A Jó Pásztor, 1962. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1962-03-02 / 9. szám

*. OLD AE

ötvenedvasárnapra

EVANGÉLIUM

Szent Lukács 18, 31—43. rész

Az időben magához vévé Jézus a tizenkettőt é mondá nekik: íme felmegyünk Jeruzsálembe és beteljesednek mind, amiket megírtak a próféták az Emberfiáról. Mert a pogányok kezébe adatik és megcsúfolják, bántalmazzák, megköpdösik és miutá megostorozták, megölik őt, tíe harmadnap, feltámad.

Azonban ők mitsem értenek ezekből és ez a: ige el volt rejtve előlük és nem értették a mondottakat.

Lön pedig, midőn Jerikóhoz közeledett, hogj egy vak ült az ut szélén, kéregetvén. S amint hallotta az átvonuló sereget, tudakozódéit, micsoda az ? Mondák neki, hogy a názáreti Jézus megyen arra. Ét kiá,ltá, mondván: Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Az előlmenők pedig inték őt, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozék: Dávidnak fia, könyörülj rajtam!

Megállvan tehát Jézus, parancsolj, hogy vezessék hozzá. Mikor azután közel jött, kérdé ő, mond ván: Mit akarsz, hogy veled cselekedjem? Amaz pe dig mondá: Uram, hogy lássak! És Jézus mondá ne ki: Láss, a te .hited megszabadított téged.

És azonnal látott s követé őt, magasztalván a? Istent. És az egész nép, amely ezt látta, dicséretet mondott Istennek.

SZENTBESZÉD

A vak egyike a legszerencsétlenebb lényeknek, sőt mondhatjuk, hogy Istennek legszánandóbb teremtménye. Nem látja a nap világát, sem a csillagot, az eget, nem gyönyörködhet a természet bájos szinpompájában, nem szemlélheti Isten számtalan teremtményeit, még azokat sem, akik őt szeretik. Neki soha sincs nappal, neki cs^k folytonos, szakajatlar éjszaka van!

És mégis van ennél még sokkal kegyetlened! sors is. A testi vakságnál sokkal borzasztóbb a léik vakság. Az olyan ember, aki nyitott testi szemekké'

A te hited megszabadított téged!

jár ugyan ebben a nagy világban, de nem látja lelki szemeivel a világ aloktóját, nem jut el eszével as ég és föld Urához. És akit a teremtmények nem ve zetnek el a Teremtőhöz, a lelki vak sokkalta szeren esetlenebb és sajnálatra méltóbb, mint a testi vak.

Aki küzd, fárad, él, de nem ismeri a küzdelem fáradság ,az élet célját, akinek nincsen hite, nincser reménye, nincsen Krisztusa, az az igazi vak, az jár £ folytonos sötétségben, az örökös éjszakában, ha még olyan jól és messzire látnak is a testi szemei. Lelkes, hivő embereket, aminő az evangéliumi vak volt, mos is látunk, ők Krisztust követik az életnek minden ut ján; nemcsak a sima, hanem a göröngyös, nemcsal a rózsás, hanem a tövises utakon is, mert jól tudjál a Szentirásból, hogy nincsen másban üdvösség, csal egyedül Krisztusban. De sajnos, a lelkes tömeg mellett látunk az utszélen ma is vakokat, szegény, sze rencsétlen koldusokat, kik nem látják Krisztust, vagy akiknek szivük távol áll Jézus Krisztustól.

Vigyázzunk! Krisztus nem egyszer, de többszö} is elvonul mellettünk, az Istennek intő szózatát, hivó szavát többször is hallhatjuk . . . Tőlünk függ hogy észrevesszünk-e és felkiáltunk-e a vakkal: “Jé zus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” Ne rösteljünl kiáltani, ne szégyeljük magunkat az emberek előtt addig kiáltsunk, amig Krisztus bennünket is észre vesz és tőlünk is megkérdezi: “Mit akarsz, hogy cse lekedjem neked?”

Akkor pedig siessünk a felelettel: “Uram, hogy lássak! Igen én látni akarok, én nem akarok sötétségben botorkálni, én látni akarom az élet útját, én látni akarom életem célját és végét, és Hozzád kívánok eljutni, Krisztusom! . . .”

És jézus majd nekem is azt feleli: “Láss!”

A .16 PÁSZTOR

Afrikai törzslonolíök Londonban, a rvtnya .mKOi manyozo Kuiiieie.iL.aii, ^.lUiud v.scie.u^n. .Cairo! jobbra: Musa Amalembra, Olc Kenehelloh és Ole Tipis.

Jánns nima fmniaf

XII. Pius és XXIII. János' jellemüknél, külső megjelenésüknél és társadalmi helyzetüknél fogva alapvetően különböző egyéniségek. Az egyik tetőtől talpig arisztokrata volt, éles arcvonásokkal és gyönyörű, keskeny kezekkel. A népből származó embert pedig a tömzsi alak, a széles kezek és húsos fülek jellemzik.

XII. Pius nem ispiert munkatársakat, csak alárendelt hi vatalnokokat tűrt meg. Környezete számára megközelitbetetlenül, maga birkózott elhatározásaival. A kinevezések voltak a keresztjei; kormányzásának. majdnem két évtizede sorá,n összesen két konzisztóriumot tartottak. Mindent maga akart elintézni. Pe még az ő hatalmas munkabírása is túl volt terhelve és igy halála után a Kúriában bizonyos rendetlenség mutatkozott.

A MAGA UTJÁN JÁR

_-Utódjára hárult tehát az a feladat, hogy az egyház központi igazgatását ismét a rendes mederbe terelje, és ekkor tűnt fel először a bátorsága: amennyire szükségesnek tartotta, túltette magát a szokásokon. Kiegészítette a bíborosok kollégiumát, és nem vette többé figyelembe V. Sixtusnak azt a rendelkezését, melyl.vel a 16-ik században 70-ben állapította meg a biborviselők legmagasabb számát. Az elárvult hivatalokat késedelem nélkül betöltötték, mindenekelőtt az államtitkári állást,. ________

__XXIII. János azt is tudatta, hogy családja, ellentétben az elődjéével, nem fog szerepet játszani a pápai udvarnál. Római egyházmegyéjét úgy vette át, hogy gyakran minden bejelentés nélkül a városba ment, akár papi tanintézetek, vagy a Regina Coelifogház megszemlélésére akár nedig beteg barátainak a meglátogatására. ___________

IMÁBA FOGLALJA

A Rómában letelepedett külföldi tudósítók XXIII. János pápának néhány nappal 80-ik születésnapja előtt szerencsekivánataikat tolmácsolták. A kihallgatási teremben a pápa nem a trónon foglalt helyet, hanem egy székre ült. hogy közelebb legyen vendégeihez. Miután előkészített beszédét felolvasta, csevegni kezdett. Arról az örömről és izgalomról beszélt, amely szeminárista korában elfogta, amikor első cikke jelent meg a bergamói újságban. Érintette Pál apostol működését, aki, szerinte, a mai korszakban újságíró lett volna; megemlékezett egy kolléga mártiromságáról, amely a német náci megszállás idején történt Hollandiában. Mindez f élülmulhata tlan kedvességgel mondta el; de a vezérfonal senkinek sem kerülte el a figyelmét: XXIII. János a

modern sajtóban nagyon hiányolja az igazságot. Egy vallomással célzott rá, hogy a sajtó mennyi gondot okoz neki: naponta imáiba foglalja. Nem hangzott el semmiféle intelem, bár illett volna a témához. Az udvarias szavak azonban nem kevésbé voltak nyomatékosak.

HEGYEKET MOZGATÓ HIT

1998 november 4-én elhangzott koronázási szentbeszádében XXIII. János azt

rMWlitill-HH mulil MIMI»«' j««——V

OLVASÓINKHOZ

Olvasóink köréből több levelet kaptunk, amelyekből kiderül, hogy nélkülözik a bibliai fejezeteket és szentbeszédeket. Csak kevesen panaszkodtak emiatt, de azt akarjuk, hogy lapunkkal minden egyes olvasónk meg legyen elégedve és ezért a mai számtól kezdve folytatjuk ezeknek a vallásos tárgyú hágóknak közlését.

mondotta, reméli, hogy a szelídség és az alázat lesznek azok a tulajdonságok, melyek egykor majd dicsőséget szereznek neki. Szivének óhaja beteljesült. Idegenkedve a tekintély! gesztusoktól, inkább az emberek jószándékára hivatkozik, azokéra, akikkel mindig örömmel érintkezik.

De a emögött a közvetlenség mögött nagy akaraterő is rejlik. Nemrégiben ismét kiadták Ronvalli szemináriumi, professzor egyik előadását Baronius bíborosról. A szerző egyik régi ismerőse, Don Giuseppe de Luca irt hozzá ismertető bevezetést. A jelenlegi pápa tanulmányi kollér gája, számolva azzal a veszéllyel, hogy szembe kerül az uralkodó véleménnyel, XXIII. Jánosban nem lát kellemes, könnyen befolyásolható embert. A pápa pontosan tudja, hogy mit akar, de ezt alig mutatja. Mégis célhoz ér. Mosolyog, és megőrzi titkát. A fiatal Roncalli 54 évvel ezelőtt dicsőítve emelte ki Baronius bíborosban, életrajzi vázlatának hősében, a halhatatlan jellemet, a képességet, hogy mindenáron az igazságot védelmezze, és a hegyeket mozgató hitet.

Aki azt várja, hogy az uj pápa trónralépése után a Vatikánban “földrengés” fog bekövetkezni, az csalódott. XII. Pius unokaöccseit nem mozdították el állásaikból, bár az utód saját családjának bármiféle formában aló kedvezményezését elutasította. A kinevezésekben a rangsor a mérvadó, egyedül a biborosi kreálásokkal biztosított magának némi játékteret; utána óvafosán kezdett beavatkozni.

“ÉN A TESTVÉRETEK VAGYOK”

XXIII. János lényegében már koronázási szentbeSzédében nyilatkozott arról, hogyan szeretné hivatalát vezetni: a pápától azt követelik, legyen államférfi, diplomata, szervező és minden haladás támogatója. Ez a feltételezés nem felel meg az eszménynek. Az uj pápa szeretne hasonlítani Jákob fiára, aki azt mondotta: “Én vagyok József, a ti testvéretek.” Az ő számára János evangélista “jó Pásztora” a példakép; szivéhez a reá bizott nyáj áll a legközelebb.

KERÜLI A POLITIZÁLÁST

Mivel XXIII. János a nagy feladatot a lelkipásztorkodásban látja, arra törekszik, hogy saját magát a világpolitikai eseményektől távol tartsa. Trónralépése óta a vatikáni diplomácia sem az európai összefogást, sem az atlam ti szövetséget nem támogatja, amint az XII. Pius idején történt. A Szovjetunió elleni állásfoglalást is kerüli. Az 1961. szeptember 10-i békeszózat nem tett különbséget Nyugat és Kelet közt, nyilván abban a reményben, hogy igy könnyebben lehet kapcsolatot teremteni Moszkvával. Hasonló módon elmaradt a “Mater et Magistra” enciklikábol a kommunizmussal való vita gazdasági és szociális kérdésekben.

ÖRÖKÖLT ÖSERÖ

A koronázási jubileum szentbeszéde a Roncallik hosz- Szu élettartamára utalt XXIII János 80 évével valóban makkegészséges; az aggkor egyetlen jele sem mutatkozik rajta. Nemzetségének ősi erejével telten, amivel sohasem gazdálkodott esztelenül, mostani hivatalában is őrizkedik a túlterheléstől. Nyilvánvaló, hogy a pápa testi és lelki alkata, legalábbis részben, meghatározza munkájának és kormányzásának módját. Magas kora ellenére idegenkedik a sietségtől, mivel az a véleménye, hogy az idő sok problémát old meg. Oly anyagot, amit nem tart fontosnak, munkatársainak enged át. Őt a paraszt szívóssága jellemzi, aki tekintetét a célra irányítva észrevét, lépésről lépésre megy előre. Néha az a benyomás keletkezik, hogy az apostoli palota legfelsőbb emeletén lakó főnök nem törődik a dolgokkal. Ez a látszat csal. Amikor XXIII. János a lába alatt szilárd talajt érez, erélyesen cselekszik, ő maga hozta meg a II. vatikáni zsinatra vonatkozó döntést és vállalta azt az óriási terhet, hogy a kereszténység egységét, pontifikátusának fő témáját, közelebb hozza a megvalósuláshoz.

A HAZAI FRONT HÍREI ]

Kennedy elnök a "nemzeti biztonság fokozása vé-1 geii" fizetésemelések megszavazását kéri a kongresz-1 szustól. A javasolt emelések, 3.7 és 33 százalék közt, 1000 millió dollárral növelnék a most 10-000 millió dolláros fizetéseket 1,640,000 civil és katonai kormányalkalmazott részére. A magasabb fizetésekre azért van szükség, mert máskülönben a privát ipar elhódít tehetséges embereket a kormányszolgálafból.

Kennedy továbbá felhatalmazást kér a kongreszszustól, hogy két billió dollár költséggel közmunkákat rendelhessen el, ha gazdasági lelanyhulás jelei mutatkoznak.

Csatát vesztett az elnök a kongresszusban: leszavazták azt a javaslatát, hogy külön minisztériumot létesítsenek a városfejlesztési ügyek szövetségi támogatására, úgy, ahogyan minisztérium áll a farmer népesség rendelkezésére. A javaslat elutasításának fő okát abban látják, hogy Kennedy néger miniszter kinevezését tervezte.

*

Kennedy kijelentette, hogy a jövedelmi adót ezidén nem lehet leszállítani, mert Kruscsev berlini fenyegetőzései három és fél ezer millió külön katonai kiadást tettek szükségessé.

Washingtonban azt jósolják, hogy Weaver mégiscsak miniszter lesz: Amikor Ribicoff népjóléti miniszter lemond, hogy Connecticutban szenátori mandátumra pályázhasson, Kennedy Weavert fogja meghívni a népjóléti minisztérium élére.

Valami bűzlik folyton Indiana államban. Az országutépitési korrupció tisztogatása során most vád alá helyezték Gary város polgármesterét, George Chacharist, aki építési vállalkozóktól 226,686 dollár “ajándékot” kapott és ezt az aranyesőt eltitkolta az adóhivatal előtt. A másik vádlott Peter Mandich, aki azelőtt Gary polgármestere volt. És e két “nagyfejü” mellett még 10 kisebb köztisztviselő áll vád alatt adócsalás miatt.

Freeman földművelésügyi miniszter közli, hogy oly bőséges a tejgazdasági termelés, hogy a kormány kénytelen lesz ebben az évben körülbelül fél billió dollárért felvásárolni vajat, sajtot és más tejtermékeket,

NEM VILÁGŰR! KALANDOROK . . .

Miért merészkedik az ember a világűr végtelen térségéibe, ahol eddig, évmilliók óta, egyedül az Isten akarata érvényesült?

Különböző feleleteket adtak erre a kérdésre hétköznapi emberek és a fizika tudósai. Kíváncsiság, mondtaa Dr. Edward Teller; a magyarszármazásu California! professzor. Az ember tudni akar minél többet. Kalandvágy, mondják mások, merészség az ember egyik jellegzetes tulajdonsága. Tudásunkat, a földünket körülvevő mindenség jobb megismerését szolgálja az űrbe merészség az ember egyik jellegzetes tulajdonsága. Tudásunkat, a földünket körülvevő mindenség jobb megismerését szolgálja az űrbe merészkedő ember. Istenkisértés, mondják hivő emberek. Rousseau, a 78-ik század nagy francia filozófusa, igy elmélkedett akkor, amikor Gagarin és Glenn Űrrepüléseit még Verne Gyula sem jósolta meg: “Isten mindent jól csinált és az ember, ha beleártja magát Isten müvébe, azt lerontja.”

E nézetek mindegyikében van igazság. De — az atombomba korszakában élünk, hidegháború dúl az egész földkerekségen s hogy az atombomba még nem pusztította el azt, amit az Isten teremtett, azt csak az atombombától való félelemnek köszönhetjük. A világ ingatag békéje mindeddig nem ingott meg, mert a szovjet és a szabad világ világpusztitó ereje egyenlő. Ha a szovjet erősebbnek érezné magát, Kruscsev már megnyomta volna a gombot. Hogy a szovjet ne tegyen szert fölényes túlerőre, a fegyverkezési versengés nem szünetelhet. A fegyverkezési verseny legújabb tere a világűr. Ha az Űrrepülési technika odáig fejlődik, hogy a föld körül keringő Űrrepülőt bármely ponton le lehet hívni a földre, semmi kétség, hogy Űrrepülő le tud dobni a föld bármely pontjára atombombát. Vagyis: az első orosz Űrrepülés után az első amerikai űrrepülésnek katonai jelentősége is van — a tudományos, időjárásjósló, telefon, rádió és televízió közvetítési és egyéb hasznos célok mellett. Joggal mondta tehát Glenn sikeres leszállása után Watkinson angol honvédelmi miniszter: “Amit Amerika produkált, az az egész szabad világ javára könyvelhető el”.

Miután mindenki számára világos lett, hogy az Űrrepülési verseny a szovjet és Amerika közt a fegyverkezési versengésnek legújabb fordulata, nem lehet tovább ellenezni a Kennedy elnök által bejelenetett sokbilliós tervet: a. Holdra repülést. A holdrepülési program a fegyverkezési verseny része lévén, az és hasonló, még merészebb próbálkozások a szabad világ biztonsága védelmére elkerülhetetlen szükségességek.

Az oroszok hamarább — öt évvel hamarább — jöttek rá erre, mint mi. Időt veszhettük s ezért rohamtempóban kell tovább haladni az utón, amelyen az első nagy győzelem Glenn Űrrepülése volt.

*

riss szelek lengik körül