A Jó Pásztor, 1962. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1962-02-09 / 6. szám

2. OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22ad STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre ................................$8.00 Fél évre ..................................$5.00 SUBSCRIPTION RATES: One Year ..............................#8.00 Half Year ..............................$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio ÓH, AZOK A GONOSZ AMERIKAIAK! A pesti Népszavában egy Szenes Imre nevű ripor­^ \ r tér hosszú cikket irt az amerikai és kanadai rideg, ki­­méletlen életről. Dollárhajsza, nemtörődés az embe­rekkel! Ezért tért haza egy csalódott menekült, Major Dezső, aki most a pesti Láng gyárban mint esztergá­lyos dolgozik. Azt mondta a csalódott esztergályos: “Odakint senkitsem érdekel más sorsa s még kevésbbé közügy. Ott szinte ismeretlen az olyan törődés az emberekkel, amilyen nálunk annyira természetessé vált . . . Oda­kint például a betegbiztosítás is csak üzlet . . . Elmen­tem egy orvoshoz és az egy foghúzásért 15 dollárt kért . . .” A riporter ennek a verdiktnek kapcsán felsorol pár esetet: hogyan segítettek egymás baján egyik és másik pesti gyárban. Szép, szép, de a cikk fő témája nem az, hogy milyen jók az emberek a kommunista társadalomban, hanem az, hogy milyen rosszak, kímé­letlenek, szívtelenek a kapitalista társadalomban, Ame­rikában is. Nos, a tudatlan pesti riporternek emlékezetébe ajánljuk, hogy emberemlékezet óta, valahányszor vala­mely országban természeti csapás éri a népet, Amerika nyomban segitséget küld — sokszor a hivatalos Ame­rika, még többször az amerikai nép. A New York Times minden évben karácsony közeledtével megindít egy kampányt: adakozzunk a sors mostohái részére, hogy legyen nekik is karácsonyi örömük. Már másnap egész hasábokon át nyugtázta a lap a beérkezett adományo­kat: 1 dollár, 10 dollár, névtelen adakozótól 1000 dol­lár, és igy tovább. Aztán mindennap pár hasábon át folyt a nyugtázás. És karácsony már rég elmúlt a New York Times hasábjain az adakozás a szegényeknek még mindig nem szűnt meg. íme, az 1962 január 31-i( szám kimutatása: “Tegnap beérkezett 1252 dollár 83 cent. Az eddig beérkezett adományok: 574,575 dollár 86 cent.” Nem tudjuk, meddig fog még tartani ez a “kará­csonyi” adakozás, de ennyi, úgy hisszük, már is elég annak bizonyítására, hogy az amerikaiak nem kőszivü emberek. És még valamit akarunk mondani ennek kapcsán. Az adakozók listáján mindennap találkozunk ilyen ki­­sérősorokkal: “Szüleim emlékére . . . Drága nagyma­máin emlékére ... A. F. barátunk emlékére . . .” Tud­ja-e a pesti kolléga, mit jelent ez? Az amerikaiak val­lásosságát árulja el ez. Azt a vallásosságot, amit odaát Kádárországban tüzzel-vassal irtani próbálnak. Most, visszakanyarodva a kiindulópontra, a kom­munista rendszer és a kommunista társadalom erköl­csi felsőbbségére, megemlítjük azt is, hogy a német ná­cik borzalmas bűneinek és kártevéseinek csekély mér­tékben való jóvátételére a nyugatnémet demokrati­kus kormány a nyugatnémet nép készséges jóváha­gyásával eddig három és fél ezer millió dollár kárté­rítést nyújtott és a program befejezéséig összesen öt és fél ezer millió dollár kártérítést kapnak Hitler ál­dozatai és a náci borzalmak túlélői, ellenben a kelet­német kommunista kormány még egy lyukas garast sem ajánlott fel ily célra. És a kommunista propagan­da el akarja hitetni a keletnémet szovjetzóna népével, hogy ez igy rendben van: senkise törődjék mások ba­jával! , MIRE JÓ EZ? A Newsweek magazinban, amelyet minden ország­ban, Oroszországban is olvasnak, azt olvassuk, hogy a hadvezetőség egy uj “ruby gun” halálsugár fegyverrel kísérletezik, amely atomenergiával át tud lyukasztani vastag acéllemezt és igy talán alkalmas lesz tank és repülőgép elleni halálos támadásra. Fogalmunk sincs, hogy mi lehet az a ruby gun, de az a véleményünk, hogy jobb lenne, ha az ellenség nem kapna ilyenféle értesítéseket, tippeket, útbaiga­zításokat. Mire jó az, hogy katonai kémszolgálatot tel­jesítünk az ellenségnek? DZSAKARTA, Indonézia — Szukarno elnök az ejtőernyős katonáknak, akik Nyugat-Guinea meghódí­tására készen állnak, kiadta a parancsot: “Amikor le­szálltok, ha fehér embert láttok, azonnal lőjj etek, az­tán kérdezzétek. Ha feketebőrüt láttok, először kér­dezni, csak azután lőni.” íme, a fehérek felsőbbségének megforditottja! - ■— -Magyarországon most je­lent meg Gárdonyi Géza “Eg­ri csillagok” cimü . regény ének uj kiadása. Ebből az alkalom­ból emlékezik meg Gárdonyi barátjának, Bródy Sándornak fia András a hires mii kelet­kezéséről. Jön a hir Egerből: Gárdo­nyi Géza este érkezik a sze­méllyel. Kéri, hogy várja va­laki a Bródy családból, mert sok pakkal veződik. Úgy két hétig marad Pesten, nálunk szállásolja be magát — mint ahogy eddig is szokásos volt. A jó hirre nevet apám, lát­szik, hogy örül a látogatás­nak. A két iró, Gárdonyi Géza és Bródy Sándor régi barátok. Együtt kezdték a pályát, még a múlt évszázadban. A füst­felhős Kammon-kávéházban a fiatal irók éccakai tanyáján sokat ábrándoztak az iroda­lom legmagasabb és szent cél­jairól. Anyám kissé huzza a szá­ját, mert Gárdonyi nem kö­zönséges vendég, szürkület­kor kel és a madarakkal nyugszik le. Ez az időbeosz­tás a nálunk megszokott há­zirendnek nem kedvez. Még nem vagyok gimnazis­ta, de azért én megyek egy nagybátyámmal Gárdonyi elé­be. Bedöbörög az egri — a vendég sehol. Aztán a szerel-Claude Sparks és felesége, Cincinnati, O.-ból életüket vesztetnék, amint autójuk egy súlyos traktor­­trailer alá futott. Szalonna, szüzdohány és Egri Csillagok vény legvégéről egy harma­dik osztályú kocsiból kiká­szálódik Gárdonyi. (Akkor még három rendbe sorolják az utasokat, pénztárca sze­rint. Természetesen a harma­dik a legolcsóbb. De van egy osztályba nem sorozott wagon is, erre az van ráirva: hat lónak, vagy negyven ember­nek. Ezen utaznak az artó­­munkások, a kubikosok és a pestkörnyéki parasztok.) Az egri utas rettentő fel­szereléssel jött meg. Mintha az északi sarkra utazna. Két óriási, pohos házike­nyér, lepedő nagyságú hófe­hér ruhába kötve és úgy szer­számozva, hogy fel lehessen vetni a vállra.. Hozzáeszkábál­­va fél oldal szalonna — cu­korspárgán alkalmatosán lóg. Öt különböző szárhosszusá pipa akkurátusán összekötve. Viaszkosvászon koffer de­geszre tömve. Hozzásimul la­pos dohányszita. Másik kis koffer, ebben van a sziizdo­­háiV- Ki'egészití az egészet egy demizson, egri borral tel­ve. Nem piros bor, fehér, a hires egri apáca-dűlőből. Szak­értők szerint ez a legigazibb ital. Ilyen cakkumpakkal bérko­csiba illene ülni. De a bérko­csi legalább egy forint — az “indóház” előtt álló lóvasut LINCOLN Irta.: SZEGEDY LÁSZLÓ Márványszéke öblén ott ül Washingtonban, aki legnagyobb volt a szabadsághonban. Hej pedig mélyről jött, erdők rejtekéből. de a legfőbb polcra őjuioti fel végül. Szuvas öreg fából épült kunyhóháza, tányérja csak cserép, nem volt fénye, máza. Nincstelen bőrből volt cipője, csizmája, de termete sudár, mint fenyvesek fája. Mezítláb is király, az erdők királya, a magasból zápor, hó és fény hullt rája. Hogy leit hát nagy elnök a sors kárhozottja? Mert Lincoln volt Isten első választottja! Ott ül Washingtonban márványszéke öblén: gond felhőzik lassan visszatérő lelkén. Mi lesz USA-val, mi lesz a hazával, hogyan birkózik meg az északi árnnyal? Száz évvel ezelőtt vészharangok zúgtak: vész-sikolyai a polgárháborúnak. De akkoron mégis úgy végződött harcunk, békegyőzelemtől ragyogott az arcunk. A viszály szörnyei többé már nem dúltak, sötét odvaikba mind visszavonultak. Legyőztük a szörnyet, megöltük az átkot: Felszabadítottuk a rabszolgaságot.” Ott ül Washingtonban kemény márványszékén: szeme távolba néz, két keze a térdén. 'Jajj, mért faragtak ki kemény márványkőbe, hogyha nem láthatok én sem a jövőbe? Hazám a szabadság utolsó bástyája, milljókat fűz hozzá szeretet és hála. A múlt dicsősége, a jövendő fénye. Minden szabad népek bizalma, reménye. De bűn és árulás ellenünk háborog a halált kiáltnak ránk vörös diktátorok. Vörösre vál lassan földünk színezete: Védd meg Amerikát, szabadság Isisnél" csak személyenként hat kraj­cár, gyerekek a felét fizetik, így hát az összes költség ti­zenöt rézpénz. Baj van, egyszer át kell szállni, hogy ’ Budára, a Re­tek utcába elérjen a különít­mény. Azt is meg kell mondani, hogy Gárdonyi Géza nagyon erősen megnéz minden kraj­cárt. Sokszor mesélgeti, hogy Agárdon, a gazdag Degen­­feld gróféknál ritkán esett pi­cula apja zsebébe vagy anyja kötényébe. * Az egri kenyér, egri szalon­na, egri bor, egri dohány nagy öröm okozója az Eger­ben született Bródy Sándor­nál. Áhítattal szegi meg a ke­nyeret, bicskáznak a szalon­nából és lehajtanak egy fél pohár bort. A vendég természetesen a legszebb szobát kapja. Múlnak a napok, és anyám sem veszi észre, hogy vendég van a háznál. Gárdonyi még­se boritja fel a házirendet, napközben nem is látni. Sötét van, amikor elmegy, nem is gyújtja meg a petró­­leumlámpát. A sötétben hosz­­szan pedri bajszát, úgyneve­zett tiszaujlaki bajuszpedrő­vel. Jó hegyesre pedri, az a szokása. Elballag a Seiffert-kávé­­házba, ez korán nyit. Előbb két vizeszsemlyét vesz a te­jeidében, ott olcsóbb. Sötét tejeskávét iszik, aprítja bele a zsemlyét. Megy a Nemzeti “Muzium”­­ba. Nem engedi a szót kija­vítani, ilyenkor majdnem­­hogy mosolyra fordul bajsza vége. A “Muzium”-ban hord­ják elébe a temérdek könyvet, szigorúan olvas, és néha-néha egy pepita fedelű füzetbe jegyezget. Amikor harangoz­nak délre, abbahagyja a mun­kát, ebédelni megy. Elsétál a “Blumensteckli”-be, a Fürdő utca sarkára. (Ezt az utcát ma József Attila utcának ne­vezik). Főtt marhahúst eszik ecetes tormával. Ebéd után vissza a “Mu­­zium”-ba. Böngészés, jegyez­­getés ötig. Ötkor vége a napi feladat­nak, uzsonnázni a hires New York kávéházban köt ki. Me­gint'két zsemlye, sötét tejes­kávé a kávéház nevezetes sár­ga hölgyszalonjában — de senki se tudja, hogy a szalont miért nevezik hölgy-szalon­nak, és miért mondják rá, hogy sárga., Ide még véletle­nül sem vetődik nő, és a sár­ga • szin tulajdonképpen sö­tétbarna. Ez a helyiség az irók és színészek törzstanyá­ja. A főhelyen' Ujházy Ede székel, körülötte a Nemzeti Szinház jelességei. A másik asztalnál Kiss József trónol, a harmadiknál Molnár Fe­renc a fiatal irók élén. Nagynéha benéz Mikszáth Kálmán. Kávéházi zsivaj. ríolt LINCOLN ANEKDOTÁK Lincoln az Illinois állami törvényhozás tagja volt. Egy politikai konvención kellett megjelennie, spring­­ficldi lakásától messzi távolságban. Lovat kellett bé­relnie, de a helyi istálló tulajdonosa az ellenpárthoz tartozott, igen lassú lovat adott hát Lincoln alá, re­mélve, hogy. lekési a gyűlést. Lincoln éjjel-nappal lo­vagolva, mégis idejében ért el céljához. Visszajövet azután megkérdezte: “Ugye, ezt a lo­vat csak temetésekre szokták használni?” “Dehogyis!” felelte a ravasz lócsiszár. “Akkor rendben van” — mondta Lincoln — “mert ez a ló a halottat nem tudná sirba szállítani a feltáma­dás előtt!” Elnöki felavatása után Lincoln megérkezett a Fe­hér Házba és bár az ország a polgárháború küszöbén állott, előszobáját álláskeresőkkel tele találta. “Úgy érzem magam, mint a szállodatulajdonos, aki a bejá­ratnál szobákat ad ki, miközben a háza lángokban áll!” — morgott az uj elnök. :I; A polgárháború iáején nagybefolyásu politikusok áskálódtak Grant tábornok ellen, irigyelve tőle a ve­­zérséget. Grant azonban akkortájt épen nagy veresé­get okozott a délieknek. “Grant hát túlsókat iszik? kérdezte az elnök a gán­­csoskodó kritikustól?. “De mennyire” — felelte a politikus “és ezt be is tudom bizonyítani!” “Kár vesztegetni az időt ezzel. De ha le akar kö­telezni, tudja meg, miféle whiskeyt fogyaszt Grant. Mert abból a fajtából hordószámra szeretnék küldeni minden tábornokunknak!” “Tudom, hogy sokan panaszkodnak, hogy a katonai fegyelmet lazítom' meg azzal, hogy ismételten gyakor­lom kegyelmi jogomat. De a keserves napi gondok és küzdelem után megnyugvást szerez és friss erőt köl­csönöz, ha enyhitő körülményt tudok felfedezni, amely egy ember életét megmentheti.” * A meggyilkolását megelőző délután is kegyelmet adott Lincoln elnök egy fiatal katonának, akit szökés miatt halálra ítélt a katonai törvényszék. “Azt hiszem több szolgálatot tehet még ez a fiú a földön, mint a föld alatt” —r voltak az elnök szavai. GYŐZELEM VAGY VERESÉG? PUNTA DEL ESTE, Uruguay — Az amerikai kül­ügyminiszterek konferenciája a Castro ügyben az Egye­sült Államok győzelmével végződött. A konferencia egyhangú szavazattal (Kubát persze kivéve) kimondta, hogy a kubai kommunista rendszer összeegyezhetetlen az összamerikai rendszerrel. Kimondták továbbá — de ' nem egyhangúan —, hogy Kubát ki kell zárni az Ame­rikai Államok Szervezetéből. A kizárás mellett szavaz­tak a kis latinamerikai országok delegátusai, akik össze­sen 55 millió lakost képviseltek, de ellenszavazatot ad­tak le hat köztársaság delegátusai, akik 140 millió la­kost képviseltek. Ez a győzelem tehát vereség volt, súlyos vereség. Ezért fel kell jegyezni azoknak a dél­amerikai nagyobb országoknak neveit, amelyek Castro kommunista államának kizárását ellenezték. Ezek: Me­xico, Argentína, Brazília, Chile, Bolivia és Ecuador. Abban mindenesetre valamennyien (megintcsak Castro kivételével) megegyeztek, hogy elfogadnak az Egye­sült Államoktól húsz ezer millió dollár segélyt. Mexico és a többi nagyobb államok kormányai nem rokonszenveznek Castro kommunista diktatúrájá­val s tartózkodó magatartásukat csak az magyarázza, hogy országaikban erős a Castro-barátok tábora, első­sorban a diákság mindenütt lelkesedik a Robin Hood (Rózsa Sándor) tipusu rablóvezérért, aki meglopja a gazdagokat és a zsákmányt szétosztja a szegények közt. Kezdetnek mindennek ellenére jó, hogy a Punta del Este konferencia elméleti, erkölcsi és politikai “bűnös” verdiktet hozott Kruscsev latinamerikai csat­lósa ellen. HAVANA — A főváros utcáin összecsődült csőcse­lék hangos temetési szetartást rendezett, a kommunista Internacionálé induló hangjai mellett körülhordozták az Amerikai Államok Szervezetének koporsóját, időn­ként ütemesen ordítozva, hogy “Mi kommunisták va­gyunk!” Castro szónokolt: “Az Amerikai Államok Szerve­zetéből kizárhattok minket, de a térképről nem tudtok kitörölni bennünket! Van és marad 90 mérföldnyire Floridától egy kommunista állam!” pletykák járnak fülről-fülre, szájrólszájra. Viták ropog­nak, kritikák becsmérelnek. Néhányan hangoskodnak. És van olyan is, aki állandóan főszereplő szeretne lenni. De ezekről mindenki tudja, hogy csak statiszták lehetnek eb­ben a forgatagban. Mindenkinek van szava, csak Gárdonyi Géza kávézik csendesen és hallgat. Nem nevet soha, bajusza komoran és mereven szúr a levegőbe. Olykor megsimitja kefefeje tetejét, és ránt egyet rőt és rosszul szabott kabátján. Egy ilyen ránditásnál ki­esik a pepita füzet. Az első oldalon nyilik ki, legfelül két szó áll: E'gri csillagok. ( Most már lehet tudni, mi­ért járt a “Muzium”-ba. __

Next

/
Oldalképek
Tartalom