A Jó Pásztor, 1962. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1962-03-02 / 9. szám

z. OLDAL a jó pásztor A .10 PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szarkesztóaég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre .............................. $8.00 One Year ............................ $8.00 Fél évre ................................ $5.00 Half Year ............................ $5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio "RÁGYÚJTOTTAM A PIPÁRA . . A szovjetnek legnagyobb gondja a mezőgazdasági termelés elégtelensége s a jövő hónapra összehívott pártkonferencián — könnyű megjósolni — Nikita ha­talmas mancsával dörömbölve meg fogja fenyegetni az állami és a kolhoz parasztokat, hogy ha nem termel­nek ezután többet, akkor lesz haddelhadd. Aztán, mint jó színész, hirtelen átcsap a másik végletbe, elkezd büszkélkedni és ünnepélyesen újra beígéri azt, amit már oly sokszor beígért, hogy 1980-ra a mezőgazdasági termelésben is, mint minden egyéb téren, a szovjet le­pipálja Amerikát. Hogy április bolondos elsején Nikita hol fog pi­pálni, azt nem tudjuk, de azt szeretnék, ha április 24-én eljönne Dayton ohioi városba, a szövetségi bíróságra, pipálni. Azon a napon ott fogják tárgyalni egy öreg ohioi farmernek és fiatal fiának bűnügyét, akiket az­zal vádolnak, hogy kikergettek a farmjukról egy szö­vetségi marshalt, aki “csekkolni” akarta, hogy mennyi földet vetettek be búzával a törvény tilalma ellenére, és amikor hat FBI ember szállt ki a farmon, hogy meg­tanítsák a papát és fiát mérésre, papa is, fia is vasvil­lával támadt rá a kormány embereire, aztán, amikor belefáradtak a vasvilla suhogtatásába, puszta ököllel döngették őket és mert az FBI emberek még ekkor sem eredtek futásnak, papa és fia traktorba ültek és nekik­­hajtottak. Te csak pipálj, Nikita, addig pipálj, amig csak­ugyan eléred azt, hogy a te hazádban is a farmerek oly sokat fognak termelni, amennyit sem elfogyasztani, sem eladni nem lehet. Ha eléred ezt, lesz Ukrajnában is vetési tilalom, vasvillás és traktoros, kaland. Addigra, 1980-ig, a mostani tervek szerint Ameri­kában 50 millió aker földet pl fognak vonni a.búzater­mesztéstől, hogy megszabaduljunk a kártevő buzaözön­tá. . , FÉLÉNK SZERELMESEK Kedves hirt olvastunk a napokban: egy amszter­dami1 könyvelő éveken át együtt dolgozott kolleganőjé­vel, aki egyre jobban tetszett neki. Végül úgy érezte, nem tud nélküle élni. De mivel félénk volt, nem mert nyíltan szint vallani — ehelyett névtelenül küldözge­tett neki virágokat és szerelmesleveleket. Végül el­küldte a jegygyűrűt és felfedte kilétét. Arra kérte a lányt: ha hozzájönne feleségül—viselje a gyűrűt. A lány másnap gyűrűvel jelent meg az irodában. Csak akkor kapott bátorságra a félénk fiatalember; most már “sze­mélyesen” is megkérte választottja kezét. Igaz-e a hir, vagy sem, nem tudjuk. Mindenesetre öröm tudni azt, hogy vannak még ilyen fiatalemberek is. Vannak olyanok, akik nem akarják egy pillanat alatt meghódítani szerelmük tárgyát, nem kívánnak olyas­mit, amit — az általános erkölcsi normák szerint — nem kérhetnek, — hanem finoman, tapintatosan — ez esetben talán tultapintatosan — közelednek a kivá­lasztott lány felé. Az élet tempója manapság egyre gyorsul; ezt az iramot átvették a szerelmesek is. A “meglátni és meg­szeretni egy pillanat müve” romantikus ismerkedési folyamatot a “meglátni és meghódítani egy pillanat müve” modern felfogása követte. A fiatalok mohók, türelmetlenek; nem akarják megérteni, hogy a gyü­mölcsnek is szüksége van arra, hogy megérjen, — mennyire szüksége van tehát az érlelődésre az élet leg­szebb, legizletesebb “gyümölcsének”, a szerelemnek is . . . IRÁNYÍTOTT férjek Lily Dache amerikai ruhatervezőnő egyik előadá­sa során annak a véleményének adott kifejezést, hegy az öltözködés terén a férfiakat úgy kell irányítani, mint a gyermekeket. A feleségeknek kell őrködniök affelett, hogy az öltönyhöz illő nyakkendőt vegyenek fel; helyes — mondotta — ha az asszonyok választják ki a mintá­kat, a színeket és igy tovább. A ruhatervezőnő bizonyára saját tapasztalataira építette fejtegetéseit. Nem vitás, sok olyan férj van, akit a feleség “öltöztet fel”. Elkíséri az üzletekbe, a szabóhoz, s ragaszkodik ahhoz, hogy ilyen vagy olyan alkalomra ezt vagy azt a ruhát vegye fel. Általánosí­tani azonban ezen a téren sem lehet. Mert nem minden férfi “anyámasszony katonája”. Igenis vannak férfiak — és nem is kis számban —, akik megtanultak önállóan a póruljárt kapzsi emberről Élt egyszer Perzsia fővá­rosában, Teheránban egy sze­gény vizhordó. Egy kutból, amely messze a város végén volt, megtöltögette bőr töm­lőit, s mivel a városban nem volt jó ivóviz, ő hordta azt a város gazdag urainak palo­táiba. “Vizet, friss vizet ve­gyenek-” — kiabálta naphosz­­szat, s az urak igénybe is vet­ték szolgálatait. Hullottak a sárga rézpénzek a vizhoi’dó kalapjába, ebből tengette éle­tét. A paloták urai tudták) hogy a vizhordó becsületes, s friss vizet árul, távolról cipe­li azt, nem pedig a környék poshadt vizű kutjaiból meríti. Egy napon a vizhordó egy mellékutcába 1 vetődött . el, amerre még soha nem járt. Meglátott egy gyönyörű pa­lotát, amelynek soklépcsős feljáratát két hatalmas kő­­,oroszlán őrizte. Az oroszlános kapu előtt elkiáltotta szokott mondókéját s a házból kilé-A kubai tűzfészek “Az én nyelven a legerő­sebb fegyverem,” — dicse­kedett Kruscsev. Szájából tü­zet okád. Fenyegetőzik: Ha Amerika kényelmetlennek érez közvetlen szomszédságá­ban egy kommunista államot (Kubát), ne felejtse el, hogy Oroszország közvetlen szom­szédságában is vannak álla­mok, amelyeknek rendszere a szovjetével ellentétes. Ha tehát Amerika úgy véli, hogy joggal támadhatja meg Ku­bát, a szovjet úgy véleked­het, hogy joggal támadhatja meg Perzsiát, Pakisztánt és Törökországot, amely orszá­gokban amerikai katonai ál­lomások vannak. Minthogy Amerika csak gazdasági bojkott fegyverét alkalmazza Castro kommu­nista állam ellen, ennek a vi­lágháborús fenyegetésnek csak az a célja, hogy a hideg­háborús feszültséget fokoz­za. Ha fenyegetőzésnek leg­csekélyebb eredménye is van, mindenesetre megérte az árát — mert nagy szavak egy kopekbe se kerülnek, pett egy jól öltözött ur két szolgával. Megparancsolta a vizhordónak, adja át a szol­gáknak a tömlőket és vára­kozzék. A szolgák elvitték a két vízzel telt bőrtömlőt, s a vizhordó vagy fél órán át tü­relmesen várakozott. Mikor azonban nem tértek vissza, oda fordult a kapufélfához tá­maszkodó jólöltözött úrhoz: “Uram, mikor kapom visz­­sza a két vizes tömlőmet és az érte járó pénzt.” Az ur azonban rákiáltott: “Nem adtál te nekem sem­mit, sem tömlőket, sem vizet, hordd el magad gyorsan a há­zam elől.’' :! A vizhordó méltatlankodva­­kiáltozni kezdett, úgy, hogy a járókelők összeszaladtak, de oda jöttek rendőrök is, s el­fogták nemcsak a szegény vizhordót, de a gazdag em­bert is és uruk elé vitték őket. A kádi hires volt igazságos­ságáról, kikérdezte hát a le­gényt, majd a gazdag embert, aki mindent letagadott, és azt hazudta, hogy nem is ismerős a városban, öt az utcán fog­ták el ártatlanul. — Van-e tanúd rá, hogy ez az ember vette meg tőled a vizet és vette el a tömlőket? — kérdezte a kádi a vizhor­dót. — “Nincs nekem, uram senkim L-^ felelte a vizhordó —, véletlenül tévedtem abba az utcába, még sosem jártam arra.” “Azért eltalálnál oda új­ra?” — kérdezte a kádi. “El én, uram, ha paran­csolod” — mondta a vizhor­dó. “Nos, akkor menj, el oda és kérd fel a két kaput őrző oroszlánt, hogy legyenek ta­núid.” El is ment a legény, meg is találta a házat, de hiába kö­­nyörgött, hogy jöjjenek el vele tanúnak, a két kőorosz­lán mozdulatlanul állt a he­lyén. öltözködni. Sőt, tudunk olyan férfiakról is, akik fele­ségeik öltözködését irányítják, anélkül, hogy női sza­bók lennének. Senkisem tagadhatja, hogy a nők Ízlése