A Jó Pásztor, 1962. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1962-02-09 / 6. szám

8. OLDAL Ä HAZAI FRONT HIRE! Kruscsev lánya a férjével, az Izvesztija szerkesz­tőjével, Kennedyék látogatója volt, Adzsubej, a véres­­kezű ukrajnai és budapesti hóhér veje, ez alkalommal meghívta Kennedy sajtótitkárát, Pierer Sálingért, Moszkvába. Május elsejére várják az oroszok, hogy megmutathassák neki a nagy vöröstéri ünnepélyen a legújabb, leggyilkpsabb szovjet fegyvereket. * Republikánusok egy idő óta nagy lármát csaptak, amiért a kormány nem tűri, hogy magasrangu tisztek szolgálatban politikáról fecsegjenek. Cenzúra! — kiál­tozták. A kongresszus széleskörű kihallgatásokat foly­tatott le s a legérdekesebb nyilatkozatot a Marine Corps parancsnoka tette: “A felsőbb instancia beleszólása ab­ba, hogy tisztek mennyire mehetnek a politizálásban, nagyon helyes és szükséges”. Truman elnök, New York utcáin sétálva, ugyanígy beszélt az őt kisérő újságírók­hoz s emlékeztetett arra, hogy ő elhallgattatta Mac- Arthur tábornokot. ■'fi Kennedy elnök javaslatát, hogy Amerika megvá­sároljon 100 millió dollár értékben U. N. kötvénye­ket, a kongresszus valószínűleg elfogadja. Ez nejncsak azt jelenti, hogy segítünk az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét a financiális csődtől megóvni, hanem azt is hogy a szovjet, amely a kongói költségekhez egy ko­pekkel sem járul hozzá, idővel elveszti szavazójogát a költséghczzájárulás megtagadása miatt. Az Egyesült Nemzetek biztonsági tanácsában mé­­regkeveréssél próbálkozott Kruscsev delegátusa: kon­gói vitát javasolt, mert az áruló Gizenga ártalmatlan­ná tétele óta időleges nyugalom van a zaklatott ország­ban s még időleges nyugalom is akadálya szovjet ak­namunkának. A javaslatot nemcsak Amerika és Anglia delegátusai szavazták le, hanem a biztonsági tanács­ban képviselt afrikai országok küldöttei is. Csúf vere­sége volt ez a szavazási eredmény a szovjetnek, mely kézzel-lábbal, cipődörömböléssel “védelmezi” az afri­kai népeket a múlt gyarmatosítókkal szemben. jj: Kennedy elnök felfedezte azt, amit már Eisen­hower alatt, sőt előbb is fel kellett volna fedezni: hogy a hadvezetőség túlsók készletet halmozott fel minden­féle anyagokból, főleg fémekből, háborús szükség ese­tére. Könnyelműen, esztelen pazarlással több mint hét és fél ezer millió dollárért vásároltak tartalékokat, holott kevesebb, mint feleannyi teljesen elegendő lett volna. Ki tudja, hányán jutottak ezáltal jogosulatlan sokmilliós profitokhoz! Következik: kongresszusi vizs­gálat és tuladás a feleslegeken — eső után köpönyeg. i • ;-c Szövetségi bíróság megtiltotta a forgalmi 'alkal­mazottak uniójának, hogy sztrájkba lépjenek a New Yoük Centfal és a Pennsylvania vasúttársaságok ellem ha ezék a tervbevett egyesülés után elbocsátanak vas­utasokat. A pennsylvaniai bíró azt mondta: Ha az unió uj kollektiv rendezést akar, lépjen a munkaadókkal alkudozásba. De a munkaviszonyokat nem lehet az ős­erdő törvénye — aki bírja, marja — alapján rendezni. MÍLTÓSÁGOS ELVTÄRS URAK MOSZKVA — A Pravda élesen kritizálja az oren burgi tartományi építési vállalat vezetőit, akik nem annyira a városi és farm munkásoknak, mint inkábl maguknak építenek. Elhanyagolják a lakóházépítést é: államköltségen villákat építtetnek maguknak. Az egyif igazgató elvtárs privát villát építtetett oly nagy tel ken, amelyen harminc család részére lehetett volna lakóházat építeni. Az igazgatók villát építtetnek sok “kliensüknek” is, ami nyilvánvalóan az anyagszállitó elvtársak bünrészességére vall. Még ennél is rosszabb — Írja a kommunista párt lapja — az, hogy a villalakó uraságok feleségei otthagy­ták gyári munkahelyüket és otthon mint háziasszonyok dologtalanul élnek. “Micsoda esztelen munkaerőpazar­lás ez! Milyen haszontalan elforgácsolása testi és szel­lemi energiáknak!” Nők, akik idegenkednek a gyári munkától — milyen szégyen! ULBRICHT HETEDIK SZIMFÓNIÁJA KELETBERLIN — A Forum cimü zenei szaklap olvasói nem kis meglepetéssel olvasták a késői hirt hogy Beethoven 1812-ben a lendületes Hetedik Színi fóniát látnoki előrelátással Ulbricht keletnémet szov­jet helytartónak ajánlotta. Tudni kell — irta a Forum —, hogy ennek a szimfóniának alapgondolata az, hogy egy napon a most kettészakított Németország egyesül­ni fog és nagy szovjetköztársaság lesz. Ezt a szimfóniát Ulbricht Hetedik Szimfóniájának kell nevezni a Forum megállapítása után, merthiszen a kommunisták tulaj­donuknak tekintenek mindent, amit jogos tulajdono­suktól elloptak. Másképp áll a dolog Beethoven “Fidelio” cimü operáját illetően. Ennek az operának első felvonásá­ban a keletberlini állami operaházban a Szabadság Kó­rus énekét percekig tartó taps követte, de ez csak zsen ge szellő volt a tapsorkánhoz képest, amely a második folvonásban kitört, amikor elhangzott Florestan áriá­ja: “Én merészen kimondtam az igazat és láncokat kap­tam jutalmul.” A J ó PAS Z TO K :5gy uruguayi fürdőhelyen. Punta Del Esteben gyűltek össze konferenciára a nyugati világrész kül-ÍP"vmini.BTitcrpi hrvp'v Kubáról Pasimról ós a lrr»m rmni^rniisról táruvalinnak-XXIII. János pápa olasz nyelven olvasta be a vati- j káni rádióba karácsonyi békeszózatát. A beszédről a Magyar Kurír a következő je­lentést adta ki: A Szentséges Atya kará­csonyi békeszózatának elején hangoztatta, hogy ez a szózat annál is nyomatékosabb kí­ván lenni, minthogy a köl­csönös bizalmatlanság egyre növekvő nyugtalanságot okoz. Majd igy folytatta többek között: “Felhívásunk azokhoz is szól, akiknek hatalmában áll formálni a közvéleményt, hogy féljenek Isten és a tör­ténelem szigorú Ítéletétől. Járjanak el óvatosan, a mér­ték tiszteletével és érzékével. Az utóbbi időben — ezt őszin­tén és szomorúan kell megál­lapítanunk —, a sajtó több ízben hozzájárult a harag és nek megteremtéséhez. De felhívásunk a nemzetek fele­lős vezetőihez is szól, azokhoz, akik kezükben tartják az em­beriség sorsát. Jézus Krisz­tustól kapott tekintélyünk erejével mondjuk nektek: tá­­voztassátok el az erőszak eszméjét, amelyek meggondo­latlan és helyrehozhatatlan cselekedetekre vezetnek.” A pápa ezután utalt többek között arra, hogy a békéről szóló korábbi felhivásokhoz szeretné hozzátenni a jóság­ban megszületett béke taní­tását. E‘zt a gondolatot to­vább fejtegetve, a pápa nyo­matékosan h a n g s pl yozta, hogy az egyénnek is jónak kell lennie ahhoz, hogy a csa­lád és a társadalom is jó le­gyen. “Felhívásunk a békére — folytatta a pápa — és mindannak kirekesztésére, ami a béke útjában áll, bölcs ösztönzés arra, hogy gyako­roljuk a jóság erényét.” Be­szédét azzal fejezte be, hogy szive aggodalommal van tele, mert még vannak népek, ame­lyeknek sem békéjük, sem szabadságuk, amelyeket a háború és az éhínség 'kisér­­tete nyugtalanít. “Értük száll az ég felé könnyes buzgó imánk, amely azonban magában foglalja azt az atyai kívánságunkat, hogy igazságosan megoldód­jék minden nehézség vagy el­lentét ; valamint felhívásun­kat, amelyet állandóan isrnét­­lünk a nemzetek felelős veze­tőihez, hogy együttes mun­kálkodásunk biztosítsa az igazságot, a méltányosságot és a hőn áhított békét.” * A Corriere della Sera meg­­állauitja a beszédről, hogy mint a Szentatya minden ka­rácsonyi üzenete, ez is béke­üzenet. Amig azonban János pápa előző évi üzeneteinek központi motívuma a béke és igazságosság, a béke és egy­ség volt, ezúttal vezető gon­dolata a “béke és jóság” volt. Ezután a milánói lap a kö­vetkezőkben ismerteti beszé­dét: A jóság, ha azt gyakor­latilag alkalmazzák, már ele­ve biztosítja a győzelmet az önzés minden formája fölött és az evangélium igazságos­ságának érvényesülését bizto­sítja az egyéni és társadalmi életben egyaránt. — Sajnos, — állapítja meg a pápa — a szelídségnek, az alázatosságnak, az egymás iránti szeretetnek gyakorlata a századok folyamán háttér­be szorult azzal a kegyetlen­séggel szemben, amely az emberek és népek egymás kö­zötti viszonyát jelemezte. Ha pedig a hozzánk legközelebb eső történelmi eseményeket nézzük, azt kell megállapíta­nunk, hogy a félelem lett jel­lemző lelki magatartása ko­runknak. Ennek a félelemnek a következménye az a renge­­te zavar és válság, amely a társadalmak és népek életét meghatározza. — A gőg és az önzés az a két rossz emberi tulajdonság, amely elfelejteti az emberek­kel, hogy egymás testvérei és amely érzéketlenné teszi őket a mások gondja, baja iránt. De mi mégsem hisszük hogy a világon fölénybe kerülhet az erőszak és az önzés. A sok félelmet keltő jelenség mel-! lett a jóakaratnak, a békés építő szándéknak sok kézzel- j fogható megnyilvánulását is’ észlelhetjük. És miközben [ hálával köszönjük ezt meg a Mindenhatónak, akitől min­den jó származik, felemeljük hivó szavunkat abban a re­ményben, hogy eljut az em­beri szivekhez. Arra hivjul fel testvéreinket, hogy min­dent kockáztathatnak azok­nak az erőfeszítéseknek so­­rán, amelyek a jobb gazda­sági és társadalmi viszonyo­kat célozzák, csak egyet nem: a békét és az emberek éle tét. Keressünk meg minden lehetőséget, amellyel — hála napjaink gyors fejlődésének -— a világ jólétét és biztonsá­gát ejő lehet mozdítani, de nem úgy, hogy közben a bi­zalmatlanság és a kölcsönös gyanakvás szelleme terjed­jen. Súlyos szavakkal emlékez tette Szentatya kötelessé­gükre azokat, akiknek mód­jukban áll a közvélemény irá­nyítása. Szózatának harmadik ré­szében a Szentatya azokhoz fordult, akik a népeket veze­tik és ennek következtében az egész emberiség sorsát tart­ják a kezükben: — Államférfiak — mon­dotta —-, akik szintén töré­kenyek és halandók vagytok, felétek tekint aggodalommal minden ember, aki elsősorban testvéretek és csak azután alattvalótok. Az az óriási ha­talom, amely a kezetekben van, nem azért adatott nek tek, hogy romboljatok vele hanem hogy építsetek. Nem azért, hogy megosszátok az emberiséget, hanem, hogy egyesítsétek.Nem azért, hogy könnyeket fakasszatok az emberek szeméből, hanem az ért, hogy mindnyájuknak munkát és biztonságot adja­tok. Ä KORONATANÚ NAPLÓJA BUDAPEST. — A Kőolaj­ipari Gépgyár egyik, munká­sának a kommunista gazda­sági rendre jellemző leleple­zéseit napló formájában hoz­ta az Esti Hírlap. Ennek a naplónak feljegyzései eléggé világosan beszélnek és vádol­nak, mégis az amerikai ma­gyar újságolvasónak meg kell magyarázni a naplóban elő­forduló egyes szovjet-maf/'ar szavak értelmét. Fejes — nagyfej üt jelent, az uborka­fára felkapaszkodott, gőgös elvtárs urat. Diri — direktor, igazgató. Linkség — görbe dolog. Slampos —'gondatlan munka. Kozmetikáztak — hamis bejegyzésekkel megha­misították az üzleti könyve­ket. Béralap — a pénz, amit a vállalati vezető a munkabé­rek kifizetésére kap. Ezek után egészen érthe­tő lesz a napló: MINDENKI HÁZAT ÉPÍT 1959 junius. Ma délben az ebédlőben meletttem ült az a szőke fiatalember, akinek elől ezüst a foga. Arról be­szélgettek, hogy házat sze­retne építeni. Érdekes, a hé­ten ő a harmadik, akitől hal­lom, hogy házépítési terve van. 1959 december. Az egész gyár arról beszél, hogy az igazgató tegnapelőtt részeg volt. Azt mondják, nem elő­ször történik, iszákos. 1960 január. Nem tudom, mi van itt: most már leg­alább 40 emberről tudom, hogy házat épit. Mezei, az igazgató, boldog-boldogtalan­nak ad mindenféle építési anyagot. 1960 május. Szóljak? Ne szóljak? Faluvégi, a főmér­nök, meg Hegyesi, a munka­ügyis, nagyon jóban vannak Mezeivel. Tehát ha kinyitom a számat, valamelyik majd módját találja, hogy bosszút álljon. Taggyűlésen kellene felszólalni; Igen, de mit mondjak? Mondjam azt, hogy az egész gyár arról beszél: az igazgató panamista? Ho­gyan bizonyítsam ? Azt min­denesetre meg kellene mon­dani, hogy a múltkor fent jártam az irodán és láttam: import faanyagot dugdostak. INNEN- ONNAN Mint furcsaság kedvéért je-! lentettük, Clare Boothe Luce, [ az elegáns írónő, diplomata stb. kifogásolta, hogy Jackie Kennedy francia ruhákat is hord. M:t szól ehhez a kritikához Jackie? Jackie titkárnője azt mond­ta a kérdezősködő újságírók­nak: “Hallotam, amint sem­­mitsem mondott”. NAIROBI, Kenya. — Az aí­­•ikai swahili nyelven a “bwa­­na” szó urat, mestert jelent. Eddig az afrikai feketék a fe­héreket nevezték és szólitot ták bwananak. Most Jomo Ke­­nyatta, a lázadó, aki nemso kára Kenya miniszterelnöke lesz, egy népgyülésen, 50,000 bennszülött lelkes tapsa köze­pette kinyilatkoztatta, hogy ezután az európaiak jól teszik, ha a feketéket szólítják bwa­­nának, máskülönben jobban eszik, ha elhordják az irhá­jukat. ❖ LONDON. — Hűvös szelek híjnak Angliában. Már csak 30 milliomos van az ország­ban. Tavaly még 66-an vol­tak. * NÁPOLY. — Lucky Lucia­no, a hírhedt, Amerikából de­portált alvilági kiskirály, aki a napokban hirtelen meghalt, sokszor paanszkodott ameri­kai újságíróknak, akik szám­űzetésében felkeresték, hog\ nem tud az üzleti életben zöld­ágra vergődni, mert éjjel­­nappal az őt figyelő rendőrök árnyékában él. Tavaly egy amerikai újság­íróval ebédelt egy vendéglő­ben a nápolyi öböl partján, ihonnan kilátás nyílt a Vezm üzhányóra. Az amerikai egy szerre lelkesülten felkiáltott: ‘Gyönyörű város ez a Ná­poly!” Amire Lucky megje­gyezte: “Nem szép, egy vá­­os sem szép, ha az embei nem szabad”. * PEEKSKILL, N. Y. — Ed­win Fullenweider 55 éves pin­cér a feleségével twistet tán­colt egy bárban, pár perc után holtan rogyott össze. * MOSZKVA. — Talán nem is igy történt. Mindenesetre gy mesélik: Egy amerikai új­ságíró kopogtatott Jury Ga­garin, az első Űrrepülő lakása ajtaján. A repülő kisfia nyi­tott ajtót s mondta, hogy a papa nincs otthon, repül a föld körül. Mikor fog vissza­jönni? “3 óra, 27 perc, 14 má­sodperc múlva”, mondta a kis Gagarin. KANSAS CITY, Mo. — Az országos adóhivatalnak régi gyakorlata az, hogy a kará­csonyi ajándékokat, készpénzt vagy könnyen pénzzé tehető természetbeni ajándékokat be kell vallani, mint jövedelmet. A Hallmark Cards vállalat múlt karácsonykor 25 dollá­ros utalványokat osztott szét alkalmazottai közt s a kansasi adóhivatal ezt adókötelesnek nyilvánította. De a kansasi szövetségi bíróság másképp döntött: Azok a 25 dolláros utalványok csak árura vált­hatók át és, mivel a mostani árak mellett 25 dollárért nem sokat kap az ember, az utal­ványokat adómentes csekély­ségnek kell tekinteni. * Salvador Dali világhírű fes­tőművész, akinek még furcsa bajuszánál is furcsábbak a f estmén yéi, felfedezte az örök fiatalság titkát. Igazán egyszerű: megfeledkezni a születésnapokról és' egyálta­lán minden évfordulóról. A Dali házban ez szigorúan ti­los. Nemrég Salvator Dali fel­fogadott egy német soffőrt s ez egy szép nap reggelén bob dog születésnapot kívánt ne­ki. Dali nem köszönte meg a jókivánatot, elbocsátotta a soffőrt. * SAGINAW, Mich. — Az Arthur Murray tánciskolavál­lalatot már megint perük, Mrs. Helen Weber, 38 éves asszony 67,500 dollár kártérí­tést követel, merí csa-csa-csa táncleckék platt a lábát törte. A férje külön 22,500 dollárt követel a Murray cégtől. * WASHING TON. — Kik sikkasztanak sokat, kik töb­bet? Erre a kérdésre statisz­tikai kimutatással felel az FBI. Bank telierek, clerkek és más hivatalnokok zsebeibe vándorol a sikkasztott.pénzek 43 százaléka. Pénztárosok vágják zsebre a további 30 százalékot, 13 százalékot az irodavezető managerek. A lisr tá alsó végén állnak a bank­­elnökök és alelnökök. Valamelyik fejesnek kell a házépítéshez. PSZT! NEM BESZÉLNI! 1960 junius. Ha jól tudom, a mi gyárunkban 128 kommu­nista van. Miért nem szól sen­ki, arról, hogy mi megy itt? Őszintén szólva, nekem már elment a kedvem a bírálattól. A legutóbbi taggyűlésen el­mondtam a véleményemet, Mezei egyik embere úgy le­dorongolt, hogy én ezzel be is fejeztem a gyárért való ag­gódást. Csináljanak Mezeiék, amit akarnak. Elvégre övék a felelősség is. Valamelyik nap találkoztam a diri sofőrjével a kapuban, egy kicsit beszél­gettünk. Ő is figyelmeztetett: fogjam a számat, Mezeiéknek messze ér a kezük. MINDENKI RÖHÖG 1960 augusztus. Olyan a gyár, mint a méhkas, min­denki csak a vállát vonogat­­ja és mulatnak rajta, hogy Mezeit megint holtrészegen tuszkolták haza. Azt is be­szélik, hogy nemcsak az anyaggal, hanem a béralap­pal is manipulál. Beszéljék. Ha manipulál, hadd manipu­láljon, majd lebukik. 1960 szeptember. Már ön­magámnak se hiszek. Elgon­dolkoztam én ezen a sok pletykán, ami a gyárban jár­ja. Ha csak egynegyed része lenne igaz, nem lenne a Bu­dapesti Kőolajipari Gépgyár­nak olyan jó hire a szakmá­ban. Elvégre éliizem is va­gyunk. Tegnap mentem haza, az udvaron egy csomó bon­tási anyagot láttam. Ma reg­gel bejövök, téglának, cse­répnek hült helye. Hja, igy megy ez nálunk. 1960 december. Hiába, mégiscsak piszkálja a csőrö­met az a sok linkség, ami ná­lunk az üzemben van. Az igazgató házat épit, a gyár udvarán csinálják neki a tetőszerkezetet. Azt is hal­lottam, hogy az építkezésen munkaidőben gyáriak dolgoz­nak. VÉGE A KOMÉDIÁNAK! 1981 február. Azt mondják, valami készül végre Mezeiék üzelmei ellen. 1961 március. Mezei letar­tóztatták. Tehát mégis igaz. Nem lehet az ilyet vég nél­kül csinálni. 1961 november. Mezeiék már ülnek, az istenfáját, 830 ezer forintnak léptek a nya­kára. Iratokat hamisítottak, slamposan kezelték az admi­nisztrációt, folyt a pénz ivás­­ra, házépítésre, prédálták az anyagot! A nyomozás kiderí­tette, hogy már 1957 óta űz­ték kisded játékaikat! Koz­metikázták a gyár termelésé­nek mutatószámait, és ráadá­sul kibújtak mindenféle ellen­őrzés alól. Azt mondják, olyan ügyesen hamisították a papírokat, hogy csak a szakértők ismerték ki ma­gukat. I 7 JÁNOS PAPA SZÓZATA: BÉKE ÉS JÖSÁG!

Next

/
Oldalképek
Tartalom