A Jó Pásztor, 1962. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-19 / 3. szám
L OLDAL a jó Pásztor A JO PASZTOK < THE GOOD SHEPHERDj Founder; B. T. TÁRKÁNY alapított*, Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség '« kiadóhivatal — Publication Oifice »38 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK; .......... SUBSCRIPTION RATES: Egy évre .... ................$8.00 One Year ............................... $8.00 Pél évre ..................................$5.00 S Half Year ..............................$5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio KÉTSZER KETTŐ — NÉGY Amit elismert nagy tudós állit, azt igaznak kell elismerni. Nobel-dijas tudós állításában biztosan van sok igazság, talán teljes igazság. El kell tehát hinnünk P. M. S. Blackett angol Nobel-dijásnák, hogy Amerika fegyvertárában van több mint elegendő dinamit a ma a földön élő valamennyi férfi, nő és gyermek elpusztítására. Egyszerű, mint az egyszeregy, mondja a világhírű angol tudós. Tessék utánaszámitani: Az amerikai atombombák összes pusztító ereje 50,000,000,000 tonna dinamitnak felel meg. A föld népessége 3,000,000,000. Ha tehát egy napon Amerika egész atomereje lezáporozna a földre, minden egyes férfi, nö és gyermek fejére 17 tonna robbanóanyag esnék — több mint elég őgy-egy élet kioltására. És, tette, hozzá az angol atomfizikus, a szovjetnek sincs- sokkal kevesebb pokolbombája. És, ha ez az amerikai és orosz egyszeregy után az olvasónak még mindig számolókedve lenne, itt egy extra számadat; Az amerikai atombombák robbantóereje tizezerszer több, mint volt a második világháborúban ledobott összes bombák hatóereje. Ennek a félelmetes egyszeregynek ellensúlyozására szolgálna egy egyezmény Amerika és a szovjet közt h. fegyverkezés fokozatos csökkentésére és végül teljes leszerelésre. De ha ennek kilátásait a hőmérőn akarjuk lemérni, mélyen a zéró alatt kell nézelődnünk. Jó, hogy itt is, ott is mindenki tudja, hogy mit jelentene egy atombombás utolsó háború. t Mi tehát a teendő ma és holnap é holnapután? Minthogy a szabad világ és a szovjet rabvilág közti kérlelhetetlen ellenségességet — amely a kereszt és a félhold évszázados yiaskodására emlékeztet — fegyveres erővel ném l%h^; ábn^ésre viAni,’a szabad világ politikája csak ez lehet: Állandóan fenntartani a katonai erőt, mely a világfelforgatásra felesküdött szovjetet egy őrült, öngyilkos támadástól visszarettenti és eközben ma és holnap és holanpután az éeletet a szabad világban a haladás utján oly magas és kívánatos színvonalra emelni, amely idővel meg fogja hódítani a lelkeket és a sziveket az egész földkerekségen, a szovjet rabvilágban is. A “Világ proletárjai egyesüljetek!” jelszóval szembe kell helyezni a jelszót; Világ szabad nemzetei egyesüljetek! Jean Monnet francia államférfiunak köszönhetjük, hogy megtörtént az első lépés e cél felé: az Európai Közös Piac megteremtése. Ehhez a szabad piachoz, amelynek országai közt leomlanak a vámhatárok, idővel valamilyen formában csatlakoznia kell Amerikának és Kanadának, majd más világrészek szabad nemzeteinek is. A 87-ik kongresszus most megnyílt uj ülésszakában megkezdődik a harc, melynek végcélja a szabad világnak egy'gadasági tömbbe való tömörítése. Ez a gazdasági világszövetség a legnagyobb hatalom lesz a világon. AZ IGÉNYES VENDÉG Ki ne ismerné a régi anekdotát: a vendég beül az étterembe és részletesen elmagyarázza a felszolgálónak, milyen kávét'szeretne. A kávé ne legyen túlságosan meleg, de hideg sem. Kevés kávé legyen benne és sok tej. Vigyázzanak arra, hogy ne kerüljön bele zacc. A kávé mellé kockacukrot és nem kristálycukrot kér, és igy tovább. A pincér tiz percig türelmesen hallgatja a vendég előírásait, majd amikor a rendelés befejeződött, helyeslőén bólint és kimegy a konyhába. Ott aztán elkiáltja magát: egy kávét! A vendég természetesen joggal tarthat igényt arra, hogy kívánságait meghallgassák, figyelembe vegyék. De mindennek van határa. Sokan — valljuk be — feleslegesen kínozzák a felszolgálókat; nagy buzgalommal magyarázzák meg, mit kívánnak, milyen legyen az asztalukra kerülő étel. Vannak olyanok is, akik semmivel sincsenek megelégedve; az étel nem elég meleg, nem elég jóizü, nem elég bőséges. Nehéz a feladata a felszolgálónak, akinek mindezt türelmesen kell végighallgatnia. A jó pincér azonban türelmes. Nem felejti el, hogy a helyiségben a vendég az ur, akinek el kell tűrnie szeszélyeit. A jó pincér: diplomata. Aki erre a pályára lép, annak elsősorban az unuralom művészetét kell elsajátítania. A többi, a felszolgálás, már lényegesen könnyebb feladat. Az amerikai pincérek legnagyobb része — etekinietben is — hivatása magaslatán áll. Az ételt nemcsak a konyhában fűszerezik, hanem a felszolgálásnál is — Az a tornádó, amely Cretview (Florida északnyugati részén) városán söpört végig, mintegy 300 személyt tett hajléktalanná. Egy halottról és 40 sebesültről számolnak be a tudósítások.-Most van 125 éve annak, hogy Irinyi János feltalálta a foszforos gyufát és most van a feltaláló halálának 66-ik évfordulója. Ez alkalomból a Hajldu-iBihar megyei Vértes községben, ahol Irinyi utolsó éveit töltötté, eml'ókünnépségét rendeztek. Irinyi János, nagylétai születésű fiatalember, miután a debreceni kollégium harmadik évfolyamát jeles eredménnyel elvégezte, 1836-ban, 19 éves korában a bécsi politechnikumra került. Egy napon vegytaniprofesszora, az ugyancsak Magyarországról származó Paul Meissner, gyujtóanyagok bemutatására barna ólomszuperoxidot dörzsölt üvegmozsárban kénporral, és — mint Irinyi leírja — azt ígérte a hallgatóságnak, hogy a keverék meg fog gyulladni. A kísérlet azonban nem sikerült. A fcónpor nem gyulladt meg, az óra véget ért, a hallgatók élsz,éledtek. Irinyi az előadásról hazatérve eltűnődött a látottakon. Ha a professzor kén helyett foszforral próbálkozott volna, akikor az a keverék meghozta volna a várt eredményt . . . A gondolatot csakhamar tett követte, Akkoriban vegyészkörökben sűrűn fölvetődött a biztonságos tűzgyújtás kérdése. A 18-ik század utóján befejeződött az a sok évezredes: korszak, amikor az égésfolyamat lényegét, a tűz természetét nem ismerő ember csak fadarabok összedörzsölésével, majd később acéllal és kovával tudott tüzet csiholni. A természettudományok és a technika rohamos fejlődése hozta létre a foszfor gyúlékonyságán alapuló Peyla-félö turini gyertyákat, majd ezeknek Ingen-Housz doktor által -javított példányait, utóbb más és különböző vegyi összetételű, de pobbá-ra ugyancsak foszfort tartálmazó “gyuszereket.” A dörzsölésre, rálehellésre, mártogafásra gyulladó tűz,szerszámoknak közös fogyatékosságuk volt a bizonyos mértékű romlékonyság, a megbízhatatlanság, a kellemetlen szag, a sistergés és a durrogás; veszedelme pedig az, hogy lángra lobbantáskor égő anyaguk könnyen szétfröccsent, s szikrái súlyos, égési sebeket, lakástüzet okoztak. Irinyi megkérte egyik diáktársát, aki ismerős volt a bécsi szatócsból tokban, hogy hozzon neki némi ólompirt — ólomszuperoxidot, valamicske választóvizet, arabmézgát s egy huszas ára foszfort. Amikor a kívánt alkatrészeket megkapta, egy kis vegytani számítást végzett, majd a foszfort víziben megolvasztva rázással szemcsésitette, hű-lés után a megmért ólompirral lés — hogy ragadjon — arabmézgával jóly összekavarta. Végül elővett tiz szál olyan “zündhözlit” (a: “gyufa” szót akikor még nem alkották meg) amelyet akkoriban kénsavba mártva gyújtottak meg, lefaragta róluk a Berthelöt párisi vegyész,prof es szór ál tal föltalált gyuj tokebercket, s helyébe a maga gyuj tóanyagát tapasztotta. A ' tiz gyújtószálat kitette száradni az ablakpárkánya és elment magyar lapokat olvasni a Bacci-kávéházba. Amikor hazaérkezett, a “zündhölzlik” már megszáradtak, fejükön az uj gyújtóanyag megkötött. Irinyi reménykedve vette kézbe az egyik szálat, elrántotta szobája falán — és íme: a gyújtószál fejién sercegés, durrogás nélkül lobbant fel a láng, és a kénbe áztatott fáoska zajtalanul, egyenletesen végig égett. Ebben a pillanatban Irinyi János, az ifjú magyar vegyész, megtalálta a zajtalan, veszélytelen, üzembiztos gyújtói a — a biztonsági gyújtó — készítésének módját. Pontom 60 forinttal kaparintó!,ta-e meg magának Irinyi újítását kisenyickei Römer István, a Magyarországból Bécsibe szakadt és ott meggazdagodott gyógyszerészmesiter, vegyész és “gyuszergyáros” Irinyi János találmánya nyomán terjedt el világszerte a foszforos gyújtó használata. Irinyi, külföldi tanulmányai befejeztével, 1839 őszén Pesten telepedett le, s az akkori Teréz-külvárosi Nyár utca 234. szám alatt berendezte uj, tökéletesített gyújtóiéinak első hazai üzemét. Az osztrák gyárosok versenye, a régimódi, kontár gyuszerkészitck kenyéririgysége, a céhek féltékenysége és a hazai iparral ellenséges városi közigazgatás följ eknitések, kellemetlenkedések özönével zavarta munkáját. Műhelyét 1841 áprilisában kénytelen volt áthelyezni a józsívárosi ősz és József utca sarkára, a mai Mikszáth Kaimén tér 1. sz. alá. Itt állott hajdan a Tajnay-ház, a helyiére épült iskolapalota falán helyezték BUS PESTI KÉP Irta: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Óh én szeretem a bus pesti népei. Mely a külső Józsefvárosban tépett Ruhákban jár vasárnap délután. És álmodozva, iévelyegve hallja. Hogy dong az olcsó kávéházak alja. Sokszor úgy érzem, szinte-sziníe vétek. Hogy csendben élek, nem nézek közétek S az álmok lenge fodrát fodrozom. Ilyenkor aztán, elhagyott vasárnap Bus, görbe közein a pesti sárnak Vezeklőn járok az utcátokon. Itt élnek ők, a kedveskék. e járdán. Letaposott cipősarokkal, árván. Kávémérésbe bújva, hallgatag. Éhes lányaik, kiket szereinek. Kopott árvácskák, fáradt, vézna szentek Gázláng alatt sötéten állanak. Ki látta meg, mit rejt szobájuk árnya? Ki leste meg, van-e ágyukban párna? Ki látta, hogy mi bus a pesti nép? Én láttam a munkást és lázra bujloii Sápadt arcát, hogy rossz szivarra gyújtott. Én láttam a föld vérező szivét! Bármerre mennék, ide visszatérnék. Bármerre járnék, átkozott szegény nép. A gondodat kiáltaná a szám. Mert bánaíkővel van utcád kirakva. Szemed a bánat végtelen patakja. S jaj, ez a föld, e bus föld a hazám! egy-egy kedves mosollyal, barátságos szóval. És igy van ez rendjén. Mindjárt jobban Ízlik az étel, még akkor is, ha az nem pontosan a vendég szájaize szerint készült. LÉGIPOSTA UTAH RAKÉTAPÖSTA Eredeti ötlet megvalósításával kísérletezik az ‘Ember a világűrben” elnevezésű nemzetközi társaság. Ez a társaság rájött arra, hogy a modern technika egyik legnagyobb vívmányának tekinthető rakétákat nemcsak háborús és világürkutató célokra lehetne felhasználni, hanem hozzánk közelebbálló, gyakorlati feladatokra is. Ilyen feladat: a postai küldemények szállítása. Különös és érdekes helyzet az, hogy mialatt az ember négy-öt óra alatt eljuthat New Yorkból Londonba vagy Párisba, egy-egy levél, cosmag vagy más postai küldemény 5—G nap alatt teszi meg ugyanezt az utat. A postai küldemények szállítására berendezett rakétákkal az első kísérleteket az olasz posta megbízásából végezték Sardinia és Szicília szigetek között. Rövidesen Milano és Róma között végeznek majd hasonló kísérleteket. A kísérletek nyomán a frankfurti székhelyű “Ember a világűrben” nevű társaság sajtókonferenciát tartóig, amelyen azokat a rendkívül érdekes lehetőségeket ismertették, amelyek a postai ráké- * taszállitás előtt állnak. A társaság főtitkára szerint néhány éven belül eljuthatunk oda, hogy például, a Frankfurtban feladott levél tiz perccel később már Milanóban legyen. A társaság előrehaladott tárgyalásokat folytat amerikai és olasz pénzemberekkel, valamint az olasz állami postával a “rakétapósta” tervének megvalósításáról. Ha ezek a tárgyalások eredménnyel járnak, már egy év múlva meg lehet szervezni az első ilyen póstajáratot. A pontosan elvégzett számítások szerint egy póstarakéta ára 65,000 nyugatnémet márka (mintegy 16,- 000 dollár). Minden rakétát tizszerí repülésre lehet használni; egyetlen ut tehát 6,500 márkába kerülne. Úgy számítják, hogy minden rakéta 100 font súlyú postát vinne magával, ami azt jelenti, hogy egy-egy útnak költségeit tökéletesen lehetne fedezni, ha minden levél után 1.75 márka portót szednének. Ez körülbelül 45 centnek felel meg. Ha a rakétapósta technikailag és pénzügyileg beválik, a kezdeményező társaság úgy tervezi, hogy egész Európára kiterjedő szolgálatot fog kiépíteni Rómából, vagy Milánóból — előbb Párisba, vagy Frankfurtba, majd más fővárosokba is. Később aztán a szolgálatot kiterjesztik a föld minden pontjára és az express leveleket nem repülőgépek, hanem rakéták szállítják majd percek alatt az egyik földrészről a másikra. VALAKI KOPOGTAT AZ AJTÓN — Ki az? — Hodzsa, — felel kintről Albánia koipmunista diktátora. — Mit akar? — Miután összevesztem Kruscsevvel, szeretnék a nyugati kapitalista országokkal barátságot kötni, első lépésként felvenni a diplomáciai kapcsolatot. Kivül tágasabb. Igaz ugyan, hogy mi Titoval, Jugoszlávia kommunista diktátorával majdnem-baráti kapcsolatba léptünk, amikor ő összekülönbözött az orosz nagyurral, tehát Hodzsa erre a példára némi joggal hivatkozhatna. De Tito esete más, Tito nem álmodik a szabad világ megrohanásáról, nem fecseg atombombás világháború elkerülhetetlenségéről. Hodzsa, az albán vasgyuró, a kinai kommunista diktátorok tanát hirdeti: hogy a szabad világot fegyveres erővel kell térdrekényszeriteni. Amíg ezt a tant vallja, kivül tágasabb. Jelenleg csak Ausztria, Olaszország és Franciaország tart fenn diplomáciai kapcsolatot a liliputi albán kommunista kormánnyal s nem valószínű, hogy hamar bejuthat a többi külügyi hivatalok fogadószobáiba. Szivet cseréljen az, aki irányt akar változtatni, keletből nyugatra akar masírozni. KELET-BERLIN — Ulbricht, a kecsekeszállas szovjet báb, azt jósolja, hogy már nincs messze az idő, amikor Kelet-Németországba csak vízummal lehet belépni. Más szóval: a nyugatiaknak sem katonai, sem polgári személyei nem léphetik át a szovjetzóna határát Ulbricht engedélye nélkül. Ezzel a jósló bejelentéssel Ulbricht papagáj módra kurjongatja a szovjet álláspontot, hogy a Berlinre vonatkozó négyhatalmi egyezmény halott, a szovjet azt, katonai hatalmára és helyi túlerejére támaszkodva — önkényesen hatályon kivül helyezte és ezt az álláspontot a berlini fal felállításával félreérthetetlenül (és ledönthetetlenül) alátámasztotta. NICOSIA, Cyprus —- A tartós szárazság, miatt hiány van búzában. Ki segit? Amerika. Újabb 50,000 tonnás buzaszállitmány van útban Cyprus sziget felé. el a biztonsági gyújtó feltalálójának emlékművét. Utána még 1844-ig társas gyufaüzemi vállalatot vezetett a Király utcai Schiller-házban, aztán végleg felhagyott a gyufagyártással, s hazaköltözött jiagyl'étai tanyáj ára. Falusi visszavoniultságálban ita meg a “Vegytan elemei” című nagyobb munkáj ának első kötetét, amelyben a kémiai elemek nevének megmagyarositásával is próbálkozott. 1849-ben Kossuth a nagyváradi lőpor- és ágyugyár vezetésével bizta meg Irinyit. Az önkényuralom alatt jó ideig az Újépület tömlődében senyvedőit. A kiegyezés1 után élete érdektelenné szürkült, .s akikora fölött már csak alkotó ifjúságának visszfénye derenkett. . . 25 éves a foszforos gyufa Irinyi Janos talalmanya