a ruház­kodás területén általában kifinomultabb, mint a fér­fiaké. A magyarázat kézenfekvő: a nők többet foglal­koznak a ruházkodás problémáival, mint a férfinem tag­jai. A gyakorlat kifejleszti azt az érzéket, amelyet egyébként is minden nő már a bölcsőben hoz magával. Helyes tehát meghallgatni a nők — a feleségek — taná­csát, az öltözködés vonalán. De az “önálló” férfiak nem szeretik, ha az asszony erőszakosan avatkozik bele eb­be a kérdésbe. Adjuk meg a császárnak azt, ami a csá­száré és a férjnek — ami a férjé. Aki önállóan, saját ízlése szerint akar öltözködni, tegye azt felfogása és legjobb belátása szerint. Bánatosan indult vissza a legény a kádihoz, mert el volt rá készülve, hogy tanuk hiá­nyában nemcsak pénzt nem kap, de a vizes tömlőket is elveszíti. Persze, nem tudhat­ta, hogy mig ő távol járt, az történt, hogy a kádi — mi­kor a vizhordó már jódarab ideje távolt volt —megkér­dezte a gazdag urat: — Mit gondolsz, mikorra térhet vissza az ifjú a tanuk­kal ? — Egy órán belül aligha — válaszolt a gazdag ur —, mert mintegy fél óra járás ide az oroszlánkapus ház. — Ó, te szégyentelen tol­vaj mondta a kádi —, most megfogtalak. Hiszen te azt vallottad, hogy nem vagy te­­heráni lakos, s a vizhordót és az oroszlános házat soha nem láttad. Vedd hát hazugságod­ért és egy becsületes ember megkárosításának szándéká­ért büntetésedet! Ezzel utasítást adott szol­gáinak, hogy huszonötöt ver­jenek a hazug, kapzsi gazdag talpára, s utasítsák ki a vá­rosból. A szegény vizhordó pedig jutalmul megkapta a kapzsi ember házát és egész vagyonát. BOSSZÚ LONDON. — Glenn világ­­üri repülése után az orosz haclvezetőség három főnöke egyidőben úgy nyilatkozott, hogy van fegyverük, amely­­lyel a föld körül keringő űr­hajót le tudnak lőni. Az angol kémszolgálat jelenti, hogy ez nem igaz, ez csak propagan­da, busszu azért, mert Glenn Űrrepülése sikerült és az egész világon emelte Amerika tekintélyét. Ez a model papírból készült ür­­öltözetet mutat be New Yorkban. Az American Cyanamid Go. sze­rint, amely az öltönyt- kémiailag kezelte, ez egy hétig hordható, azután kiejthető az űrhajóból. ELŐREHALADÁS HÁTRAFELÉ? Brazília, egyike a latinamerikai országoknak, ame­lyek a Kennedy elnök által proklamált Haladási Szö­vetkezés programból milliókat és százmilliókat kapnak, egy lépést tett a haladás terén, amely nem talált tet­szésre Washingtonban. Az egyik állam kormányzója — a köztársaság elnökének sógora — kisajátította az American Telephone and Telegraph Co. üzemét és há­lózatát s állami birtokba vette át. Letétbe helyezett és felajánlott az amerikai társaságnak 400,000 dollár kár­pótlást. Az amerikai társaság az elkobzott vagyont en­nél sokkal többre 8 rpillió, vagy legalábbis 6 millió dol­lárra becsüli. A U. S. külügyminisztérium szószólója ehhez a Castro-stilusu önkényes kisajátításhoz a következő meg­jegyzéseket fűzi: Mi nem vonjuk kétségbe egy kormány jogát, hogy külföldi vállalatokat kisajátitson, de elvárjuk, hogy az elkobzott vagyonért azonnali és teljes kárpótlást adja­nak. És a kisajátítást csak az esetben ismerjük el he­lyes intézkedésnek, ha ez a fejlődést szolgálja: az üzem kiszélesítésével fokozza a termelést, uj munkalehető­ségeket nyit meg, uj gazdagságot produkál. De itt nem ez történt, hanem az, hogy egy meglevő vagyon csak gazdát cserélt. A Haladási Szövetkezés célja a termelés fokozása, a gazdagság növelése s itt ennek éppen az el­lenkezője történt: az állam pénzét nem uj termelési célokra fordítják, hanem réginek birtoklására. Ez hom­lokegyenest ellenkezik az országfejlesztési program­mal,-amelyet Amerika húsz billió dollár hozzájárulással elősegíteni igér. Feljegyzésre érdemes, hogy a most elkobzási eljá­rás alatt levő A. T. and T. telefonvállalatnak brazil ma­­nagere Antonio Rosado korábban a kubai A. T. and T. üzemnek volt managere, amelyet két évvel ezelőtt a körszakállas kommunista diktátor elkobzott — minden kárpótlás nélkül. TAIPEI, Formosa — Csókos szerepeket kapott Lin Csi szép fiatal filmszinésznő a “Tájfun” cimü filmben, de a szülei nem engedték a stúdióba, mert erkölcste­lennek tartják a nyilvános csókolózást. Más kapja Lin- Csi szerepét. KAIRO — Pénzbüntetésre Ítéltek egy Abdul Ham bi nevű fiatalembert, mert kívülről megcsókolta a vo­natfülke ablakát, amely mögött bájos fiatal asszony ült. UNCLE SAM CSALÁDI GONDJAI (Folytatás az első oldalra1.) lenségét nagyon szívesen lát­ták, a belgák, akiknek ott nagy bánya-érdekeltségeik vannak, megharagudtak Ame­rikára. De nemcsak a belgák haragudtak meg, hanem an­golok, franciák is, mert ezek is fenn akarták volna tartani kapcsolataikat egy független Katangával. Amerika még­sem tehetett egyebet kényte­len volt Katanga független­sége ellen fellépni, mert más­különben lehetetlen lett vol­na Gizenga ellen is fellépni. A szovjet veszedelem, leg­alábbis egyelőre, elhárult. En­nek a sikernek ára volt, hogy nyugati szövetségeseinknek kénytelenek voltunk okot ad­ni elégületlenségre. Kennedy latinamerikai Ha­ladás-Programja 20 év alatt 20 billió dollár segítséget he­lyez kilátásba déli szomszé­dainknak. Évente ezer millió dollár — csinos összeg, ked­ves ajándék. Tetszik? Köszö­nik ? Itt és ott keveslik, amott veszett izgatás folyik az ame­rikai “dollár-imperializmus” ellen. Itt és ott taktusra ének­lik: “Cuba si, yankee no!” Persze, persze, sokaknak job­ban tetszik a Castro módszer: egyszerre, egy csapásra el­venni ezer millió dollár érté­kű amerikai vagyont, gyára­kat, ültetvényeket, stb., és még csak annyit sem kell mondani, hogy gracias, kö­szönj ük! Brazilia, a legnagyobb dél­­amerikai köztársaság, mely­nek Castro-barát elnöke van, elfogadja a yankee milliókat ? Hogyne, elfogadja. De ugyan­akkor Brazilia egyik államá­nak kormányzója, aki Castro­­barát és, mellesleg megje­gyezve, a Castro-barát köz­­társasági elnöknek sógora, el­kobozta az amerikai Tele­phone and Telegraph Com­pany üzemét és telefonháló­zatát és nagy lelkűén minden dollár értékért felajánlott egy cent kárpótlást.- Nyugat-Németország kan­cellárja, Dr. Adenauer, tuda­tában van annak, hogy a szovjet álnok szándékaival szemben csak Amerika véd­heti meg. Mégis — panaszai, vannak: Miért nem száll sík­ra Amerika a keletnémet szovjetzóna rabnépéért olyan rokonszenvvel és olyan kitar­tással, mint Afrika és Ázsia népeinek függetlenségéért? (Azért, mert Berlin és az Élbe folyó tájékán a szovjet­nek sokszorosan nagyobb hadereje áll készenlétben, ug­rásra és lövésre készen, mint a NATO hadereje.) Az sem tetszik a németeknek és egy­általán a nyugateurópaiak­nak, hogy Kennedy szinte túl­zott udvariassággal kezeli a közelébe jutó oroszokat. Ezt csakugyan nehéz megérteni, mégis meg kell érteni, mert Kennedynek alattomos, na­gyon veszélyes ellenséggel van dolga s kényes helyzetek­ben is, például a folytonos szemérmetlen berlini kihivá­­sok közepette is meg kell őriznie hidegvérét és tartóz­kodnia kell barátságtalan vi­selkedéstől. De Gaulle francia elnök nagyon megharagudott, ami­kor megtudta, hogy algériai sebesült és beteg felkelőket felvettek amerikai kórházak­ba. Újabban pedig azért ha­ragszik, mert Egyiptom dik­tátora látványos kémkedési pert indított francia diploma­ták ellen s Kennedy ez ellen nem foglalt, állást. Jó oka van Kennedy elnöknek arra hogy ne emeljen szót e gazság el­len. Először, mitsem használ­na az, másodszor, azzal a Nasszer diktátorral csínján kell bánni, mert féllábbal máris a szovjet táborba ka­landozott el. Mindenütt a világon a szö­vetségesek, a semlegesek, a félreállok mind, mind elége­detlenek Uncle Sammel, mert nem tud erején felül kedvezni nekik, vagy nem járhat min­denki kedvébe. Perzsa mese Adlai Stevenson, US nagykövet az Egyesült Nemzetek Szervezetében, gratulál fia, John Feli Ste venson esküvőiékor, újdonsült menyének: Natalie Owingsnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom