A Jó Pásztor, 1961. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1961-10-27 / 43. szám

í. OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; ________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította_________ Megjelenik minden pénteken Published every Friday _ Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkeszti‘bén kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd StaEET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI rUAX: Cgy évre ______________$6.00 »*■> evre__________ ___S3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year----------------------$6.00 Half Year______________$3.50 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio TESSÉK KÉREM SZIVES LENNI Kennedy elnök és Rosenthal rabbi, a skandináv országok kormányai, az afrikai Libéria elnöke, a japán miniszterelnök. és mások azzal a kéréssel fordultak minden oroszok, lengyelek, magyarok, románok, stb. cárjához, Nikita S. Kruscsevhez, hogy legyen szives visszaszivni azt a bejelentését, hogy október 31.-én fel­robbant egy 50 millió atombombát. Mert, tetszik tud­ni, Kruscsev ur, annak a robbantásnak nyomában olyan erős rádióaktiv kisugárzás támadhat, amely megfertő­zi a levegőt és még évtizedek múltán is csontrákot okoz­hat, csecsemők elsatnyulását idézheti elő. Az atomtechnika kezdeti szakában robbantási kí­sérletek elkerülhetetlenek. Emlékezünk, hogy néhány évvel ezelőtt az amerikai haderő a Cendes-tenger szige­tein kipróbált néhány bombát. Akkor senkisem kérte szépen a U. S. elnökét, hogy hagyja abba, mert ártal­mas. Akkor akik károsodástól tartottak vagy károso­dást szenvedtek, erélyesen és hangosan tiltakoztak és milliós kártérítéseket követeltek. Most Amerika, hogy a technikai fejlődésben, a szovjet által kikény szeritett versenyben ne maradjon le, kénytelen lesz hasonlóan ártalmas robbantási kísér­leteket végezni. Hogy fog a világ erre reagálni? Szé­pen kérni fogják Kennedy elnököt, hogy legyen szives attól elállni? Nem. Tiltakozni fognak, erélyesen és han­gosan. Miért a különbség? Azért, mert erkölcsös embe­reket lehet megróni, erkölcsteleneket azonban csak kér­lelni lehet. Fejetetejére állt világban élünk. NEM FÉLIK KRUSCSEV HARAGJÁT Az örmény méregkeverő Mikoján tokiói látoga­tása óta Kruscsev újra meg újra, egyre dühösebben atombombás rakétákkal fenyegeti meg a japánokat az­ért, mert kormányuk nem hajlandó kitessékelni az or­szágból az amerikaiakat, nem hajlandó felmondani az amerikai-japán védelmi szövetséget. Hiába feleli a ja­pán miniszterelnök újra meg újra, hogy hagyja békén, Kruscsev nem hagyja békén, folyton tágranyitja a szá­ját és rakétákat köpköd a szigetre. De hiába, nemcsak a japán kormány nem fél, a ja­pán nép sem fél. Privát vállalkozók nem tartanak attól, hogy Kruscsev egy napon felrobbantja Tokiót. Építe­nek 17 millió dollár költséggel egy 10-emeletes luxus­hotelt; olyant, mint a Hilton Hotel Nyugat-Berlinben. A szállóban lesz 520 nyugati stilusu és 30 japán stílu­sú szoba, hat étterem, melyek mindegyikében másfé­le menüt fognak felszolgálni, öt bár, 22 banket terem, konvenciós terem és sok egyéb a vendégek kényelmé­re. A Hotel Okura — szintén felelet Kruscsevnek: “Nem félünk.’’ TOLVAJOK VAGY ZSIVÁNYOK? A kérdésre, hogy a keletnémet szovjetzóna kor­mánya és hatóságai tolvajok-e vagy zsiványok, az Egye­sült Államok legfelsőbb adóügyi bírósága kitérő — sa­lamoni — feleletet adott: Bárki joggal nevezheti a kom­munistákat tolvajoknak, zsiványoknak, rablóknak, ál­talában gazembereknek, csak mi, adóügyi bírák nem mondhatjuk ezt. Mert az adótörvény csak közönséges lopást ismer, de nem ismer kommunista lopást. Ez nem játék a szavakkal. Ez a megállapítás 340 dollár 51 centjébe került William J. Powers jerseyi üz­letembernek. Powers a keletnémet szovjetzónában vásárolt 1200 dollárért egy Volkswagen autót. Amikor beült a ko­csijába és nyugat felé hajtott, megállították a rendő­rök, megvizsgálták a papírjait és úgy találták, hogy még egy papír kellene, de nincs. Elkobozták az autót és ezzel az első fejezet lezáródott. Segíteni senkisem tu­dott a bajon. Keletnémet ügyvéd nem léphet fel a kom­munista felsőbbség ellen, nyugatnémet ügyvéd nem vállalkozott arra, hogy Mr. Powers kedvéért bemen­jen a kommunista oroszlánbarlangba. A U. S. külügy­minisztérium nem interveniálhatott, mert nem ismeri el a keletnémet bábkormányt. így hát Mr. Powers szá­mára csak egy vigasz és remény maradt: levonni az el­lopott adó vételárát a jövedelmi adóalapból. De az adóhivatal emberei fellapozták a törvényt és azt találták benne, hogy csak oly veszteséget lehet le­vonni, amely lopásból vagy balesetből, vagy termé­szeti csapásból származott. Kommunista elkobzás sem ez, sem az, sem amaz. Mr. Powers a legfelsőbb adóügyi bírósághoz appellált. Ott rokonszenves megértésre ta-Technikusok megvizsgálják a repedt szélvédő üveget az X-15 rakéta repülőgépen, Edwards Air Force Basen, Californiában, Robert White őrnagy 40 méreföldes magasságban végzett repülése után, a Föld­atmoszféra határán. A repedések akkor jöttek létre, mikor a pilóta 70,000 láb magasságban egy éles kanyarból ismét vízszintes helyzetbe hozta a gépet. A CSAKHAZI A csáklházi hires bál tánc­rendje a múlt század utolsó évében egy tarsoly volt. A tar­solyon: Justitia alakja- amint a mérleget tartja, egyik ke­zével, az igazságot jelképezve. A szeme természetesen, elő­írás szerint be volt kötve. Hát bizony a csákházi bálra alaposan bekötötték az Igaz­ság istenasszonyának a sze­mét, mert nem látta meg, mi­nő hajmeresztő igazságtalan­ság történt Kovács Valériá­val. Bár legyünk őszinték: ő maga kereste. Eleget mondta a szomszédja és régi udvar­lója, Kiss Demeter gazdatiszt ur; — Ne menjen oda, Vaíika! Mit is keresne maga ott ab­ban a gőgös társaságban! Legyünk igazságosak: Nem is Valéria kívánkozott közé­jük, hanem az édesanyja, aki majd elepedt a “jó társaság” után. Hiába! Ilyen volt akkor a divat. Nagyon szép képet muta­tott a csáklházi bál. Két ban­da is fújta, katonazenekar, meg pesti cigánybanda. A la­dy patronesse a százöt kilójá­val emelteen trónolt, pálmák között. Mellette, körülötte a saját külön cisákházíi udvara. Jó messze tőle Kovács Valé­ria meg a mamája. A bál, régi szokás szerint csárdással kezdődött. Csakha­mar színes gcmolyagiban ka­varogták a táncolok a cigány előtt, kék atillák, lebegő frakk-szárnyak, rózsaszín meg halványkék tüll illúziók szi­­n-eskedtek, forogtak hangos hej e-huj ázással. Egyedül a szép Kovács Va­léria nem táncolt. Nem akadt párja. Ült. a mamája mellett. Ezt úgy -hívták hogy: “Pet­rezselymet árult.” Kovács Valéria sápadtan, összeszorított ajakkal -ült ott, borci-Tgó fényű, gyönyörű szeme szinte könnyekben csil­logott. Az anyja kérlelte: — Menjünk haza, édes lá­nyom. Valéria szelíden, de hatá­rozottan -mondta: — Megmaradunk, édes­anyám. Várt valami csodára. Vala­mire, sikerre- hangos, vig mu­latságra, hogy :— másnap el­mondhassa Kiss Demeter gaz­datiszt urnák. De a csoda csak késett. Már lezajlott a csárdás és a né­gyes hatodik-figurájánál tar­tottak. Kanizsiai F-erkó har­mad-aljegyző, főrendező ur kifogyhatatlan volt az ötle­tekben. Kolon. Nagykör. Tur­­dömén. S-aszé Kroasszé. Az­után : Künn a bárány, benn a farkas. A prímás gyöngyöző homlokkal játszotta a végnél­­feüli Carimen-indulót . . . Kovács Valéria érezte, hogy elvesztette a csatát. Fölállott. Irta: FARKAS IMRE Gyönyörű termete kiegyene­sedett. Az apró, nagyorru, egyforma Balázsteleki lányok boldogan -intettek egymás­nak; — Nem bírja tovább . . . már megy! Kovács mama egy könnyes sóhajt fojtott el: — Minek is jöttünk írni ide! Kegyetlen dolog. A régi időben bizony előfordult, -hogy így bántak egy iszép leánnyal — csak azért, mert nem -tartozott egy klikkhez, egy kaszthoz, -egy “előkelő” társadalmi réteghez, amely voltaképpen magamagát he­lyezte egy jámbor' ibéketürő kisvárosi társadalom fölébe, valójában minden igaz ok női­kül. — Menjünk haza, édes­anyám ! Ebben a pillanatban meg­szakadt a Carmeninduló. A prímás lelkendezve intett a bandának. A két ikontrás, Kajla, meg Bunkó fújt -egyet, köpött -egyet, készülődött. A cimbalmos megemelte a két karját, mint a fecske, ami rö­pülni készül. A nagybőgős hervadtam ölelgette a brugót és -szomorú izgalommal nézett a p-rimásra. És ősi cigány szo­kás szerint, minden átimeent nélkül átmentek C-durból Es­­mollba. Rágyújtottak a Bre­­genz-tartomány indulójára. Mert most belépett az ajtón a bregenzi herceg, a császár ro­kona. A herceg egy kicsit -bizony­talanul, de igen kedves fél­­szegséggel állott meg az ajtó­ban. A bálanya -és egész tár­sasága fölállott és mély komplementet csinált. Ehhez a ikis herceg egyáltalán nem ragaszkodott, az előkelő tár­saság teljesen a saját maya mulatságára -és örömére haj­bókolt. A herceg azt kérte a bálel­nöktől : — Mutasson -be kérem en­nek a dámának. A dáma: Ko­vács Valéria volt. A két apró Balázsteleki lány idegesen állott föl. — Menjünk haza! Az ajtóból visszanéztek, reménytelen szerelmükre- az álim-oik rózsalovagjára, a csá­szár rokonára, -a fiatal és gaz­dag bre-genzi hercegre, aki épp az ő üresen maradt he­lyükre -telepedett le Kovács Valériával, közvetlen a lady patronesse trónja alá, aki összeszoritott ajakkal legyez­te magát, híres strucctollas legyezőjével. A herceg azt kérdezte Va­lériától : — Mi -a nótája? Valériának nem kellett fe­lelnie. Már ott nyüzsgöt-t a prímás a herceg körül az egyetlen komoly kereseti le­hetőség körül. Kinevezte ön­iált, de nem többet. A főbiróság kimondta, hogy a ke­letnémet kommunisták eljárása jogtalan, önkényes volt, de az adótörvény a lopásnak ezt a formáját nem isme . BAL kényesein Valéria kedves da­lának az akikor divatos szép nótát: Nincs cserepes tanyám, Sem csűröm, sem gulyám Nékem. A bál megakadt. Édes, friss lányhang csendült föl az “elő­kelőségek” szörnyű bosszúsá­gára. Kőből a nyoszolyám. Nem külömb a párnám Nékem. Most meglepetés követke­­z-e-tt. A kedves, kissé be-csi­­pett, fiatal- szőke herceg — tarcelni kezdett. Mert a nóta benn volt ott az alföldi város levegőjében, az erdő zúgásá­ban, a vlrág-ok illatában. Az elm-ult és a keletkező isz-e-r-el­­m-okiben, a pezsgő gyönyözé­­sé-ben, a cigány elpihent vonó­jában . . . Két hete, hogy oda vezényelték a kis herceget, de már szabályosan tudta a nó­tát : Az éjszaka a pártfogóm, Zápor mossa a takaróm Fehérre, Mégis ezer pengő forint Kitűzve — fejemre. Egy ügyvéd, aki képviselő szeretett volna lenni, azt -hit­te, hogy karrierje érdeikében cselekszik, ha belekapcsoló­dik a nótába. Most már hár­man énekelték: Az igazi betyár-Nem kerül az mingyár Kézre. A -refrén már melodrama tik-usan ment. A herceg ugyanis a következőket -mond­ta Valériának: l — Ha nincs cserepes ta­nyája kór-eim, ezen -segithe­­tün-k. Engem ugyanis teljesen meghódított nagysád, mert én már régein figyelem nagysá­­dot éis sose mertem volna megmondani, de most egy ki­csit be vagyok csípve, ihát meg merem mondani. Kovács Valéria tartózkodó­an mosolygott. A herceg foly­tatta : — Ez borzasztó város ké­rem, itt mindenkinek száz szeme van és folyton bajlon­­ganak, ha engem látnak, kié­rem, ez nagyon unalmas, Nagysád! Mondja: mikor megy Pestre ? Akkor én is föl­­meninék! . . . Kovács Valéria valami kis undorfélét érzett. Hát ez a si­ker. Ez a karrier kezdetének a titka ? Egy becsipett fiu-nak a különös szeszélye, bántó ajánlata ? Fölállott. — Sajnálom, már megyek haza, herceg ... és hogy ma­kor jutok el Pestre? Igen, ké­szülök' de csak a jövő -héten. Kiss Demeter -gazdatiszttel, a vőlegényemmel. A kis herceg az igazi nagy­urak -finom pózával kísérte a lépcső legalsó’f-ckáig és ott el-FIATALÍTÓ csodaszer van A HOLT-TENGER FORRÁSVIZÉBEN A Holt-tenger vizének sajátossága ókorban fog­lalkoztatta a kutatók fantáziáját. Tudni akarták, mi az igazság azokból a mesékből, és legendákból, amelyek szájról-szájra játak a Holt-tenger vizének, forrásainak és a tengerpart közelében termő növényeknek gyógyí­tó hatásáról. Ezeknek a legendáknak egyik fonala a Zo­­hár forrásvizéhez vezetett. A Biblia Ábrahámtól és Létről szóló történetében az Édenkerthez hasonlítja Éjn Bokék környékét “Itt bugyog a Holt-tenger hét forrása, amelyeknek egyike a Zohár, a fény és a tündöklés forrása.” Plinius azt Írja, hogy néhány gazdag római pol­gár Éjn Bokákból hozatott magának fürdővizet, mert ismerték annak gyógyító erejét. Callenus azt Írja, hogy az Éjn Bokék melleti Zuveira völgye a pokol maradvá­nya. A romlott tojásra emlékeztető szag terjeng ott és a kénes viz életre kelti a petyhüdt bőrt. Ha a tevezsirt Éjn Bokék vizében megfőzik, mirhával illatosítják és bedörzsölik vele a bőrt, az friss és üde lesz. Josephus Flavius azt Írja, hogy az éjn-bokéki víznek orvosság­ereje van. Ősi beduin legenda azt tartja, hogy ha öreg asszo­nyok fűrödnek a Zohár vizében, megfeszül a bőrük, megfiatalodnak, a viz lemossa a bőr pattanásait és meg­szünteti a testi fájdalmakat. A legendák és a régi történészek híradása nyomán számos izráeli tudós is kutatta a források gyógyhatását. Dr. Vajda Péter pedig kozmetikai szempontból vizsgál­ta a Zohár vizét. A vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy a viz sok ként és klórhoz kötött anyagot tartalmaz és ezek az anyagok a rádium rádióaktiv hatására kon­zerválódnak. A forrásvíz iszapja különösen gyógyító erejű. A Zohár-vizzel való kezelések után a következő megfigyeléseket tettek: A kozmetikai szerek jobban és gyorsabban szívódnak fel a vérbe és elősegítik a kötő­anyagok tevékenységét. A viz automatikusan szabá­lyozza a bőrmirigyek kiválasztódását, serkenti a sejtek megújulását és erősiti a bőr ellenállóképességét a nap, a meleg, a szél és a por hatásával szemben. Egyformán hat száraz, zsíros, ráncos, gyenge, érzékeny és pety­hüdt bőrre. Az éjn-bokéki források a világ legmélyebb pont­ján fekszenek, 12,000 lábnyira a tenger szine alatt. Éjn- Bokékben már évek óta működik egy gyógyintézet, ahol reumatikus és bőrbetegeket kezelnek. A Holt-tenger vidékén egy különösfajta gyümölcs terem, a “szodomai alma”. Szemre olyan, mintha ehe­tő volna, de ha leszakítják, füstté és hamuvá válik. A fa leveléből és a szárából tej szerű nedv folyik, Jose­phus Flavius volt az első, aki erre felfigyelt, de a 11-ik század óta számos utazó és természettudós foglalkozott e gyümölcs gyógyító hatásával. Dr. Vajda Péter Beér- Séván találkozott egy öreg beduin gyógyszerárussal, akik egyéb csodaszerei között a Zohár forrás iszapját és a “szodomai alma” levét az örök ifjúság balzsama­ként árulja. Ennek a nedvnek kémiai elemzése is mutatja, mi­lyen rendkívüli előnyös hatása van a bőrre. Tisztitóké­­pessége lényegesen nagyobb a szappannál, szeplő elle­ni szerek készítésére alkalmas és nedvességfelszivó tu­lajdonsága miatt különböző pattanások kezelésére hasz­nálható. Az ókorban szőrtelenitésre használták, a közép­korban szerelmi báj italt főztek belőle, most pedig a mo­dern szépségápolás céljait szolgálja. SZÓFIA — A kormány és a párt irtóhadjáratot folytat a nyugati elfajult zene ellen. Megdöbbentő, hogy a kávéházakban és mulatóhelyeken csaknem ki­zárólag nyugati muzsikát lehet hallani, panaszolja a hivatalos pártlap. Szégyenletes, hogy a legnépszerűbb énekesek idegennyelvü dalokat énekelnek! A táncok, amiket táncolnak, Ízléstelenek, képtelenek, excentriku­sak! Az egyik étteremben a jazz zenekar muzsikája va­lósággal megszéditett egy női vendéget, ez annyira fel­lelkesült, hogy egyiptomi hastáncra perdült Ilyen erő­teljes panaszok hallatára a kormány megtiltotta az idegen nyelven való éneklést. További szigorú rendel­kezések várhatók a rontó nyugati kultúra és művé­szet elleni védelemre. MOSZKVA — Az uj szovjet történelemkönyv szenzációs pótlással gazdagította a sztálini történelmet: megállapítja, hogy a második világháború két nagy orosz győzelmének kivívásában nagy része volt a nagy Nikita S. Kruscsevnek. A sztálingrádi és a kurski had­műveletek irányításában Kruscsev résztvett és az ő hadvezéri teljesítményeinek volt köszönhető az is, hogy Kiev kiürítése alkalmával aránylag kevés veszteség ér­te a vörös hadsereget. Ezek a pótló fejezetek érdekesek már csak azért is, mert még négy évvel ezelőtt a tör­ténelemkönyv legutóbbi kiadásában Kruscsev nevét ezekkel a hadműveletekkel kapcsolatban nem is emlí­tették. búcsúzott egy kézcsókkal tő­le. A cigány újra a ibregenzi indulót játszotta. A társaság fogcsikorgatva hajolt mélyet az elvonuló pár előtt. Kiss Demeter ezalatt ott­hon nyugodtan aludt az ágyá­ban és nem is sejtette, hogy végre; vőlegény lett belőle 1 oá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom