A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-12-07 / 49. szám

* OT/HATI A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapított» Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ................................$8.00One Year ..............................$8.00 Fél évre .................................$5.00 Half Year .............................$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio Ä GENFI TÁRGYALÁSOK A genfi leszerelési értekezlet helyzetében jelentős változás jött létre. A résztvevő nemzetek jórésze azt javasolta az Egyesült Nemzetek Szervezetének: has­son oda, hogy 1963 január elsejével az összes atomrob­bantási kísérletek megszűnjenek. A küldöttek egyút­tal felhívást intéztek a Szovjetunióhoz: legalább egy minimális mértékű nemzetközi ellenőrzésbe egyezzék bele, hogy a Nyugattal való tárgyalások eredményes­sé váljanak. Ami a dolog különleges és igazi jelentőségét adja, az az a tény, hogy ezt a kampányt ezúttal a semleges In­dia vezette, Mexico támogatásával. ,A javaslat lényege: az atomhatalmak fogadjanak el egy minden esztendőben visszatérő nemzetközi el­lenőrzést, mint a betiltás elemi szükségességét. — Ehhez azonban az szükséges, hogy a Szovjetunió adja elvi beleegyezését a nemzetközi ellenőrzésbe — hangsúlyozza az India által felvetett javaslat szövege. Ez az újabb terv messze túlhaladja Svédország ál­tal tett javaslatot, amely egy ellenőrizetlen, önkéntes atomrobbantási felfüggesztést ajánlott. A következő lépést most a Kremlintől várja a vi­lág. Akár beleegyezik a Szovjetrfnió a minimális nem­zetközi ellenőrzés alapelvébe, akár nem, annyit tudo­másul kell vennie: az úgynevezett semleges nemzetek magatartása jelentékenyen megváltozott. Az uj, India által felvetett javaslatnak ez az igazi jelentősége. HAVI 70 FIX Irta: MÁTRAI SÁNDOR A montreali Cote des Neigesen iparkodtam fel­felé, amikor egy Ford 1963-as torpant meg köz­vetlen mellettem a gyalogjáró szélén. A vezető kiugrott a volán mellől s egye­nesen felém tartva rámrivallt: Ön pesti szerkesztő? Feleletet sem adhattam s folytatta: Em­lékszik, engem kiszerkesztett az Esti Kurirban? Azt irta ró­lam, hogy szerelmet akartam zsarolni. Most megverhetném... Meg . . . válaszoltam. A na­pokban jöttem ki a kórházból, teljesen erőtlen vagyok, tessék! -— válaszoltam csöndes hangon, az izgalom legkisebb jele nélkül. Szavaim lehig­­gasztották ellenfelemet és látva valóban nem daliás állapotomat, megnyugtatni igyekezett: Ré­gen volt, ma már el is feledtem . . . Azzal kö­szönt és visszaugrott a kocsijába és elviharzott. Egykedvűen folytattam utamat és elgondol­koztam a múlt fölött. Tisztán emlékeztem táma­dóm ügyének minden részletére. Egy feltűnően csinos, hamvasarcu lány állt az ügy középpontjában. Egy belvárosi nagyáruház­ban dolgozott. Napestig ült a pénztárban, este összesítette a bevételeket, azután sietett anyu­kájához, aki szivrepesve várta kedvencét, egyet­len kislányát, aki havi 70 fixért fáradt, reggeltől késő estig. , Szerették a vevők is, jólesett látni üde fiatal­ságát, jókedvét, derűjét. A vezérigazgatója is fel­tűnően figyelmes volt hozzá . . . Kirándulásokra hivta meg, de a pénztároskisasszony nemet mon­dott. A vezérigazgató hiába ostromolta, a lány állhatatos maradt. Neki nincs ideje szórakozni, haza kell mennie beteg édesanyját ápolni, va­csorát készíteni. Ezért van szüksége a havi 70 pengő fixre . . . mondotta. Egy délelőtt detektív jön az üzletbe, magával viszi a kislányt. Csakhamar hire megy, hogy sik­kasztott, abból tellett a finom holmikra. De a kisasszony csak a főkapitányságon tudja meg, hogy feljelentője a vezérigazgatója, aki azzal vádolja, hogy a bevételi blokkokat meghamisítot­ta és ezzel palástolta visszaéléseit. A leány kétségbeesetten tagad, majd piron­kodva kiböki, hogy a vezérigazgató ur a szerel­mét is meg akarta nyerni, havi 70 fixért. Ezért bosszúból jelentette fel. A nagyhatalmú főnök a szembesítés során azonban semmit sem akar tud­ni a szerelmi ajánlatokról . . . Nézze csak, kis­asszony — mondja a vezérigazgató semmi célja a tagadásnak. Becsületszavamra mondom, Mátrai Sándor ha beismeri, nyomban visszavonom a feljelen­tést. A leány szeme könnybe lábad. Anyjára gon­dol. Az izgalmak még jobban aláásnák egészsé­gét. Átgondolja a dolgot, főnöke becsületszavát szentségnek veszi, jegyzőkönyvbe diktálja, hogy sikkasztott és aláírja vallomását. Ekkor már estébe hajlik az idő. A vezérigazgató felajánlja kocsiját. Sötét van, ne botorkáljon a néptelen utcákon . . . Az autóban a vezér igazga­tó újból ostromolja a leányt. Nem és nem . . . Oda sem figyel, otthon szeretne lenni az édes­anyjánál. Többet be sem megy a vállalatához s egy nap idézést kézbesítenek ki számára. A főtárgyaláson a vádlottak padján magánokirat hamisítás és sikkasztás miatt kell Jelelnie. A tárgyalás izgal­mas. A lány tagad. A tanuk egyöntetűen vallják, LEVEL A SZERKESZTŐHÖZ Nt. Vasváry Ödön “A déliek magyar hadifog­lya” cimü nemrégi cikkében egy kis beiktatott megjegyzéssel befejezi azt a vitát, amely közöt­tünk egy előző cikkéből s az én két-részes vála­szomból (“A vádlott hallgat”) fakadt. Örvendek, hogy kijelenti: nem volt szándékában Koszta Mártont, az ismeretes 1853-beli szmirnai incidens szenvedő hősét, megvádolni. Minthogy a dologgal részletesen foglalkoztam emlitett cikkemben hi­teles adatok és nyomós feltevések alapján, és minthogy bővebb részletek az esettel foglalkozó magyar és angol nyelvű könyveimben és érteke­zéseimben megtalálhatók, az ügyet lovagiasan lezártnak tekinthetjük. Ezt a levelet csupán a következő okokból irom: T. Utánunk jövendő, amerikai magyar történel­münket majd kutató szaktársak figyelmét sze­retném ehelyütt is felhívni a fent emlitett fontos és körültekintést igénylő ügyre. 2. Nem fogadhatom el Vasváry Ödön kedves barátunknak azt a megállapítását, hogy én va­gyok “a Koszta-eset mai egyetlen igazi szakértő­je.” A szakértelem .mint minden tudás és meg­ítélés, mindig véges; amennyiben fennáll, osztoz­nom kell benne Vasváryval, akinek sok-évtize­des kiváló munkássága a Koszta-esetre is kiter­jedt s akitől oly sokan oly sokmindent tanul­hatunk. Üdvözlettel, SZIKLAY ANDOR, • amerikai konzul, Frankfurt am Main hogy a blokkokat ők sohasem javították ki, min­den a vádlott manipulációja ... A vezérigazga­tó is csak rosszat tud mondani volt alkalmazott­járól, megtévedt — mondta — elkápráztatta a selyem, a bársony . . . De arra a kérdésre, hogy sikkasztó tisztviselőjét miért vitte haza autóján, nem tud válaszolni . . . Váratlan fordulat történt ezután. A leány vé­dője becsatolt egész sereg pénztári blokkot, me­lyek mindegyike ki volt javitva. Kiderült, hogy másokkal vásároltatott az üzletben és a fizetés­nél a vevők, előre megbeszélt terv szerint, egy egy cikket visszaadtak azzal, hogy meggondol­ták és nem veszik meg. így került a sor a blok­kok kijavítására. Ezzel meg is dőlt a vádoló tanuk vallomása és a vezérigazgató feljelentése. A leányt felmentik, az ítélet jogerőre emelkedett. A pénztároskisasz­­szony emelt fővel kelhetett fel a vádlottak pad­járól. Amikor kijött a tárgyalóteremből, arca vérvörösen izzott. Mindenki fülehallatára kér­dezte a folyosón: Miért kellett ezt a kálváriát végigcsinálnom? Miért kellett anyám állapotát még sulyosbbitani? miért? . . . Havi 70 fixért . . . Az egykor teljhatalmú vezérigazgatóval az­után néha találkoztam Montrealban. Egy alka­lommal ősintén bevallotta, hogy valóban meg akarta zsarolni a lányt. Röviddel a felmentés után ő került a vádlottak padjára. Hamis vád büntette címén. Hat hónapi börtönt kapott, de mielőtt jogerőre emelkedett az Ítélet, megszö­kött Budapestről. Egyideig kószált a világban, majd 1956 végén kikötött Montrealban. Salesman: jól keres. Bánja, amit tett és szívesen jóvátenné botlását, mint ahogy már odahaza is igyekezett meg nem történtté tenni egy ártatlan teremtés kálváriáját, hiszen a bíróság előtti védekezésé­ben hangoztatta, hogy örömmel venné el felesé­gül volt alkalmazottját, akinek becsületességé­ről meg van győződve. Erre a tényre való tekin­tettel a bíróság el is napolta a tárgyalást, hogy a vezérigazgatónak lehetőséget adjon hibájának jóvátételére. De hiába volt minden. A leány ek­kor is nemet mondott és éppen olyan állhatatos maradt, mint amikor becsületét kellett megvé­denie. így is a felsőbíróság nyomatékosan fi­gyelembe vette a vádlott javító szándékát és a hat hónapi börtönbüntetés végrehajtását próba­időre felfüggesztette. Ezek után, azt hiszem, a vezérigazgató ur eb­ben a kanadai metropolisban nem veszélyezteti többé testi épségemet . . . A LEGESLEGÚJABB Hogy mi lesz holnap a világ legújabb szuper-csu­dája, még nem tudjuk. Talán a villanyos önborotva lesz Hogy az hogyan fog működni? Az ember leül a reg­geli kávéhoz és a reggeli újsághoz és miközben a jc italt élvezi és a rossz hireket olvassa, a gép megborot­válja. Aztán az önborotva önműködően kipuccolja ma­gát. Hogy múlnak az idők, hogy rohan az emberi lele­ményesség a haladás utján! A ma és a tegnap embere még a közönséges Gillette borotválókészüléket nevezte önborotvának, pedig azzal ön, uram, ugyan megborot­válkozhat, de az nem borotválja meg önt. Gillette-nek olyan jól megy az üzlete, hogy esze­­ágában sincs otthagyni a piacot s elektromos masinára bízni a borotválkozást. Nem, a legeslegújabb csoda, az igazi önborotva, nem a Gillette, hanem a Schick cég al­kotása lesz, amely cég megalapítójáról, Mr. Schickről tudvalevő, hogy a villanyos borotvakészülék feltaláló­ja-És ha Mr. Schickről és a Schick cégről van szó, hadd említsük mindjárt a ma még legújabb csodát: az önműködő, villanyerőre járó cipőpuccolót. Annak bár­sonyos karja alá helyezzük — a reggeli kávé és a reg­geli újság előtt — a piszkos cipőt, és, one-two-three, kiugrik a masina ölelő karjából a tisztára, fényesre puc­colt cipő. A Schick cég találmánya és terméke ez a csu­damasina. Haladunk, egyre haladunk. Eljön az idő, amikor villanyerőre járó masina fog enni-enni — a mi egészsé­günkre. A NATO SZÜKSÉGLETEI A a tény, hogy a kubai válság éle pillanatnyilag el­tompult, valamint, bizonyos, már régóta kívánatos vál­tozások jöttek létre a nyugatnémet kormányban, re­ményt nyújtanak arra, hogy a NATO december folya­mán megtartandó tanácskozásai eredményesek lesz­nek. Elsősorban is, aligha lehet kétséges: a NATO kon­vencionális fegyverekkel ellátott fegyveres egységei­nek létszámát növelni kell. Ez az alapvető feltétele an­nak, hogy a NATO képes legyen egy es'etleges berlini, vagy általános nyugateurópai válsággal szembeszállni, anélkül, hogy azonnal az atomfegyverek alkalmazására kerüljön a sor. Nyugatnémetország évi nemzeti össztermelékeny­­sége 5.5 százalékát forditja védelmi célokra a NATO keretében, Anglia és Franciaország 7 százalékát, Ame­rika 9 százalékát. Ennek a helyzetnek meg kell változ­nia. A Rajnánál állomásozó angol hadsereg korszerűt­len, valamint a német hadsereg felkészültsége sem jó. PÁRISI KIS TÜKÖR Sylvia Beach törékeny kis alakja örökre el­ment. Emlékét Páris legnevesebb emberei gyön­géd szeretettel megőrzik. Ez a kis amerikai asz­­szony, a párisi huszas éveknek egyik legpatinásabb intpllektu­­elje volt. Adrienne Monnier-val “Sha­kespeare and Co.” könyvüzletét nyitotta meg az Odeon utcában. James Joyce, Hemingway, Dos Passos, Thornton Wilder, Mc- Almon, Ezra Pound barátait, törékeny szárnyai alá vette, ki­­major Ilonka tartó vasakarattal kiadatta mü­veiket és a párisi Írókkal, mű­vészekkel összeismertette őket . . . Morryl Cody, a párisi amerikai követség volt tanácsosa, négy évvel ezelőtt a “Huszas Évek” kiállítását rendez­te. Ott szippantottam fel először és utoljára azt az igazi “párisi levegőt”, melyről annyit mesél­nek, ott ismertem meg a kvéker öltözékben a tö­rékenyen ható Sylvia Beachet, akit a leghíresebb Írók, művészek vettek körül. Ragyogó szemét rámvetette, engem is felmelegitett a láng, mely mosolyát beragyogta. Dublinben nemrégen James Joyce múzeumot rendeztek be, és Sylvia Beachet melegen ünnepelték. Nincsen Párisban egy akadémikus, iró, zeneszerző, akinek Sylvia Beach ne adott volna szellemi vacsorát. És az örökéhes művészemberek nem felejtenek . . . * * * Ki hinné, hogy Párisban még Íródeákok van­­íak! A Fbg. St. Denis egyik roskadozó házából ki akarják lakoltatni Madame Chaussin népi Író­deákot, aki talán többszázezerszer leírta mások­iak azt, hogy: szeretlek. “Écrivain Public” cég­tábláját lebontják és a rozoga ház helyén modern bérházat melnek. Franciaországban, a tizenkilencedik században a Nép íródeákjai az utcasarkokon ütötték fel ta­nyájukat. Asztalukra rózsákkal, galambokkal te­lefestett levélpapírokat tűzdeltek, hogy az analfa­béta szerelmesek abból válasszanak. Madame Chaussin dédapjának még a Szent Lázár börtön mellett volt az “Utolsó íródeák­hoz” cimzett ii’odája, onnan irta a bűnösök, ha­lálraítéltek nevében a felmentésért vagy fellebe­­zésért könyörgő folyamodványokat. Madame Chaussin is annyi kérelmet ir, mint amennyi sze­relmes levelet. Betűit az államelnök éppen olyan jól ismeri, mint a pápa. Most irt először a maga számára kérelmező levelet. Az uj ház földszintjén egy konyhát, szobát kér, hogy mesterségét tovább gyakorolhassa. Vájjon De Gaulle elnök meg­­segiti-e? # A monacói legendának vége. A francia cápa be­kapta a monacói aranyhalacsákat. Nem vagyok büszke rája ... A kis hercegség lakói sem visel­kednek lojálisán szép hercegnőjükkel. Azt vetik Grace szemére, hogy elamerikaisitotta Monacói és minden baj ezért zudult rájuk. A hercegség területe olyan csekély, hogy ahhoz, hogy terjesz­kedjenek, csak a magasba lehet építeni. A jó polgárokat talán ez tévesztette meg. Franciaor­szág gazdaságilag tönkreteszi Monacót. Vájjon Kennedy elnök meg fogja-e segiteni. A De Gaulle­­nál való közbenjárása kudarcot vallott. Rainier herceg, Gisele Pascal színésznőbe halá­losan szerelmes volt, mielőtt Grace Kellyt meg­ismerte. Azért nem vette el feleségül, mert az orvosok megállapították, hogy soha nem lehet gyermeke. A válás szivbemarkoló volt. Rainier világkörüli útra indult, Gisele végül is felesé­gül ment Pellegrin filmszínészhez. Nyolc eszten­dei házasság után, csodák-csodája most született egy kislánya! (Szegény Sorayát is halálraitélték az orvosok, egy uj házasság még őt is megjutal­mazhatja egy gyermekkel! . . .) Rainier herceg mai megpróbáltatásainak kö­zepette egy távoli kuzin is felütötte a fejét és a monacói régensi jogért pereli őt! Georges Frédéric Ernest de Grimaldi az angliai Sussex megye Yapton városkájában garázstu­­lajdonos és autóeladással foglalkozik. Feleségé­vel és két lányával boldogan él. De most, hogy Rainier bajban van, lecsap rá. Állítólag, Ales­sandro de Grimaldi márki leszármazottja, aki 1685-ben Angliában keresett menedéket. A fran­cia Napkirály “egyik ágyasának kérelmére” el­űzte őt Franciaországból. Catherine de Gramont A REGI PEST HUMORA AZ INKASSZÁNS Az újév nemcsak ünnep, épp olyan elseje is, mint a többi. A pénzbeszédés vígan folyik újév­kor is, a számlák jönnek, egyre jönnek. Megjelenik egy pesti bohémnél egy számlás ember. A gazdasszonya, szegény, aki ezzel a szám­lás emberrel szemben a múlt évben minden ki­fogást kimerített, nem tud hamarjában mit mon­dani. De aztán feltalálja magát, bus pofát vág és igy szól: — Hiába jött kérem, szegény nagyságos ur meghalt. A pénzbeszedő ránéz: — Meghalt? — Meg. — Mikor? — A múlt héten. Nagy csönd. Aztán sóhajt egyet a pénzbeszedő és azt mondja: — Február elsején megint eljövök, Irta: MAJOR ILONKA (Páris.! kisasszonynak régi kedvese útjában volt. Aki a francia történelmet ismeri, ezen nem csodálkp­­zik. Reméljük, hogy a garázstulajdonos márki­­nek lesz annyi sütnivalója, hogy nem veri magát hiábavaló ügyvédi költségekbe. Rainier hercegnek minden joga megvan arra, hogy Mona­­cónalc boldog vagy megpróbált régense legyen. Azt godolom, hogy az egész csak publicity. Az angliai Grimaldinak két férjhezadandó lánya van. Az egyik igen bájos, a másik csinos, Párisban model szeretne lenni. Különben, Rainier herceg elbocsátott egy udvarhölgyet, aki memoárjait egy párisi hetilapban írja meg. Szegény Grace hercegnőt ő sem kíméli . . . A rosszul összeillő emberpárok olyan gyako­riak, hogy már nem is találgatjuk, hogy milyen fizikai vagy lelki vonzalmak fűzik össze őket. Olykor a legkiválóbb emberek náluknál értékte­lenebb és gyengébb élettársat választanak, va­lami tudatos vagy tudatalatti önfeláldozástól ösz­tönözve. A nagy korkülönbséggel kötött házas­ságok a legszembetűnőbbek. Pablo Casals hires cselló-művész ötven évvel idősebb tanítványánál, akit feleségül vett. És itt van Edith Piaf sanzonénekesnő, férjhezment egy nálánál harmincöt évvel fiatalabb, buta képű, széles vállu kamaszhoz. Edith az utóbbi években súlyos műtéteken esett keresztül, én is szépen elparantáltam, igazán nem tehet róla, hogy nem halt meg. Arról még kevésbbé, hogy nem lett saját legendájának a hősnője. Annyira feltá­madt, hogy többszázadik szerelméhez, egy élet­erős majdnem két méter magas gyerekhez ment feleségül. Az anyós jóval fiatalabb a menyénél. A férj, Theo Sár apó, szüleinek fodrászüzletében dolgozott, jó hangja van. Edith neve kitűnő pub­licitás. Edith Piaf rémes betegségétől, az italtól és mérgektől úgy néz ki, mintha hamuból lenne. Tekintete hátborzongató, nevetése egy elmeba­josé. Többszázadik viszonyával senki nem törőd­ne, de ez a házasság erkölcstelen. Theo Sarapó görög, a görögkeleti egyház rítusa szerint esküd­tek meg. Edithke Theoval, pántlikával a fején, korülugrálta a templomot, mint Sophie herceg­nő .. . Azután, hogy a sajtó és a barátok ne zavarják, 10-ik nászéjszakáját az elegáns Georges V szállóban töltötte. Másnap a fürdőszobában kis urának egy spirituszfőzőn spaghettit főzött és szépen énekelt hozzá. A szobalányok a kulcs­lyukhoz nem a fülüket, hanem a szemüket ta­pasztották és jelentették az igazgatóságnak, hogy Edithke főz. Ez a Georges V-ben szigorúan tilos és szégyenszemre kitették a szörnyű duót a szál­lodából. Ebben a pillanatban mondja be a rádió, hogy Edith Piaf a kis urával Amerikába repült. Jó mulatóst!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom