A Jó Pásztor, 1962. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1962-10-12 / 41. szám
Menekült Magyarorszag Parlamentáris cigányalku a magyar rabság kérdésében Az idén aggasztó jelek mutattak arra, hogy a UN a számtalan sikertelen rezolució ellenére szemet huny a magyar ügy lelett. A UN főtitkára megjelent washingtoni magyar követség “felszabaditási” fogadásán, a budapesti amerikai ügyvivő résztvett a New Yorkba utazó Péter János külügyminiszter budapesti pályaudvari búcsúztatásán. Kádár János pedig egy pár liberális nyilatkozatot tett. A többek között az is kicsúszott a száján, ami a vasfüggönyön innen és túl nem volt kétséges: a magyarság többsége nem marxista. Közben a magyar emigrációt valósággal riadóztatta tekintélyes londoni demokrata folyóirat cikke. Az Emonomist bizalmas tudósítások alapján arról számolt be, hogy Kádárék és a szovjet minden lehetőséget kihasználva igyekeznek a UN-t rávenni a magyar kérdés elejtésére. A hivatalos emigráció külügyi erőfeszítéseibe jó tempóérzékkel lépett be az Amerikai Magyar Szövetség. Világszerte megmozgatta a magyar szervezeteket, külügyi összeköttetéseket és főleg az amerikai magyarság befolyását. Eckhardt Tibor a Szövetség akciójának spiritus rectora jó munkát végzett. Méltatlanul érte őt a támadás, hogy ok nélkül verte félre a harangokat. Az események, sajnos, indokolttá tették a magyarság sorompóba állítását. LANGYOS LELKESEDÉS Csak egy nappal a bejelentési határidő előtt, augusztus 17-én kelt Stevensonnak, a USA fődelegátusának levele U Thanthoz, a UN főtitkárához, melyben a magyar kérdésnek a UN napirendjére való felvételét kérte. A kisérő szöveg eltért a UN-nek eddigi követelményeitől. Szabad választások és a szovjet csapatok kivonása helyett a magyar nép helyzetének megjavításával indokolta indítványát. A gondosan szövegezőit levél már nem tett külömbséget — mint korábban — Kruscsev és Kádár között, mert a Szovjetunió kormánya mellett Magyarország eddig el nem ismert kormányát is felelőssé tette a UN-nel való együttműködés hiánya miatt. A napirendre tűzés feletti vita elsőizben két óráig tartott, a szeptember 18-án összeült UN General Committee-jában. A szovjet blokk hidegháborús kifogással kérte a mellőzést. Yost nagykövet amerikai delegátus azzal érvelt, hogy a magyar ügy elintézetlen ügye az Egyesült Nemzeteknek és mikor népek egész sora szabadul fel, Amerika úgy érzi, hogy a régóta vajúdó probléma “new look”-ot igényel. Yost nagykő-, vetnek az uj megoldásra való utalása különben összefüggött Steven on amerikai fődelegátusnak a UN közgyűlésen mondott megnyitó beszédével. Stevenson felemlítette, hogy uj módszereket kell találni az eredmény nélkül maradt rezoluciók helyett. Nyilván a magyar ügyben elhangzottakra is célzott. A Bizottság meghallgatta Sir Leslie Munro-t, a UN-nek a magyar ügyben kiküldött külön delegátusát, aki rövidre fogta jelentését: A UN rezoluciók ellenére a magyar karhatalom mellett legalább 40,000 főnyi különlegesen kiképzett és felszerelt szovjet csapatok állnak készen Magyarországon bármilyen megmozdulás elfojtására. A Kádár rendszer külömböző politikai vádak alapján még mindig 8,000 embert tart fogva. Az alapvető emberi jogok Magyarországon nem érvényesülhetnek és a diktaturás egypárt-rendszerben szabad választásra nincs remény. MÁSODIK GARNITÚRA A General Committee, amely a UN legfontosabb irányitó bizottsága, túltette magát a szovjet blokk kifogásain és 12:4 arányú szavazattal ajánlottan magyar ügy napirendre tűzését. Második ülésükön afelett is döntöttek, hogy melyik fórum elé kerüljön. 10:3 szavazat aránnyal nem a közgyűlési, hanem a Special Committee hatáskörébe utalták. Ami azt jelenti, hogy a közgyűlés helyett az ugyanolyan taglétszámú, de csekélyebb súlyú különleges bizottság határozza majd el a további fejleményeket. Ezzel a döntéssel szeptembre 24-én az Egyesült Nemzetek teljes közgyűlése is foglalkozott. KÁDÁRÉK ÉS SEGÍTŐIK A napirendre kitűzött 92 tárgysorozati pont közül csupán a magyar ügyben ütköztek meg az ellentétben álló erők. Csatordai Károly fejtette ki a Kádár rendszer állásponját. A napirendre tűzés elleni tirádájában a régi nótát fújta. A hidegháború tipikus felujitásának minősitette az amerikai inditványt, mintha a magyar népnek a demokratikus életformához való viszszatérése veszélyeztetné a világbékét. Meg sem emlékezett arról, hogy milyen követelményekhez ragaszkodott korábbi döntéseiben a UN, hanem nevetségesen azzal érvelt, hogy melyek azok az előnyös intézkedések, amelyek Magyarországon megvalósultak, ellentétben a USA-beli állapotokkal. A legfőbb ütőkártyaként a belügyi kérdésre való beavatkozást játszotta ki, óvatosan kikerülve azokat a tényeket, melyeket a UN ötös bizottsága, Sir Leslie Munro és az Assembly már korábban megállapítottak. Felszólalását hamis páthoszszal fejezte be. Felszólította a delegátusokat, ha szivükön viselik a nemzetközi együttműködés, a békés koegxisztencia ügyét, — szavazzanak az amerikai javaslat ellen. ■ . . Semenov orosz delegátus természetesen Kádárék mellett tört lándzsát, olyan lelkesedéssel beszélt a magyar népről, mintha szabad és forradalmi megnyilatkozásaiban nem a szabadság, hanem a moszkvai diktatúra mellett foglalt volna állást. Régi moszkvai recept szerint elpuffogtatta a kommunista propaganda minden érvét, kétségbe vonta Munro jelentését, csupán a forradalomról hallgatott mélységesen. A moszkvai lomtárból Kruscsev döglött patkányát vette elő, mondván, hogy a magyar kérdés egy.öreg döglött patkány, amelyet némelyek bevonszolnak a UN közgyűlési termébe. Yost amerikai delegátus részletesen kitért a vádaskodásra. Válaszában hangoztatta, hogy a magyar kérdésnek a közgyűlés elé vitele az emberi jogok és az emberi szabadság körébe vág, melyekről feltételezi, hogy Keleteurópában is olyan értékesek, mint bárhol a világon. Mindenesetre a Csatordai hidegháborús fenyegetésétől megzavart afrikai delegátusok előtt hatásosabb lett volna az az érv, hogy a hidegháborút a sokhelyütt jelentkező szovjet agresszió és különösen a magyar szabadságharc brutális elfojtása hozta mozgásba. Yost annak a reményének adott kifejezést, hogy a magyar viszonyok normalizálására a. vita gyümölcsö zőleg fog hatni és a magyar ügy nem döglött patkány, a magyar ügy élő probléma és mindaddig, be nem fejezett kérdése a UN közgyűlésének, mig a magyar kormány eleget nem tesz a többségi határozatoknak. A vita végén Indonézia delegátusa, nyilván Sukarno pesti látogatásai és a kedvező kereskedelmi szerződések hatása alatt, csatlakozott a szovjet blokkhoz. SEMLEGESEK ÉS NEMLEGESEK A vita befejeztével a közgyűlés elnöke szavazásra Lette fel az inditványt. A közgyűlés 43 szavazattal 34 ellenében magáévá tette a napirendre'tűzést. 19 nemzet delegátusai tartózkodtak a szavazástól. Feltűnő voll az arab és egyes afrikai államok ellenséges állásfoglalá sa. A “semleges” Laos ugyancsak nemmel szavazott A szavazástól tartózkodók között volt Görögország é: Cyprus. Guinea, India és Congo kivonult a szavazá.1- előtt. Jugoszlávia a további nyugati támogatás rémé nyében a nemzetközi béke fenntartásának indokával magyarázta meg a “nemszavazatot”. A szavazás aktusával még nem dőlt el a Kádár kormány mandátumainak elismerése, mely a Credentials Committee elé tartozik. A korábbi évek gyakorlata szerint a bizottság nem ismerte el érvényesnek mandátumaikat, de ennek ellenére a Kádár delegátusokat nem zárta ki a tanácskozásból és a szavazásból. A MAGYAR BIZOTTSÁG ÜLÉSE A Magyar Bizottság szeptember 25-én ülést tartott. Jelen voltak Varga Béla elnök, Barankovics István, Jónás Pál, Király Béla, Kiss Sándor, Kővágó József és Pfeiffer Zoltán. Az elnöki bejelentések után Bartók László, a Bizottság külügyi szakértője részletesen beszámolt a magyar ügynek a UN-ben történt fejleményeiről. Ismertette a Steering Committee ülésének és a szeptember 24-iki közgyűlésnek eseményeit, továbbá a Kádár delegáció mandátumainak esélyeit. A Bizottság megvitotta a lehetőségeket és felkészült a további teendőkre. Az elnöki tájékoztatás után a Bizottság a külföldi képviseletek ügyeivel foglalkozott. A legújabb magyarországi helyzetről Kiss Sándor tartott részletes beszámolót. Az általános politikai, gazdasági és kulturális viszonyok kiértékelésére vonatkozólag a tanácskozást a Bizottság legközelebbi ülésén folytatja. A rabnemzetek vilájjparlamentje A new yorki First Avenun a U. N. palotájával átellenben van egy kis épület. Homlokzata előtt minden évben egyszer megelevenedik a forgalom. Európai nemzeti viseletbe öltözött küldöttségek vonulnak fel, kilenc európai nemzet zászlóit bontják ki, ifjak és öregek könnyes szemmel éneklik kilenc európai nemzet himnuszát, s a szónokok üzennek átellenbe meg a vasfüggöny mögé. A kis épület az Európai Rab Nemzetek amerikai háza. Jóformán nem áll másból, mint a homlokzatból, melyről évek óta öles szöveg hirdeti a vasfüggöny szabadságáért esdő üzenetet. Az idén, mint kilenc éve szokásos, a U. N. közgyűlésével egyidejűleg kezdte meg tanácskozásait az Assembly of Captive Europeans Nations. Ügymenete, tárgyalási rendje azonos a U. N.-ével, csakhogy mig az Egyesült Nemzetek delegátusainak, kormányaik bürokráciáján és segítségén kívül, nagy apparátus áll rendelkezésükre, addig a Captive Nations delegátusai az emigráció szegényes eszközeivel és anyagi nehézségeivel küzdve látják el feladataikat. “Magad uram, ha szolgád nincs!” — alapon gyűjtik össze adataikat, mérkőznek hiónápról-hónapra a vasfüggöny agyontámogatott propagandájával és felvilágosítják a vasfüggöny nem minden kérdésében tájékozott Nyugatot. ■ A Captive Nations közgyü1 lésén, bizottságaiban úgy foglalkoznak a U. N. napirendjére tűzött, vagy a U. N. bizottságaiban tárgyalt ügyekkel, mint népeik szabad szószólói, úgyhogy az Egyesült Nemzetek delegátusai mindenkor időben megkapják a Rab Nemzetek állásfoglalását, tájékoztatását és amire sokszor kerül sor, bírálatát. UJ VEZETŐK AZ ÉLEN 1962 szeptemberében, egy mozgalmas év után, a Captive Nations, akárcsak a U. N. uj•a választotta tisztikarát, bi:ottságait. Nagy Ferenc a lelépő magyar elnök és Costa főtitkár széleskörű keretben fogták össze a Captive Na;ions vezetőségének, bizottságainak, delegátusainak tevékenységét. Akciók, panelek, memorandumok, konferenciák, bizalmas tájékoztatók során sűrűn adott magáról életjelt szószólói révén a vasfüggöny. Ha a Captive Nations kézzelfogható sikerekkel nem is dicsekedhet, de elmondhatja, hogy résen volt, nem szalasztott el alkalmat, melyek közvetve vagy közvetlenül érintették népeik ügyét. Az emigráció második évtizedében a gyarmati népek felszabaditási sorozatában testetlelket őrlő feladattá vált a szovjet kolonializmus meddő ostroma. Ennek ellenére a Captive Nations nem csüggedt el, mint a nyitó ülés ünnepi szónoka, Seldon kongresszusi képviselő, a képviselőház külügyi bizottságának tagja mondotta, — áttörte magát a nyugati világ oly hangzatos frázisain, mint a koexiszteneia, és nem torpant meg a diplomáciai világ őszi tervei előtt. A new yorki Carnegie Alapítvány palotájában két napig tartó tanácskozás első délutánján már a közben megválasztott uj vezetőség mutatkozott be. Nagy Ferenc helyéirta: PFEIFFER ZOLTÁN re a bolgár parasztpárti politikus dr. Dimitrov György lépett, a tisztikar többi tagját', igy a magyar dr. Gáspár Ödön főtitkárhelyettest is újra megválasztották. Az alakiságok elintézése után a közgyűlés tagjai az uj elnök vezetésével levonultak a szomszédos Captive Nations ház elé, ahol már várakoztak a külömböző nemzeti küldöttségek, a sajtó, a rádió és az érdeklődők. Egymásután hangzott fel 9 nemzet himnusza és mikor a tisztelgésre lehajtott zászlókat újra lobogtatta a friss new yorki szél, lehullott a lepel az ACEN ház homlok-Pfeiffer Zoltán zatáról. Egy óriási festett művészi plakát meredt a UN frontja felé. A berlini falat ábrázolta, melynek drótsövényein átnyúló vérző kéz segítségért integet. A plakát nagy betűkkel hirdette: “A béke érdekében rombold le a szégyen falat és a vasfüggönyt!” A SZABADSÁG ZÁSZLÓI A zászló ünnepély jelentőségét Nagy Ferenc méltatta: Sázadok erőfeszítéseire, munkájára, eredményeire utalt, melyeknek a Rab Nemzetek lobogói a jelképei. A sors viszontagságai folytán Dél és Kelet-Európa kis népei rabságba jutottak, úgy hogy a UN épülete előtti lobogókat fel kell hogy váltsák a szabadság, az igazság és az emberi méltóság zászlói, melyeket a Captive Nations lobogtat. A zászló ünnep után Tram- Tam, az Ázsiai Népek Antikommunista Ligájának főtitkára üdvözölte a közgyűlést. A dél-vietnami politikus elmondotta, hogy a kelet-európai népek küzdelme és különösen a magyar forradalom adott ösztönzést az ázsiai népeknek a kommunista imperializmus elleni harcra. A szabadságukért küzdő ázsiai népek tisztában vannak a koexisztencia és a szovjet-biztositotta semlegesség veszélyeivel — emelte ki Tram- Tam — és rámutatott a semlegesség igazi biztosítékaira. Tram-Tam beszéde után az elkövetkező ülésszakra már elfogadott napirend tárgyai kerültek sorra. Mint a múltban szokásos volt, ez évben sem mulasztották el tiltakozni a vasfüggöny mögötti né’>ek hamis képviselete miatt. Heidrich, Csehszlovákia képviselője, terjesztette elő a javaslatot, mely felhívta a UN közgyűlésének a figyelmét a népi demokráciák népeinek íogfosztottságára és arra a körülményre, hogy a nevükben jelentkező delegátusok a szovjet imperializmus bábjai. Teherán, Yalta, és a balti államok bekebelezése után, mint a szovjet kolonializmus legdöntőbb tényére, a magyar szabadságharc leverésére hivatkozott. A közgyűlés magáévá tette az előterjesztést és a szovjet bábkormányok elleni tiltakozással egyidejűleg továbbították a UN-hez a kolonializmus, a nemzeti önreldelkezés és a nemzeti függetlenség ügyében hozott határozatukat. Ugyanakkor megszövegezték bátorító táviratukat a szovjet által szorongatott Nyugat-Berlin népéhez. Az ACEN közgyűlés két fontos tárgy-sorozati pontjának — az általános nemzetközi helyzet és a magyar ügy a UN előtt — megvitatása dominálta tanácskozásaikat. Azaz lényegében a magyar kérdés, mert a Captive Nations 1956 októbere óta a magyar delegációval teljes egyetértésben a magyar ügy ébrentartásával szolgálja a Rab Nemzetek ügyét. KÍVÜL PUHA, BELÜL KEMÉNY A tanácskozások során természetesen külömbözöképpen értékelik ki a vasfüggönymögötti helyzetet, de nincs eltérés közöttük a főkérdésben, a nemzeti önrendelkezés tekintetében. Az általános vitában a Magyar Bizottság álláspontját Király Béla fejtette ki. Áttenkintő képet nyújtott a Kádár rendszernek a forradalom utáni külömböző szakaszairól. Felfedte, hogy a látszólagos liberalizálódás ellenére Kádárék milyen nagy mértékben fejlesztették ki a politikai rendőrség hatóerejét, valamint milyen óriási terheket jelent a magyarságra a folyton fokozódó moszkvai katonai felkészültség. Kifejtette, hogy a viszonylagos enyhülés jelei ellenére a nemzeti önrendelkezés és az emberi jogok teljes érvényesítését követelő, az úgynevezett maximális politikát tartja helyesnek. A második tanácskozási nap délutánján került sor az Assembly of Captive Nations (ACEN) századik ülésére. Úgy a vendégszónokok, mint az ACEN delegátusai sorra megemlékeztek az évfordulóról. SZÍVÓS HARC Egyetlen emigráció sem tud felmutatni hansonló szívós, ügyeiket sok tekintetben kellően képviselő és a nemzetközi eseményekbe jól bekapcsolódó együttest, amelyik a történelemben először teremtette meg a dél- és kelet-európai népek politikai egységes szervét. A századik ülésen az Assembly elfogadta a magyar ügyben az UN-hez intézett átiratot, melyben a Reb Nemzetek képviselői követelték az Egyesült Nemzetek határozatainak végrehajtását és a UN közgyűlésének újbóli határozott állásfoglalását. A tanácskozások befejeztével a bizottságokban elkezdődött a munka, hogy a színes népek felszabadítása után kilenc európai rab nemzet — köztük a magyar is — megszabaduljon a szovjet kolonializmus béklyóitól. Változó értékhatár A Vasfüggöny mögötti Magyarország gazdasági életében nagy rubrikát tesz ki a nyugati turisták nyomán beáramló amerikai és európai valuta. Az idén, hogy fokozzák a nyugati idegenforgalmat, különleges engedményeket tettek: az utasok a korábbi 1000 forint értékű áru helyett, ezentúl 4000 forint értékű nem kereskedelmi jellegű árut vihetnek vámniélkül. A 8000 forintig terjedő többlet után 40 százalék Vám fizetendő. A csoportos utasokra az uj vámtarifa nem vonatkozik, náluk továbbra is 1000 forint az értékhatár. A Jó PÁSZTOR MKOIDAi;
