A Jó Pásztor, 1962. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1962-04-20 / 16. szám

Z. OLDAL A Jó PÁSZTOR cTHE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó i HE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség kiadóhivatal — Publication Office 'H* EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 5b ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ...............................$8.00 One Year ..............................$8.00 Fél évre .................................$5.00 Half Year ............................. $5.00 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio "TILTAKOZUNK!" , Asszonyok, akik éppen úgy szeretnének békében élni, mint mindenki más, szerettek volna bemasirozni a Fehéz Házba: tiltakozni az április végére bejelentett atomrobbantási kisérletek ellen. Kennedy elnök kiüzen­te nekik, hogy nem kiváncsi a véleményükre és — nem üzent ki, hogy elkéstek a tiltakozással, mert nekik, köz­tük annak a bizonyos Mr. feleségének, akkor kellett volna tiltakozniok, szeptemberben, amikor Kruscsev szemérmetlenül és vakmerőén megszegve a három éves önkéntes szünetet, elkezdett megaton okát robbantani, megatonokkal fenyegetőzni. Ennél a piketelési storynál érdekesebb az, ami ugyanakkor Genfben történt, a 17 nemzet le-nem-le­­relési konferenciáján, melynek leszerelési konferencia a hivatalos álneve. A szovjet ott azt javasolja, hogy Amerika tekintsen el az áprilisvégi robbantási kísér­letekről és egyáltalán legyen minden úgy, mint volt: az atomrobbantási kisér]eteket függesszék fel — nem három évre, hanem addig, amig folynak a leszerelési tárgyalások, vagyis legalább 1999-ig. Nem mondta, csak gondolta magában a szovjet képviselője: Ez ter­mészetesen csak Amerikára lenne kötelező, mi fenn­tartjuk magunknak a csalás jogát; szeptemberben bün­tetlenül csalhattunk, rniért ne csalnánk tehát azután? Nyet! — mondta erre az amerikai delegátus. Orosznak mi csak azt hisszük el, amit látunk, tehát ellenőrzés és felügyelet nélküli atomrobbantási szünet nyet! Mi van e céltalan, értelmetlen vita és alku mö­gött? A ravasz moszkoviták tulajdonképpen nem is velünk vitáznak és alkudoznak, hanem a semleges vi­lág előtt Amerikára próbálják hárítani a felelősséget az atomverseny folytatásáért. Minden 21 éven felüli ázsiai, afrikai és arab államférfi és politikus azonban átlát a szitán, emlékezik a szeptemberi szemérmetlen szovjet csalásra, amely az áprilisvégi amerikai kísér­leteket parancsoló szükségességgé tette. A HANGNEM IS VÁLTOZIK Nem csak az idők és az emberek, hanem a hang­nemek is változnak. Elég arra utalni, ami a “lángeszű” Sztálinnál történt. Amig hatalmon volt, ő volt a “né­pek nagy barátja”, “a proletáriátus vezére”, a “nagy felszabadító”, az Atya és ki tudná felsorolni mi még. Amikor gaztetteiről lehullt a lepel, tömeggyilkos, vé­rengző fenevad, hóhér lett — s ezek a jelzők valóban pontosan illettek is rá. Ezt a szovjet szélkakas-hangnemet alkalmazza most Kruscsev legbuzgóbb hive, a kubai félisten, Cast­ro is. A közelmúltban a latinamerikai Ecuador megsza­kította diplomáciai kapcsolatait Kubával. Castro ez al­kalomból másfélórás rádióbeszédet mondott, amelynek során Carlos Arosamenát, az állam elnökét, “részeges, gyáva disznónak” nevezte. A kommunisták nem fukarkodnak a jelzőkkel, akár dicséretről, akár pocskondiázásról van szó. A vö­rös szótár nem ismeri a diplomácia szótárát. Vagy láng­ész valaki, vagy őrült. Középút nincs. Ha behódol a vörös mákonynak, csőstül hull rá az áldás, ha nem — elátkozzák tizediziglen. A Nyugat nem lepődik meg ezen a. különös mo­dorbeli sajátságon. A gyermeteg szólamok mellett ér­dektelenül halad el. Tudja, hogy a diktátorok és azok bérencei csak addig “lángeszüek”, amig hatalmon van­nak. Ha elbuknak, ostoba tökfilkók. Ez a jobbik eset. A rosszabbik esetben nem okosak és nem is ostobák, — egyszerűen csak halottak . . . VESZEKEDJÜNK VAGY NE VESZEKEDJÜNK? Eddig azt hittük, hogy az a jó házasság, amelyben a házasfelek békében, nyugodtan élnek egymás mel­lett. E felfogásunkat most — mint annyi mást — át kell alakítanunk, különben nem leszünk “korszerűek”. E műveletre egy los angelesi hir ad ösztönzést. Ott ugyan­is dr. George R. Bach idegorvos, egyik előadásában azt állította: nagyon helyes, ha a házasfelek veszekednek egymással, mert ez tartja életben a házasságot és men­ti meg az elszürküléstől. Lehet, hogy dr. Bach házasságát a veszekedések teszik változatossá és színessé. Végtére is mindenki a maga módján üdvözül. Avagy talán egyik idegbajos páciense dicsekedett azzal, hogy amióta veszekszik az asszonnyal, azóta teljes köztük a harmónia, s most, Egy norwicki (Conn.) bőrfeldolgozó üzem területén hydrogen peroxid robbant. Az egész üzem, láng­­rakapott. Négy halálesetről és három sebesülésrlol érkezett jelentés. Húsvéti népszokások 'A husvét sokkal régibbke­­letü ünnepe a kereszténység­nek, mint a karácsony. A ka­rácsonyt, vagyis Jézus szüle­tését, csak 1223-ban kezdték ünnepelni s az első ünneplő Assisi Szent Ferenc volt, aki az olasz Greccio városka kö­zelében fekvő sziklabarlang­ban misét mondott karácsony éjszakáján s a barlangba 'he­lyezett jászolt oltárrá avatta. Ez volt az első karácsonyün­nep. Ezzel szemben a husvét, Jézus feltámadásának meg­ünneplése, szinte olyan régi, mint maga a kereszténység. A legenda szerint, amikor Jé­zust felfeszitettéfc és eltemet­ték, a sir mellé katonai őrsé­get ’ állítottak. A temetés utá­ni harmadik napon az a hir kezdett elterjedni a városban, hogy Jézus sírja üres. Mikor a papi tanács látta, hogy a hir a tömeg között nagy iz­galmat kelt, Pilátushoz kül­­dött-^-Nafrátius nevű követét. hogy a zajongó nép megnyug­tatására bontássá fel Jézus sírját, hogy a nép meggyő­ződjön arról, hogy a sir nem üres. Pilátus ekkor már nem so­kat törődött a dologgal, a Jé­zus-ügyet lezártnak tekintet­te azzal, hogy kereszthalálra Ítélte és a követet, amint a IkébáLt előterjesztette, kido­batta. Ezzel azonban nem lett elintézve a dolog. A helytar­tó maga is látta, hogy az ut­cákon szokatlan sürgés-forgás van s lovas futárt küldött Jé­zus sirjá,hoz, hogy a sirőrség parancsnoka jelenjen meg ná­la. A parancsnok, Corrus Pen­­tillo, megjelent Pilátus előtt és jelentette, hogy a sir va­lóban üres. Elmondotta, hogy milyen látomásai voltak a sir körül s hogy szavainak nyo­matékeit adjon: ott, Pilátus lábai előtt, szivén szúrta ma­gát és meghalt. Pilátus megdöbbent.a jele­net komorságától s hogy nyugtalankodó lelkiismeretét elcaiititsa, iaz. utcába járőrö­ket küldött, akik az izgatott lakosságot visszaterelték há­zaikba, úgyhogy senkinek se volt szabad kint tartózkodni. A házaikba szorított emberek az utcán menetelő katonák nyakába vizet öntöttek, in­nen van, az, hogy húsvétikor öntöaködni szoktak., , Ettől fogva minden évben megem­­léke;j!xlk a “feltáró adottról” s a husvét ünnepe tehát — ha nem is mai formájában — szinte egyidős magával a ke­resztény vallással. Érdekes, hogy a husvét ün­neplésével kapcsolatban nin­csen mindenütt szokásban a húsvéti öntözködés. Hollan­diában a feltámadás ünnepé­re, vagyis a husvétra virradó hajnalon, minden vallásos ér­zelmű ember talpon van. Fi­gyelik az, első kakaskukoré­kolást s mikor „ez felhangzik, az egész országban "szinte percnyi pontossággal éneikbe kezdenek a virrasztók. Egyet­len éneket énekel mindenki, ŰRÖK FELTÁMADÁS Itta: SZEGEDY LÁSZLÓ FEGYVERKEZES VÉG NÉLKÜL WASHINGTON — A genfi leszerelési konferen­cián folyó terméketlen szócsaták mögött egy fontos tény húzódik meg: Az oroszok hallani sem akarnak el­lenőrzésről, mert uj titkos terveik vannak. Az atom­bombás rakéta után következik a rakéta elleni véde­kezés kidolgozása. Az oroszok valami olyan készüléken dolgoznak, amely megzavarná és érthetetlenné tenné az egész amerikai elektronikus rakéta-irányitó szolgá­latot, minek folytán Amerika képtelen lenne orosz atombombás támadást kivédeni. A laikus is elképzel­heti, hogy ilyesmi nem lehetetlenség, hiszen már ma is vannak — például az amerikai atombombás repülőgé­peken — elektronikus készülékek, amelyek, az ellen­ség irányitó sugarait semlegesítik, irányuktól eltérítik. Persze Amerikában is folynak kisérletek, ame­lyeknek célja az orosz atombombás rakéták ártalmat­lanná tétele. Erről részleteket nem tudunk, nem is tud­hatunk, és ha tudnánk, meg nem értenénk. De miránk csak annyi tartozik, ami nemrég a NATO köréből ki­­szivárgott: hogy oly elektronikus felszerelések, ame­lyekkel az orosz atombomba veszélyt ki lehetne küszö­bölni, 300 billió dollárba kerülnének. Ez egymagában hatszorosa a jelenlegi évi katonai kiadásoknak — el­képzelhetetlenül sok pénz. Amerika gazdag, mégis jobb célokra is költhetné a milliókat és billiókat. De a szovjet ily összegeket fegy­verkezésre csak úgy költhet, ha tartósan szegénységre kárhoztatja népeit. A fegyverkezési verseny végét még nem lehet előrelátni; csak akkor lehet erre számítani, ha az orosz nép jobb megélhetést fog követelni és az orosz kormány le fog mondani hitleri világuralmi ál­máról. 52 MILLIÓ DOLLÁR KERALÁNAK TRIVANDRUM, Kerala, India — Galbraith ame­rikai nagykövet közölte a keralai kormánnyal, hogy Amerika 52 és fél millió dollár kölcsönt ad Keralának egy nagy villanyerőmü építésére, ami lehetővé fogja tenni uj gyárak, alapítását és a munkanélküliség enyhí­tését. Nagyon érdekes hir ez, mert nagyon érdekes eset történt öt évvel ezelőtt Keralában. Ez volt a világon az első — és eddig az utolsó — állam, melynek népe teljesen szabad szavazással kormányhatalomba ültette a kommunistákat. A kommunista kormány mindjárt elkezdett szocializálni, rendőrállami terrort gyakorolt, üldözte az egyházat, szovjetizáltá az iskolákat, pazarol­ta az adópénzeket. Két évig tartott a komédia, végül át indiai központi kormány elnöke elkergette a kommu­nista kormányt, uj választást rendelt el és: az anti­­kommunisía koalíció győzött. Ránk virradt a husvét: zendüljon az ének. Hej, nagyon hosszú volt a magyar nagypéntek. Jó negyven esztendő telt el már azóta. Betették a magyart hármas koporsóba, Gyüiöiet-vertvas volt az első koporsó, ólom a középső, bűnére az utolsó. Nyomaték volt rá a hatalmak sziklája, hogy a feltámadást többé ne is várja. S úgy, mint a pokolban minden bűn tömörül: Három zsandárállam vette környöskorül. Nagyántánt dandárja . , . Sátán lakodalom: Szerb, cseh és a román Kisántáni hatalom. Soha ily világbüni még el nem követtek, Soha nemzetet igy még el nem temettek! Előbb kereszt-halál, aztán hármas kripta: hármas érckoporsó s acél sir-kaliika. Hogy magyar szív s lélek bárhogyan áhiija, A magyarnak többé ne legyen husvét ja! Hogyha szólnak is a húsvéti harangok. Ne halljon a sirban egy ébresztő hangot. Hogy hinni se merjen, remélni se tudjon. Örökös halottként föld alatt nyugodjon. Sátáni bünferiő, ördögi ioberzó: * így lett a magyarból csonka, véres torzó. De hiába örült, ujjongott a sátán. Mikor súlyos kereszt volt az Urnák vállán. Hiába üllek tort minden poklok mélyén. Mégis az Ur győzött a sötétség éjén! Nem jelent meghalást a golgotás halál: Meghal a test, de a lélek visszatalál. Bár Urunknak sírját sziklakő takarta, Mégis felnyílt a sir, mert az Ur akarta. A nagy időórán eljön az ideje. Eljön a magyar sir nagy husvét reggele. Nem tudja lezárni erőszak, hatalom: Végleg feltámadunk egy husvét hajnalon! hogy már tányérokat is vagdosnak egymás fejéhez, úgy élnek, mint a galambok. Az is lehet, hogy ez a házasság modern változata. Mi azonban ebben a vonatkozásban maradiak vagyunk. Felfogásunkat nem állítjuk át és megmaradunk a régi elv mellett: veszekedés, civakodás nélkül élni jobb, mint szitkok és átkok pergőtüzében. Hiába — ezen a téren nem kívánunk haladni a korral . . , Azóta a helyzet nem sokkal javult, Kerala, mint minden indiai állam, túlnépesedett, nagyfokú a mun­kanélküliség. Ez a magyarázata annak, hogy a legutób­bi választáson megint előretörtek a kommunisták, az ígérgetés nagymesterei, és ez a magyarázata annak is, hogy Amerika az 52 milliós segítséggel hozzá akar já­rulni a munkanélküliség enyhítéséhez. PARIS — André Púi jól ügyvédje utján felszólítot­ta ex-menyasszonyát, hogy küldjön vissza neki min­dent, amit tőle kapott. Mademoiselle eleget tett a kö­vetelésnek, visszaküldte a hűtlen csábitónak a nyaklán­cot, a karkötőt, a selyem hálóínget és a bébit. an úgynevezett “Krisztus- Hozsannát”. Az egész ország hangos ettől az egy énektől, amibe belezugnak a haran­gok s az ének után a lakos­ság imába kezd. Svájcban a husvétot meg­előző estén nagy tömegeikben húzódnak ki a híveik a he­gyeik közié és a lobogó tüzek mellett várják a feltámadás hajnalát, amit kürtszóval je­leznek és továbbítanak a he­gyeik közé. Az örömtüzek ek­kor még magasabbra csapnak s a lakosság mindenféle üze­metekkel telerakgatott, szines “ballonokat” ereget az ég fe­lé. A húsvéti ballonok fel­ér észt és ének, a: magasságba küldött üdvözlésen kívül, van egy igen kedves rejtett célja is. A lányok fényképeiket is felraggatják a ballonokra, ne­vükkel, teljes lakcímükkel. Az a szokás, hogyha egy fia­talember a húsvéti ünnepek alatt egy ilyen ballont elfog, vagy egy ilyen lehullott bol­­lont megtalál, jógáiban áll azt személyesen visszavinni a ballont feleresztő lánynak, ahol nagy ünnepséggel rogafl­­ják, elhalmozzák minden jó­val s esetleg azonnal meg is tartják az eljegyzést. Belgiumban búcsú j árások előzik meg a 'husvétot. Min­den községnek, vagy együtte­sen több községnek, megvan a maga külön erdeje, ami az “Olajfák hegyét” jelképezi. A községek lakói a husvétot megelőző napon idezarándo­kolnak s az erdőnek egy-egy részét feldíszítik mindenféle csecsebecsével, szines papi­­rokikal, szalagokkal, épugv, mint nálunk a karácsonyfá­kat szokás. A diszitések fény­pontja a lampionok, akárcsak a karácsonyfák gyertyái. A lampionokat pontosan éjfél­kor gyújtják meg s a 1-egvi­­gabb ünnepi hangulatban, ze­neszó mellett várják a hajnali feltámadás óráját. Anglia egyes vidékein kü­lönösen kedves szokás, hogy a husvét hetében született csecsemőket díszesen felvi­rágzott gyermekkocsikban ki­viszik az utcára. Az ünneplő emberek zsebei tele vannak apró ajándéktárgy akikai s cso­portokban keresik fel ezeket a felvirágzott gyermekkocsi­kat s a csoportokat zenészek kisérik. A gyermek a megúj­hodás, az újjászületés, lénye­gében tehát a feltámadás szimbóluma s a közönség, kü­lönösen a fiatalság, körültán­colja. Közben mindenki letép a kocsi virágdíszéből egy szá­lat s a maga kis ajándékát, mint a feltámadás felett ér­zett örömének kifejezőjét, be­teszi a gyermekkocsiba. Igen szinesek a bajorországi húsvéti ünnepek is. Már a ko­ra hajnali órákban talpon van a falu fiatalsága. A fiatalem­berek díszes, felszalagozott ruhákba öltöznek s kalapja köré mindegyik virágkoszo­­rut helyez. Akinek lova van, ezt is pompásan feldíszíti, te­lerakja csengővel s mint “Krisztus sírját őrző vitézek” átrándulnak a szomszédos falvakba. Bekopognák az ab­lakokon s közük a lakosság­gal az örömhírt: “Jézus sirja üres, a Megváltó feltáma­dott” Ezeket a hírvivőket bő­ségesen megvendégelik, meg­köszönik nekik a jó hirt. Az ünnep délutánján nagy tánc­­mulatságot rendeznek tiszte­letükre, -ahol jelen van az anyakönyvvezető is, külön díszsátorban, azért, hogy ha úgy adódna a sorja, ott mind­járt összeadja a húsvéti páro­kat. A régi Oroszországban igen jellegzetes formája volt di­vatban a húsvéti ünnepnek. A feltámadás reggelén lovas kozák jelent meg a faluban. Mellére volt akasztva a cár arcképe s a lova oldalán, a nyergen, nagy butykosokban pálinka. A lovas végignyar­galt az utcákon s bekiáltotta a házak udvarára: “A cár, a mi atyánk küld engem hozzá­tok és üzeni nektek: legyetek jók, mert a világot nagy öröm érte: feltámadott a Megváltó”. Mikor bejárta a falut, megállt a piactéren s azok, akik meg akarták kö­szönni a• cárnak a jó üzene­tet, a kozák elé járultak, it­tak egy kortyot a cár pálin­kájából s megcsókolták arc­képét. Ugyanekkor bedobták a kopekjaikat a ló nyakán csüngő hatalmas perselybe, hogy a cárnak elküldjék a maguk kis ajándékát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom