A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1962-12-21 / 51. szám
4. OLDAL A Jó PÁSZTOR Menekült Magyarország EGY IPARÁG HALÁLÁRA A magyar rádiógyártás a magyar ipar egyik legfejlettebb és legkorszerűbb ága. A vasfüggöny mögött sehol sem készítenek jobb rádió készülékeket, mint az Orion gyárban. Rádió készülékek exportja számottevő tétel volt külkereskedelmi mérlegünkben is. Mindennek egyetlen tollvonással vet véget a népi demokrácia. A hivatalosnak tekinthető sajtó ilyen módon fogalmazta meg a történteket: — A magyar-bolgár kétoldalú műszaki és gazdasági együttműködési tárgyalásokon megállapodtunk, hogy Bulgáriában a rádió-gyártást világszínvonalra kell felemelni. Ennek értelmében Magyarország műszaki segítséget ad Bulgáriának, ugyanakkor a magyar ipar tehermentesítésére bizonyos mennyiségű rádió készüléket a típus választás növelése érdekében Bulgáriából szerez be ... EGY UR, KÉT SZOLGA Ahány szó, annyi ferdítés, vagy hazugság. A megállapodás elsősorban nem volt kétoldalú.. Háromoldalú volt azért, mert a legfontosabb, a döntő oldal Nikita Kruscsev volt. Most, hogy a magyar rádió gyártás haláláról beszámolnak, Kruscsevet nem említik, de nincs is szükség rá. Olvasni tudó emberszámára éppen eleget mond a szöveg, jelenlegi fogalmazásában is. Más vonatkozásban a megállapodás nem kétoldalú, hanem egyoldalú. Átadunk Bulgáriának egy egész iparágat, amely eddig magyar munkások és mérnökök légióinak adott kenyeret, még technikusokat is adunk hozzá, szám szerint 350 embert, hogy a bolgár ipart kineveljék elmaradottságából. Mindezért semmit sem kapunk, sőt fizetünk, ráadásképpen, mert készülékeket vásárolunk Bulgáriától. Azt, amit eddig otthon jól előállítottunk, most megvesszük a bulgároktól, rossz kiadásban. Komporday elvtárs, aki a megállapodást magyar részről létrehozta, mindezt úgy fejezi ki, hogy “mindkét ország számára gazdaságos és előnyös” az uj rendszer. Amennyiben volna a világon lélek-röntgen, kiderülne, hogy ebben a badarságban Komorday elvtárs hisz lekevésbbé. • ,> : v r’í . r. < ■-‘-V t 'íílin .‘bij*t*• > A BOLONDGOMBA DICSÉRETE A magyar rádió ipar elajándékozása ellen nemcsak az Orion gyár munkásai lázonganak. Panaszkodik a közönség is, amely rossz bulgár készülékeket kénytelen vásárolni. Berceli Géza, az Orion gyár igazgatója, megnyugtatja a közönséget, hogy a bulgár rádiók kiválóak — Szófiában. Budapesten csak azért rosszak, mert szállítás közben letöredeznek róluk egyes alkatrészek, de ha ilyen csekélységtől eltekintünk, a bulgár rádiók semmiben sem maradnak az Orion rádiók mögött. Ez a tudat kétségkívül megnyugtatólag hat a magyar vásárlókra, bennünk azonban bizonyos kétségeket támaszt. Mi történne Amerikában, ha mondjuk a General Electric vezérigazgatója elkezdené ajánlani a közönségnek a Westinghouse gyártmányait? Kétségkívül rövidesen elrendelnék elmeállapotának megvizsgálását. Perczeli Géza elvtárs is erre a sorsra jutna, ha Magyarországon nem Kruscsev, de a lakosság nagy tömegei adnák meg az irányvonalat. Az Orion gyár munkássága és az ország közönségét el lehet némitani, akkor is, amikor ilyen gazdasági szörnytettek történnek, de nem lehet elhitetni velük, hogy a fekete fehér, és ami Budapesten fekete, Szófiában a hónál is egy árnyalattal fehérebb. ÁTLÁTSZÓ HAZUDOZÁS Az ilyen kezdetleges megtévesztő kísérlet a nép intelligenciájának lebecsülése, általános vonatkozásban pedig a Moszkvában fennálló gondolat-zavarnak figyelemre méltó tanujele. Moszkva elégedetlenül tapasztalja a Nyugat-Európában folyó gazdasági együttműködést, és hasonló lépésekkel akar felelni rá csatlós országai között. Ennek jegyében iparágakat osztogat és boncolgat nagylelkűen gazdálkodván azzal ,ami nem az övé. Amit tesz, végső fokon ellenkezője annak, ami Nyugat-Európában történik, minthogy a latin közmondás szerint, ha ketten teszik ugyanazt, az mégsem ugyanaz. Hozzánk közelebb álló hasonlattal azt mondhatnánk, hogy Nikita Kruscsev Papp Jancsi típusából való. A mástól hallott viccet úgy eltorzítja továbbmesélése közben, hogy szülőanyja sem ismer reá. Nyugat-Európában nem vesznek el iparágakat egyes országoktól, hogy odaadják másoknak. Az egész terület iparát fejlesztik, az összesség javára. Hivatalos jelentésekben hiába álitják, hogy ez az ország jól felfogott érdeke. Nincs olyan középiskolás diák, aki ne tudná, hogy ez az ország kifosztása.; A nemzet nem veszi jó néven, ha el akarják hitetni vele a kevés fáradsággal felismerhető valóság ellenkezőjét. Kádár Jánosék rájöhettek A Népszabadság a mérlegen New Yorkban ujságsztrájk van. Budapesten nincs. A néwyorki szállítómunkások nem érik be heti 110 dollár átlag keresettel, tehát sztrájkolnak. A budapesti szállítómunkások hálásan megköszönik a heti 20 dollárnak megfelelő munkabért. Amikor az ember elolvassa a Népszabadság “A búza a mérlegen” cimü cikkét, kénytelen elismerni, hogy a kétféle eljárás jogos és indokolt. Amennyiben az eszmefuttatás sohasem jelenik meg, hirlapkészitő munkások ellenállása folytán, az emberi szellem egyik legfőbb figyelemre méltó megnyilvánulását veszítjük el. Ugyanekkor nem lenne alkalmunk arra, hogy mérlegre tegyük a Népszabadságot, amely a cikk minden bölcsességéért erkölcsileg felelős. Almási István, a cikk előttünk ismeretlen szerzője, abból a szerinte általánosan ismert tényből indul ki, hogy mig régente évenként 4-500 ezer tona búzát exportáltunk, mostanában évi 2-300,000 tonna az országban a buzahiány, tehát ennyi a behozatal is. Régente kétmilliószázezer, vagy kétmilliókétszázezer tonna búzát termett a magyar föld. Mostanában 200,000 tonnával kevesebbet terem. Kivitelre nem marad 200,000 tonna, amint hinné az ember, egyrészt azért, mert a lakosság lélekszáma növekedett, másrészt azért, mert manapság a népi demokrácia nem eteti . polgárait rozskenyérrel, még kevésbbé kukoricakenyérre], amint a régi reakciós rendszerek lelkiismeretlenül elkövettek A kisebb termés oka a cikkíró szerint, a vetésterület csökkenése. A termésátlag egyébként nyolc mázsa körül van, mióta szovjet buzafajták és olasz vetőmagvak behozatala lényegesen növelté az átlagokat. Ember legyen a talpán, aki a ferdítés, torzítás, elhallgatás és nyilt hazugság ilyen végtelen szövevényében megtalálja a valóság egyenes menetét. Rabok a mezőkön A valóság az, hogy a magyarországi termés-átlagok valóban emelkedtek, régi hat mázsa körüli értékről talánl nyolc mázsára, ez azonban távolról sem felel meg a népesség szaporodásának, még kevésbbé a tudományos földművelés fejlődésének. Az elmaradás oka természetesen a kolhoz-rendszer, amely tényről a cikkíró érthető módon egyetlen szót sem ejt. A falusi ember igazi jókedvvel és; ambícióval csak a maga földjét munkálja meg. A szovjet állam számára könnyen ellenőrizhető és kihasználható gazdasági forma a kollektiv birtok, modern termelésre azonban ez a birtok-rendszer sehol sem bizonyult képesnek. Nálunk kevésbbé válik be, a magyar paraszt föld -+- és szabadságszeretete folytán. Ez az oka annak, hogy a földművelés szinte fantasztikus fejlődése a nyugati világról nem tud átterjedni a vasfüggöny-mögötti országokra. E- zért van az, hogy Nyugaton sokszor kíméletlen rendszabályokat kell hozni a vetésterületek korlátozására és a terméseredmények csökkentésére, mert nem tudják hol raktározni a felesleges készleteket. Ugyanekkor Nikita Kruscsev árnyékában mindenki kenyérhiányról panaszkodik. Almási futván toaai. Magyar honvéd hadsereg a szovjet birodalom védelmében Mag7/arország katonai költségvetése az idén meghaladta a sztálinista évek legmagasabb szintjét, — közölte az amerikai vezérkar folyóiratában, a Military Review-ben Király Béla tábornok, a magyar forradalmi Nemzetőrség parancsnoka. A változás jelentős. Közvetlenül a forradalom után két billió forint alá esett a magyar néphadsereg költsége, folytonos emelkedés után 1962-ben túlhaladta az 1953 évi 7.2 billió forintnyi összeget. Király Béla cikke szerint az idei tavaszi magyarországi hadgyakorlatok a szakértők számára világossá tették, hogy a magyar katonai erő visszanyerte korábbi rangját a vasfüggöny mögött és éveken át tartó kisegítő mivoltát rendes hadsereg színvonalára emelte. Az átalakulás természetesen nemcsak anyagi erőfeszítést kívánt, hanem a forradalomban a nemzeti eszméhez átpártolt hadsereg teljes ujjászerve-P A budapesti hóhér kézéiül a vért nem lehet lemosni Irta; PFEIFFER ZOLTÁN U Thant, a UN újonnan megválasztott főtitkára, két nappal beiktatása után a Johns Hopkins egyetemen előadta, hogy szerinte csak a megegyezés szelleme teremthet rendet a nukleáris fegyverekkel fenyegetett emberiség számára. Álláspontját, mint egyedüli megoldást, természetesen elfogadjuk. Tételének helyességére felhozott kubai példáját már ke-Pfeiffer Zoltán vésbbé, — mert Kruscsev Kubában nem tett egyebet, mint a vészcsengővel megriasztott betörő. Sietve szedte szerszámait és elillant. Ha a “spirit of compromise” vezérelte volna, úgy nemcsak rakétáit és bombázóit szállította volna vissza, hanem “tankcsapatait” és agitátorait is, továbbá nyíltan feladta volna az amerikai kontinensre szánt betörési terveit. A főtitkár Ítélőképességét különösen azért tesszük mérlegre, mert a UN-ben esedékessé vált a magyar kérdés. Több mint egy tucat rezolucióban a UN elitélte a magyar önrendelkezés eltiprását, a szovjet katonai megszállást és a Kádár-rendszer terrorát. U Thant főtitkár a napokban hozta nyilvánosságra, hogy őt a Kádár kormány megbízottja minden elégtételadás nélkül methivU Budapestre. Azt szándékoznál előtte szemléltetővé tenni, hogy a magyar nép gazdasági helyzete megjavult és a Potemkin jólét tetejébe- méj az engedékenység bizonyságául húsz foglyot — köztik Mindszenty hercegprímás; — hajlandók különböző főtételek mellett szabadlábra íelyezni. Bár a főtitkár nkább tisztviselője, mint poitikai főnöke a UN-nek, az egyetemi előadás után félő, h(gy a “megegyezési szelleme,” hirdető elvei hátrányosan befolyásolák a magyar kértés tárgyalását. Aggályunka nemcsak a kubai példázatraalapitjuk. U Thant a Hopkiis egyetemen a Nyugatnál szemére vetette, hogy nem fogta fel a jelentőségét annk a feltűnő változásnak, amit a Szovjetunóban Krufaev politikája hozott. Éppen Budapest >stroma, Nagy Imre, Malétei Pál és a forradalmi fiatalkoj hősök százainak kivégzése,izezrek bebörtönzése és sarargatása adott hü képet arrl, hogy Kruscsev semmiben un kiilömb Sztálinnál, ha szabadságról vagy szabadsfot kereső népekről van sz> és épnen a magyar kérfs az, amelyben az érvek á tények Kruscsev jóhiemüsége ellen szónak. A szabad világra Moszkva kétszínű propagalájánál ' és földalatti aknamutájánál is nagyobb veszélyt Bna, ha a UN főtitkár a Szóét szó- ' lamainak befolyása Iá ke- 1 rülne. Reméljük, ho a de- ' mokráciák észbe kaptk és a j1 magyar kérdésben Pen oly i! egységet mutatnak,nint a 1 erre az igazságra legutóbb 1956 októberéberA magyar rádió ipar elcsaklizásához hasonló rabgazdaság közelebb hozhatja azt a napot, amelyen? a tanulság ujiból és talán maradandóbban megsz'ezhető lesz a népi demokrácia számára. fokozódik. Elsősorban, de elkerülhetetlenül utalunk egy olyan tényre, amelynek felemütését ugyancsak hiába keréssük az Almási-féle okfejtésben. A szovjet-orosz buzafajtákat Vavilov tenyésztetteki, az orosz nemzet legnagyobb természettudósa, a modern genetika legnagyobb elismert úttörő munkása. Vavi’ov az egész világot bejárta, ősrégi buzafajtákat kutatva a Szovjetunióban folytatott nemesité^i kisérletek számára. Az ő remek munkájának eredménye úgy a Bezosztaja, mint a Szkoroszpelka, amelyek valóban kz orosz síkság talajviszonyainak és csapadék-átlagának legjobban megfelelő buzafajták. Vavilov ezért a rendkívüli tevékenységéért megkapta a Szovjetunióban lyet a Népszabadsa^^cikke felvet, igy hangzik: hova tették a kommunisták a bánkuti búzát? Mit müveitek vele? Hogyan jutottak odáig, hogy hebehurgya módon importált buzafajták jobban teremnek az országban, mint az általunk, a magunk számára nemesített bánkuti törzsek? A bánkuti búza az ország- egyik nagy gazdasági értéke volt., Elpazarlása olyan bűn, amelyet nem is lehet kellően felmérni és elitélni. Miután nem lehet, nem is tesszünk kísérletet az Ítélethozatalra. Éppen csak ennyit jegyzünk meg: A Népszabadság a mérlegre tétetett és könnyűnek találtatott. Ezúttal nem először, de talán sohasem olyan feltűnő és megbotránkoztató módon, mint ebben a cikkben. kérdést. A válasz, amelyet ad, logikailag kifogástalan, de nem meggyőző. Azt a régi, rossz módszert követi, hogy mindenkit megelőzve, ad egy valóban kezdetleges választ a kérdésre és diadalmasan két vállra teríti azt a vitatkozó felet, akit ő maga hivott életbe. Az ismeretlen ellenzék azt javasolná, hogy vágjuk ki a gyümölcsösöket és a sző- I lőskerteket, helyükbe telepitj sünk rozsot. Óh, mily együ- Igyü gondolkodás, mondja Al| mási István, és ebben teljesen igazat adunk neki. Ezen a ponton azután útjaink elválnak. Egy lépést sem megyünk tovább a Népszabadsággal. A megoldás ugyanis véleményünk szerint kézenfekvő és egyszerű. El kell törölni a kol-
