A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-11-02 / 44. szám

4-IK OLD AE A Jó PÁSZTOR Menekült Magyarország a Számadás ff Irta: JUHÁSZ VILMOS Az “Uj írás” cmü, viszonylag szabadabb szellemű irodalmi folyóirat szeptemberi számában megjelent “Számadás” cimmel Déry Tibor, a kiváló iró első Írása börtönbevetése és kiszabadulása óta. Déry Tibor fia­tal korától fogva meggyőződéses kommunista-volt. Az első kommunista uralom bukása után Bécsbe emigrált. Nagyrészt Párisban és Berlinben élt. Rövid időre két­szer is visszatért Magyarországra, ahol a Nobel-dijas André Gide — a Szovjetunióban betiltott — oroszor­szági utinaplójának lefordítása miatt két hónapi fog­házbüntetésre ítélték. Külföldön irta legjelentősebb müvét: “A befejezetlen mondat” cimü regényét. Déry mint külföldön is elismert regény- és novel­láméként tért haza Magyarországra. A kommunista párt kimagasló írója volt és mégis szakadatlanul konflik­tusba került írásai miatt a szellemi pártvonal irányí­tóival, elsősorban Révai Józeffel, aki élesen támadta “Felelet” cimü regényét, mert a polgári osztály egyes tagjait, elsősorban a regény főhősét, egy természettu­dós professzort, rokonszenvesen ábrázolta. Déry egyik szellemi vezére volt az 1956 októberi forradalmat meg­előző “iró lázadásnak”. A forradalom előtt irt megrá­zó novelláiban (Niki, Szerelem, a téglafal mögül) a ré­mületnek, a terrornak, a nagy szavakkal való vissza­élésnek és az embertelenségnek azt a világát mutatta be, mely Sztálin és Rákosi nevéhez fűződik. Szivvel­­lélekkel csatlakozott a forradalomhoz, melynek leve rése után barátai unszolására sem volt hajlandó mene­külni, sőt tagja volt a szellemi ellenállást folytató Ma­gyar ÉrtelmiségiForradalmi Tanácsnak.. 1956 decem­berében tartóztatták le, majd 9 évi börtönbüntetésre Ítélték. 1960 márciuságan amnesztiát kapott. A Számadásban mintha a “Felelet” cimü regényé­nek bátor, humanista, önmagához hü professzorával találkoznánk újra. A forradalom leverése estéjén meg­jelenik a professzor lakásán egy diákja, hogy nála rejt­se el fegyverét. A tanárt felháborítja, hogy a fiú, ifjúi felelőtlenséggel, bűntársává akarja kényszeríteni; “Nem tud különbséget tenni a helyeslés és az azono­sulás között” — veti a diák szemére —, kidobja, de a fegyvert magánál tartja, rejtegetni azonban nem haj­landó. A fegyver nála van, s emiatt felelősnek érzi ma­gát mindazért, ami történt. Első reakciója: el kell hagynia az országot. Tanúi vagyunk a levert forradalmat követő napok testi-lelki nyomorúságának. A vonat telve tnenekültekkel. De ki az ágens, a spicli és ki a forradalmár? Az emberek már saját múltjukat sem ismerik. A határon egy orvos min­den áron be akarja tuszkolni idegen rendszámú autó­jába: ez az örök alkalmazkodó, aki minden változást kiszolgált jó pozicióban és soha semmiért nem vállalt felelősséget. A professzor erélyesen elutasítja. 7gy öreg paraszt vezeti át hóviharban a határon a menekülőket. A professzor a paraszt által kért összeget kifizeti egv szegény család tagjaiért is, majd egy megvakultat tá­mogat a hóviharban. Nem bírja tovább. Leül egy ha­tárkőre. Egy fiatal lány utoléri és felismeri. A lány előtt érthetetlen, hogy miért menekül a professzor, amikor nem követett el semmitsem. A professzor meg­magyarázza a lánynak a mindenért való felelősség igaz­ságát. ■* W»««Ng|i# A fegyvert virtuálisan használtam, tetszik érteni? Minden elhallgatott gondolatommal, minden ki nem mondott szavammal, minden porcikámmal használtam. A lappangó egyetértés jogán használták helyettem is. S mikor rosszul használták, azért is felelős vagyok . . . S mindenki ebben az országban azért, ami történt, és azért is, ami azelőtt történt, s ezután fog történni. Nem csak a kis kopasz (Rákosi) felelős. A felelősséget pedig vállalni kell. Déry első Írása: helytállás a helytállás igazsága mellett. A Számadás a közeljövőben számos nyugati nyelven megjelenik. Az amerikai közlésért a hir sze­rint három nagy magazin verseng. Most jelent meg a német S. Fischer Verlag kiadásában a “Befejezetlen mondat” német nyelven és a kritika nagy elismeréssel fogadta. A regény angol kiadása nyomás alatt van. A szabad szó harcosai a rabnemzetek emléknapján MINT EGY EMBER... Október 21-én a new yorki Yorkville Casino zsúfo­lásig telt meg. Diákok rendezték az októberi forrada­lom hatodik évfordulójának ünnepélyét. New York és környékének magyarságát nem’ riasztották el a külöm­­böző irányokból áradó hírek. Akárcsak Budapest 1956 októberében, New York is egyeséget mutatott, a diákok felhívására a rég letelepedett, egyletekben és egyhá­zakban élő magyarok az 56-os fiatalsággal együtt hó­doltak a nagy Október emlékének. Az emigrációs év-Irla: PFEIFFER ZOLTÁN A magyar forradalom év­fordulójáról ünnepélyes ke­retek között emlékezett meg a Rab Nemzetek közgyűlése. Október 23-ára rendkívüli ülést hivott egybe. Napirend­jére a magyar ügyet tűzte ki. Magyar előadót: Kiss Sándort kérte fel a forradalom utáni évek ismertetésére és a gyű­lésen díszhelyet ajánlott fel a magyar delegáció vezetőjé­nek, Varga Bélának. A Carnegie Alapítvány székházában tartott közgyű­lést magyar és amerikai him­nusszal vezették be. A dele­gátusokon kivül megjelentek a vasfüggöny mögötti népek gondját visel őszámos ameri­kai organizáció vezetősége. A meghívott vendégek közül Aramburu generális, Argenti­na volt ideiglenes elnöke, Keating, Javíts U.S. szenáto­rok, Gallagher U. S. kong­resszusán, Dworkis professzor és Freidin a N. Y. Herald Tribune szerkesztője üdvö­zölték a Captive Nations dele­gátusait. A vendégszónokok megnyi­latkozásai előtt családi ün­nepségnek számított Visoianu­­nak, a Román Bizottság elnö­kének, az október 23-i ülés ve­zetőjének megnyitó köszönté­se: Újra meghajtjuk fejünket azok előtt a büszke és bátor hősök előtt, akik minden meg­­külömböztetés nélkül küzdöt­tek a nemzeti szabadságharc­ban. Amagyar forradalom fe­jezte ki a vasfüggöny mögöt­ti népek szabadság-vágyát és ezért képviselőik fogadják ér­te hálánkat ■— mondotta Vi­­soianu és a magyar példa nyo­mán összegezte a vasfüggöny céljait és követelményeit. Vi­­soianu a magyar forradalom hőseit hívta fel bizonyítékul arra, hogy a vasfüggöny mö­gött nincs megalkuvás. Nyi­tója végeztével kérelmére a közgyűlés résztvevői felállot­tak és fejhajtással fejezték ki nagyrabecsülésüket a magyar nemzet iránt. A KÁDÁR BANDA BÜNL A J STROMA Kiss Sándor előadó minden lényeges részletre kiterjedő tanulmányában adott képet a forradalmat követő hat évről. Bevezetőjében rámutatott Ká­dár kétszínűségére: Nagy Im­re forradalmi kormányának tagja miként vált a szabad­ságharc árulójává, a fiatalság hóhérává. Azután sorra vet­te a Kádár rendszer kiilöm­­böző szakaszait. Az első szakaszban Kiss a forradalommal és résztvevői­vel való leszámolást foglalta össze. Utalt arra, hogy a ma­gyar főügyész jelentése sze­rint is 3012 személyt sújtot­tak börtönbüntetéssel 1957- ban. A tisztogatást hónapo-Pfeiffer Zoltán kon keresztül a szovjet hadse­reg segítségével hajtották vég­re és tömegesen előfordult, hogy még statáriális bírósá­got sem vettek igénybe. Meg­bízható értesülések szerint Nagy Imrfe és Maiéter Pál ki­végzésének idejéig mintegy 2000 embert végeztek ki. 1959 szeptemberében Kádár fenye­getőzött, hogy még nem porol­ták meg teljesen 1956 bűneit. Diplomáciai források szerint olyan mértékű terror dühön­gött Magyarországon, hogy 1959 végén és 1960 elején 150 személyt ítéltek halálra és köztük olyanokat is, akik nem érték el a 18-ik életkort . A második fejezetben a pa­rasztság és a munkásság el­lenállásának megtörését vá­dolta, a kolhözositás erősza­kos végrehajtását és a munka­normák emelését. Kiss Sán­dor részletesen adta elő, hogy Kádár miként váltott át a le­számolás politikájáról az újabb, mérsékeltnek látszó, de a gyeplőt mégis szorosan kézben tartó uj politikai mód­szerekre. A magyar helyzet teljességéhez tartozik az or­szágnak a szovjethez fűződő viszonya, a megszálló szovjet hadsereg magatartása, a gaz­dasági kizsákmányolás, továb­bá az egyházi, kulturális élet járatok között eltűnt minden külömsbség. Egyformán könnyeztek, tapsoltak és élvezték a gyorsan pergő mű­sort, a diákszónokok fiatalos temperamentumát, az if­jak táncait és a művészek előadását. A megnyitó imát Nt. Kovács Imre református lel­kész szárnyaló ihlettel mondta, Ft. Vitéz Bán katoli­kus lelkész pedig nagyszerű imával fejezte be a szabad­ságharcosok és diákok együttes határozatát. Vasady Imre és Rónay Imre operaénekesek, valamint Kürthy Péter színművész nagy sikert arattak. Seymour Frei­din, a magyar forradalom nagystílű krónikása, mint szemtanú mondotta el forradalmi élményeit. Az ünnepély savát-borsát .a diák szónokok nyúj­tották. Takács József jelenlegi elnök és Tóth Csanád főtitkár személye nem ismeretlen a magyar emigráció­ban. Tisztességes, bátor kiállás volt otthoni magatar­tásuk és kinn az emigrációban sem váltak különféle szelek játékává. Jó szellem vezérelte őket. Mint Ta­kács József mondotta: “A mi útlevelünkért, ösztöndi­jainkért, nevünk megbecsüléséért, az otthon szenvedő nemzet vérével és verejtékes küzdelmeivel fizetett. Ezt az árat megszolgálni, csak egy élet munkájával lehet.” És mindketten bátran és buzgón hirdették az október elveit és dicsőségét. Mi — mondotta Tóth Csanád — az 1956 küldöttjei vagyunk minden kontinensen és hir­detjük 1956 dicsőségét és igazát. Hirdetjük fáradha­tatlanul országról országra, hogy szavaink az emberk lelkiismeretévé váljanak. A diákság üzenetét tapsolva fogadta a közönség és az est sikerében nagyban osztozott a Gyöngyös Bok­réta táncegyüttes remek magyar táncaival. év végül az ifjúság szerepe. Mindezekbe Kiss hasznos be­tekintést nyújtott. KIVÁLÓ BARÁTAINK VANNAK A magyarországi helyzet is­­meretésével minden hozzászó­ló egyetértett. A vendégszó­nokok egyike sem mulasztot­ta el megemlíteni, hogy a vi­lágbéke szempontjából meny­nyire üdvös lett volna a ma­gyar szabadságharcban feltá­madt demokráciát életben tar­tani. Keating és Javíts, New York állam két szenátora, a magyar kérdést összehasonlí­tották a Kuba okozta feszült­séggel és különösen Keating hivatkozott korábbi megnyi­latkozásaira, amelyekben ugyanolyan határozottságot követelt, mint Kennedy elnök legutóbbi rádió szózata. Ja­­vifs és Keating szenátorok, to­vábbá Gallagher kongressz­­man beszédeikben kitértek ar­ra, hogy a magyar forradalom milyen buzdító hatást gyako­rolt a nyugati közvélemény­re. Hangoztatták, hogy abban a nagy párviadalban, mely évek óta folyik Kelet és Nyu­gat között, a magyar forrada­lom éltető reménye volt a de­mokráciáknak. Aramburu ge­nerális a délamerikai népek rokonszenvét tolmácsolta. Elő­adta, hogy milyen lelkesedést keltett Argentínában a ma­gyar forradalom sikere. Dél­­amerikát megrázta a magya­rok elszántsága, nem tétováz­tak, mig a véráldozattól sem riadtak vissza ,hogy szabadsá­gukat visszanyerjék. TESTVÁRISÉG A délutánba átnyúló ülésen Boleslaw Biega, a Lengyel Tanács alelnöke, a legyel-ma­­gyar barátság történelmi ösz­­szefüggéseit sorolta fel. Kö­zös királyokról emlékezett meg, akik magyar voltuk elle­nére a lengyel nemzet törté­nelmének fényes alakjai. Meg­ható módon idézte 1848 közös magyar és lengyel hőseit, to­vábbá a magyar nép vendég­szeretetét, amely 1939 után éppen olyan testvéri volt, mint a múlt század elején és közepén a legyei forradalom leverése után. Biega hivatko­zott arra, hogy a szovjet meg­szállás újból összehozta a ma­gyar és lengyel hazafiakat, s csodálatos kölcsönhatás mu­tatkozott 1956-ban Poznan és Budapest között. Dr. Gegaj, az Albán Bizott­ság képviselője, a balkáni né­pek szempontjából vizsgálta a magyar forradalom történel­mi szerepét és beszéde után a Rab Nemzetek közgyűlése az elnémított magyar nép nevé­ben elfogadta Kiss Sándor ja­vaslatát, mely szerint megke­resik a United Nationst, hogy szerezzen érvényt korábbi re­­zolucióinak, tagadja m eg a magyar kommunista kormány mandátumának elismerését s hívja fel a Szovjet Uniót és a magyar bábkormányt, hogy állítsák vissza a magyar nép számára az alapvető emberi jogokat és bocsássák szaba­don a politikai foglyokat. A magyarság iránt megnyil­vánult rokonszenvért Varga Béla mondotta köszönetét. POLITIKAI FOGLYOK A Rab Nemzetek közgyűlé­se meg tárgyalás alá vette a magyar kérdéssel szorosan összefüggő politikai foglyok ügyét. Lettrich csehszlovák FALUSI HÉTKÖZNAPOK A “Magyar Nemzet” szeptemberi számában egy falura költözött városi gyógyszerész feleségének leve­lét közli, aki leírja, hogy milyen a közellátási helyzet­­falujában: A főzés nem egyszerű a háziasszonyok szá­mára, mert a beszerzés rendkívül nehéz. A gyógysze­­részné azt irta, hogy két bolt van a falu két végén, egyik vegyesen árusít kimért hajolajat, tintát, festéket, ke­nyeret, lecsót, lottót, cigarettát, sót, kekszet, fizetet . . . Félórákig is kell néha várni . . . Gyakran hiányoznak a legfontosabb cikkek. Előfordult, hogy nem volt só vagy liszt . . . Alig van konzerv. Nincs soha vaj, sajt, túró, szalonna, babkávé. Husbolt nincs a faluban. Tejet, zöldségfélét, tojást nehezen kapni, baromfit, gyümölcsöt egyáltalán nem. A közlekedés sok gondot okoz. A községnek vasútállo­mása nincs, a busz a vasútállomásokról sokszor annyira zsúfoltan indul, hogy a közbeeső megállóhelyeken nem veheti fel az embereket. A rossz utakon az autóbuszok sokszor elromlanák és súlyos betegek lemaradnak az autóbuszról. A faluba a gyógyszerészék vitték az első televíziót, de sokszor nem használhatják még a háztartási gépeiket sem, mert a villanyt reggeltől estig kikapcsolják. KOLHOZ BÄ10K Szeptemberben került ki a nyomdából a vasmegyei termelő szövetkezetek harmadik évkönyve. A beveze­tőt Urbán Ernő Kossuth-dijas iró, a Kádár rendszer elsővonalbeli propagandistája irta. Érdekes, hogy Ur­bán igazat is mond. Nem tagadják el, hogy pl. a nagy geresdi kolhozban nagymértékben visszaesett a tejtei’­­melés, hogy 11 szövetkezeti traktor gondatlanságból szétfagyott, hogy 1431 kolhoztag távolmaradt a közös munkától. Az évkönyv a kolhozok szétmállására is utal, mert 1961-ben már csak 223 kolhoz maradt az 1960 évi 263-ból. A felsorolás olyan rossz színben tünteti fel a kol­hozgazdálkodást, hogy szinte érthetetlen, hogy mindezt összefoglalják. A cél valószínűleg az, hogy megszorítani kívánják a háztáji gazdálkodást és elejét akarják ven­ni annak, hogy az állat tartás a háztájiak kezében ma­radjon. KEVESET TANULTAK A Könyvtárosok Lapja érdekes statisztikai ada­tokat szolgáltat a felnőttek oktatásáról az elmúlt tan­évben. A kimutatás szerint az elmúlt tanévben a dol­gozók általános iskoláiban 86,000, középiskoláiban 112 ezer felnőtt tanult. Egyetemre, illetve főiskolára 19,000 dolgozó járt. Ezzel szemben egy tavaly eszközölt statisztikai felmérés adatai arról tanúskodnak, hogy az országban élő 5,300,000 önálló keresettel rendelkező dolgozó 63 százaléka nem rendelkezik az általános iskola 8. osz­tályával, vagy ezzel azonos iskolai végzettséggel, 1,- 200,000 dolgozónak nincs meg az általános iskola 6. osz­tálya, vagy ezzel egyetértékü képzettsége. Mikor arány­lag ilyen nagy számban jelentkeznek középiskolai és főiskolai képzettségért feltűnő, hogy az elemi iskolai tagozatban még mindig milyen nagy az elmaradás. delegátus terjesztette elő a tá­jékoztatási bizottság tanulmá­nyát, amely módszeresen fel­tárta, hogy milyen emberte­len viszonyok uralkodnak a vasfüggöny börtöneiben és internáló táboraiban és a né­pi demokrata bíróságok mi­lyen következetesen sértik ítéleteikkel az alapvető em­beri jogokat. Lettrich előterjesztéséhez vendégszónokként I r w i n g Brown, a Szabad Szakszerve­zetek (I.C.F.T.U.) képviselője szólt hozzá. Ismertette a sza­bad szakszervezetek évtizedes harcát a dolgozók szabadságá­ért és az emberi jogok érvé­nyesüléséért. A román kom­munista börtönök állapotáról és a foglyok szomorú sorsáról dr. Berkovits volt román sze­nátor számolt be. Dr. Vaitie­­kunas a litván politikai fog­lyok szenvedéseit irta le és azt a módszert, mellyel a szov­jet céltudatosan pusztítja a litván ellenállást. A közgyűlés a hozzászólá­sok után elfogadta a kommu­nista államok politikai fog­lyai sorsáról előterjesztett je­lentést és megkereste a UN-t, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az emberi jo­gok védelmére. TÜNTETÉSEK Késő délután ért véget a rendkívüli közgyűlés. A U.N. székháza előtt már izgalmas­sá tette a légkört a tünteté­sek sorozata. A Kuba körüli vitában künn az utcán is sű­rűn emlegették 1956 októbe­rét. Este fél hétkor a new yorki 67-ik utcában, a szovjet delegáció székháza közelében már parázs magyar jelszavak­tól volt hangos a »Park Avenue környéke. Több hónapi hall­gatás után a magyar szabad­ságharcosok, diákok, mene­kültek újból számonkérték Kruscsevtől és Kádártól a budapesti mészárlást és a ma­gyar nép szabadságát. A pic­­ketnek nagy sikere volt. Több­­százan vettek benne részt. A televíziók és rádiók ontották a helyszíni közvetítést és a sajtó is megemlékezett a nagyarányú tüntetésről és ar­ról, hogy a kubaiak nagy kül­döttséggel vonultak fel a tün­tetők között.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom