelt. Schroiff kapus sze­rencsével állta a magyar csa­tárok sorozatos támadásait. A szinarany Jules Rimes kupát a világbajnokság védő­je, Brazília csapata nyerte, 3:l-re verve Csehszlovákiát és 4:2-re Chile csapatát. A ma­gyar csapat az ötödik helyen kötött ki. Sportszerű játéká­ért vigaszdijul elnyerte a be­csület-kupát. Kádár János mi­niszterelnök, hogy az ottho­niak csalódását levezesse és a football dukkereket vissza­tartsa egy esetleges tüntetés­től, táviratban üdvözölte a magyar csapatot. Kiemelte, hogy önfeláldozóan küzdöttek és jobb eredményt értek el, I mint amire otthon számítot­tak. SZOVJET GYÄ1MITÖSITÄS A Ü. N. VÉDELME ALATT? Irta: PFEIFFER ZOLTÁN Az Amerikai Magyar Szö­vetség egy mélyen szántó kül­politikai analizisban foglalta össze a magyar ügy jelenlegi állását. Annak az aggodalmá­nak adott kifejezést, hogy a nyugati erők a megfelelő fő-Pfeiffer Zoltán titkár megválasztása érdeké­ben hajlandók a U. N. napi­rendjéről levenni a magyar ügyet. Az Amerikai Magyar Szö­vetség aggodalmát olyan ki­sérő jelenségek támasztják alá, amelyek egyértelmüleg arra engednek következtetni, hogy a békére vágyó demok­ráciák és maga a U. S. A. haj­landó pontot tenni a magyar kérdés vitájára. Vizsgáljuk meg, mit is jelent a magyar kérdés a népek önrendelkezé­si jogának elismerése szem­pontjából, a magyar ügy ren­dezése elősegiti-e Kelet és Nyugat békés együttélését és PARTVONAL A MOZIBAN Nikita Kruscsev bukaresti látogatása során üdvözli a kirenaeit tö­meget. A szovjet diktátor romániai utjával “szorosabbra akarta fűzni” a két ország politikai és gazdasági kapcsolatát. KADAR ES TITO A nyugati határmenti vi­déki lapok közük a disszidá­­lási kísérletekért elfogottak Ítéleteit, valószínűleg elriasz­tás végett. A disszidálni aka­rókat igyekeznek befeketíteni, azaz valamilyen más bűncse­lekménnyel is megvádolni. így egy győrmegyei munkás “gyermektartás kötelezettség elmulasztás” miatt is kapott Még Hollywood fénykorá­ban is Magyarországon ese­mény számba ment egy uj magyar film bemutatása, mert a magyar film sajátsá­gosán vonzotta a közönséget. Különösen a vidéki nézők szá­mára jelentett élményt a ma­gyar stúdiókban készült film. A magyar film keletjének még a szomszédos, nem is ba­ráti országokban sem tudtak ellentállni. A kommunista világgal a filmstúdiók tájékára is beköl­tözött a “szocialista realiz­mus’* és a magyar filmek egy­re élvezhetetlenebbé váltak. Minden a párttitkárok ellen­őrzése alá került, elsősorban természetesen a mese, és gon­dos szemmel vizsgálták, hogy vájjon a napi robotban elfá­radt néző megkapja-e a maga ideológiai adagját. A film­­gártók nem törődtek a siker­rel, fontosabb volt részükre a kormányzat elismerése, hi­szen nem a publikum volt a fenntartó, hanem a rendszer. Ennek az állapotnak a for­radalom után véget vetett a közönség. Egyszerűen elke­hathonapi börtönt, inig két fiatalkorú zalai ipari tanuló “kalandvágyból” határozta el a szökést. “Egy motorkerék­párt loptak, azzal mentek a határövezetig, ahol elfogták őket. A Zalai Hírlap arról tudósit, hogy a magyar bíróság egy Jugoszláviából magyar terü­letre szökött magyar nemze­tiségű jugoszláv állampolgárt tiltott határátlépés miatt egy évi börtönre Ítélt, ki állítólag azért menekült, mert “össze­ütközésbe került a jugoszláv rendőrséggel”. Büntetésének letöltése után “öt évre kitil­tották a Magyar Köztársaság területéről”, azaz visszaadják a jugoszláv hatóságoknak. Már a múlt évben arról tu­dósított a magyar sajtó, hogy Jugoszlávia kiadja az oda me­nekülőket. A két tény arra mutat, hogy a két ország kö­zött nyilvánosságra nem ho­zott megegyezés áll fenn a disszidensek kölcsönös kiadás­­sáról. rülte azokat a mozikat, ahol pártfilmeket forgatták. Az el­lentét élesen ütközött ki a nyugati és népidemokrata fil­mek között. Mig a gondosan megrostált francia, angol, né­met, olasz és amerikai filme­ket játszó mozik előtt sorban álltak jegyért, a szocialista tendenciájú filmeket gyér számú közönség előtt játszot­ták. A közönség bojkotja ki­­kényszeritette, hogy élvezhe­tő filmeket forgassanak. De valahányszor jól szórakozott a néző, a sajtóban felhangzott a figyelmeztetés, hogy a ren­dezők, a színészek, a kispolgá­ri ízlés kielégítését elsőbbren­­dünek tekintik a pártvonal­nál. Úgy hogy megtorpant a magyar filmgyártás és már nyíltan Írnak a válságról. A Magyar Nemzet a minap panaszolta: miért hidegült el filmjeinktől a közönség? Per­sze a cikkíró nem mutatott rá nyíltan a bajokra, csak óva­tosan pendítette meg, hogy a filmgyártás akkor válhat naggyá, ha figyelembe veszi a közönséget, a nép legfej tet­tebbéinek Ízlését és magas ér­telmi szintjét. szolgálja-e a népek demokra­tikus' fejlődésének lehetősé­gét? Az elmúlt évek során a U. N. afrikai és ázsiai népek so­rát szabadította fel, még a törzsi közösségben élő népek részére is biztosították az ön­' / '■ ,'j* ■'.» p! y rendelkezesi jogot. Afrikában és Ázsiában megszűnt a nyu­gati államok volt gyarmati vi­lága. De vájjon a nemzeti ön­rendelkezési jog uralmát je­lenti-e az a körülmény, hogy csupán a nyugati kolonializ­­mus szűnt meg? Mig a szov­jet kolonializmus — melynek legkiáltóbb példája a magyar ügy — változatlanul fennáll, sőt, mint a jelek mutatják, ki­küszöböléséről a U, N. még tárgyalni sem hajlandó. Békés együttélésnek tekint­hető-e, hogy a szovjet fittyet hány a hat éven át kéthar­mad többséggel hozott U. N. rezolucióknak és a magyar kérdés felett úgy térnek na­pirendre, mintha az Atlantic Charterben lefektetett elvek sérelmet nem szenvedtek vol­na? A kis népek demokratikus fejlődését miként segíti elő a UN, ha olyan forradalmi nép­akarat megnyilvánulását, mint a magyar szabadság­­harc, meg nem történtnek te­kinti, csupán azért, hogy nyu­godtan virulhasson a Vasfüg­göny mögött a szovjet kolo­nializmus? Ezeknek a szempontoknak adott hangot az Amerikai Ma­gyar Szövetség felhívása é? méltán számíthat minden sza bad ember, intézmény és e' sősorban a világban szétszór­tan élő magyarság támogátá­­sára. Vadakban nines hiány Hat ország részvételével folyt le a magyarországi nem­­z e t k özi vadászkongresszus. Dénes István, az erdészeti fő­­igazgatóság vadászati osztá­lyának vezetője ismertette a nagy vadállományt: Magyar­­ország erdeiben az idei össze­írás szerint 16—17,000 szarvas, 25,000 mufflon és 1500 dám­vad él. A trofeás vadak állo­mányát nem növelik, hanem minőségét selejtezéssel javít­ják. A vadásztársulatok ke­zén van a nagy vadas terület fele, kb. 1 millió hold. 23,000 vadásztársaság működik, min­den társaság egy vadőrt tart. Országos selejt-trofea kiál­lítást rendeztek a mezőgazda­­sági muzeum épületében. A kiállítást Balassa Gyula mi­niszter helyettes nyitotta meg. fc......... .............. ^ .. . * . ■ .,.fc A chilei síparadicsomban, az Andesekben, a síelők kutyaszán segít­ségével hozatják fel a csúcsra felszereléseiket. kost es a rendőrt, mert oi “pártatlanok”. Ennek jegyé ben küldtek fegyveres erőke Kashmirba és ennek a gondo latnak árnyékában rohantál le páncélosokkal a három ki: portugál területet. Pacifiz must hirdettek mindenütt ahol Indiának nincs érdekelt sége, és militáns nacionaliz must gyakoroltak akkor, ami kor érdekeiknek megfelelt Az erőszakhoz mostanig csal gyenge ellenféllel szembei folyamodtak. Akkor, amikoi a kommunista Kina tört b< indiai területre, újból felfe dezték magukban a pacifist; Realizmust. Mostanig odaju tottak, hogy a biztonsági ta nácsban nem ők, az indiai ve zetők, képviselik Gandhi szel lemét. Erre a megjelőlésri sokkal több joggal tart igény Adlai Stevenson, az Egyesül Államok fő megbízottja, ak a kashmiri kérdés jogszerű erőszaktól mentes rendezésé sürgeti. Mindehhez tegyül még hozzá, hogy hosszú ével minden jóindulata, amelyrő Nehru ez alkalommal emléke zik, dollárok ezermillióiból é: angol fontok százmillióibó áll. Ennek a támogatásnak el ismerése az indiai “pártatlan ság”, Nehru fogalmazásába! és Krishna Menőn gyakorla tában. Mahatma Gandhi erkölcs hagyatékának könnyelmű pa zárlása kétségkívül általános emberi értékek elpusztításé val egyenlő. Gandhi ország vnag eiou demonstrálta in­­dia ősi kultúráját, amely a mienktől alapvetően eltér, mélységes emberi és bölcsele­ti tartalmával azonban min­den tiszteletre méltó. Nehru és Krishna Menőn ebből csak a külsőségeket tartja fenn. Az indiai misztikum fátylába burkolóznak, de elvetik ma­gúktól az erkölcsi elvet, mely a misztikumnak tartalmat adott. Akik azt hitték, hogy az emberiség irányítására hi­vatott, általános uj elv az eu­rópai-amerikai keresztény ci­vilizáció és az indiai humá­num kölcsönhatásából fog lét­re jönni: keserű csalódással látják ezt a színvonal alatti magatartást. Az erkölcsi mél­tatlanságon túl, van ennek a magatartásnak komoly poli­tikai kockázata is. Ez alkalommal csak a legrövidebben utalunk arra, hogy az amerikai nemzet kez­di megunni a Nehru-Krishna Menon-féle “semlegességet.” i “Családi Ünnepségek” ci­­mü riportjában a budapesti Népszava feltárja az egyhá­zak és családok elleni újabb támadás háditervét. 1959-ben az egyházi szertartások ellen indított akció még Budapes­ten is elakadt, mert nagy erő­feszítések ellenére 1961-ben csupán 1473 újszülött kerülte el a keresztelést, mivel szüle­ik a kommunista névadó ün-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom