A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1962-12-14 / 50. szám
I. OLDAL A Jö PÁSZTOR RÓMAI KATOLIKUS EVANGÉLIUMI OKTATÁS Advent második vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Máté 11. fej., 2-10 szakasz János midőn meghallotta a fogságban Krisztus cselekedeteit, elkültlvén kettőt tanítványai közül, mondá neki: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk? S felelvén Jézus, mondá nekik: Elmenvén, jelentsétek Jánosnak azt, amiket hallottatok és láttatok. A vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik és boldog az, aki bennem meg nem botránkozik. Azok elmenetele után pedig kezde Jézus szólani a seregnek Jánosról: Mit mentetek ki a pusztába látni? széltől lengetett nádat-e, vagy mit mentetek ki látni? Puhába öltözött embert-e? íme, akik puha ruhákat viselnek, a királyok házaiban vannak. Hát mit mentetek ki látni? Prófétát-e? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyoboat. . . Mert ez az, kiről Írva vagyon: íme én elküldém angyalomat színed előtt, aki elkészíti előtted utadat. SZENTBESZÉD Miért került János a börtönbe? Ez is egyike annak a sok bizonyos miértnek, amit az életben annyiszor és annyiszor fel lehet vetni és amire feleletet adni áenki se tud. Oh, mert hát az élet tele van rejtélyekkel, tele van titokzatos dolgokkal, az emberi élet olyan* mint a süni köd, nem enged tisztán és messzire látunk, nem enged az események okához eljutíunk. És mert ez igy van, azért kedves olvasóm, az életet nem kell feszegetnünk, nem kell boncolgatnunk, nem kell agyunkat azzal a sok “miért”-tel eltöltenünk, hanem az életet szépen kell leélnünk, mindenben Istennek akaratát, vagy megengedését kell látnunk és következőleg mindenkor meg kell nyugodnunk. Az életet pedig akkor éljük szépen, ha nem sopánkodunk, nem jajgatunk, hanem iparkodunk mindenben Isten dicsőségére és felebarátunk javára leniii. Iparkodunk meg tenni Isten akaratát abban az állásban, amelyben vagyunk és abban az állapotban, melybe az élet küzdelme bennünket beállított. Ne legyünk saját terhűnkre azzal, hogy szinte folyvást csak másra gondolunk, mások szeretnénk lenni, mint amik éppen vagyunk és mást szeretnénk tenni, mint p„mit épen tennünk kell. És ha talán nem is megy úgy \ dolgunk, mint másoknak, vagy amint megérdemelnénk, ne kicsinyeskedjünk, ne zúgolódjunk és ne várjunk csodákat az Istentől. Megnyugodni Isten rendelésében, mindenben Istennek akaratát látnunk és Isten dicsőségét munkálnunk, ezt a szép és nemes életet kell Szent Jánostól megtanulnunk. íme, ő börtönbe került ártatlanul, mert megmondotta az igazat Heródesnek és mégis megnyugodott. A világ, amelyet tanított, méltatlanul, hálátlanul járt el vele szemben és még sem zúgolódott. Boldogok vagyunk mi is, ha a világ hálátlansággal fizet, mert akkor az Isten fog nekünk megfizetni egykoron. Ne várjunk hát mi sem hálát attól a világtól, amelytől jutalmunkat se várjuk. Kennedy elnök a Navy jacketjében, Carolinnal és a család barátaival Bobby és Ted Kennedy hockey játékát nézi Hyannis, Mass.-ben. A Panama csatorna körül — minden csendes A NŐRABLÓ BANDITA KÉT RENDŐRT MEGSEBESÍTETT Egy kövekkel és botokkal felfegyverzett, diákokból és fiatalkorunkból álló tömeg vo niüt végig a keskeny Forth of July avenuen és a Csatorna-övezet felé tartott. A fiatalok célja az volt, hogy az Egyesült Államok ellenőrzése alatt álló területen le tépjék az amerikai zászlót s kitűzzék a panamait. Az ame rikai rendőrök és katonák könnygáz-bombákkal és szuronyokkal visszaszorították e tömeget, de az később a U.S. Tájékoztatási hivatala elé vonult és ott leszaggatta az amerikai lobogót és helyére kitűzte Panama állam zászlaját. Ez az esemény 1959 no vember 3-án történt, Pana ma középamerikai állam füg getlenségének 56-ik évfordulóján. A légkör ezután még hónapokig rendkívül feszült volt. Minden forrófejű poli tikus, baloldali érzelmű diák és újság, lázitott az “imperialista yankee-k’’ ellen. . . .A helyzet annyira kiéleződött, hogy Panama City utcáin ez időtájt úgyszólván majdnem eltűntek az amerikai egyenruhák. A Csatorna-övezet és a köztársaság területe között a forgalmat korlátozták és azok a panamai üzletek, amelyeknek vásárlói amerikaiak voltak, tátongtak az ürességtől. Különösképpen még az Egyesült Államok követségének épületén sem lengett az amerikai zászló, mert a U.S kormánya nem akarta, hogg ezzel ‘ellenséges érzelmű és CHICAGO — Izgalmas jelenetek játszódtak le a napokban Chicago egyik forgalmas részén. Egy fegyveres néger, revolverrel kirabolta egy étkező pénztárát, s azután elrabolt egy autót — tulajdonosával együtt. Az álarcos, fegyveres néger bandita, a Cottage Grove av. 8149 szám alatti lévő étkezőbe tért be s onnan, holduppal elvitte a pénztár tartalmát: 99 dollárt. Mivel ko csija, nem volt, — szerzett egyet; a közelben parkoló kocsi tulajdoonsát, a 32 éves Leatrice Wesleyt — aki éppen autójában ült — arra kényszeritette, hogy átadja a helyét a volán mellett. Az asszonyt nem engedte ki a kocsiból, hanem vele együtt elrobogott. Ennék az eseménynek azon ban volt egy szemtanúja, a 25 éves Joshua Edwards. A fiatalember látta, amint a bandita elővette revolverét s azt rászegezte az asszonyra. Azonnal tudta, mi történt, s amint a kocsi elindult, ő is rákapcsolt s autójával a me nekülő bandita nyomába eredt Út közben elmond la tapasztalatait egy rendőrnek, a 39 éves Nicolas Yamich-nk, ki társaival, Edward Jablonivskivel és William Jones-sel járőr-autón indult a menekü lő bándita üldözésére. A nőrabló, a 76-os utca környékén tüzelni kezdett a rendőrök kocsijára; az egyik golyó Yamichot a nyakán találta, Jonest pedig az átlőtt szélvédő ablak szilánkjaitól sérült meg könnyebben. Ekkor már több rendőrautó indult a bandita nyomába, aki azonban a tüzeléssel egérutat nyert és eltűnt az üldözök szeme elől. A bandita később kiszállt a kocsiból és még egy lövést adott le a közelben posztoló rendőrre, aki a tüzet viszonozta. A néger ezután egy öt láb magas keritésen át beugrott egy ház udvarába és onnan eltűnt. Az udvarban megtalálták a fel«őkabátját, amelynek egyik zsebében egy 38-as kaliberű .revolver volt. Mrs. Wesley sértetlenül és idegesen ült kocsijában a 67-es és a State Street sarkán, ott, ahol a bandita kiszállt az autóból. A rendőrség kilenc járőrautóval és rendőrkutyákkal kutatott az eltűnt bandita után. A kutatás azonban nem vezetett eredményre. A sebesült fendőr állapota kielégítő. kel járó tüntetéseket provokáljanak ki.” ÉS AMI EZUTÁN TÖRTÉNT . . . Ma — három évvel a fentvázolt események után — a kapcsolat a két állam között a lehető legbarátságosabb. . . Hogy a dolgok ilyen fordulatot vettek, az az amerikai dip lomácia egyik mestermüve.A “félreértések tisztázásának” nagy munkáját, túlnyomóan, három férfi végezte el: há rom kitűnő diplomata: Theodore F. Bogart tábornok, a karibi tenger körül állomásozó U.S. haderő parancsnoka, W.A.Carter, a Csatornaóvezet kormányzója és egy ►vest virginiai származású filial diplomata, Joseph Saarland, Panama állam amerikai nagykövete. Ez a triumvirátus 19; 0 nyarán érkezett Panamába, és azonnal munkához látott. Bogart tábornok mindenek előtt az amerikai katonákkal szemben érzett ellenséges hangulatot akarta megszüntetni. Szerencséjére, kitűnő, elsőrangú segítőtársa akadt John K. Eney információs ezredes személyében. Eney, aki a sajtókonferenciák rendezésének nagymestere személyesen hívta össze Panama City és a környék valamenynyi lapkiadóját, szerkesztőjét, cikkíróját és levelezőjét. Megbízható amerikabarát — alig akadt köztük, de az ezredest éppen a feladat nehézsége sarkallta. A értekezleteket rendszeresen havonta egyszer a tábornok otthonában tartotta s azokon szabadon megtárgyalta a megjelentekkel az amerikaiak panamai tevékenységével kapcsolatos összes problémákat. Ugyanakkor Farland nagy követ megkezdte saját külön kampányát a két nép közötti barátság elmélyítése érdekében. Utasította a követség va lamennyi tagját, hogy a panamai polgárokkal a lehető legbarátságosabban és szívélyesebben bánjanak. Egy amarikai amatőr bűvész szórakoztatta a beteg gyermekeket a kórházakban. Hatalmas arányú piknikeket s hasonló ünnepélyeket rendezett, amelyekre igen sok panamai polgárt hivott meg; ö maga az utcán barátkozott össze a panamaiakkal. A triumvirátus harmadik tagja, a Csatorna övezet kormányzója, más területen tevékenykedett: tudomására hozta a panamaiaknak, mit jelent számukra a Csatorna bérbeadása. íme néhány példa: 1935 és 1962 júliusa között, az amerikai adófizetők 58 millió dollárt fektettek be Panamába. Ezenkívül 39 millió dollárt fordítottak utak és házak építésére, csatornázásra, nevelési és egészségügyi kérdések megoldására, stb. A Panama Canal Co és az övezet lakói évente több, mint 60 millió dollárt juttat tak a köztársaságnak, körülbelül annyit, mint Panama ál lám egész költségvetése.. . . Ezenkívül, 1955 óta az Egyesült Államok évenként közel kétmillió' dollár részesedést fizet, a Csatorna jövedelméből. A három diplomata tovább folytatta béke-hadjáratát : adoptálta a nagy anyagi nehézségekkel küzdő panamai gyermek-kórházat, amelynek rendszeresen küldtek ruházati cikkeket, játékokat és — vért. Ezenkívül nagyobb összegekkel támogatták a fővárosi és vidéki árvaházakat. A ’’misszió” három tagjához időnként mások is csatlakoztak, igy többek között Charles S. Thomas Jr. őrmester is, aki adoptált egy 12 éves panamai fiúcskát,— Pedro Carabellot, egy nyomorék cipőtisztító árva kisfiút, akire a főváros egyik utcáján bukkant. A gyermeket elvitte egy borbélyhoz,ki rendbehozta a fejét, majd tetőtől-talpig felöltöztette. Később beíratta az iskolába, hol szorgalmasan tanult. A fiú egy idő múlva a Thomas család egyenrangú tagja lett. A Balboában állomásozó csapatok parancsnoksága sorozatosan rendezett különböző szórakoztató előadásokat, az ország történelmének kiválóságai tiszteletére. A balboái Nők Clubja rendszeres anyagi támogatást nyújtott az iskolák kiválóbb diákjainak. Az övezet rendőrségének és katonaságának tagjai — vért adtak a panamai kórházaknak. Karácsonyi ünnepséget rendeztek a gyermekek számára a fővárosban és vidéken, s különböző felszerelési tárgyakat ajándékoztak az iskoláknak és a sportegyesületeknek. így folyt ez, több mint egy éven út, de e tevékenységnek — jódarabig — aránylag kevés visszhangja támadt “Azt hiszem, a jó munka— önmagáért beszél, — mondta kis keserűséggel az övezet egyik magasrangu tisztviselője. Mialat a mi munkánkról alig esik szó, addig ellenségeink minden eszközzel igyekeznek eredményeinket lekicsinyíteni és tevékenységünket aláaknázni. . .” GYŐZELEM! De a hadjárat résztvevőit ezek a gáncsoskodások és akadályok sem kedvetlenítették el. Az amerikai hadsereg részére kiadott katonai közlemények 1959-ig csak hivatalos ügyeket közöltek, azt is avatatlanok számára nem. könnyen érthető nyelven. Az ezredes utasítására, ezekben a kiadványokban most már angol és spanyol nyelven, — érdekes történeteket is publikáltak, olyanokat, amelyek az amerikaiak és a panamaiak kapcsolatairól szóltak. . . Néhány hónppal később ezek a történetek a panamai újságokban is napvilágot láttak, s a lakosság érzelmei fokozatosan felmelegedtek az Egyesült Államok iránt. . . A gátat áttörték és a két nép között megkezdődött a barátság uj korszaka. Ernesto de la Guardia, Panama állam kormányzója, meghívta az amerikai katonákat és a katonák hozzátartozóit, s elvitte őket az ország legszebb helyeire.A két nép sportviadalokon mérte össze erejét.A 79-ik amerikai hadsereg zenekara az iskolák tucatjaiban tartott hangversenyeket, s a diákok — akik annakidején az amerikaiellenes tüntetések élén jártak — most az amerikai diákokkal közösen rendezték meg ünnepségeiket. :Igy állt helyre a barátság és a béke az Egyesült Államok és Panama népe kö-A Miami, Fla.-i akváriumban vidáman sétál ez a pelikán. Bár hasonlít a pulykához, tudja, hogy nem kerül terítékre. "GONDOSAN VÁLOGASSUK KI A KARÁCSONYI JÁTÉKOKAT" A Varig légitársaság Boeing 707 tipusu gépe útban Rio de Janeiróból Los Angeles felé a peuri Lima közelében 97 személlyel a fedélzetén eltűnt. Lehet, hogy belezuhant a Csendes óveánba. CHICAGO — Ön is azokközé tartozik, akik a karácsonyi ajándékok megvásárlását az utolsó percekre halasztják? Sokan tartoznak e “szektához” s a legtöbb esetben nem is származik nagyobb baj ebből. . . De a gyermek.]' átékok kiválogatás játékok kiválogatásánál szakítanunk kellene ezzel a tulajdonsággal, mert — bármilyen furcsán hangozzék is — a helyes, praktikus és megfelelő játék kiválasztása — nem könnyű s nem egyszerű feladat. A fentieket dr. Philip Le wis, a Toy Guidance Council Educational Advisory Committee vezetője mondotta. . . Lewis, a továbbiakban a következőket hangsúlyozta: — A gyermekjátékoknak nem csak az a céljuk, hogy szórakoztassák a kicsinyeke' és a fiatalokat, hanem az is, hogy — neveljék őket. És minthogy ilyen felelősség hárul reájuk, alaposan átgon dolva kell megvásárolnunk a játékokat. Az üzletekben óriási, soha nem látott választék várja a vevőket. Minden kor számára akad megfelelő és a gyermek képességeihez alkalmazkodó játék. Az uj játékokat úgy tervezték meg. hogy azok egyben meg is ismertessék a gyermeket, a körülötte lévő világgal s növeljék aktivitását. A játékokra kiadott pénz — folytatta Lewis — igen jó befektetés. A játékok a gyermek jövőjét formálják. A kiválasztást megkönnyítik a szakképzett eladók, kik a vásárlók részére tanáccsal szolgálnak. Helyes, ha velük — a gyermek korának s érdeklődési körének ismeretében — megtanácskozzuk a kérdést, — hasznos segítséget kaphatunk tőlük. A játékok — tavaly óta — tovább tökéletesedtek,úgy a kivitelezés, mint a technikai tökéletesség szempontjából. A játékok az idén még életszerűbbek, mint tavaly voltak, s a szórakoztatással párhuzamosan mindig nyújtanak valamit, ami ismereteiket tágítja. Benyomult a játékok birodalmába az űrkutatás, az elektronika is; a legtöbb mechanikai játék pontos és hü mása azoknak a technikai vívmányoknak,— amelyeket az Egyesült Államok az utóbbi években alkotott. ízesített bélyegek PÁRIS — A francia posta, a bélyegek ragasztó-anyagába különböző izeket kevert. Az újfajta bélyegek oly nagy népszerűségnek örvendenek hogy a jövő évben a posta tovább folytatja e bélyegek kibocsátását, — újabb izek bevonásával. NEHRU SZEMLÉJE TEZPUR, India. — Nehru miniszterelnök körutat tett és szemlét tartott az északkeleti határvonalon állomásozó indiai csapatok felett. «
