A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-11-23 / 47. szám

f I. OLDAL ; Tff' A Jő PÁSZTOR runkosd után 24-»k vasarnap EVANGÉLIUM Szent Máté 13. fej. 31—35. szakasz Az időben mondá Jézus: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vevén az ember, elvetett földjébe, amely kisebb ugyan minden mag­nál, mikor pedig felnő, nagyobb minden vetemény­­nél és fává leszen, úgy, hogy az égi madarak eljön­nek és ágai közt laknak. Más példabeszédet is mon­dott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovász­hoz, melyet vévén az asszony, elvegyite három véka lisztbe, mig mind megkovászosodott. Mindezeket Eéldabeszédekben mondá Jézus a seregnek, és példa­­eszédek nélkül nem beszélt nekik, hogy beteljesed­jék a próféta szava, ki mondotta: Megnyitom szá­mat példabeszédekben, hirdetni fogom, ami el volt rejtve a világ kezdetétől. SZENTBESZÉD Hány és hány nagynak, halhatatlannak hirde­tett emberi munkára mondhatjuk' el napjainkban: “volt és nincs”, — hány és hány, egyszer világhírű, világszerte ismert s ünnepelt ember volt, akinek ma már a nevét sem tudják és fordítva: mennyi és meny­nyi kezdetben kicsiny és lenézett isteni, vagy Isten­től ihletett emberi mü van, ami még napjainkban is él és virul, mint ahogyan él és virul a búza, avagy a rozs, melynek magvát a jó Isten évezredekkel ez előtt hintette el a földbe és mennyi és mennyi , életében nem ismert, félreismert vagy pláne a világ részéről eszelősnek, hogy ne mondjam bolondnak tartott em­ber ma ismert, ünnepelt és boldognak, szentnek hir­detett Krisztus Urunk földi országában, az Egyház­ban. “Az én alkotásom tovább marad fenn, mint a tied . . Amit az egyszerű, névtelen rabszolga mon­dott a királynak, azt mondja mintegy Szt. Péter, az ismeretlen, az egyszerű halász, amikor megérkezik Rómába s megáll a római császárok palotája és a po­gány istenek emberépitette temploma előtt ... Az a rabszolga, kicsiny, szerény magvat vetett csupán, ami meg se látszott a hatalmas gúlák mellett és mégis: az még ma is él, épugy Szent Péter is kicsiny, ismeret­jen-volt az akkori világ nagyjai, császárai és királyai, hatalmasai és tudósai előtt és mégis Krisztus Urunk íieki mondotta: “Te Péter vagy és e kőszálon építem Anyaszentegyházamat, s a pokol kapui sem vesznek •3rőt azon.” És ime, hol vannak a Péter idejebeli csá­szárok, királyok, tudósok és hatalmasak; legfeljebb a történelem lapjain olvashatók; Szent Péter azon­ban él és uralkodik szerte a világon a katolikus Egy­házban; él és uralkodik pedig a római pápában a vi­lág végezetéig. < A mustármag ugyanis, _amelyről a mai szent evangéliumban maga az Ur Jézus szól, az Egyházat jelenti, de jelentheti az Egyház tanítását, a krisztusi tanítást is . . . Általában nagy baj az embereknél, hogy a ki­csiny dolgokra, legyenek azok akár jók vagy rosszak, nem fordítanak elég gondot. Pedig a kicsinyen kell a jót is kezdeni, hogy a nagyobb jót is elérhessük és viszont a kis bajt, a kis bűnt is el kell kerülnünk, ne­hogy a kis bajból nagyobb származzék. Nagy dolgot nem tud mindenki produkálni, a mindennapi kis dolgokat azonban mindenki elvégez­heti, csak legyen meg benne a jóakarat. És erre kell ránevelni az embernek önmagát, a szülőknek a gyer­mekét, az elöljárónak alattvalóját, a tanítónak ta­nítványait, mert ne felejtsük el, hogy az embernek boldogsága a mindennapi kis dolgokon fordul meg s aki a kisebb dolgokban pontos, az a nagyobbakban még inkább azzá lesz. Kz első hawaii választáson Hiram L. Fong-ot (balra) választották tneg szenátornak. Fong republikánus, kínai származású. Balra: Ha­waii másik szenátora: Daniel K. Inouya (jobbra) demokrata, japán származású. Balra: Nixon a választás idején a részleges eredményeket jegyzi.. Jobbra: ellenfele Brown kormány­zó híveivel fog kezet. California kormányzója ismét Edmund G. Brown lett. Chiang Kai-shek készen áll, hogy megtámadja Kínát... Chiang Kai-sek, Nemzeti Kina vezetője .— amint a je­lentések közük — úgy véli; elérkezett az ideje annak, hogy a nemzeti kínai csapa­tok, amelyek hosszú idő óta kemény kiképzés alatt áll­nak, rajtaüthetnének a kínai­akon. Az inváziós csapatokat teljes készenlétben tartják. De vajon megindulnak-e a nemzetiek? Megkisérlik-e a partraszállást ? Az egyik nagy amerikai magazin tá­volkeleti riportere ezirányban kérdést intézett a helyzet ala­pos ismerőihez. Beszámolójá­nak fontosabb részleteit az alábbiakban ismertetjük: HONG KONG Most, hogy kommunista Kina háborúban áll Indiával, Ázsia több nagy városában hangzott el ez a kérdés: Va­lóban készen áll Chiang Kai­­shek arra, hogy megindítsa a maga külön háborúját kom­munista Kina ellen? A válaszok egybehangzóan azt állítják: igen. A hadse­reg, a szükséges gyakorlattal, felszereléssel készen áll. El­vileg tehát megindíthatná a hadműveleteket. De hogy er­re mikor kerül sor, az kétsé­ges, s arra senkisem tud vá­laszolni. Mi ennek a magya­rázata ? Mindenekelőtt az, hogy tá­bornok nem ura saját akara­tának, helyesebben: nem ha­tározhat egyedül e sorsdöntő kérdésben. Az Egyesült Ál­lamok, amely hatalmas támo­gatást nyújtott és nyújt Tai­­wannak ,a támadást a legha­tározottabban ellenzi. Már­pedig az US támogatása nél­kül egy ilyen hadművelet egyenlő lenne az öngyilkos­sággal. Az adott körülmények kö­zött tehát az invázióra nem kerülhet sor. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nemzeti Ki­na tétlenül nézi az eseménye­ket. A nemzetiek földalatti propaganda-tevékenysége so­hasem látott mértéket öltött. Ez a propaganda sohasem volt olyan erős, mint manap­ság, amióta a kinaiak 1949- ben elhagyni kényszerültek az anyaországot. v Maguk a kommunisták is elismerik, hogy Nemzeti Ki­na ügynökei nagyszámban szi­várogtak be a kinai száraz­földre. Chiang Kai-shek, a a kommunisták egyenruhájá­ban jól kiképzett csapatokat tett partra — amelyek a la­kosság közé vegyülve bom­lasztó tevékenységet fejtenek ki. Néhány évvel ezelőtt egy ilyen partraszállási kísérlet végzetes lett volna. Azóta azonban változott a helyzet. A falvak lakossága most már szívesen látja a szabadság földjéről érkező honfitársa­kat és eszük ágában sincs feljelenteni őket a katonai hatóságoknál. Sőt, nem egy esetben fiatal kinai kommu­­• nisták segítették a nemzetie­ket és egyengették útjukat feladataik teljesítésében. 1957-ben — a nemzetiek je­lentése szerint — több mint 400 ügynöküket fogták el a kinaiak a szárazföldön, közü­lük százat kivégeztek Az el­múlt évben a nemzetiek com­­mando-tevékenysége jelentő­sen megélénkült, de a kom­munisták csak száz ügynököt tudtak elfogni. Mi a nemzetiek célja ezzel a tevékenységgel? Szabotázs­akciókat szerveznek; vidéken szítják az elégedetlenséget és [ kiépítik az ellenállók bázisait. Chiang, magas jutalmat kí­nál annak a kínainak, aki csat­lakozik a földalatti mozga­lomhoz. Magas állást kap az a parancsnok, aki elpártol a kommunistáktól és guerilla csapatot szervez. Chiang megígérte, hogy a guerillák­­nak hathatós támogatást nyújt és minden kommunis­tának amnesztiát ad, ki a pe­kingi kormányzat ellen for­dul. A VÖRÖSÖK ELLENAKCIÓI A kommunisták, akik tud­nak ezekről a manőverekről igyekeznek megtenni az “el­lenlépéseket”. Az elit kom­munista csapatokat, amelyek eddig a mandzsuriai-koreai határ mellett állomásoztak, délre vezényelték. Azokat a torpedórombolókat és tenger­alattjárókat, amelyek koráb­ban Shanghai és Tsiantao mellett tartózkodtak, áthe­lyezték azokra a vizekre, me­lyek közel fekszenek az “in­váziós partokhoz”. A kinai szárazföldről érke­ző menekültek elmondották, hogy a kommunisták meg­erősítették hadseregüket. A hadseregen belül nagyszám­ban helyeztek el “megbízha­tó’’ politikai tiszteket, akik­nek az a feladatuk, hogy fel­fedjék az ott folyó antikom­­munista tevékenységet. NYUGAT VÉLEMÉNYE Az “előkészületek” tehát teljes gőzzel folynak. A nyu­gati katonai szakértők mégis azon a véleményen vannak, hogy egy Kina elleni inváziós kísérlet csupán mítosz, vagy felelőtlen álmodozás. E szak­értők véleménye szerint az egyetlen mód arra, hogy a ki­nai kormányt megdöntsék: a kinai hadsereg fellázitása. Egy uj kinai kormány inkább saját hadseregére támaszkod­na, semmint, hogy átadja a hatalmat Chiang Kai-shek­­nek. Chiang Kai-shek ezzel szem­ben azt állítja, hogy ő töb­bet tud a kinai viszonyokról, mint a nyugatiak. Ő ugyan­is — mondotta — kinai f ej - ' jel gondolkodik, jobban isme­ri honfitársait s igy tudja, milyen kilátásai vannak egy forradalomnak, amelynek, pa- 1 razsai a hamu alatt izzanak. ■ A generalisszimus úgy vé­li, hogy most, amikor Kina háborúban áll Indiával, s ez­­jzel elvesztette ezt a barátját 1 is az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a kinai töme­gek élesen szembefordultak kormányukkal. Véleménye szerint a lázadás csirái el vannak vetve a kinai hadse­regben s ezek a csirák azon­nal szárba szökkennek, mi­helyt a katonák a nemzetiek támogatását érzik maguk mögött. A nyugatiak viszont azt tartják, hogy Chiang Kai­­shek akciói erősen korlátozot­tak. A támadáshoz az Egye­sült Államok hozzájárulásá­ra is szükség van — ezt szer­ződésileg kikötötték — és az U.S. semmi jelét nem mutat­ja annak, hogy ehhez az ak­cióhoz hozzájárulását adja. Az egyetlen kivétel: az önvé­delem lenne. De egy inváziót semmiesetre sem lehetne ön­védelemnek nevezni ... Mint­hogy pedig a nemzeti kinai hadsereg önmagában nem elég erős ahhoz, hogy a vö­rösök ellenállását megtörje, egy ilyen kísérlet eleve ku­darcra lenne ítélve. Nemzeti Kínának jelenleg 430 ezer katonája van; a had­sereg 21 gyalogsági, két pán­célos és egy légihadosztály­ból áll. Ezenkívül 25 ezer ten­gerész áll készen az inváziós hadműveletekre. Az invázió­nál 6-15 ezek katona működ­hetne közre, de a hajóveszte­­séget nem lehetne pótolni. Márpedig folyamatos és ál­landó utánpótlás nélkül az in­vázió a kommunisták tüzére­iében gyorsan összeomlana. S mindezek ellenére Chiang Kai-shek mégis úgy dolgo­zik, mintha a partraszállás ténye vitatathatlan bizónyos­­ság lenne. Már felállították a támadáshoz szükséges kato­nai és gazdasági szervezete­ket is és erre a célra külön adót vetett ki a nemzeti kinai kormány. 47 EZER EMBER HAGYTA EL MUNKAHELYET SZIBÉRIÁBAN MOSZKVA. — Körülbelül negyvenhétezer munkás tette le a szerszámát és lépett ki munkahelyéről ebben az év­ben a középszibériai Kemero­vo környékén az alacsony fi­zetések és nem megfelelő munkakörülmények miatt — irta a “Sovjet Russia” cimü lap. ^ A munkások menekülése oly méreteket öltött, hogy a körzetben a nagyobb munká­latok nagyrészét le kellett állítani és csak a kisebb mun­kákat végezhették el. A szovjet kommunista párt központi bizottsága ebben az ügyben november 19-én érte­kezletre ül össze, hogy meg­vitassa a teendőket. A Szov­jetunió legfelsőbb tanácsát is összehívták december 10-re, hogy jóváhagyja azt, amit a párt e kérdéssel kapcsolat­ban határozni fog. A középszibériai építkezé­sek vezetői — mint kiderült — hamisan tájékoztatták a pártot; a valóságban csak a kisebb javítási munkálatok fejeződtek be, a építkezések félbenmaradtak. A keremovoi vegyüzemi építkezésnél — például -— csak a tervezett munka 59.6 százalékát végez­ték el, egy cementgyárnak csak a tervezettnek 58 száza­léka készült el. A fejetlenségre jellemző az alábbi eset is: Tomsek mellett, ebben a körzetben egy nagy gyümölcskonzervá­ló üzemet építettek. Már a gé­pek is megérkeztek a gyárba, amikor kiderült, hogy a kör­nyéken nem terem gyümölcs, — az egyetlen termő terü­let egy kis kert volt. Ezután leszerelték az üzemet és el­vitték 1500 mérföldnyire nyu­gatra Krasnodarba, ahol — közel a Fekete tengerhez — újra felállították. Hasonló eset történt egy porcelángyár építésénél is. Amikor a gyár már elkészült, akkor jöttek rá, hogy a gyártáshoz szüksé­ges anyagot, timföldet és ho­mokot, az onnan kétezer mér­­földnyi távolságban lévő Le­­ningrádból kell odaszállítani, vagy a Don-medencéből, mely onnan 1200 mérföldnyi tá­volságra fekszik. 24,000 DOLLÁR A MONA LISA REJTÉLY MEGFEJTÉSÉÉRT... ROMA. — Ki az a rejté­lyesen mosolygó hölgy, aki­nek portréját Leonardo de Vinci festette meg? Ki a mo­dellje annak a csodálatos és örökbecsű festménynek, ame­lyet millió és millió ember csodál meg a párisi Louvre­­ban, a világ legnagyobb mú­zeumában ? Mona Lisa valóban — Mo­na Lisa? — úgy ahogy azt Giorgio Vasari müvésztörté­­nész állította, aki nem sokkal Da Vinci után élt. Vagy a Savoy ház egyik hercegnője? Esetleg Constanza Davalos, egy délolaszországi hősnő? — amint mások hangoztatják. Egyik nagy olasz kormány­zati szervezet a közelmúltban szavazott meg 15 millió lirát (24,000 dollárt) e rejtély megfejtéséért. Néhány délolaszországi mű­vészet-történész azt állítja: megdönthetetlen bizonyíté­kok támogatják azt a felte­vést, hogy Mona Lisa nem más, mint Constanza Dava­los, egy nápolyi nemes asz­­szony, akinek ereiben némi spanyol vér is csörgedezett. A rejtélyes mosolyu asz­­szony portréját Leonardo Da Vinci maga vitte Franciaor­szágba, amikor 1516-ban Fe­renc király udvarában tett lá­togatást. Vasari szerint viszont a sokoldalú mester alkotásának modellje valóban egy Mona Lisa nevű hölgy. Ez az asz­­szony Francesco del Giocondq felesége volt; innen szárma­zott a képe olasz neve is. Az olaszok ugyanis a festményt “La Gioconda”-nak nevezik. Az ellenzékiek ezt a teóri­át azzal utasítják vissza, hogy Mona Lisa fekete fáty­lat visel, ami azt jelenti, hogy özvegy volt. Mona Lisa 49 éves korában vesztette el fér­jét, tehát jóval idősebb volt, mint amilyennek a megfes­tett Mona Lisa látszik. Egy évvel ezelőtt Carlo Ped­­retti turini müvésztörténész­­hallgató azt állította, hogy Mona Lisa a 19 éves Filiberta hercegnő, a Savoy ház tagja, X. Leo pápa unokahuga és I. Ferenc francia király nagy­nénje. Egy mozdonyvezető ébeisége elhárított egy katasztrófát amikor a gyenge összeütkö­zés megtörtént. Az első ko­csik ablakai betörtek és ki­sebb mértékben megsérültek. A kárt a szakértők 3500 dol­lárra becsülték. “Nem tudjuk, hogyan kö­szönjük meg a mozdonyveze­tőnek azt, amit tett”—mond­ta az egyik utas, John E. Da­vis, egy vállalati igazgató — ez az ember a legnagyobb el­ismerést érdemli meg”. 0 A mozdonyveeztőnek még arra is volt ideje, hogy fi­gyelmeztesse az első kocsi utasait: feküdjenek a padló­ra. Amikor az összeütközés megtörtént, ablakcserepek hullottak rájuk, de senkisem sérült meg. Az utasok nyu­godtan viselkedtek. Később egy másik ingavo­nat sietett a helyszinre, mely továbbszállitotta az utasokat. Nemsokkal később a meg­akadt forgalmat is helyreál­lították a vonalon. Az iró felhívása MOSZKVA. — J. B. Priest­ley, a világhírű angol iró, aki vendégékén tartózkodik itt, felhívást intézett a világ min­den országához: nyilvánítsák az 1963-as évet a kapitaliz­mus és kommunizmus közötti együttműködés évének. RÓMAI KATOLIKUS EVANGÉLIUMI OKTATÁS CHICAGO. — Raymond E. Vilcox 65 éves mozdonyve­­lető ébersége elhárított egy rasuti katasztrófát, melyenek :ok áldozata lett volna. A mozdonyvezető, aki a Chicago and North Western vasúttársaság egyik ingajára­­át vezette, észrevette, hogy óval előtte, a másik sinpá­­*on haladó -tehervonat né lány vagonja kisiklott és izok részben rázuhantak az ) sínére. Az általa vezetett szerelvény óránként 65 mér­­iöldes sebességgel haladt a Cane county-ban levő Gene­va városától keletre; amikor átta, hogy mi történt, meg­­luzta a vészféket és ezzel a vonat sebességét lelassította ) mérföldre. Ilyen kis sebes­séggel történt meg az össze­­itközés, amelynek komolyabb íövetkezménye nem volt. A szakértők szerint, ha az ngavonat teljes sebességgel •ohant volna bele a kisiklott teherkocsikba, a vonat szín­sén kisiklott volna. Ez pedig leláthatatlan súlyos kataszt­­"ófát vont volna maga után. A hét személykocsiból álló szerelvény 150 utassal a ko­rareggeli órákban indult el Genevából és egy órával ké­sőbb kellett volna megérkez­nie Chicagóba. A vonat há­rom és fél mérföldet haladt, Chicago egyik épületének te­tején emelkedik ez a “torony” az első időjósló radarantemu

Next

/
Oldalképek
Tartalom