A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-11-23 / 47. szám

2. OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday _____ Publish««! by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőbég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 eáfBSfeí) 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ...............................$8.00 One Year ...............................$8.00 Fel évre .................................$5.00Half Year ..............................$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio THANKSGIVING DAY A Thanksgiving Dayt minden esztendő novem­berében ünnepük az Egyesült Államokban. Az ünnep eredetét New Englandban találjuk, 1621-ben, az első aratás utáni időszakban. A Thanksgiving Day megünneplése lassan ter­jedt tovább és általánossá 1863-ban lett, amikor Lin­coln elnök külön proklamációban javasolta évenkin­­ti megünneplését, Amerika következő elnökei követ­ték Lincoln példáját és a Thanksgiving Day ma Ame­rika egyik legjellemzőbb ünnepe. Legjellemzőbb, mert eredete a romantikus ame­rikai előidőkre nyúlik vissza, amikor merész és ka­landvágyó férfiak és nők rakták le az alapjait a mai Egyesült Államoknak. Ezek a férfiak és nők alakították ki ezer veszé­lyen és nehézségeken keresztül a tipikus amerikai fel­fogást, amely az élet minden akadálya között is meg­őrzi derűjét és optimizmusát. Az ut a mai Egyesült Államokig nem volt könnyű és Thanksgiving Day alkalmával a romantikus elő­­idők férfiúira és asszonyaira emlékezünk. Emléke­zünk és hálát adunk az Úristennek azért, amiért sza­bad földön, szabad társadalomban élhetünk. KEDVES VERSENGÉS Meglehetősen szívderítő látvány a Szovjetunió és kommunista Kína kedves ideológiai versengése, kü­lönösképpen, ha nem feledkezünk meg arról: a kérdés nemcsak az, hogy ki a jobb és igazibb kommunista, ha­nem az: milyen rendszerrel kell megsemmisíteni a Nyu­gatot és milyen rendszer a legmegfelelőbb a nyugati de­mokráciák teljes szétrombolásához? A kommunizmus két táborának végső célja tehát mi magunk vagyunk és ezt bizonyos önérzetes, szerény büszkeséggel vesszük tudomásul. Őszintén szólva, oly­kor kicsit, egy egészen cseppnyit szégyenkezünk is azon, hogy a kommunizmus két vezére Kruscsev és Mao, ilyen hűhót csap miattunk, a nyugati világ miatt. Érdekes megjegyezni, hogy az eddigi ideológia versengés fő célpontja Albánia volt. A Kremlin sze­rint Albánia áruló, Peking szerint viszont Albánia je­lenti az igazi kommunizmust. Kétségtelen, hogy a Kremlin és Peking urai, az első pillanattól fogva tudták: nem Albánia a fontos. A kis országra zúdított vádak és elismerések voltakép­pen a kommunizmus két nagyhatalmának, a Szovjet­uniónak és vörös Kínának egymás elleni ideológiai hadjáratát jelentették — idegen területen. A kubai kérdéssel kapcsolatban történt először, hogy az ideológiai küzdelem teljesen nyílttá vált a két kommunista nagyhatalom között. Hong Kongban, az angol koronagyarmaton tartózkodó, magasrangu kínai kommunista pártemberek kijelentették, hogy Krus­csev gyenkekezü, másrészt pedig áruló, mert meghát­rált a Nyugat elől a kubai válságban. Kruscsev nem válaszolt, hanem közölte Indiával: hajlandó leszállítani a korábban megígért MIG jet har­ci repülőgépeket. Ez a válasz. A Nikita és Kruscsev közötti, egyre élesebbé váló ideológiai harcban, pedig mi, a Nyugat, szerényen és büszkén tudjuk, hogy rólunk, a mi megsemmisítésünk­ről folyik a vita. Sajnáljuk az elvtársakat, hogy olyan sokat bajlód­nak velünk és mindeddig — olyan eredménytelenül. VASÁRNAPI VIHARFELLEGEK Gábor Emu Óceántól óceánig az államok kétharmadrészé­ben vasárnaponkint viharfellegek tornyosulnak az összes drug és fűszer és discount üzletek fe­lett, egyes államokban csak részlegesen borús az időjárás, mert ott a helyhatóságok vá­laszthatnak a vasárnapi eladási tilalom és kereskedési szabad­ság közt. A vasárnapi üzleti szü­net és eladási korlátozás ugyan nem országos, szövetségi ügy, nem is szabályozza országos tör­vény, mégis országos jelentősé­gen van a kérdésnek, mert min­denütt megmozdultak a pro és kontra táborok. Blue Law, igen vagy nem, ez a kérdés! Ha megkérdeznék azt a bizonyos átlag-ame­rikait, aki csak a statisztikai kimutatásokban lé­tezik: miért ez az országos izgalom? — biztosan azt felelné, hogy ezekben a krizises időkben erő­södött a nép vallásossága és ezért lett újabban hangosabb a vasárnapi munkaszünet és üzlet­­zárás követelése. De jobban teszik a tilalom hí­vei, ha ezt nem nagyon hangoztatják, mert az alkotmány minden vallási kérdésben semleges­séget követel meg az államtól. Missouri államban egy discount vállalat biróságtól a Blue Law ér­vénytelenítését éppen azon a címen kéri, hogy az korlátozza az alkotmány-biztositotta vallási sza­badságot. A vallási szempont kihangsulyozása egyrészt kényes, másrészt felesleges. Kényes azért, mert nyomban ellenhatást vált ki az egyház és állam bárminemű szövetkezésének ellenzői részéről; fe­lesleges pedig azért, mert a múlt évben az orszá­gos Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a vasár­napi tilalmi törvények nem vallásszabályozó tör­vények és igy nem sértik az alkotmányt. Miért mégis a nagy zaj? Miért élesztenek fel most tetszhalott Blue Lay törvényeket, amelyek egy évszázadon át az állami és városi jogügyi hi­vatalok levéltárában porosodtak? Gazdasági okai vannak a nagy buzgalomnak és a nagy izgalom­nak. Olcsó János, a rettenthetetlen kereskedelmi lovag, éles szabályával levágta a 30-fejü, Fair Trade nevű szörnynek mind a 30 fejét. Amit persze egyszerűen is lehet mondani, igy: A har­mincas évek óta — Roosevelt és a nagy depresszió óta — a legtöbb államban életbeléptek Fair Trade cégér alatt törvények, amelyek előírták, hogy a kereskedők nem árulhatnak a gyár által meg­szabott eladási áron alul. Ilyen törvények ellen mindenütt vétettek kereskedők, akik villanyos és gáz készülékeket, drug store árukat, stb. előirt áron alul kínálva, behivogatták üzletükbe a vásár­ló közönséget, hogy egyéb áruk magasabb áraival aztán kárpótolják magukat az ilyen árenged­ményért. A gyárak rendre perelték az Olcsó Já­nosokat, akiken aztán a bíróságok alaposan elver­ték a port. Igen ám, de az üzleti életben is érvé­nyes a falunép mondása, hogy sok lúd disznót győz; oly makacs volt, oly zavart csinált az áren­gedményes tábor, hogy idővel a gyárak belefá­radtak a pereskedésbe és végül a discount store, Olcsó János üzlete, az amerikai üzleti élet hall­gatólagosan elismert és megtűrt intézménye lett — mindenütt, ott is. ahol Fair Trade törvény van érvényben. Menjünk egy lépéssel tovább. A discount store komoly és ártalmas konkurrenciát jelent a keres­kedők nagy többségének, akiket “conventional merchants” névvel illetnek: nevezzük őket közön­séges üzletembereknek. Aki támad, az az ellen­félnek, a kiszemelt áldozatnak gyenge, legköny­­nyebben sebezhető oldalára veti rá magát. Ol­csó János rávetette magát a vasárnapi üzletre és, különösen az uj külvárosokban, haol még nin­csen elég “közönséges” kereskedő, nagy forgal­mat ért el, busás profitra tett szert. Hozzávető­leges számítás szerint a discount üzletesek ebben az évben 800 millió dollár vasárnapi profitot köny­velhetnek el. Áll a harc. Megtörve bár, de meg nem verve, a “közönségesek” védekeznek, ellentámadásba mennek át. És védekező harcuk nem mondható ki­látástalannak, hiszen őket segíti a hagyomány, a megszokás. Hosszú idők óta megszokták a kereske­dők, vasárnap zárva tartják üzletüket, nem is volt szükség törvényi tilalomra, ahol pedig volt Blue Law, az elfeledten pihent a levéltárban. Most, Olcsó János betörése miatt, sokhelyütt elő­szedik a levéltárból és leporolják azokat a régi törvényeket. Például Kansas államban. Ott a száz éves törvény alapján megbüntettek egy üzletem­bert, mert vasárnap eladott nyalókát, Cheer mo­sóport, kannázott kutyaeledelt. “Hol volt 100 év előtt chewing gum, Cheer és kannázott inyencfa­­lat a Hector kutyának?” — kiáltozott fel szenve­délyes hangon Olcsó János védője és — az álla­mi Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek mondta ki az ósdi törvényt, amely, ha nem rak­nák vissza levéltári polcra, lehetetlenné tenné a modern élet gyönyöreinek (chewing gum, stb.) él­vezetét. A Missouri állami Blue Law, 1825-ből, vasárna­pokon csak egyes felsorolt “közvetlen szükséges­­ségü áruk” eladását engedélyezi.' Azóta 137 so-KETTŐS ELETET ELÜNK AZ AMERIKAI SAJTÓ A Fehcr Ház a napokban élesen bírálta az ameri­kai sajtó magatartását a kubai ügyben. A tárgyilagos szemlélőnek az a benyomása, hogy nem is alaptalanul. Hosszú ideje állandó kérdés már az, hogy a Nyu­gaton, elsősorban Amerikában működő szovjet.kémek­nek miért olyan rendkívüli módon könnyű a dolguk? Erről nem egy Ízben nyilatkoztak már átállt, vagy elfogott kommunista kémek, személyesen. Őszintén el­mondották: nem kell egyebet tenniük, mint előven­niük az amerikai napilapokat, amelyek a lehető legna­gyobb részletességgel közük a csapatmozdulatok he­lyét és egyéb bizalmas információkat. Kétséges-e, hogy az amerikai kémelháritó szol­gálat hasztalanul küzd a kémek ellen, ha az amerikai sajtó szolgáltatja az információkat? Dohnányiné Zachár Ilona A napokban meghívtak egy családhoz, ahol két mormon fiatalember volt jelen. Azelőtt nem igen érdeklődtem vallásuk iránt és igy csak keveset tudtam múltjukról. De oly sze­rényen, rokonszenvesen visel­kedtek, oly megható volt az a meggyőződéses komolyság, mellyel hitükről beszéltek, hogy felkeltették érdeklődésemet és egyre több kérdéssel fordultam hozzájuk. Bevallom, legnagyobb benyomást az tette rám, hogy valamennyien két évet töltenek Isten szolgálatában, mely idő alatt mint misszionáriusok utaz­zák be az országot, Istent dicsőítve és tanaikat terjesztve. Ez az áldozatkészség gondolkodóba ejtett. No­ha még ma is meglehetősen tájékozatlan vagyok a mormon vallást illetőleg, mindenfelől hallom, hogy milyen istenfélő életet élnek, tettekkel bi­zonyítják hitük minden dogmáját. Önkéntelenül felvetődik bennem a kérdés, miért nem mondhat­juk ezt mi is, valamennyien, kik templomjáró em­berek hírében állunk és mellünket verjük, hogy mily odaadással szolgáljuk Istent? Pedig valójá­ban az lenne a lényeges, ha életünkkel állítanánk ki az úgynevezett bizonyítványt egész lelki be­­állitottságunkról. Mint ahogyan a Megváltó mond ta: “Amik pedig a szájból jönnek ki, a szívből szármáznák, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lo­pások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.” Milyen furcsák is vagyunk mi emberek. Azt ál­lítjuk, hogy nem szeretünk Istenről vagy imáról beszélni, mert az számunkra szent fogalom. Istent nem szabad még említeni sem mindennapi éle­tünkben. De szerintem épen ebben áll tévedé­sünk. Isten nem csak fogalom óhajt maradni. Va­lóság kíván lenni és irányítani kívánja életünket. Mert ugyan minek van akkor vallásunk, minek HEGYMÁSZÓ SKÓTÓK Három skót alpinista a Mont Blanc megmászá­sára indul. Már az első félórában belezuhannak egy sötét szurdokba. Napokig fekszenek étlen­­szomjan a mélyben, amikor a mentő-helikopter megpillantja őket. Lassan ereszkedik le a gép, virít a hasán a nagy vöröskereszt. A legfelül fek­vő skót a bugásra feleszmél, zavaros szemei előtt felbukkan a magasból egy hatalmas vörös ke­reszt, mire ő kétségbeesetten felordit: — Már adtam! Irta: GÁBOR EM.IL vány és jó esztendő múlt el és ma már egészen más “közvetlen szükségei” vannak a népnek Har­ry S. Truman pátriájában. De hát a törvény tör­vény és a missourii Olcsó János engedelmeskedni tartozik, engedelmeskedett is és — szomorú ün­nepélyességgel nemrég bejelentette részvénye­seinek, hogy ebben az évben nem lesz osztalék, mert a vasárnapi üzletzárás miatt alig volt pro­fit. Talán a legcifrább esettel Texas dicsekedhet. Fort Worth városban Olcsó Jánosnak több üzlete van, egyeseket szombaton zárva, vasárnap nyitva tart, másokat szombaton nyitva, vasárnap zárva. Ez nincs rendben, mondta az állami főügyész. Vagy, vagy! Nem lehet azt félig igy, félig ugv csinálni! A törvény kimondja, hogy aki szombaton becsuk, vasárnap nyitva tarthat és megfordítva. Meg­fordítva és nem válogatva! Ne tessék nevetni. Ez nem tréfa. Ez komoly do­log. Olcsó Jánost bevitték a rendőrségre, bedug­ták a fogdába, aztán a desk sergeant elé vezet­ték, az formálisan letartóztatásba vette, a “gonosz­tevők múzeuma’' részére lefényképeztette, az F. B. I. részére ujjlenyomatokat vett mindkét ke­ze ujjairól, aztán 1400 dollár biztosíték ellené^ ben szabadonengedte. Mi lesz, ha Olcsó János, a lefényképezett és ujjlenyomatozott gonosztevő a jövő héten uj go^ nosztettet követ el? Ne féltse senki, az ő ügyvéd­je rohant a bírósághoz, kieszközölt egy ideigfmes bírói parancsot, hogy egyelőre nem szabad őt új­ra lecsukni, és hogy aztán mégis le lehet-e csukni, az majd akkor dől el, amikor a bíróság kibocsátja vagy nem bocsátja ki, a végleges lecsukási tilal­mat. Olcsó János mindenesetre más most tudtára adta mindenkinek, akit illet, Texas állam főügyé­szének is, hogy, ha más nem segít, felviszi ő ezt az ügyet egészen a Legfelsőbb Bíróságig. Ősidők óta őrölnek a vasárnapi törvény mal­mai. Amikor a Nap napja volt a hét utolsó napja, az Urnák 321-ik esztendejében, Constantin római császár elrendelte, hogy a Nap napján minden biró és városi nép és minden kalmár és kézmű­ves pihenőt tartson. 1237-ben Henry II., az angolok királya, megtiltotta a piacok látogatását vasár­napokban. Az Újvilágban az első Blue Law 1610- ben az első úttörők kolóniájában, Virginiában született meg. Ez a törvény nem tartalmazott egyenes tilalmat, csak szigorúan előirta, hogy vasárnap mindenki köteles délelőtt is, délután is istentiszteleten résztvenni. Aki e törvény ellen egyszer vétett, azt pénzbírság fizetésére kötelez­ték, második vétkezés büntetése börtön volt és a javíthatatlan harmadszor visszaeső bűnöst hó­hér kezére adták. k járunk templomba, minek imádkozunk, ha nem hitünk szerint élünk? Figyelem az embereket, az úgynevezett hit­buzgókat, hogyan élnek. Reggel imádkoznak ugyan, fel is olvasnak nagy áhítattal részleteket a Bibliából az egész család épülésére, de ahogy kilépnek házuk ajtaján, úgy rázzák le magukról az áhitat porát is. mint valami lidércnyomást. Fe­lejtve van Isten minden angyalaival együtt és már az jár eszükben, amit aznap cselekedni fog­nak. Mi asszonyok azon elmélkedünk, mit vásá­rolunk, hol kivel találkozunk, hánykor van ez vágy az a party, melyhez mit fogunk viselni, mit főzünk holnap ebédre? A férfiaknál sem jobb a helyzet. Hány úgynevezett üzletember egyszerű­en kikapcsolja ilyenkor a vallást és magasabb fi­lozófiát. Megkezdődik számára az ökölharc a dollárért. És mindegy, milyen módon, milyen esz­közzel sikerül hurokra keríteni a legszegényebb, legnyomorultabb, legszerencsétlenebb egyént is, irgalmatlanul sújt le rá. Ismerek egy házaspárt, a férfi ügyvéd, a köztudatban mint nagyon vallásos emberek sze­repelnek, valamely biztositó társaság szolgálatá­ban áll. A férfi minap mégis irgalmatlanul ver­te el a port egy földhözragadt özvegyasszonyon, aki egy autóbaleset alkalmával — melynél tu­dom, hogy nem ő volt a hibás — nemcsak kocsi­ját vesztette el, de egész életére nyomorékká lett. De nem volt pénzük oly ügyvédhez fordulni, aki körmönfont taktikával védte volna ügyüket és igy a biztositó társaság úgy rájuk húzta a vizes lepedőt, hogy az hamis tanuk nélkül nem is igen lehetett lehetséges. De úgy látszik, ilyenkor az üzlet az isten és ha valaki ki is lesz zsákmányol­va, az nem számit bűnnek, sőt sokak erénynek tartják és elégedetten bólogatnak hozzá. Elvég­re muszáj valamiből meggazdagodni. t Ez az élet, így élünk mi emberek. És ha egyesek magánéletét vizsgáljuk, sajnos kevés különbsé­get találunk keresztények és úgynevezett atheis­­ták közt. Sokszor — szégyenlem bevallani — még több irgalmat, úgynevezett zsiványbecsületet, ta­pasztaltam az~ atheistáknál. Hol van hát ilyenkor a Biblia? Az ima? A hitbuzgóság? Egyrészt nem merünk Istenhez fordulni apró­ságokban, félve, hogy túl magas ahhoz, hogy min­den csekélységgel terheljük, másrészt felhasznál­juk a legfurcsább kérelmek támogatására, hogy befut-e kedvenc football-csapatunk, győz-e egy versenyló, megnyerünk-e egy bridge-pártit? De honnan tudhatjuk, hogy Isten nem választotta-e már ki valamilyen okból az ellenkező football­­csapatot támogatásra? Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA A Bibliában Ámos prófétán át Isten1 kinyilat­koztatta, hogy megharagudott népére. Kijelen­tette, hogy undorodik a felajánlott áldozatoktól, zsolozsmáik hangja haraggal tölti el. Nem akar tudni róluk, mert bűnösek és ezért — épen mert szereti, büntetései fogja sújtani őket. Néhány hó­nappal erre megtámadták Izraelt az asszirok. Honnan tudhatjuk, nem jutottunk-e hasonló helyzetbe? Lehet, hogy Isten megelégelte tévely­géseinket, a sok visszaélést, gyűlölködést, acsar­­kodást, keményszivüséget. Hiába járunk temp­lomba, hiába vetjük oda hódolatunk fejében dol­lárjainkat, hiába énekelünk zsolozsmákat, Isten többet ki-ván ennél. És ha ez igy lenne, akkor alig­hanem eljutottunk oda, ahol annakidején Izrael állt, Isten kiválasztott népe. És akkor hiába biza­kodunk, hogy Istennek meg kell védenie bennün­ket, bármilyen külső veszedelem ellen is. Mivel nem tudhatjuk, mi áll plánumában és kit hogyan használ fel arra, hogy leckéztessen, hogy bün­tessen és arra, hogy jutalmazzon. fi a——HM HM—E fflBHBHHBMBPMBMBBBKMBMBBMMBMÉM I TÖFTÖFÖS KUTYA — Van egy kutyám otthon Erdélyben, — mondta a vendég — nélküle nem is mennék va­dászni. Úgy megszoktam, hogy ha szegény egy­szer elpatkol, úgy érzem, abba kell hagynom a va­dászatot. Hát képzeljétek, mi történik. Most ta­vasszal egyszerre csak megbetegszik a kutyám. Hivatom az állatorvost, aki megvizsgálja és ren­del neki valamit. Szegény kutya, három hétig volt beteg, aztán meggyógyult. Elvesztette a hangját. A szó szoros értelmében megnémult, hiába erőlködött, nem tudott ugatni. Láttam szegényen, amint kínlódik, szeretne ugatni, de nem tud. Nagyon megijedtem. Mit csinálok én egy néma kutyával? Mit érek vele, ha nem tud ugatni. Napokig szomorkodtam emiatt, amig aztán megtörtént a csoda. Hogy, hogy nem, egy napon a kutya talált az országúton egy auto­mobil-tülköt, ami valami arra haladoó automo­bilról pottyant le és megharapván a gummilabdát, rájött, hogy ezzel is lehet ugatni, gondolhatta magában, miért ne' tudnék vele ugatni én is? És vígan rohant haza, szájában a gummilabdával, miközben töftöfölt, mint egy autó. Most aztán csináltattam neki egy ugató készülőket. A nya­kára erősítettem egy karikát, amelyből ilyen töftöf nyúlik előre. Amikor szegény ugatni akar, egyszerűen haradálni kezdi a labdát és a töftöf szól.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom