A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1962-10-26 / 43. szám

I. OLDAL A Jó PÁSZTOR RÓMAI KATOLIKUS EVANGÉLIUMI OKTATÁS ] Pünkösd utáni 20. vasárnap EVANGÉLIUM Szent János 4. fej., 46—53. szakasz. Az időben, mikor Galileába indult, jól fogad­ták őt a galileabeliek, mivelhogy látták mindazt, amit Jeruzsálemben müveit vala az ünnepen, mert ők is ott valának az ünnepen. Tehát Jézus ismét a galileai Kánába méné, hol a vizet borrá változtatta. Volt pedig Kafarnaumban egy királyi ember, akinek fia beteg volt. Midőn ez meghallotta, hogy Jézus Ju­­deából Galiieá'ba érkezett, hozzáméne és kére őt, hogy jöjjön le és gyógyítsa meg fiát, mert már halá­lán van. Monda azért neki Jézus. Ha csak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. Feleié a királyi ember: Uram, jöjj le, amig meg nem hal gyermekem. Mondá neki Jézus: Menj el, a te fiad él. Hitt az em­ber a beszédnek, melyet Jézus mondott neki és el­­méne. Amint hazafelé tartott, már elébe jöttek szol­gái és jelenték, mondván, hogy fia él. Tudakozódéin tehát tőlük az óráról, mikor jobban lett, s mondák neki, hogy tegnap hét órakor hagyta el őt a láz. Meg­érté tehát az apa, hogy épen ebben az órában mond­ta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő és egész háza. SZENTBESZÉD Ebből a csodás történetből két mozzánatot fi­gyeljünk mi meg, közelebbről ... Az egyik mozzanat az, hogy a királyi embert a fia érdeke, a fia gyógyu­lásának kikönyörgése vitte Jézushoz . . . Ha fia nem lett volna beteg, akkor talán sohasem tért volna meg. Ez az egyik mozzanat. A másik pedig az, hogy az apa a fia révén, a fia által lett hívővé, a fia által ért Jézushoz. Ebből a két mozzanatból tanulhat és tanuljon is a szülő és a gyermek egyaránt. Az evangéliumi ki­rályi embert fiának a testi betegsége, a fia életéért való aggódás vitte az Ur Jézushoz. Minden bizony­­íiyal ez az apa előzőleg sok mindent megpróbált már >is csak mint utolsó menedékhez fordult Jézushoz . . . Tanulják meg a szülők azt, hogy gyermekeik nem­csak testi, hanem még inkább a lelki bajaikban is já­ruljanak Jézus elé és tanulják meg azt is, hogy Jézus ne legyen az utolsó menedék, hanem legyen az elsői A gyermek sorsa végtére is az Isten kezében van Ez egyszer bizonyos! De bizonyos az is, hogy minél jobbak a szülők és minél buzgóbban tudnak imád­kozni gyermekeikéit, annál többet képesek kieszkö­zölni Istennél gyermekeik érdekében. Mózes anyja beállott cselédnek a királyi leányhoz, akinél fia ne­velkedett, csak azért, hogy fia közelében legyen s annak javát szolgálhassa. így kell beállani minden ''•gyes apának és anyának gyermeke kedvéért a jó Is­ten szolgálatába. A gyermekek pedig tanulják meg, hogy a szülők az ő közbenjáróik Istennél, hogy a szülők imádkoz­nak érettük, imádkoznak az ő földi s örök boldog­ságukért . . . TÖBBEN DOLGOZZANAK KEVESEBBET? Nagy pompával nyilt meg a II. Vatikáni zsinat a Szent Péter Bazilikában. A pápa kíséretével elvo­nul a székesegyház egyik hajójában. “Valamennyi pápa közül -János a legrokonszenvesebb” Ezt a jellemzést nem egy­szer közölték a lapok, a cikkek ezrei. XXIII. János pápa, aki­nek személyét a most folyó II. vatikáni zsinat tanácsko­zásai ismét éles reflektor­­fénybe állították — valóban olyan népszerűségnek, szere­tetnek örvend hivei körében, amelyre nem volt példa a pá­paság történetében. E szeretetreméltóság és közvetlenség mély gyökerek­ből táplálkozik. A pápa pa­raszti családból származik. Polgári neve: Angello Roncal­­li; 1881 november 25-én szü­letett az olaszországi Berga­­moban, mint egy parasztcsa­lád első gyermeke. Szerény körülmények között nőtt fel, de szükséget nem szenvedett. Szülei és testvérei keményen dolgoztak a földeken, a kis pa­raszti gazdaságban, de a csa­­ád tagjait a legnagyobb meg­értés, szeretet és harmónia tűzte össze. FIATALSÁGA szeretetreméltóságával, meg- j értésével, türelmével érte el. ■ Maga igy jellemezte önmagát: “Arra kényszeritettem ma­gam, hogy a legnagyobb za­varok közepette is megőriz­zem nyugalmamat: s talán ez a siker legfőbb titka.” FRANCIAORSZÁGBAN Amikor a második világhá­ború vége felé elhagyta a Bal­kánt, mert, uj megbízás vár­ta Franciaországban, minden­ütt barátokat hagyot maga mögött. Franciaország, amely annakidején belpolitikai zava­rok színhelye volt, s amely szembenállóit Olaszországgal, és bizalmatlansággal viselte­tett a Szentszék iránt, még “forróbb” terület volt számá­ra, mint az, amelyet ott ha­gyott. De itt-As elővette régi, jólbevált diplomáciai fegyve­reit, a “szeretetet és türel­met”. Amikor 1953-ban kardi­nálissá való kinevezése után elhagyta Párist, hogy vissza­költözzék régi rezidenciájába, Velencébe, nemcsak a Vati­kán és a Franciaország közöt­ti atmoszféra melegedett fel, de a francia kormány is a leg­nagyobb sajnálattal látta tá­vozását : még az öreg radikális Herriot — az akori miniszter­­elnök — is a legnagyobb tisz­telettel és megbecsüléssel be­szélt róla. riassággal fizethessük visz­­sza.” És végül leggyakrabban használt mottója: “Oboedien­­tia et pax” — “Engedelmes­kedés és béke”. Emberi magatartását jel­lemzi a következő kis történet. Legutóbb, amikor a Szentatya magánkihallgatáson fogadta Chile elnökét, dr. Pradot, és feleségét, az asszony, női kí­váncsisággal kérdezte János pápától: “Bizonyára sok leve­let kap őszentsége ? Mire a pá­pa mosolyogva válaszolt: “Ke­vesebbet, mint egy filmsztár” Az igazság az, hogy János pápa postája hatalmas mér­tékben felduzzadt. XII. Pius megközelíthetetlen volt, hivei nem mertek levelet Írni neki. János pápa azonban még a kommunista országokból is kap levelet, a hivek ezreitől. Csehszlovákiából, Lengyelor­szágból és Magyarországról és — csodálatosképpen — a kommunista posta ezeket a le­veleket minden ceznura nél­kül simán átengedi. Végül : amióta János pápa ül az egy­ház trónusán, Olaszországban és világszerte egyre nagyobb számban keresztelik János névre az újszülött fiúcskákat. A hi vők sokasága — szerete­­te jeléül — ajándékok töme­gével halmozza el János pá­pát, a katolikus egyház min­den idők legszeretetremél­tóbb fejét . . . A karácsony IKKA csomagokat november 29-ig kell megrendelni Brack Miklós, a newyorki U.S. Relief Parcel Service igazgatója ezúton közli olva­sóinkkal, hogy karácsony előtt csakis azok az Ikka meg­rendelések kerülnek kiértesí­tésre, amelyek legkésőbb no­vember 29-ig érkeznek be a newyorki 245 East 80. St.-i főirodába. Akik a vidéki ügy­nökségeknél adják fel rende­léseiket, azoknak november 26-ig kell azt megtenni, hogy az ügynökségnek módjába le­gyen azokat kellő időben a newyorki főirodába eljuttat, ni. A budapesti Ikka — mint közli — a karácsonyi szezon­ban nem fogja a kábelrende­léseket előnyben részesíteni, mert ha azt megtenné, úgy jóval korábban feladott légi­posta rendelések kiosztásá­ban torlódás és késedelem áll­na be. Igyekezzék tehát min­denki a karácsonyra szánt küldeményét mielőbb megren­delni, Főleg azok tegyék meg, akiknek magyarországi hoz­zátartozója vidéken lakik, ahová a rendelések megküldé­se — különösen karácsony' táján — tovább tart. Az ünnepekre az Ikka 5 kü­lönböző tartalmú karácsonyi csomagot állított össze, továb­bá ezidőszerint megrendelhe­tő szén és tűzifa, amelyet Bu­dapesten házhoz szállítanak, de a vidéken lakóknak a leg­közelebbi szén- és fatelepről saját költségükön kell haza­­szállitaniok. Árjegyzékkel a vidéki gyűjtő állomások szí­vesen szolgálnak. A newyorki főiroda cime U.S. Relief Par­cel Service, 245 East 80. Stre­et, New York 21, N.Y. Karácsony a szeretetnek és megemlékezésnek az ünnepe, igy tehát senki se feledkez­zék meg az óhazában élő sze­retteiről, akiknek egy-egy Ikka csomag oly sokat jelent. Gyermekkora mentes volt minden harctól, szenvedélyes összecsapásoktól. Környeze­tével békében, elégedetten élt. Még nem volt egészen tiz éves amiikor megérett benne az elhatározás: pap lesz, — s elhatározása a szülők teljes helyeslésével találkozott. A kis Angello kezdetben a ber­­gamoi konviktusba járt, ké­sőbb pedig a római szeminá­riumba. Tanítói annakidején ezt mondták róla: “Feleletei nem voltak brilliánsak, de pontosak, logikusak és rende­zettek voltak”. Szeptember, október nevezetes hónapok Sándor István south-nor­­walki olvasónk Írja, hogy szeptember és október neve­zetes hónapok az ő életében. Szeptemberben múlt 60 éves, hogy Amerikába érkezett, ok­tóber 24.-én lesz 76 éves és október 4.-én volt 46-ik házas­sági évfordulója. A Jó Pász­tornak hűséges olvasója nem­csak szeptember és október hónapokban, hanem Újévtől Szilveszterig mindennap. A kis Angellonak “józan pa­raszti esze volt”, amely ha lassabban is, de alaposabban emésztette meg a tudást. Ki­tartó, egyenletes szorgalom­mal haladt előre. 1904-ben, pappá szentelése után hirtelen fordulat állott be pályáján. Olaszország ak­kori jelentős egyházi szemé­lyisége Radini Tedesi gróf sze­mélyi titkárává fogadta. Ra­dini püspök rendkivül szoci­ális érzékű férfiú volt, akinek az egyszerű emberek sorsa különösen a szivén feküdt. A 23 éves Roncalli olyan oda­adással szolgálta felettesét, amennyire csak egy ifjú, min­den jótékony behatásra érzé­keny szív képes. Radini püspök halála után Roncalli egyháztörténelmet tanult Rómában, 1925-ben avatták érseki helynökké. XI. Pius — az akkori pápa — megismerte a tehetséges Ron­­callit s elhatározta: diplomá­ciai képességeit az egyház ja­vára hasznosítja. És e ké­pességeiben nem is csalódott. Az uj érseket először Bulgári­ába, majd Törökországba és Görögországba küldte. Majd­nem húsz évet töltött Roncalli Keleten, ahol nehéz hivatása közepette is növekvő rokon­­szeivnek örvendett. Mindezt A 77 éves Roncalli kardi­nális azt hitte, hogy Velence lesz pályafutásának utolsó állomása. Nem igy történt. XII. Pius pápa halála után a pápaválasztó konklávéra uta­zott és — nem tért vissza töb­bé Velencébe. Amikor pápává választották, a kardinálisok azt hitték, hogy János — “átmeneti pápa” lesz: de rö­videsen kiderült, hogy téved­tek. Roncalliban, aki XXIII. János pápa néven foglalta el a Vatikánban egyházfői trón­ját, olyan egyházfőt nyertek, aki a legrövidebb idő alatt meghódította a hivek millióit. És ezt közvetlen emberi ma­gatartásával, nyájasságával, szeretetével érte el. Amikor 1886-ban az American Federation of La­bor megalakult, azt a “fantasztikus” programmot hir­dette, hogy az ember naponta 8 órát dolgozzék, 8 órát aludjék és 8 órát töltsön családjával, szórakozással, ét­kezéssel és művelődésével. A heti munkaórák száma 70 óra volt akkoriban. Ezt a munkaidőt 1900-ban 60-ra, 1910-ben 57-re, 1920-ban 50-re és 1940-ben 40-re szál­lították le. Konzervatív körök mindig ellenezték a mun­kaidő fokozatos csökkentését,; mert katasztrófától fél­tették a gazdaságot és kicsapongásoktól az erkölcsöket. Szerintük az ördögnek a munkátlanokkal van a leg­könnyebb dolga. A munkaórák leszállítása mégsem okozott katasz­trófát és a bérek felemelése sem kergette csődbe a vál­lalkozókat. A munkások fokozott ügyessége és képzett­sége, a technológia vívmányaival kapcsolatban, lehe­tővé tette, hogy ma 8 óra alatt jóval többet termeljünk, mint nagyszüleink 12 óra alatt. A munkátlanul eltöl­tött órák sem segítették elő az ördög munkáját. Ellen­kezőleg, több és jobb élelem került a munkások asz­talára ,több könyv és újság a kezükbe, több és jobb iskola alakult a kiképzésükre és müvélődésiikre, zene, tánc és mozi a szórakozásukra. A VALLÁSOS FILMSZÍNÉSZ A kongresszus a legalacsonyabb bért 1938-ban óránként 25 centben állapította meg, ami később 40, majd 75 centre, I dollárra és legújabban $1.25-re emel­kedett. Az amerikai gyári munkás átlagos bére azon­ban ennél sokkal magasabb: $2.40. Közgazdaságunk nem omlott össze a rövidebb munkaidő és a magasabb órabér miatt. Ellenkezőleg, mindenki csak nyert vele. A munkások, a vállalkozók és a fogyasztó közönség is. Az AFL-CIO most célul tűzte ki, hogy a heti 40 órát 35-re szállíttassa le. A szervezett munkásság az­zal érvel, hogy a még rövidebb munkaidő és még ma­gasabb órabér még nagyobb jólétet fog teremteni az országban és megoldja a munkanélküliség problémá­ját is. A Gyárosok Országos Szövetsége természetesen ismét ellenzi a liberális javaslatokat. Szerintük munká­sok milliói veszítenék el az állásukat, mert a vállala­tok nagyrésze csődbe jutna.. Ha pedig megkísérelnék, hogy a többköltséget a fogyasztókra hárítsák, az meg inflációt indítana meg. George Meany, az AFL-CIO el­nöke, szembeszáll ezzel az érveléssel. Szerinte a kon­zervatív elemek már túl sok éve ijesztgetik az ameri­kai közönséget az infláció mumusával. Nem az inflá­cióban rejlik a veszély, hanem a stagnációban. Az amerikai közgazdaságot visszaesés és súlyosabb mun­kanélküliség fenyegeti és ezek ellen kell elsősorban védekezni. A heti munkaidő csökkentésé sürgős köz­­gazdasági érdek. Az AFL-CIO a 35 órás munkaidő megvalósítására mozgalmat indított meg és pedig a Fair Labor Standard Act és a kollektiv szerződések módosításával. Mihelyt a fennálló szerződések lejárnak, a szakszervezetek a 35 órás munkaidő mellett törnek lándzsát. Valószínű, hogy a vállalkozókat még könnyebb lesz meggyőzniök, mint magát a kongresszust — hacsak az uj választások nem hoznak liberálisabb elemeket a törvényhozás mindkét házába. Az újítás mellett a leghathatósabb érv az, hogy az automata, amely gépekkel irányítja a gépek mun­káját, nagyobb arányban csökkenti az emberi munka szerepét a termelésben, mint amennyi uj foglalkozást teremt. Érdemes idézni János pápá néhány kedvenc mondását: “Azembereket nem erőszak­kal, hanem gyengédséggel kell cselekedetre bírni”. “Az igazságot szeretettel kell meg­valósítani”. Püspökké avatá­sakor tartott beszédében a kö­vetkezőket mondotta: “Szilár­dan és tántorithatatlanul hi­szek a katolikus, keresztény erkölcs erejében, de mindig azon munkálkodom majd, hogy keressem, ami a nyájat összetartja és kerüljem azt, ami az embereket elválasztja egymástól. Úgy fogom a nyá­jat vezetni, mint apa a gyer­mekeit, akinek lesz elég tü­relme ahhoz, hogy megvárja, amig a gyümölcs megérik. Eh hez a türelmen kivül alázat is' kell, hogy a sértéseket udva-RÓMA. — A 48 éves Sir Alec Guiness, világszerte is­mert angol filmszínész, aki anglikán vallásról 1956-ban áttért a római katolikus hitre, két hétig Olaszországban,, a Santa Scolastica, Benedek­­rendi kolostorban töltötte az időt elmélkedéssel. Guiness, akit áttérése alkalmával XII. Pius pápa is fogadott, mosta­ni lelki gyakorlatai alatt minden reggel 5 órakor kelt és az egész napot imádsággal töltötte. Hős, de nem tenoi HÁGA, Hollandia. — A most 43 éves Raymond Wes­­terling, aki annak idején hol­land felkelővezér volt Indoné­ziában és az úgynevezett “égi csapatok” élén harcolt egy szerencsétlen kimenetelű raa­­gánháboruban Sukarno kor­mánya ellen, mikor visszatért Hollandiába, ösztöndíjat ka­pott a holland közoktatásügyi minisztériumtól, hogy hős­tenornak képeztesse magát. Az ösztöndíjat a kormány most beszüntette azzal, az in­dokolással, hogy semmi re­mény sincs arra, hogy az egy­kori hős hangja igazolná és behozná a kiképzésére fordí­tott összegeket. Jó, ha ezt is tudjuk KÉRDÉS: Sokszor halljuk és olvassuk, hogy Ame­rika gazdag ország. Ha ez igaz, miért vagyunk eladó­­sodva, miért nem fizetjük meg 300,000 millió dollár­nyi államadósságunkat? A privát életben nem tekint­jük gazdagnak azt, aki állig el van adósodva és anya­gi erején felül él. FELELET: Gazdasági szakértőknek különböző né­zeteik vannak abban a kérdésben, hogy egy nemzet jö­vedelmének arányában mennyi az az adósság, ame­lyet veszély nélkül lehet vállalni. Akik úgy véleked­nek, hogy az amerikai államadósság nem veszélyesen nagy, arra hivatkoznak, hogy a lakosság évről-évre történő szaporodása folytán az egy főre eső adósság 1945 és 1960 közt leszállt 2000 dollárról 1600 dollárra. Tehát 1945 óta, a háború vége óta, tulajdonképpen nem több, hanem kevesebb, kevésbbé nyomasztó az adós­ság, pedighát 278,000 millióról 290,000 millióra emel­kedett e 15 év alatt. Vagy hasonlítsuk össze a nemzeti összjövedelmet és az államadósságot. 1947-ben a nemzeti összjövede­lem 282,000 millió dollár volt, 1960-ban 441,000 millió dollár (értékálló dollárban számítva). Vagyis: ebben az időszakban a nemzeti jövedelem több mint 50 szá­zalékkal emelkedett, a nemzeti adósság csak 4 száza­lékkal. Ami az adósság törlesztését illeti, sokan ugv vé­lik, hogy törleszteni kel.1 oly évekbeli, amikor az or­szágos költségvetés felesleget mutat fel. 1945 óta több­ször volt felesleg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom